Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-04 / 215. szám

Szeged, 1915. szeptember 4. MLMAGYAKOESZÁÍÍ. 3 ennél is több olasz harcol Angliáért Anatóliában. Ez a gondolat oly egyszerű és közeifekvő, ihogy Cadorna sem zárkózlhatik el előle. És ha Olaszország mégis belemegy a kalandba, ez azt bizonyltja, hogy Itália lemondott egy ujabb isonzói általános offenzíváról és hogy Anglia nyomásának nem bírt ellenállni. Az oroszországi eseményekre semmi 'befolyással sem lesz az olaszok ujabb hadüzenete. Ott a német és osztrák-magyar bajonettek föltartóztathatatlan tempóban csinálják a történelmet. Bizonyosnak látszik, hogy az oroszok déli hadserege rövid idő alatt döntő vereséget szenved. A legutóbbi napok eseményei azt most már kétségtelenné teszik és ennek következtében a központi hatalmaknak ismét egy tekintélyes hadserege szabadul fel. Nem akarunk a fantázia útvesztőjébe tévedni, amelyek Odesszáig és Romániáig nyúlnak, ihanem egyszerűen ós ridegen csak annak a konstatálására szorítkozunk, Ihogy fölszabaduló haderőnket energikusan, céltudatosan és a nagyságában rejlő hatalmához méltóan fogjuk felhasználni. Hogy hol használjuk fel, erre mértékadó helyen nincs kétség. A „felszabadító" olaszok gazságai. Innsbruck, szeptember 3. Trient várának hivatalos katonai lapja, a Risveglio Tridentino feltűnő helyen közli a következőket: Sugarában a völgy kis községeiben hallatlan gazságoikat követtek el az olaszok. Fracena faluban egy alig hat éves fiút, aki burgonyát szedett fel, agyonlőttek, mert nem akarta a munkáját abbahagyni. 'Castelnuovóban egy éppen ilyen serdületlen kis fiút öltek meg, aki a veteményeskertben kapált. Borgó közelében Ollo faluban történt, hogy egy hetven éves parasztgazdát erőnek erejével arra kényszeritettek, hogy mutassa az utat az olasz csapatoknak. Az aggastyán leült a földre s ekkor az olasz katonák puskaaggyal megölték. Telvében egy apácától, akit halállal fenyegettek, nyolcvan koronát raboltak, Carcanóban pedig száz koronát csikartak ki egy asszonytól, a kivel 'kegyetlenkedtek. Árvíz és felhőszakadás Olasz országban. Lügano, szeptember 3. Az olasz határról; érkezett jelentések szerint augusztus 25-től 27Hg az Abruzzokban óriási felhőszakadás volt, orkánszerü vihartól kisérve, ami nagy károkat okozott. Számos község teljesen el van zárva a világtól, utak,, vasúti vonalak tönkrementek s a lapályosabb helyek teljesen el vannak árasztva. A Pes-cara nevű folyó ki lépett medréből s teljesen elárasztotta az ugyanilyen nevű várost, a Sangro a sangritanai vasúti vonalat mosta el, ,az atossai fensík pedig egyetlen tóvá változott. Vízvezetékek, gyárak s lakóházaik omlottak ibe. A szél oly nagy volt, ihogy a legerősebb fákat gyökerestől tépte ki. Az e tartományban egyébként is gyenge termés a viharban teljesen tönkrement. Abesszínia az olaszok ellen. Stockholm, szeptember 2. Rómából táviratozzák a Stockholms Dagblad-nak: Abeszsziniában az olaszellenes mozgalom oly arányokat öltött, hogy az olasz kormány kény telen volt nagyobb szánni csapatoknak kül dósét elhatározni. Szegediek a hódoló küldöttségben. (A Délmagyarország kiküldött munkatársától.) Az eseményeknek kronologikus sorrendben való összeállítása látszik a legcélszerűbbnek. Vegyünk hát sorba minden érdekes, jellemző, vagy színes dolgot, ami a szegedi küldöttség nézőpontjából tollra kívánkozik. A törvényhatóságok küldötteinek a királynál való tisztelgését történelmi jelentőségre emelik a király személye éis a körülmények, feladatunknak tekintettük tehát, hogy közvetlen tapasztalatok alapján örökítsük meg a szegedi vonatkozásokat. Szeged öttagú küldöttségén kivül megjelent még a szegediek közül a király előtt dr. Cicatricis Lajos főispán, mint a osongrádmegyei küldöttség vezetője és Reök Iván, országgyűlési képviselő, mint ennek a küldöttségnek tagja. A szegedieket Reök kivételével a Hotel Elisabeth-ben szállásolták el. Amennyire kedvesek és lelkesek voltak a beleslek a fogadtatásnál, annyira tartózkodtak mindén megsarcolástól, amikor egyik, vagy másik számla kifizetésére került a ecr. Az ünnepségek bevezetője az, az estély volt, amelyet a magyarok tiszteletére Stürgh osztrák miniszterelnök adott, Frakkos és egyenruhás urak hatalmas sokasága taxkalott a pompás termekben, Cieatricis főispán nagyon kapós volt a kegyelmes uraknál, látszott, hegy egyik legnagyobb tekintélyű főispán. Sándor János belügyminiszter az élők egyike, alki Rósa Izsót üdvözli. Rósa a következő pillanatban Várady Árpád kalocsai érsekkel beszélget hosszasan. AmilkoiGlattfelder püspök meglátja, feltűnő szivélyessógigel üdvözli: — Jó éstét, képviselő