Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)
1915-09-18 / 226. szám
Szeged, 1915. szeptember 18. ÖÉLMAGYARORSZAÍÍ. Járossy Sándorra vonatkozó terlielő vallomást tárgyilag nem teszik elfogadhatóévá Süli Jánosnak, Hegedűs Lászlónak és Lippáiné Pávó Rózáinak vallomása. Siili Jánosra nézve a a királyi törvényszék tegnap kihirdetett határozatában benne foglaltatik, hogy ő a gyujtogatásban bűnrészes. A csendőrséghez intézett levelében Siili János beismeri a tettességet s ugyan ebben a levélben elismeri, bogy őt Járossyval szemlben vagyoni érdek vezeti, mert 1000 koronát várt tőle, amit meg nem kapott, Az a vallomása töhát, mintha ő a kérdéses és a felhajtást tartalmazó beszélgetést hallotta volna, bizonyítékul el nem fogadhat, mert nyilvánvalóan bűntársa Dékány Máriának nemcsak a gyujtogatásban, hanem a Járossy Sándor ellen megkísérelt zsarolásban is. Ugyanez áll Hegedűs László főmolnárra nézve is. Hegedűs Lászlót Madácsi Alajos csendőrőrmester ugy tüntette ugyan fel, mint aki a nyomozásban neki segítőtársa volt. Ez a feltüntetés azonban az őrmester tévedésén alapszik. Hegedűs László ugyanis azt vallotta, liogy ől Dékány Mária 1012. október 21-én 2000 korona jutalom igérésével Járossy Sándor ellen hamis tahit zásra akarta felbérelni, azt kivánván tőle, bizonyítsa mint fültanu, Ihogy Járossy Sándor bujtogatta őt a malom fölgyujtására. Viszont azonban Bús József né eskü alatt azt vallotta, hogy ugyanazon év szeptember havában, tehát egy hónappal előbb hallotta, amikor épen Hegedűs László beszélte rá Dékány Máriát arra, hogy vállalja magára a. malom felgyujfását s kérjen Járossy tói sokat, mert nem mer a törvénybe menni. Nyilvánvaló ebből, hogy amidőn 1912. október 22-én Dékány Mária és Hegedűs László együtt Szegedre bejöttek és Hegedűs László az 5000 forintot kérő zsaroló levelet Járossynak ldkézbesitette, nem a gyújtogatás kiderítésének érdeke, hanem a Járossy!ól követelt 5000 forintból való részesedés célzata vezette. Az ő vallomása sem bizonyíthatja tehát a Járossy ós Dékány Mária között a konyhában állítólag lefolyt beszélgetést, sem azt a tényt, hogy ugyanazon alkalommal Siili János a folyosón tartózkodott és a konyhai beszélgetést hallhatta. Lippainé Pávó Rózáinak az 1911. szeptember havában történt felbujtásra vonatkozó nyilatkozata ép ilyen szempont alá esik, mert az apró jószágoknál elkövetett visszaélései miatt Járossy elküldvén őt kisegitő szolgálatából, érthetővé teszi a zsaroló társaságihoz való csatlakozását. Tárgyilag észszerütlen és hihetetlen Dékány Mária vallomásának tartalma, mert hihetetlen hogy Járossy Sándor reá bizta volna sorsát minden elővigyázat és körültekintés nélkül, hogy a leány éjjel behatoljon a malomba, anélkül, hogy tudta volna, mikép az udvarra vezető malom ajtó kulcsa rendelkezésére fog-e állani s bogy a folyosó mellett levő szobában lakó és a folyosón alvó Juhász család nem ébred-e fel s nem érik-e tetten. Dékány Mária vallomása a létrára vonatkozólag valótlannak bizonyult. Dékány Mária leánykori tisztességére nézve is valótlan vallomást tett a bíróság előtt, csakhogy védettemet még súlyosabban vádolja Madácsi Lajos őrmester szereplése is gyanús. Dékány Mária mindig azt vallotta, bogy Járossy neki állítólag 4000 koronát igért a. malom ielgyujtásáért s Madácsi Lajos is a kihallgatott beszélgetés alapján erről az összegről tett jelentést. Dékány Mária 1912. október havában mégis 5000 forintot kért a bemutatott levélben Járossy Sándortól. Iía a levél Írásának az volt a célja, hogy Járossyt a 4000 korona követelésével s illetőleg ennek általa történendő kifizetésével a gyujtogatásra való felhajtás tekintetében kelepcébe csalják, akkor nem kértek volna a levélben 4000 koronánál többet. Hiszen e célból a levelet csak abban a meggyőződésben írhatták, hogy Járossy tudva a 4000 korona igérését, annak kifizetése elől nem fog elzárkózni. Gondolnia kelleti volna tehát arra, hogyha 4000 koronánál többet kérnek, Járossy azt nem íog-ja megfizetni. Amidőn tehát ők 5000 forintot kértek, ezt nem a felhajtás alapján, hanem tisztán zsarolási elhatározáshói tették, hogy ezen a nagy Összegen