Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-21 / 228. szám

Szeged. 1915. szeptember 21. f Ezután szünet következett, melynek ideje alatt Körmendy Árpád tréfákkal mulattatta sebesült bajtársait és a szépszámú, előkélő kö­zönségre t. A műsor második részében Salgó Rózsika, zeneakadémiai liallgatónö Singer Irénke mű­vészi zongrorakisérete mellett néhány műdalt énekelt. A sebesültek és a megjelentek kitörő ovációval fogadták a gyönyörű számokat. A műsor további részét már az előbbi sze­replők töltötték be. A sebesült hősök és a kö­zönség mindvégig jól mulatott a tartalmás és gazdag műsor ideje alatt és bizonyára sokáig kedvesen emlékeznek még vissza a hétfő dél­utáni kabaréelőadásra, amelynek ötlete a Kör­mendy fejéből pattant ki és amelyhez az agilis kórhúzparahcsnokság a jótékony úrhölgyekkel karöltve sietett hozzájárulni, hogy egy íeled­betetíenül ked'ves délutánt szerezzenek azok­nak, akik már a vérüket hullatták érettünk. Meleg ruhát a katonáknak. Az Országos Hadsegélyző Bizottság ruhá­zati albizottsága' a következőket teszi közzé: A hadjárat múlt téli tapasztalatai alapján megállapittatott, hogy hősiesen küzdő kato­náink a hadvezetőség részéről mindennemű szükséges meleg ruházattal el vannak látva, de mindazonáltal a közönség áldozatkészsége részéiül a következő adományok ismételten kívánatosak még a hadvezetőség által nyújtott kincstári felszerelés kiegészítésére: I. Gyapjufonálból készítendő volna: a) Sál, cirea 250 cm. hosszú, 25 cm. széles legyen, a fül és nyak betakarására. b) Érmele­gitő, 30 cm. hosszú, oldalnyilással a hüvelyk­ujj számára, c) Kötött-térdvédft, 45 cm. hosszi középen megfelelő kidítdöródással a térdkalács számára. Az Országos Hadsegélyző Bizottság által a meleg óvócikkek készítéséhez biztosított gyapjufonál gyári árban, kilogrammonként 15 koronáért lesz rövid időn belül beszerezhető. Vidéken <a gyapjufonál a főispánok, illetőleg a járási főSzólgábiráknál lesz megrendelhető. II. Selymét vagy puha gyapjúból készített szövetet (ruhadarab, bélés stb.) akár uj, akár használt állapotban küldje az áldozatkész kö­zönség az Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottsága cimére (Budapest, Képvi­selőház). A közönség felkéretik, hogy a lehetőségig az itt jelzett cikkek készítésére szorítkozzék, mert ezen cikkek előirása tapasztalatok alap­ján történt. A mult évben szállított hősápkák­ból még elegetídő készlet van, a hósapkák a jövőben inkább a selyem- és gyapjusállal lesz­nek helyettesíthetők. / A gyapjufonálból kötött kész cikkek a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivata­lának cimére (Budapest, IV., Váci-utca 38.), mig a selyem és gyapjúszövetek,, mint előbb említettük, az Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottsága cimére (Budapesti, Kép­viselőház) küldendők. Mindezeknek szállítása a honvédelmi mi­nisztérium Hadsegélyző Hivatalához postán 20 kilogrammig és vasúton bármily súlyban, az Országos Hadsegélyző Bizottsághoz pedig postán 20 kilogrammig díjmentesen történik, ha a szállító- vagy fuvarlevélben fel van tün­tetve, hogy „Táborba szállt katonák részére szeretetadomány," A közönség részletesebb utmutatása végett rajzokkal ellátott tájékoztatót küld a honvé­delmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala a községi elöljáróságokhoz. Elsőrendű klszolgAlárs. - ló káyéKSzi Italok. ­Reggeli és uzsonna kávé. Szíves pártfogást kér Radó Ignác, kávés. és a világtalan katonáknak! és a* világtalan katonáknak! SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo SZÍNHÁZI MŰSOR: KEDD: A két jómadár, énekes bohózat. (Páros.) SZERDA: Az éjjeli őr, bohózat (Páratlan). CSÜTÖRTÖK: A Tündérlaki lányok, víg­játék (Páros). PÉNTEK: Vándorfecskék, operett. (Bemu­tató.) (Páratlan.) SZOMBAT: Vándorfecskék, operett (Páros). VASÁRNAP délután: Betyár kendője. VASÁRNAP este: Vándorfecskék, operett. (Páratlan). A két jómadár. E cim alatt első előadás­ban került ma szinre nálunk egy bohózat. A színlap szerint Friedmann Fritz irta, Adorján László pedig magyarositotta. A bohózat egyik alakja gyaki-an mondogatja: csak röviden! A szerző azonban uem követte a jó tanácsot, unalmasan, hosszadalmasra (fogta a mondóká­ját. Csupa szó az egész darab és ha e szavak áradata közé bocsájtanánk Noé galambját, a szelid madár egy zöld levélkével sem térhetne visszá. Mert nem találna életet, csak enyészetet. Nem kéli hozzá nagyobb színpadi ismeret, a kezdő szinházjáró is kitalálja, liogy a két jó­madár nem lehet más, mint két férj. Ezek röp­ködnek, persze a tilosban és csalnak, mint a kártya spillerek. A feleségüket csalják. Nagyon természetes, hogy az érdekeltek rájönnek a csa­lásra. A szerző szerint ilyenkor az a teendő, hogy a két jómadárral a