Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-29 / 235. szám

Szeged, 1915. szeptemí>er 29. DÉLMACÍY ARORS'ZÁÖ. ? a város, .csak — esetleg — a mögötte elterülő földterületet. Adhatnak rakodóhelyet, de a part legyen mindenkié. Koczor János: A fakereskedök, akik most bérlik a területet, egész telepet rendeztek itt be. Innen árusítanak is, ami mérhetetlen előny a többi fakereskedövel szemben. És ennek dacára sem adják olcsóbban a fát, mint a többiek. A tanács végül is elfogadta a kulturtanácsos előterjesztését. A területet nem adják bérbe és kimondja rá a város, liogy a hely szabad kikötő és a területen mindenkire egyformán a rakpartdijszabályzat pontjai érvényesek. Az ügy igy közgyűlés elé sem kerül. B»E«BmBBSBEBEBBEEfiSBBsBBEKRaBB!uicBB»EKBBaaKB>5i£i»i«sa» (volt Konrád) Rókaulca 6. sz., Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakítva tiszta szobák 2 koronáié! kezdve. — Kávéház egész éjjé! nyitva. Elsőrendű kiszolgálás. — Jó kávéházi italok. — Reggeli és uzsonna kávé. Szives pártfogást kér Radó Ignác, kávés. A német rajvonalak készen várják vendégeiket. I szegedi íiw és isiiskolájának uj helyiségében, VALÉRIA-TÉR, Bokor-ház, I. emelet, a beiralások folytatólagosan október l-ig tartanak. A tanítványok fehérnemű, felsőruha varrás és szabásban,fehér és larkahimzéshen nyernek oktatást. Szegénysorsuak tandíjmentességért folyamodhatnak. A szezon első igazi szenzációja Pénteken, szombaton és vasárnap a Csend a vihar előtt? — oi'inen irta szeptember közepéről való keltezéssel dxv Osborn Miksa a Vossische Zeitung szeptember 24-iki számába az alábbi érdekes hadi tudósítást a németek nyugati frontjáról. A vihar azóta már ki is tört és bizonyára ujabb rá ujabb erővel fog még egy darabig tombolni. E cikk annak a bizonyítéka, hogy a nénietek már mintegy két héttel azelőtt tisztában voltak vele, hogy valami készül. Kitűnő sóla esik a felső-elszászi Altkirch vársáncainak a promenadján. Közben cseveghet az ember, elsziliat egy-egy gziv.art, ráadásul pedig — „nézheti a háborút." Szinte hihetetlen. Itt állok a gesztenyefák alatt, amelyek barna termése le-lepotyog a földre, nekitámaszkodom a korlátnak és végig jártatom tekintetemet a hullámos, dombos vidéken. Alattam, csaknem közvetienid a város előtt, vannak a mi állásaink. Pontosan megküld m b ö z te t h e t ő k vonalaink. Egy "kissé arrébb nyugatra pedig, ott tul az erdő szélén szabad szemmel a francra lövészárkok láthatók. Minden mozdulatlan. Egy lövés sem hallik. Mélységes béke köröskörül. A dombokra és szántóföldekre ráborul az őszi nap hűs fénye. A német földerőd i lések sorai között mozgalmas mezei élet. A réteken légid a jószág, mely rá sem hederít az emberek viszálykodására, csak legyen mit ennie.. Itt-olt emberek dolgoznak a mezőn, férfiak «'s nők, főkötőszerü fehér kendővel a fejükön, amint az ezen a vidéken divatos. Egy ökrös szekér lassan kapaszkodik fel a dombra. Oreg paraszt bottal a kezében jő vele szemben. Mindez a lövészárkok között, u tüzvona. kellős közepén. A férfiak kapálnak, a fehérnép fehér kendői bólintgatnak. Az egyik ez utóbbiak közül szünetet tart, tenyerével védi az arcát, szemét a nap ellen és körülnéz. Átnéz az — ellenség felé. Majd föltekint a zöld dombokra, amelyeken a bokrok közt elrejtőzve bizonyára c.lcnséges ütegek leskelődnek, innen és túlnan. De egy liang sem hallható. Köröskörül mély csend. Mit jelentsen ez? Mi értelme legyen ennek az aggasztó csendnek? A franciák nem lőnek Altkirch felé? Ök tudják, miért nem. Biztosan nem ezen elszászi város iránt való gyöngédségből, mert elégszer tettek róla bizonyságot, hogy mi sem áll tőlük távolabb, mint az ilyen