Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-22 / 229. szám

Szeged, 1915. szeptember 22. DÉLM A 0 Y A ÍÍORSZÁ G. 7 Hz ofoszob aiil a HMM, ! nem is tanultai semmit. — Napoleon nyomdokain. — Berliniből irjálk: Ha komolyan gondol az orosz hadvezetőség arra, ihogy ebben a háborúiban megismételje az 1812-iki taktikát, ugy az csak annak a jele, hogy az oroszok semmit sem felejtettek, de nem is tanultak semmit. Mert a mai viszonyok merőben kíilömiböznak a száz óv előttiektől. Ha erre a száz év előtti taktikára határoztáik el magukat az oroszok, le kell szögeznünk azt a véleményünket, ihogy ezzel elkéstek, Mert elsősorban az orosz csapatoknak minőségileg a java: már rég harcképtelen. Mire beköszönt a tél, nem sok híj ja lesz a két milliónak, akik oroszok német és osztrák-magyar hadifoglyok. Az elesett és megsebesült katonák száma pedig aligha lesz kisebb. Ez pedig a még oly népes Oroszországra nézve is következményeiben súlyos hatású érvágás. Nem fog nehézségek nélkül menni az elveszett felszerelés újból való beszerzése sem. Meddig fogja az orosz nép béketűréssel viselni ezdket a szörnyű terheket, maradjon meg nyilt kérdésnek, valamint az is, vájjon lemond-e a jövőre vonatkozóan politikai kívánságairól. íA lényeg az, hogy a mai háború egészen más, mint a száz év előtti. Napoleonnak orosz hadjárata még (bizonyos hasonlatosságot mutat iNagy Sándor és Hannibal hadviselésével, akik a saját hazájukkal való összeköttetéssel nem törődve elszántan a-z ellenség országába vitték át a háborút abban a bizonyosságban, hogy az ellenséges területen is módjukban lesz, magukat minden szükségessel ellátni. (Ez Napoleon időjén is már téves számítás volt, mely nem az orosz haderők, hanem a hideg és mindennemű nélkülözés miatt borult fel. A hadviselés módja azóta még jobban megváltozott és a hadsereg teljesítő képességéihez fűzött kívánságok mérhetetlenül megnövekedtek. ,Az, otthonnal való biztosított összeköttetés nélkül még egy Hindenburg is csak olyan Antaens volna, akit az ellenség a földdel való érintkezésben megakadályozna. A vak világba vezető hadjárat természetesen esztelenség volna, amely már megindulásaikor magában hordaná a kudarc csiráját. De arról most szó sincs. Előnyomuló csapataink több gondot fordítanak a hátulsó összeköttetésekre és a szárnyak biztosítására, mint a kíméletlen előnyomulásra, Mindkét tekintetben nyugodtak lehetünk. A Keleti-tengertől tíesszarábiáig ninc.s rá mód, liogy a szövetséges csapatokat szárnyba lehessen támadni. Alkalmilag elpusztíthat az ellenség egy-egy utat vagy hidat is, egy-egy vasutvonalat, de hadtápvonalaink, amelyek saját országainkba vezetnek, az ellenség által nem köthetők le. Az ellenség nem kerülhet a hátunk mögé. Inkább lassabban, de alaposan szálljuk meg a meghódított ellenséges területeket. Épen az orosz hadvezetés taktikájával ellentétben a mi hadvezetésünk annak a felismerésére jutott, hogy a hadvezetésnek előnyösebb módja a megtartás és felépítés, mint a felperzselés és szétrombolás. Abból a területből, amelylyel és azoktól a lakosoktól, akikkel kiméletcsen bántunk, basznunk van. iMég a visszavonulás kedvezőtion esetét is számba véve jcibb igy a helyzet, aminek a,z esete Napo leomxak Moszkvából való nyomulása idején nem forgott fenn. Ebből a szempontból ma már a napóleoni hadjárat nem tanulságos, hacsak annyiban nem, liogy azt a tanulságot nyújtja, hogy a katonai lángelmének is arra kell törekednie, hogy ne veszítse el a Iáiba alól a valóság -talaját. Ez a korlátozás azonban nem lehet akadálya annak, hogy Napoleon vállalkozását a mai viszonyok között legalább főbb körvonalaiban ne kövessük. Főleg miután megvan az ilyen merész kísérlethez a megfelelő, lángeszű -hadvezérünk. Az Oroszország ellen való aggressziv eljárás szükségességének a gondolata már ott lebegett a francia cézár .szemei előtt. Külön ben nem szentelt volna, annyi figyelmet a lengyelek felszabadulásának. Noro-Georgievszket is aligha építette volna ki e gondolat nélkül oly -hatalmas várrá. Megvolt a kellő érzéke -egy védelmi állás kiépítésiéihez és nem nyom a latban az, hogy az oroszok ellen épített vár, most mint egyik orosz támaszpont szerepelt. Közben volt olyan idő, amikor Napoleon kísérletet tett az I. iSándorral való barátkozásra, de az is annak a jele, hogy egyszer osak meg kellett vívnia Franciaországnak és Oroszországnak az európai hegemóniáért. Amikor pedig 1812. tavaszán elérkezett ennek a pillanata, Napoleon egy percig se áltatta magát azzal, hegy 'dacára a németek, litvánok, lengyelek, portugálok, spanyolok ós olaszok támogatásúnak nagy munkára vállalkozott. A „grand armée" a maga 700.000 emberével, amely 1812. júniusában Oroszország ellen indult, nemcsak akkori mérték1 szerint volt tekintélyes; amit pedig tüzérségi