színpadon levetteti a nadrágját, a jót, a rendesét, amelyben hódítani járnák és viselését, rosszat öltét, fel velük, hogy igy ugorjanak a vizbe, a feleségük ijesztésére. Nem történik semmi baj, csak annyi, hogy a szerző benne marad a vizben. Nincs az a szí­nész, aki kihúzhatná. És a vége: a két kicsi fe­leség megbékél a két jómadárral. A közönség a szerzővel nem és a művészettel is csak akkor, ha hasonló tákolmányokkal nem hozakodik elő. A bohózatot megduggatták nótákkal, táncok­kal, de ezek a kétes injekciók sem menthették meg megérdemelt sorsától. Még csak annyit, hogy a mai nehéz időkben nem ilyen ipari pro­duktumokkal kell ak özönség érdeklődését a szinház iránt felkölteni. Ma is üres maradt a nézőtér és ha ilyen arányban kiván a vezetőség haladni, magára vessen, ha az előadásoknak liem lesz közönsége. Ez tlán mégsem lehet a CÉIJÁI Lengyelvér. Az elmúlt szinházi esztendő szereposztásában került vasárnap este szinre N ed bal operettje: a Lengyelvér. Az előadásnak nagyobb közönsége lehetett volna, de akik je­len voltak, tapsoltak a szereplőknek a távol­levők helyett is. Az operettet az uj karmester: Rádió Rezső vezényelte. Fiatal ember, ami nem volna baj, de az már igen, hogy a karmester­nek olaszosan túlteng a temperamentuma. Mint a kisebb olasz énekes társulatok karmesterei, Rádió Rezső is állva dirigál és valósággal ját­szik a zenekar élén. Nem kérünk azokból az olasz szokásokból. A játékot meg kell hagyni színészeknek és az állva dirigálást az olasz trupp-karmestereknek! Az igazság érdekében megírjuk, hogy a nyitány után az uj karmes­tert erősen tapsoltak. Azt azonban nem lehet niegállapitani, hogy a vezényléséért-e vagy a »játékáért? Lőhet, hogy mind a kettőért... , Vándorfecskék. Á szinházi iroda jelenti: Az énekes személyzet a legnagyobb ambíció­val készül az idei.évad első operett-újdonságá­ra, a Váudorfecskék bemutatójára. A szerzők ezúttal egy vándorcirkusz bohókás milliőjébe helyezték a darab cselekményét, mely alkal­mat ad sok tánc, felvonulás és énekszámra. Zerkovitz Béla neve nem ismeretlen a közön­ség előtt; legújabb operettjében is pazar kéz­zel ontja a legfülbemászóbb ének-, zene- és táncszámokat. Az operett, mely .a fővárosban több mint 150 előadást ért, hihetőleg nálunk is nagy tetszéssel fog találkozni. A főbb szerepe­ket Déri, Kohári, Miklósi, Solymosi, Matány, Sümegi, Forrai, Bende, Szilágyi játszák. Az operett iránt máris rendkívüli érdeklődés mu­tatkozik. i Mit mondanak a szegedi orosz foglyok. (Saját tudósítónktól.) Iparvállalatoknál, városi üzemeknél egyre nagyobb számban fog­lalkoztatják Szegeden is az orosz (foglyokat. A Délmagyarország munkatársa többször fel­kereste őket, liogy megtudjon jellemző dolgo­kat az otthoni állapotokról. Nehezen ment. A legtöbb csak oroszul tud. Aki például németül is beszél, gyakran bizalmatlan. Nagyobb ré­szük rendkívül primitív, csak a nagy szélső­ségek hangjait érzi és beszéli — kezdetlegesen. Nehéz ezektől valamit megtudni, amit el is hiszünk. Fürge, alacsony, beszédes ör'osz katoría az egyik. Értelmes, könnyű felfogású. FiVhrer volt a hadseregben. Megszólítom: — Hová való? — Szamarába, az Ural mellett. Ott van birtokom és házam, — Hány gyermeke van? — Három fiu. Dé liogy mi van velük, azt nem tudom. Mióta katonának vittek, semmit sem kaptam hazulról. Amióta pedig fogoly vagyok, haza sem irtani. — Mikor fogták el? — Tavaly augusztusban Zalescykinél. Bi­zony uram, már egy év óta vagyok itt. Szeret­nék már hazamenni. Békéről még nem beszél­nek? — De igen. A cár is akarná már a békét, csak Nikolajevies nem. — Hiszen az a Nikoláj! A cár nem akarta a háborút, ő jó, de Nikoláj! — Kozák nincs közöttük? Azokat nem sze­retjük. — A fogolytáborban is kevés volt. A ko­zákokat mi sem Szeretjük. Ha valamit nem ugy csinálunk, mint kellene, rögtön ránk eresz­tik őket. A kozákok sem mind rosszak. A doni kozákok például épen olyan földmivesek, mint mi, csak épen, hogy lovaskatonák. De a cser­keszek a Kaukázusból, azok kegyetlenek. — Vannak Szamara körül is kozákok? — Nem, nálunk nincsenek. Nálunk csak oroszok, tatárok, kaskirok és kirgizek vannak. De a kirgizek nem katonák, mert amikor a cárnak meghódoltak, megígérték nekik, hogy hetven évig nem viszik őket háborúba. Hatalmas, erőteljes, szép fiatal férfi, aki következik. Állítólag tatár. Semmiféle éles mongol vonás nincs rajta. — Van felesége? — Van. Hét hetes házas voltam, amikor kitört a liáboru, és elvitték katonának. Azóta nem tudok hazulról semmit. — Rossz á háború? — Persze, hogy rossz. Az a sok ágyúgolyó borzasztó. — Te miért nem vagy katona? Ma­ródi? — Nálunk még nem soroztak be mindenkit. Ha szükséges lesz, én is megyek. — Nálunk, Oroszországban mér kezdetben

Next

/
Thumbnails
Contents