Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-24 / 231. szám

Szeged, 1915. szeptember 24. DÉLM AGY ARORSZÁ0. 1 nyau mondta a szavakat és a félelem nem mutatkozott a mozdulatok élénkségében sem. Az alak lényegével tisztában lelietett, azzal, hogy egy csitri leányzót kell személyesítenie, akinek szivében nyiladozni kezd egy mindent betöltő érzés, de aki ezt az érzést el is tudja fojtani, hogy ezzel egy másik érzést: a testvéri érzést tanusitihatja. Ezeknek .az érzéseknek azonban nem adt.a meg a megfelelő hangot. Vidéki színházaknál még mindig osztályozzák a szerepeket s miután Sárit naiva szerepnek tartják, ugy gondolkoznak, liogy azt naiváskodva kell mondani és megjátszani. Ez tévedés. Nem naiváskodva kell, hanem természetesen. Ez a nyitja, a tartalma a szinészeti művészetnek. A fiatal színésznő majdnem mindent pointirozva mondott. A szavakat pedig nem kell kiemelni, aláhúzni, a jelentőségüknek az elmondásban kell érvény,sülni. Arra kell törekednie, hogy a dikció egyenletes legyen. Nem szabad a mondat egyik részét tuihangosan mondani, a (másik részét pedig- ejteni. És a beszédben arra kell törekedni, ihogy annak ne legyen felmondási színezete, hanem helyet kell juttatni benne a gondolkozásnak. Egyszóval a teátrális jelleget kerülni kell és mindig arra törekedni, hogy egyénitésben a természetesség érvényesülhessen, a valóság látszata kialakulhasson. Aki kezdőben tehetség van, .annál az idő még rendező hiányában is meghozza a színjátszás alapkellékét: a természetességet, a karakterizálás tulajdonságait. A közönség igen barátságosan fogadta Hantos Irma szereplését és gyakran tapsolta, felvonások után pedig ismételten a kárpit elé szólította. Uj szereplő volt még Asztalos Miéi (Manci) és Lázár Mária (Olga), akiknek nem jutott jelentősebb faladat az előadásban. Vándorfecskék. A szinházi iroda jelen ti Általános érdeklődés előzi meg a pénteki operett-premiert, amely már teljesen készen várja a bemutató előadást. Zerkovitz fülbemászó zenéje csakhamar nálunk is népszerűvé lesz csak ugy, mint a fővárosban, .ahol már az összes zenekarok játszák a Vándorfecskék népszerű melódiáit. A kitűnő mulattató .szöveg, az operett bizarr levegője és az újdonság elsőrendű kiosztása már előre biztosítja az operett tartós sikeréi Rendkívül hálás szerepe van Déry Rózsinak, aki egész estén táncol, énekel és öltözik... Solyiuossy mint Csepü egy öreg cirkuszigiazgató groteszk alakításában kacagtató, kupléja pedig elsőrangú. Forray, aki egy álarcos lovast játszik — ez estén végre neki való szerepben mutatkozik be Hilbert Jankával együtt, az operett legszebb énekszámait éneklik. Kitűnő szerepe van Matánynak, mint rettentíhetlen oroszlán,szeliditőnek. Koháry Klára mint pesti primadonna, Sümegi mint párba jihős, Miklósy mint dijbirkozónő, mind kitűnő, . hálás szerephez jutottak. Hihetőleg a Vándorfecskék az idei év.ad egyik sláger-operettje lesz. f] Friss kocsonyahús, csülök, fülefarka, frissen stílt tepertő, háj, marhahús levesnek és paprikásnak. levescsont naponta reggel 7 órától délután 3 óráig ki- Fe!sőtiszapart :-: csínyben kapható. :-: 12—14. szám. Páris a háború tizennegyedik hónapjában. Bélyeggyűjtők figyelmébe ajánlom a legújabban érkezett IWNIFSSII, Várnay L. könyv- és papirkereskedése. Francia-svájci határról, szeptember 17. A párisi nagyszállodák jobbára tul vannak zsúfolva, mert sok közülök hadi kórház. Abban a szállodában, ahol rendszerint meg szoktam szállani, a tulajdonos e szavakkal fogadott: — Szállodám tul van zsúfolva, a szobaárakat felemeltük! Tény. Páris el van lepve idegenektől. Nem az angolokról szólok itt, akiktől csak ugy hemzseg Páris, hanem arról a sok idegenről, akik semleges országokból valók és akiket részint üzleti ügyek, részint a kíváncsiság hozott ide. Legjobban bizonyára ez utóbbiak csalódtak, mert Páris a háború alatt nagyon keveset változott. Az utcák oly élénkek, mint máskor, az éttermekben alig jut az ember helyhez, a színházak teltek. Miről látni, hogy Páris háborús időt él? A párisink és idegenek oly kedvenc helyei, mint a német „Viennois" és „Psdhorr" éttermek átépítés .alatt állanak és már csak néhány bezúzott ablaktábla. emlékeztet 1914. augusztusára. Nincsenek autóbuszok és omnibuszok, valamivel kevesebb az autó, nők telje,sitenék szolgálatot a villamosokon, az élelmiszerek ára egyharmaddal emelkedett: ezek a háború jelei. A sok gyászba öltözött arra