Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-08 / 218. szám

ÜÉLHAGYÁBOlSZAlf. Szeged, 1915, szeptember 8. A, vámunió.* Ixta : Wimmer Fülöp. Engedje meg igen tisztelt szerkesztő ur, Ihogy miután közgazdasági életünk vezető egyéniségei a kérdésihez már állást foglaltak, erre legilletékesebb b. lapjában elmondhassa véleményét közgazdasági életünk ezen ma 'legfontosabb kérdéséről a „közlegény", vagyis egy iparos is, bárha ez a vélemény az emiitett korifeusok álláspontjától némileg eltér. Ha mint magyar iparosnak állást kell foglalnom a Németországgal való vámközösség ügyében, akkor elsősorban felvetődik az a kérdés, ihogy általában hogyan fog alakulni vámpolitikai helyzetünk a háború lután és főképen milyen lesz • a helyzet legjelentékenyebb szomszédunkkal. Ausztriával szemben. E tekintetben azt hiszem, minden magyar nevében kifejezést adhatok azon várakozásnak, Jhogy azért az óriási vér és pénzáldozatért, melyet Magyarország hozott — egy olyan korban, mint a mai, amikor az anyagi érdekek mindenek fölött állanak, és amikor ezt a rettenetes világháborút csak üzleti és gazdasági érdekekért küzdik, — egyedül azon téren kell kárpótlást kapnunk, amely téren közgazdasági életünk erőteljes és gyors fellendülését várjuk és kiküzdeni kívánjuk és hogy ennélfogva az Ausztriával valószínűleg közvetlenül a háború után, vagy esetleg még korábban megkezdődő tárgyalásoknál nem a kardbojtok színeiben, sem' pedig a szerződéskötéshez való jogunk megállapításában, hanem iparunk fejlesztésének feltétlen lehetőségébe tr kell a kompenzációt keresnünk. Ezt elérendő, elsősorban az önálló magyar vámterületre kellene gondolnunk; mivel azonban a közgazdasági kérdések — ha még oly fontosak is, — neim választhatóik el a politikai kérdésektől, aminthogy a Németországgal való vámunió kérdését is elsősorban a politika tette aktuálissá, — az utolsó negyven év tapasztalatai után nem hiszem, hogy ez megvalósítható volna és ennélfogva azt a megoldást kell keresnem, amely az önálló vámterülethez legközelebb áll és amely helyesen megvalósítva, csaknem; mindazon előnyöket'.biztositaná nékünk, amelyeket az önálló vámterülettől' várunk, — ez pedig a vámszövetség volna közbenső vámokkal. Nem tartozik e cikk keretébe a közbenső vámok előnyeinek részletes kifejtése, kétségtelén azonban, hogyha a közbenső vámokat minden iparág részére helyesen állapítjuk meg, ugy meglevő iparunk fejlesztését és uj •iparágak megtereímrtését jelentékenyen előmozdítjuk és végleg megszűnik azon lehetetlen" állapot, mely szerint minden uj gyáralapitásnál vagy nagyobbitásnál szubvencióért, mint alamizsnáért könyörögni kell. En tehát a vámpolitikai kérdések ügyében a monarchia másik államával legközelebb megindítandó tárgyalásoknál nem látok a magyar érdekek szempontjából kedvezőbb megoldást, imint a vámszövetség miegujitását, de közbenső vámokkal. •Ha azonban; ez helyes, akkor épen olyan helyesnek kell elfogadni a vámuniót közbenső vámokkal — a monarchia és Németország között is és én, bár figyelemmel kisértem az eddigi tanácskozásokról kiadott összes jelentéseket és az eddig kifejezésre jutott összes álláspontokat, nem hallottam: edidig egyetlen érvet sem, melv ezen álláspont helyessége iránti meggyőződésemet megingathatná. A vám§zövetség ellen két főérvet hallottam eddig hangoztatni, — nevezetesen az aggályt arra nézve, Ihogy elhatározásaink önállóságát s iparunk tetszés szerinti fejlesztésének lehetőségét elveszítjük. Delhát hol van a különbség azon megoldás között, mely szerint senki által nem vitatott azon jogunknál fogva, mely szerint, azt tehetjük, amit előnyösebbnek tartunk, -mcg* A Magyar Gyáripar legutóbbi számából. maradunk külön vámterületnek és Németországnak előnyös vámtételeiket engedélyezünk és-azon másik megoldás között, hogy elhatározásaink teljes szabadságánál fogva és mivel ezt előnyösebbnek tartjuk, meghatározott időre és megfelelő feltételek mellett Németországgal vámszövetséget kötünk. Épugy megdöntik az ipar védelmét hangoztató másiik argumentumot a helyesen megállapított közbenső vámok, amelyek tekintetében a vámszövetségnek eddig nyilatkozott minden német előharcosa kezdettől fogva lojálisán azon álláspontra helyezkedett, hogy a fejlett német iparnak kötelessége a monarchia gyengébb iparával szemben a legnagyobb előzékenységet tanúsítani. Nagyon messzire vezetne, ha e cikk keretében felsorolni kivánnálrrn mindazon előnyöket, amelyekkel 130 millió embernek egy váimszövetségben való' egyesülése a legkülönbözőbb irányban járna. Egyet azonban fel kell említenem, nevezetesen, hogy a legutolsó berlini konferencia az előnyös vámtételekre vonatkozó határozatánál