Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-21 / 228. szám

Szeged. 1915. szeptember 21. f Ezután szünet következett, melynek ideje alatt Körmendy Árpád tréfákkal mulattatta sebesült bajtársait és a szépszámú, előkélő közönségre t. A műsor második részében Salgó Rózsika, zeneakadémiai liallgatónö Singer Irénke művészi zongrorakisérete mellett néhány műdalt énekelt. A sebesültek és a megjelentek kitörő ovációval fogadták a gyönyörű számokat. A műsor további részét már az előbbi szereplők töltötték be. A sebesült hősök és a közönség mindvégig jól mulatott a tartalmás és gazdag műsor ideje alatt és bizonyára sokáig kedvesen emlékeznek még vissza a hétfő délutáni kabaréelőadásra, amelynek ötlete a Körmendy fejéből pattant ki és amelyhez az agilis kórhúzparahcsnokság a jótékony úrhölgyekkel karöltve sietett hozzájárulni, hogy egy íeledbetetíenül ked'ves délutánt szerezzenek azoknak, akik már a vérüket hullatták érettünk. Meleg ruhát a katonáknak. Az Országos Hadsegélyző Bizottság ruházati albizottsága' a következőket teszi közzé: A hadjárat múlt téli tapasztalatai alapján megállapittatott, hogy hősiesen küzdő katonáink a hadvezetőség részéről mindennemű szükséges meleg ruházattal el vannak látva, de mindazonáltal a közönség áldozatkészsége részéiül a következő adományok ismételten kívánatosak még a hadvezetőség által nyújtott kincstári felszerelés kiegészítésére: I. Gyapjufonálból készítendő volna: a) Sál, cirea 250 cm. hosszú, 25 cm. széles legyen, a fül és nyak betakarására. b) Érmelegitő, 30 cm. hosszú, oldalnyilással a hüvelykujj számára, c) Kötött-térdvédft, 45 cm. hosszi középen megfelelő kidítdöródással a térdkalács számára. Az Országos Hadsegélyző Bizottság által a meleg óvócikkek készítéséhez biztosított gyapjufonál gyári árban, kilogrammonként 15 koronáért lesz rövid időn belül beszerezhető. Vidéken <a gyapjufonál a főispánok, illetőleg a járási főSzólgábiráknál lesz megrendelhető. II. Selymét vagy puha gyapjúból készített szövetet (ruhadarab, bélés stb.) akár uj, akár használt állapotban küldje az áldozatkész közönség az Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottsága cimére (Budapest, Képviselőház). A közönség felkéretik, hogy a lehetőségig az itt jelzett cikkek készítésére szorítkozzék, mert ezen cikkek előirása tapasztalatok alapján történt. A mult évben szállított hősápkákból még elegetídő készlet van, a hósapkák a jövőben inkább a selyem- és gyapjusállal lesznek helyettesíthetők. / A gyapjufonálból kötött kész cikkek a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalának cimére (Budapest, IV., Váci-utca 38.), mig a selyem és gyapjúszövetek,, mint előbb említettük, az Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottsága cimére (Budapesti, Képviselőház) küldendők. Mindezeknek szállítása a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalához postán 20 kilogrammig és vasúton bármily súlyban, az Országos Hadsegélyző Bizottsághoz pedig postán 20 kilogrammig díjmentesen történik, ha a szállító- vagy fuvarlevélben fel van tüntetve, hogy „Táborba szállt katonák részére szeretetadomány," A közönség részletesebb utmutatása végett rajzokkal ellátott tájékoztatót küld a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala a községi elöljáróságokhoz. Elsőrendű klszolgAlárs. - ló káyéKSzi Italok. Reggeli és uzsonna kávé. Szíves pártfogást kér Radó Ignác, kávés. és a világtalan katonáknak! és a* világtalan katonáknak! SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo SZÍNHÁZI MŰSOR: KEDD: A két jómadár, énekes bohózat. (Páros.) SZERDA: Az éjjeli őr, bohózat (Páratlan). CSÜTÖRTÖK: A Tündérlaki lányok, vígjáték (Páros). PÉNTEK: Vándorfecskék, operett. (Bemutató.) (Páratlan.) SZOMBAT: Vándorfecskék, operett (Páros). VASÁRNAP délután: Betyár kendője. VASÁRNAP este: Vándorfecskék, operett. (Páratlan). A két jómadár. E cim alatt első előadásban került ma szinre nálunk egy bohózat. A színlap szerint Friedmann Fritz irta, Adorján László pedig magyarositotta. A bohózat egyik alakja gyaki-an mondogatja: csak röviden! A szerző azonban uem követte a jó tanácsot, unalmasan, hosszadalmasra (fogta a mondókáját. Csupa szó az egész darab és ha e szavak áradata közé bocsájtanánk Noé galambját, a szelid madár egy zöld levélkével sem térhetne visszá. Mert nem találna életet, csak enyészetet. Nem kéli hozzá nagyobb színpadi ismeret, a kezdő szinházjáró is kitalálja, liogy a két jómadár nem lehet más, mint két férj. Ezek röpködnek, persze a tilosban és csalnak, mint a kártya spillerek. A feleségüket csalják. Nagyon természetes, hogy az érdekeltek rájönnek a csalásra. A szerző szerint ilyenkor az a teendő, hogy a két