rtr, hogy van? — Köszönöm, nagyon jól — feleli Rósa boldogan. Somogyi polgármester inkább csak szemlélődik. Az estélyen jelen volt ismerősei sietve üdvözlik Szegeid uj polgármesterét, aki viszont Csernoeh és Glattíelder üdvözlésére siet. Dr. Gaál Endre még ebiben a társaság ban is azok közé tartozik, akiken legszebben feszül a frakk. Szalay József és Balogh Ká roly sok ismerőssel találkozik, ők nézelődni és tanulni akarnak. — Jelen van itt a monarchia egész szellemi előkelősége — mondja Balogh Károly, igazán kitűnő alkalom, hogy sokat lásson és valamit tanuljon is az ember. Ebben a pillanatban sétál egyik sok kitüntetéses úrral Rósa Izsó a ibuffet f elé. -Megszólít: — Nézze azt a katonát, akivel Biurián beszélget, mennyi kitüntetése van. Arra fordulok és látom, hogy az erős termetű ós okos- nézésű Barnán hosszasan és elmélyedve beszélget egy ezredessel, aki an első és másodosztályú vaskiereszt mellett legmagasabb osztrák-magyar kitüntetések boldog tulajdonosa. Fél tizenkét óra tájiban a szegediek mind eltávoznak az estélyről. Pihenni kell és készülni -a kölvetkező nap történelmi eseményeire. Reggel hat órakor már járom a -szép, széles, a forgalmas, bécsi utcákat. Csekélyke jelekiből is látom, hogy mennyire ünnepéve avatta ezt a napot a császárváros. Lépten nyomon utcai árusoklkai találkozni, akik kézbe való kis trikolorokat árusítanak, ezzel a felírással: Éljen a király. A kis ima-gyai zászlócskákat valósággal kapkodják és tiz óra felé, amikor a hatalmas és impozáns menet a Sohömbrunn'ba hajtatott, .erkélyeikről és ablakokról lelkes urak, kedves- és szép bácsi kis asszonykáik megértő szeretettel és nemes buzgósággal lengetik felénk. Legkorábban a főispán jön le reggelizni. Félnyolckor már diszmagyarban van, amely gyönyörűen feszül pompás magyar ruhákra szabott termetén. A főispán által-áhan azok közül való, akik küldetésüket a legkomolyabban veszik. Inkább előbb leószül el egy félórával, minthogy két percet késsen. Itt sem adja f-el igényeit, amelyeket rend dolgában támaszt. Másfél-óra minlva van csak az- aránylag közel levő iSchwa rzeniberg-téren a gyülekezés, csak a mentét kell ínég fölvennie, a kucsmát fejére tenni-e és útra készen van. A többi szegedi úrral részint a me-n-etben, részint Sehönlbrunnban találkoztam. Balogh Károly és Gaál Endre közö-s kocsin mennek. Általában el válasz thata tl a nok. Megérkezésünk után -együtt hajtattak he Béicslbe a menet élén. Igen: a két szegedi tanácsnok került a legelső és -egyik degparádésahb kocsiba. A fogadtatás után jövök ki a schön -rumli hatalmas galériából, Gaál Endrét látom -meg, aki busán áll egymagáiban és vár. — -Nem látta Balogh Károlyt? — kérdezi. — Messe benn van még — feleltem és indulok lefelé a kék lépcsőn. Gaál Endre tovább vár. Előr-eh aj tatok, hogy egy alkalmas helyen leszállít a-ssak és a menetet végignézhessem. Jönnek a szegediek: 'Gaál Endre és Balogh Károly közös kocsin. És hegy mindent tudjanak: egy-másba nyiló szobáikban laktak és az osztrák miniszterelnök fogadó estélyóre is együtt mentek. Azt imondják, hogy ifjúkori emlék vesz erőt ezen a két izegedi úron, valahányszor Szegedről eltávoznak. 'Könnyen lehet, mert együtt töltötték Budapesten diák-éveiket, amelyeknek bohém és kedélyes csinytev-éseiből sok kedveset m-eséit útban Bécs fel-é maga Balogh Károly és G^ál Endre. A főkapitány a főispánnal került egy kocsiba, mig a polgármestert az országgyűlési képviselővel adták öe-sz-e. A kev-és- újságíró között, akik szerencséseik lelhettek -a- királyi fogadáson megjelenni, a szegedi -származású idr. Molnár Jenővel ós -egyik régi, neves budapesti újságíróval a legelsők között érkeztünk a pompás nagy galériáiba, ahol az ünnepség lezajlott. Aranygyapjas vitézek, Lipót-rendes főurak, kegyelmes és méltóságos- urak' sokas-ága kedélyeskedett itt már ekkor is. Khuen-Héderváry ismét jókedvű volt, nobilis és előkelő a horvátok vezetője, Skerlecz Iván, a bán. Tisza nagy népszerűsége teljében tündökölt. Nemes egyszerűségű magyar ruhájában nyugodtan várt a nevezetes percekre, közvetlenül a király megérkezése előtt rendezkedett, szinte elfogult hangon kezdett beszédébe, amelynek később nemes pátosz adott méltóságos lendületet. A királynak a teremből való eltávozása után magyarok és horvátok meleg szeretettel ünnepelték, akárhogy is tiltakozott ellene. Mindebben különös gyönyörűsége tellett Cicatricisneik és Hósának. A polgármester a királyi fogadáson uj diszmagyarjában jelent meg. Az emlber nam is hinné, milyen daliás emlber Somogyi, aimig egyszerű kék ruhájában látja szorgoskodni a polgármesteri hivatalban, Rósa itt is jókedvű és bob