kénytelen volt kimondani, ihogy e határozat végrehajthatósága szempontjából meg kell szüntetni azonnal a talán egy évszázad óta fennálló legkedvezményesebb vámtételek rendszerét, ami nemcsak a jövő vámpolitikai tárgyalásokat, de esetleg még a békekötést is megnehezitené. Fejtegetéseimet tehát abban foglalom össze, hogy a mi speciális magyar viszonyainkra való tekintettel, feltétlen Ihive vagyok a közbenső vámok rendszerének, elsősorban Ausztriával szemben és Ihogy 'ha a közbenső vámok elve, mint a mai viszonyainknak leginkább megfelelő, elífogadtatik, 'Ugy nelmcsak semlmi akadályát nem látom annak, hogy a közbenső vámcik alapján bizonyos számú esztendőre Németországgal vámszövetséget kössünk, hanem végül még azon taktikai előnyre is rámutatok, hogy Németországgal szemben az osztrák ipar is kénytelen lesz, még pedig jogosan, a közbenső vámokkal való védelmet (kérni és igy odaát elismernék azon elv jogosultságát, hogy egy vámszövetségriél a gyengébb iparnak joga van a közbenső vámokkal való védelmet követelni. Vájjon nem ezért maradtak el az osztrákok a berlini konferenciáról? E fejtegetéseik nemi volnának teljesek, ;ha nem érintenék azon rendkívül érdekes és tartalmas előadást, amelyet ez ügyben a „Pesti Lloyd"-társulat főtitkára, Engel ur ia berlini konferencián tartott. De ha egyszer 130 millió ember itneg van győződve arról, Ihogy az osztrák-magyarnémet vámunió, a világpiac mai helyzeténél fogva, reájuk nézve a legelőnyösebb, 'akadályokba ütközhetik-e az evvel összefüggő közgazdasági törvényeket egy egyöntetű alapra fektetni? férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. A szegedi hadsegélyezés humora. (Mi van a három gyerekkel!) A háború óta a legtöbb dolgot adják a (hatóságoknak a badisegélyezés és az ezzel kapcsolatos ügy Ne. A kormány megfelelően igyekezik gondoskodni a hadhavonultak családjáról cs haszonleső asszonyok ezt gyakran jogtalan pénzszerzésre használják fel. Méig a háború elején történt Szegeden, liogy az összeírást végző tanítókhoz beállított egy Hajdú Veron nevű asszony és előadta, hogy Kolozsvári/ Józseffel él vadházassagban, aki a harctérre meni. Kolezsvárytól három gyereke van és ezek részére luidisegélyt kér. A tanítók anélkül, liogy az állítás valódiságáról meggyőződték volna, az asszonynak kiutalták a pénzt. A dolog azután egy feljelentés folytan gyanús lett. Tóth Ferenc detektivnek, aki a had,segélyezési ügyeket most intézi, még pedig nagy gondossággal és lelkiismerettel. Kiadta tehát nyomozás végett az ügyet. Detektívek mentek ki Hajdú Veron lakására és nyomozni kezdtek a bárom törvénytelen gyerek után. Nem kis meglepetésükre azonban, az egész házban nyoma se volt .gyereknek. Mivel az asszony hirtelenében nem tudott bárom gyerekre szert 'tenni, azt a vallomást tette, hogy a gyerekek Kecskeméten vannak a nagyanyjuknál vendégségben. Totli persze most még kevésbé vette készpénznek az asszony vallomását és egy kis fáradtságtól nem ijedve meg, érdeklődött Kecskeméten, begy mi van a három fiiad igyerekkel. Kecskemétről azután csakhamar megjött á válasz, hogy a gyerekek nem léteznek. Kolo'zsváry Józsefnek — irtáik (Kecskemétről — nem is voltak gyermekei, iA gazdag fantáziájú asszony most a kihágásé bíróság .•elé kerül. (A rosszul informált anyós.) Özvegy K. J.-né feljelentette a menyét, ihogy jogtalanul veszi fel a bajiisegélyt. A feljelentésben elmondta az anyós, hogy fia már a háború kitörése óta a harctéren van ugyan, de a felesége még sem tarthat igényt a b ad i segélyre, mert már tizenlháromév óta különválva él az urától. 'A feljelentés alapján természetesen .megindult a vizsgálat, amelynek során először is azokat hallgatták ki, akikre K. J.-né mint tanukra hivatkozott. A tanuk mindannyian az anyós igazságát bizonyították, sőt esküvel is 'hajlandóknak mutatkoztak bizonyítani, 'hogy K.-né menye, bizony már hosszú 13 év óta elhagyta az urát. Az asszony ellen ezek után meg is indult a kihágási eljárás és szeptember 14-re volt kitűzve ügyében a tárgyalás. Ma azonban érdekes fordulatot vett az ügy. Rózsaszínű tábori levelezőlapot hozott a posta a rendőrségnek. A levelet a iférj küldte a harctérről. Azt irtja benne, ihogy ő a legjobb egyetértésben élt mindig a feleségével; házassága óta csak egyszer civódtak és kéri, hogy az asszonynak továbbra is utalják ki a badisegélyt. A legkomipetensebb bizonyság láttára, a kihágási eljárást azonnal megszüntettek K.-né menye ellen és illetékes (helyeken most azon gondolkoznak, mint lehetne a rosszul informált anyóst — a harctérre küldeni. Csekonics-u. 6. Telefon 854. Széchenyi-tér 17. Telefon 855. kilója csak 40 fillér. Bokor János cég, Valéria-tér.