jómadárral a színpadon levetteti a nadrágját, a jót, a rendesét, amelyben hódítani járnák és viselését, rosszat öltét, fel velük, hogy igy ugorjanak a vizbe, a feleségük ijesztésére. Nem történik semmi baj, csak annyi, hogy a szerző benne marad a vizben. Nincs az a színész, aki kihúzhatná. És a vége: a két kicsi feleség megbékél a két jómadárral. A közönség a szerzővel nem és a művészettel is csak akkor, ha hasonló tákolmányokkal nem hozakodik elő. A bohózatot megduggatták nótákkal, táncokkal, de ezek a kétes injekciók sem menthették meg megérdemelt sorsától. Még csak annyit, hogy a mai nehéz időkben nem ilyen ipari produktumokkal kell ak özönség érdeklődését a szinház iránt felkölteni. Ma is üres maradt a nézőtér és ha ilyen arányban kiván a vezetőség haladni, magára vessen, ha az előadásoknak liem lesz közönsége. Ez tlán mégsem lehet a CÉIJÁI Lengyelvér. Az elmúlt szinházi esztendő szereposztásában került vasárnap este szinre N ed bal operettje: a Lengyelvér. Az előadásnak nagyobb közönsége lehetett volna, de akik jelen voltak, tapsoltak a szereplőknek a távollevők helyett is. Az operettet az uj karmester: Rádió Rezső vezényelte. Fiatal ember, ami nem volna baj, de az már igen, hogy a karmesternek olaszosan túlteng a temperamentuma. Mint a kisebb olasz énekes társulatok karmesterei, Rádió Rezső is állva dirigál és valósággal játszik a zenekar élén. Nem kérünk azokból az olasz szokásokból. A játékot meg kell hagyni színészeknek és az állva dirigálást az olasz trupp-karmestereknek! Az igazság érdekében megírjuk, hogy a nyitány után az uj karmestert erősen tapsoltak. Azt azonban nem lehet niegállapitani, hogy a vezényléséért-e vagy a »játékáért? Lőhet, hogy mind a kettőért... , Vándorfecskék. Á szinházi iroda jelenti: Az énekes személyzet a legnagyobb ambícióval készül az idei.évad első operett-újdonságára, a Váudorfecskék bemutatójára. A szerzők ezúttal egy vándorcirkusz bohókás milliőjébe helyezték a darab cselekményét, mely alkalmat ad sok tánc, felvonulás és énekszámra. Zerkovitz Béla neve nem ismeretlen a közönség előtt; legújabb operettjében is pazar kézzel ontja a legfülbemászóbb ének-, zene- és táncszámokat. Az operett, mely .a fővárosban több mint 150 előadást ért, hihetőleg nálunk is nagy tetszéssel fog találkozni. A főbb szerepeket Déri, Kohári, Miklósi, Solymosi, Matány, Sümegi, Forrai, Bende, Szilágyi játszák. Az operett iránt máris rendkívüli érdeklődés mutatkozik. i Mit mondanak a szegedi orosz foglyok. (Saját tudósítónktól.) Iparvállalatoknál, városi üzemeknél egyre nagyobb számban foglalkoztatják Szegeden is az orosz (foglyokat. A Délmagyarország munkatársa többször felkereste őket, liogy megtudjon jellemző dolgokat az otthoni állapotokról. Nehezen ment. A legtöbb csak oroszul tud. Aki például németül is beszél, gyakran bizalmatlan. Nagyobb részük rendkívül primitív, csak a nagy szélsőségek hangjait érzi és beszéli — kezdetlegesen. Nehéz ezektől valamit megtudni, amit el is hiszünk. Fürge, alacsony, beszédes ör'osz katoría az egyik. Értelmes, könnyű felfogású. FiVhrer volt a hadseregben. Megszólítom: — Hová való? — Szamarába, az Ural mellett. Ott van birtokom és házam, — Hány gyermeke van? — Három fiu. Dé liogy mi van velük, azt nem tudom. Mióta katonának vittek, semmit sem kaptam hazulról. Amióta pedig fogoly vagyok, haza sem irtani. — Mikor fogták el? — Tavaly augusztusban Zalescykinél. Bizony uram, már egy év óta vagyok itt. Szeretnék már hazamenni. Békéről még nem beszélnek? — De igen. A cár is akarná már a békét, csak Nikolajevies nem. — Hiszen az a Nikoláj! A cár nem akarta a háborút, ő jó, de Nikoláj! — Kozák nincs közöttük? Azokat nem szeretjük. — A fogolytáborban is kevés volt. A kozákokat mi sem Szeretjük. Ha valamit nem ugy csinálunk, mint kellene, rögtön ránk eresztik őket. A kozákok sem mind rosszak. A doni kozákok például épen olyan földmivesek, mint mi, csak épen, hogy lovaskatonák. De a cserkeszek a Kaukázusból, azok kegyetlenek. — Vannak Szamara körül is kozákok? — Nem, nálunk nincsenek. Nálunk csak oroszok, tatárok, kaskirok és kirgizek vannak. De a kirgizek nem katonák, mert amikor a cárnak meghódoltak, megígérték nekik, hogy hetven évig nem viszik őket háborúba. Hatalmas, erőteljes, szép fiatal férfi, aki következik. Állítólag tatár. Semmiféle éles mongol vonás nincs rajta. — Van felesége? — Van. Hét hetes házas voltam, amikor kitört a liáboru, és elvitték katonának. Azóta nem tudok hazulról semmit. — Rossz á háború? — Persze, hogy rossz. Az a sok ágyúgolyó borzasztó. — Te miért nem vagy katona? Maródi? — Nálunk még nem soroztak be mindenkit. Ha szükséges lesz, én is megyek. — Nálunk, Oroszországban mér kezdetben