emlékeztet, hogy már végtelenül sokan estek el hazájukért és a sok tarka egyenruhás katona is mutatja, hogy itt háború van. A tömérdek súlyosan sebesültről is meglátszik, liogy gyakori itt a szenvedés, de a súlyos időknek ezeket a külső jeleit elnyeli az életvidám ós tevékeny párisi tömeg. Páris tul nagy, élete tularős ahhoz, sem hogy mindezek a jelek az uralkodó tóuust alkothassák. Az egyik nagy boulevard vendéglője előtt ülve, nézem az elvonuló tömeget. Az elegáns félvilági hölgyek ép ugy járnak-kelnek, mint mindig, közben szemüket az idegeneken járatják, akik a kávéházak ablakai mögött látszanak és ezek a hölgyek, ugylátszik, jó üzleteket kötnek. A párisi nők ép ugy eszközlik bevásárlásaikat, mint egyébkor. Öltözködésükben nem takarékosak, mert ép oly elegánsak, mint bármikor. A fel- és aláhullámzó tömegben feltűnik nekem a sok fiatalember. Vájjon mind idegenek ezek, vagy bujkálok?! Az ujságárusitók lármája megszűnt, de azért csaknem mindenki újságot olvas. A pár is lak nagyon kapkodnak a „győzelmi .hireken." A kövér betűs címekben nincs hiány. Olvasom: „Grandé victoire russe; les Allemands s'épuisent" stb. Nagyon elterjedt Svájc két nagy francia újságja: a „Journal de Genéve" és a „La. Gazette Lausanne.'- A svájci német újságokat nem szabad árusítani. Egyetlenegyszer láttam egy levélhordónál magánosok részére a „Basler Nachrichten"-t és a „Bund"-ot. Délután négy óra. Újságot veszek és rendélek egy pohár .sört. Pincérem, svájci német. Szabad pillanataiban elmagyarázza nekem, persze franciául a franciák, angolok és a tömegben nagy számban képviselt .szövetségesek legkülömbözóbb egyenruháit. Az összes tisztek és katonák jól öltözöttek. A tábori szürke és a kaki az uralkodó. Feltűnő az elegáns francia tisztek nagy száma. Igen sok Parisban .a többnyire magas termetű angol tiszt is, akiknek szemmelláthatólag tetszik a párisi élet. Gyakran látni, hogy nem remetemódjára töltik párisi napjaikat, ügylátszik, kedvükre valók a párisi hölgyek... A boulevardokon .sebesülteket visznek körül nagy kocsikon. Sokat buzgólkodnak érdekükben. Este felé. Repülőgép kering a város fölött. Sem a párisiaknak, sem az idegeneknek nem valami különös attrakció ez. Egy-egy Zeppelin több érdeklődést keltene. Egyebekben: Páris él, dolgozik — örül az életnek. Hisz Paristól Soissonsig 80 kilóméter az ut — az clienség messzire, nagyon messzire van.... A hirdető oszlopokról leolvasható, hogy Páris ebben a háborús időben is sok mindent képes nyújtani a benszülötteknek és az idegeneknek. Az opera, a Gymnase, Odeon és még egy esonió színház és szórakoztató hely zárva van ugyan, <ie annál nagyobb forgalmat csinálnak azok a színházak és. cirkuszok, amelyekben meg\olt a bátorság tovább is játszani. Fényes üzletet csinálnak a nagy kiuók. A reklámok szerint a háborúnak legalább is a fele látható bennük és igy nincs szükség arra, hogy- a kíváncsiak a frontra menjenek. A színházak 7 óra 30 perckor, vagy nyolc-' kor nyílnak. Az üzleteket 8 órakor zárják. A „fényvaros" megszűnt, Páris sötét. Az utcákon ós tereken ugyan sok lámpa ég, de mind cl van látva ernyővel. A kávéházak villamos Lámpáinak kifelé néző oldala sötétre van festve és siirü függönyök lehetetlenné teszik a fénynek kifelé áramlását. A nagy éttermek a szabadban szolgálják ki vendégeiket, de — sötétben és a pincérek igy is megtalálják számadásukat. Hók revü kerül szinre a Folies-Bergereben, a Mariguy-szijoiházban és másutt. Minden darabnak az alaphangját a háború adja, mindegyikben piiífölik a bocheokat, végezetül pedig a La Victoire apoteozisa kerül sorra. Megkell adni egyébként, hogy az előadások általában nem durvák, sokkal kevésbbé azok, mint egyes izgató ia.pok hangja — de nem is szellemesek. Feltűnt, hogy a közönség a háború tárgyát képező jelenetek alatt teljesen nyugodt és németek elleni sértések nem hallhatók. Tisztek és katonák komolyan viselkednek a színházakban. Meglátszik rajtuk, hogy átélték, mit jelent a háború és hogy- érzik, hogy a szinház és a hadszíntér között sokkal nagyobb a kü'lönibiSég, mint azt néhány hangosan tapsoloó, naiv néző képzeli. A Montmartre éjjel csendes. A Móniin Rouge leégett, a Chat noir, Le Ciel, l'Euser és tudja az isten, hogy hívják azt a ,sok kabarét, csukva vannak, ép ugy csencl borult 1914. augusztus 2. óta Páris számtalan tánctermére. Nem hallani ezekben már valcert, nem durrognak a pezsgős üvegek, nem keresnek itt ke-