érzelgősség és oly hidegvérrel küldték át gránátjaikat az annyira kivánt város házaira és udvaraira, hogy azok egyúttal minden bizonnyal átlyuggatták az itt még megmaradt kevés franciabarátságot. Vagy talán a Jourdain ur gyárára való gyöngéd tekintet az, ami őket oly kíméletesekké teszi? Odaát bizonyosan ismerik ennek az urnák a szivbeli hajlamait, aki a háború kitörésekor átillant a határon. Nagy gyapotfonójának terjedelmes épületei a várostól nyugatra fekszenek. Ezeket akarják megkímélni? Oh nem, ennek az udvarias tartózkodásnak bizonyára itt is ugyanaz a jelentősége, mint uásutt. Jól tudják, hogy Altkirch bombázásának rögtön az volna a következménye, hogy a mi ütegeink munkába veszik dammerkirchi támaszpontjukat, amely csak néhány kilométernyire fekszik nyugat felé. Igy hát veszteg maradnak. Altkirdlien, ebben a csinos kerületi városban, minden a szokott medrében folyik. Az üzletek nyitva. Az emberek elvégzik dolgukat, ki nézdegélnek az ablakon, vagy pedig csevegve nevetgélnek házaik előtt, A vendéglőkben kitűnő pilseni sört mérnek, vajas kenyér kapható libamájjal, vagy pedig hires münszteri sajt. A fiatal leányok az utcán kacérul mosolyognak az emberre és még vissza is fordulnak utána., mielőtt befordulnak a legközelebbi utcasarkon. Egyszóval, minden ugy áll, mintha a lakosság fütyülne a három kürt „tomboló fu riájára". A régi várhegy tetején szép fák sürü koszorújába rejtve ott áll a gimnázium. Osztálytermeiből gyönyörű lehet a kilátás. A diákok bizonyára kevéssé figyelnek oda a. Ciceróról vagy Xenophonról szóló előadásra, ép ugy, mint akkor, amikor nem volt kizárva annak a lehetősége, liogy a matematika őrét eg; az ablakba csapódó srapnel! zavarja meg. Egyikmásik — mert nincs kellőkép előkészülve — talán kívánja is az ilyen zavaró incidenst. Itt is, mint másutt, megszokák a hadi állapotot és a tanítás tovább folyik. Ha kézzelfogható közelségben áll is az ellenség, azért csak beszeknndáahatik a diák, vagy kaphat egy órányi karcért. Szinte a harmincéves háború hangulatainak az újjáéledésére gondol -az ember, hisz ez a hidegvér a véres küzdelem közepette egészen a tizenhetedik század idejére emlékeztet. Bizonyos idő multán a legborzalmasabbal szemben is eltompul az emberi természet. Mindenki csak az izgalom egy bizonyos mértékének a befogadására képes. Ha a szervezet ezzel megtelt, immúnissá válik. Ez az altkirchiak állapota is. Őket semmisem hozza ki már a sodrukból. 1914. augusztus első napjaiban látták, mint nyomulnak' be városukba a franciák, de csakhamar látták azt is, amint a németek kiszorították őket innen. És azóta kapuik előtt folyik a tánc. Mi történhetik még egyéb? Csendesén, egy kissé álmosan fekszik itt a városka. Nyugodtan figyelmezteti a hatalmas templom liiveit imára. Nyugodtan néz körül a csinos városháza a piacra és nyugodtan tekintenek le a patríciusok házai a bámészkodó idegenre. Mindennek olyan ősnémet a jellege, liogy az ember nem tudja felfogni azt a francia szemtelenséget, amellyel ezekre az oly drága germán fészkekre igényt tartanak Altkirch nyugati határterületünk egyik legszebb ékessége, amelyért évszázadokig toll t a vDrsangés. Micsoda változatos múltja van ennek a városkának! Egyszer meg éppenséggel — a monákói fejedelemé volt. És ennek a. mi veszedelmes ellenségünknek még ma is egyik cinie: „Altkirch grófja.' Nem egyhamar jön ki >'z a városka a sodrából, bár kapui előtt olt leskelődik a halál... Közvetlen közelből már kopogott is a házak w Szerdán és csütörtökön: z « > Előadások: 5, 7 és 9 órakor. Gyermekjegyek csak az első előadásokon érvényesek. F

igyelje sz „Uránia" szombat, vasárnapi hirdetéséit!