megosztozkodjanak. E tekintetben pedig nagyon érdekes Madácsi Lajos csendőrőrmester észjárása. Abból indult ki, hogyha Járossy megadta volna a pénzt, ebben benne lett volna Járossy beismerése. A régi büntető perjogokban tényleg ismerős volt a gyanúsítottnak a sértettel való kiegyezése, mint a beismerés. Azt mondotta ez az elavult perjog, Ihogy a gyanusitott bűnösségének tudatában egyezett ki a sértettel, a kiegyezésben tehát benn foglaltatik a beismerés. A modern büntető jogtudomány azonban megvonta az ilyen kiegyezéstől a beismerésre vonatkozó bizonyító erőt, mert az ilyen kiegyezésre gyakran elszánhatja magát az ártatlan is, aki félénk jellemű, nyugalom szerető s aki szabadulni akar a vád és per bosszantásaitól, sőt még rosszabbtól: a vizsgálati fogságtól. Azon téves szabály által, miszererint a kiegyezés hallgatólagos beismerést képez, azt kockáztatnék, bogy igazságtalanság érje a becsületes embert, aki ellen valamely gonosztevő SZŐ Cselt. ; jl : Madácsi Lajos szembehelyezkedett az ő észjárása által a modern bizonyítási tannak ezzel a szabályával, beismerő bizonyítékot akart teremteni Járosi Sándor ellen. Ámde fogadjuk el, hogy abban az esetben, ha Járosi Sándor megadta volna az 5000 forintot, ebben bizonyíték keletkezett volna bűnösségének beismerése által. De Járosi Sándor nem adta meg az 5000 forintot, ebből tehát Madácsi észjárása szerint is kétségtelenül az következik, hogy Járosi ártatlanságának tudatában nem ijedt meg a zsarolástól, mert nem érezte magát bűnösnek tehát nem ismerte el még a pénz adása által sem a Madácsi Lajos által föltételezett ífelbujtás elkövetését. Madácsi Lajos azonban tovább haladt a maga utján, nem vett tudomást arról, hogy Süli János sajátkezüleg irt levélben beismerte a tettességet, hogy egyik levélben azt irták mikép Dékány Mária 4000 koronát, Siili pedig 1000 koronát már megkapta, hanem tovább haladt a végzetesen téves csapáson s csak a Járosi Sándor bűnösségének irányában vezette a nyomozást. Nagy Sándor könyvvezető, Ördög Pál, Juházs János és neje vallomásával tisztáztatott az a körülmény, bogy Dékány Mária felfedeztetés nélkül augusztus 4-én hajnalban a malom udvarba be nem juthatott. Dékány Mária előző vallomásától eltérően amelyben az foglaltatott, hogy az udvarra nyíló malom ajtó be volt zárva s azt a szögről levett kulccsal nyilotta ki, a mostani főtárgyaláson azt vallotta, hogy az ajtót nyitva találta. Határokat nem ismerő vádaskodási hajlamából a folyó hó 15-én tartott főtárgyaláson, a midőn azt látta, hogy a létra miatt vallomásának hitelt adni nem lelhet, már odáig ment, hogy „ama gyanújának adott kifejezést, miszerint a gépházban volt létrát Hegedűs László készítette ki részére az udvarba". Ebben a gyanúsításban tehát az foglaltatik, hogy Hegedűs László is bünsegédi bűnrészes volt a malom felgyujtásában. Dékány Mari ezt eddig nem mondotta s ha nem igaz, amit most mondott Hegedűs Lászlóra, akkor vallomása ezért nem érdemel liitelt Járossy Sándor terhére sem, ha pedig igaz, akkor Hegedűs László a gyujtogatásban neki bűntársa lévén, Hegedűsnek vallomása mint tanúvallomás már ezért séta érdemel hitelt Járossy Sándor bűnösségére nézve. Ez a vallomása is valótlan azonban tartalmilag, mert hiszen a gépiházi létra bent égett a kazán mellett, ez tehát nem volt künn a padlás följárójánál. Mi érdeke fűződhetett Járossy Sándornak a malom felgyujtásához? Kevesebbre biztosította, mint amennyire biztosítva volt, a megvételekor. Mintegy 25—30.000 korona értékű beruházással fokozta a malom értékét, ugy, hogy amidőn 1912. augusztus 4-én leégett, mintegy 60.000 koronája feküdt be'nne és hagy Sándor könyva Telefon 872. SZÍNHÁZ. S A Telefon 872. jfj Szombaton és vasárnap A DANMARK-gyár ezidei remeke. MIRZ (Rafael 18.) 3 részben. A közismert és kedvelt dán színészekkel. A visszahódított Lembergben A a a A a a a a A a a a A A Háborús felvétel. a Előadások 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 2 órától kezdve. — Gyermekjegyek S csak az első előadásokon érvényesek. jüj _ a aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa A beképzelt lángész. Vígjáték 2 felvonásban.