anyagiban mozgósítottak Oroszország ellen, az messze felülmulta az orosz teljesítő képességet -e téren. Ügyesen gondoskodott Napoleon arról is — Vilkovicski által a lengyelekhez intézett proklamációjával, — hogy a háta mögött barát,jar legyenek. Nem kerülte el (figyelmét- az sem, iliogy szárnyait lehetőleg jól fedezze. A hal szárnyon Macdonald nyomult elő, megszállotta Libaut ós Mitauig jutott, ahol Pétervár felé való előnyomulásában pihenőre kényszerült. A jobb szárnyon Jeromos király junius 16áu Grodnóig jutott és itt felütötte főhadiszállását. Ezalatt .Napoleon a centrumban mind előbbre és előbbre tört. Utja mindenekelőtt Kovnóba vezetett és ezzel a Njemenig. Ugyanaz az ut volt ez, amelyet csapataink julius- és augusztusban tettek meg. Lépten| nyomon a napóleoni hadjárat emlékeire akad itt az ember. .A Njeiuen bal partján Főnjemon falu -mellett ma is mutogatják azt a dombot, amelyről Napoleon, terepszemlét tartott. Maga a domb nem valami különös, de Napoleon lábai taposták és halhatatlanná tették. (Azután átkelt a Njemenen és Kovnót megtette főhadiszállásának. Még áll a ház, amelyben Napoleon rövid ideig tartózkodott. Kovnóból csakhamar Vilnáha vezetett az ut, amelynek .sztratégiai (fontosságát Napoleon rögtön felismerte. Főfrontját a Njonien képezte, amely mint akkor, most is oly nagy szerepet játszik. Partjait tekintélyes magaslatok borítják és igy kiváló harci terep. Osak természetes, begy Napoleon Moszkvából való visszavonulásakor ismét Vilnában tartózkodott. De a császárnak, akinek a lábainál egykor az egész világ hevert, Vilnából álöltözietben, tolvaj módjára, üldözötten kellett elsietnie, hogy hatalmának a romjaiból megmentse, almi még menthető. Ez 1812. december elején veit. A közbenső hat hónap alatt a világtörténelem egyik legnagyobb tragédiája játszódott le. Mintha valami démoni hatalom .űzte volna, a fősereg továbbra is Moszkva felé nyomult. Az oroszok védelmi tervét Gneisenau, a nagy porosz vezérkari tiszt dolgozta ki cs a Varsó felé vezető ut mentén fekvő Szmolenszket telte meg fő védelmi állásnak. Itt vártáik az oroszok Napoleon főerejét. Napokon .szétszórta Bagrationt és Barclay de Tollyt és bevonult a nagyrészt elpusztított és fölperzselt városba. Feltartóztathatatlanul haladt kelet felé. Szeptember 7-én Kutusov szívós ellenállás után Borodinónál vereséget- szenvedett és Ney Moszkva fejedelmének neveztetett ki. Egy héttel később Napoleon bevonult Moszkvába. A gyönyörűség rövid álma volt ez a pünkösdi királyság. Másnap már kitört a nagy tűzvész, mely négy nap alatt porrá égette a várost. Ma egy vállvcnással térnének napirendire az ilyen hadi eseten. Napóleon,ra nézve azonban, mivel nem volt meg a kellő összeköttetése a saját országával, a vég kezdetét jelentette ez. Mindjobban .megfogyatkozó seregével még egy hónapig kibirta. Akkor azonban a gyors visszavonulás kényszere előtt állott. Ámde sokkal hamarább jutott bele az orosz télbe, mint várta. Hasztalan iparkodott az eddig a háborútól megkímélt vidékekre jutni, az oroszok az elpusztított vidékekre szorították. Ney és Davoust ,hadtestei Kramogénél csaknem teljesen elpusztultak. Napoleonnak az .elpusztult Szmclenszkon át kellett visszasietnie mindjobban szorongatva az őt nyomon- követő oroszoktól, fagytól és Ínségtől. Azután (jöttek a Berezina mentén a borzalmas novemberi napok. Hihetetlen fáradsággal sikerült a jégtől zajló folyón át két hidat veretnie. lEigy darabig feltartóztatták az oroszokat, de végül felbomlott minden rend. A jég között a napoleon! sereg ezrei usztaik holtan lefelé a Dnjeszterbe, onnan a Fekete tengerbe. Mintegy 30 ezer francia lelte itt haláláit és csak alig néhány ezer menekült meg. Ezeket is tönkre tette a fagy és éhség. Napoleon futva távozott Vilnáhól, hogy miéig egyszer és utoljára szembeszálljon a sorssal. Minél alaposabban vizsgáljuk ezt a napoleoni hadjáratot, annál határozottabban állapithatjuk meg, hogy a jelennel ninics semmi vonatkozása. Nemcsak a hadviselés módija ütött el a maitól, hanem egyéb körülmények is. Bizonyosak lehetünk benne, hogy a -mieink nem mennek neki a bizonytalannak és hogy a házai földdel való szoros összeköttetést nem fogják elvesziteni. Stratégiai, technikai éls erkölcsi fölényünk kizárja a visszavetést. (Lassan, .de biztosan haladunk és nem dolgozunk szemfényvesztésre. Meddig fogunk előrejutni, azt ma méig nem mondhatja meg senki, egy azonban bizonyos már m-a is: ami egyszer kezünkre jut, az tartósan birtokunkká válik. Adakozzunk a rokkantaknak és a világtalan katonáknak! Szerda, csütörtök ^ fLJ I ^SLJlII J.JEL* ' Telefonszám 872. Hét nagy 3 (Megtört anyai szív.) Dán dráma 3 részben. Minta érték nélkü Pompás vígjáték 3 felvonásban. Előadások 5, 7 és 9 órakor. Gyermekjegyek csak az első előadásokon érvényesek.