Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-18 / 226. szám

Szeged, 1915. szeptember 18. DELMAGYAlüSSZm 3 előrenyomulásunkat, de makacs harcok után ismét megvertük és szétszórtuk. Általában a német-osztrák tevékenység az offenzív hadmüveletek mérséklődését mutatja, a melyek eredményei nem állanak arányban a veszteségekkel. A németek előretörése a Champagneban. Berlin, szeptember 17. A nlagy főhadiszállás jelenti: Champagneban, Perthestöl északnyugatra kézigránát támadásunkkal a franciák előállásainak egy árokrészét elragadtuk. Egy ellentámadást visszavertünk. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Két héten belül barátságos lesz a német-amerikai viszony. Berlin, szeptember 17. A Vossiselhe Zeitung newyorki tudósítója táviratozza: Németország amerikai nagykövete, gróf Bemstorff kijelentette, hogy megegyezett Lansing amerikai külügyi államtitkárral; a tárgyalások, amelyek most folynak, kétségtelenül oly eredménnyel fognak végződni, amelyek a két állam ügyeit szilárdabb alapra helyezik. Németország és az Egyesült-Államok viszonyának barátságos szabályozása két héten belül várható s ez idő alatt a mai helyzet nem fog változni. A nagykövet most tul van halmozva munkával. Román politikus az erdélyi és besszarábiai románok helyzetéről. Annyi BO-k tendenciózus rágalom után végre egy őszinte hang. G. Thodor&scu román politikus Erdélybe utazott és ott vizsgálta meg a viszonyokat. Cikke nagy feltűnést keltett, az összes román lapok foglalkoznak vele. A politikus megállapítja, hogy a románoknak Erdélyben még több kedvezményük van, mint a .magyaroknak. És hogy az ellentét nagyabb legyen, Besszarábiában is elnézett. A legnagyobb elnyomatást és kínzást látta mindenfelé. Ilyen körülmények szerint már kétkedés se lehet, hogy Romániának nem kell gondolkoznia a választáson. A szenzációs cikket, amely itt hon is bizonyára feltűnést kelt, itt adjuk teljes terjedelmében: Amióta az európai nagyhatalmak háborút viselnek egymással, igen sokat hangoztatják Romániában, hogy: „Menjünk Erdélybe!" Ez a sok kiabálás felcsigázta bennem a kiváinicsiságot és elhatároztam, liogy széjjel nézek Erdélyiben és Besszarábiában és tanulmányozni fogom mind a két helyen a politikai viszonyokat. Azúr*. határoztam erre magamat, hogy a kérdéshez, mint román állampolgár, tudjak hozzászólni. Először Erdely.be indultam. Bejártam az összes városokat, a nagyobb .falukat, tájékozást szerezni arról, hogy tényleg elnyomottan élnek-e román testvéreink Erdélyben, mint azt Románában hirdetik. Erdélyben tekintélyes ionian vezető emberekkel beszéltem és érdeklődtem testvéreim sorsáról, megjegyzem: nem lázitókkal és haszonlesőkkel tárgyaltam, hanem megbizható, komoly emberekkel, akik a legnagyobb készséggel álltak rendelkezésemre és nagy odaadással világositottak fel az erdélyi viszonyokról és az ott élő román nép helyzetéről. Így magamnak teljesen tiszta képet alkothattam. Amikor román testvéreim — a liáboru alatt Romániába át jötteket értem — elnyomatásáról kezdtem beszélni, szóhoz sem engedtek jutni, lianem felháborodással jelentették ki, hogy ez rágalom. Nemhogy elnyomva lennénk, — mondották nekem, — hanem bizonyos dolgokban még több kedvezményt élvezünk, mint a magyarok. És ezt, mint sok egyebet, elfogadható bizonyítékkal igazolták. Ezek után beláttam, hogy Romániában a russzoül társaság keze működik akkor, amikor az erdélyi románok elnyomatásáról beszélnek. Nálunk lelketlen agitátorok izgatják jó fizetésért a szegény román népet Magyarország ellen. Erdélyből a legjobb hangulatiban térteim vissza Bukarestbe. Bár nap múlva Besszarábiába utaztam és ott kezdtem érdeklődni román testvéreim sorsa felöl. Az olt tapasztaltakat igazán szégyenkezve kell papirosra tennem, mert amit ott láttam, az hátborzongató. A román nép teljesen elhanyagolt, iskolája nincs, a szegényebb osztály, értve alatta a föld mi velőt, annyira kulturálatlan, durva és vad, hogy határozottan szégyeltem, hogy a kultur román nyelvel bírják és nekünk fajtestvéreink. Hogy mi mindent láttam ott, nem akaíom részletezni, mert nem lenne hozzá elég türelmem. A tapasztalat teljesen meggyőzött engem arról, hogy nekünk nem szabad Erdély felé gravitálni ós pedig legelső sorban azért, .mert ehhez történelmi jogaink nincsenek meg. Másodszor, mert román testvéreink Erdélyben nincsenek elnyomatásban és aki ezt meri állítani, az közönséges szélhámos. Erdélyben a románok ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a magyarok vagy a németek. Romániában .minden becsületes polgárnak oda kell törekednie, hogy visszavegyük azt, ami a tulajdonunk volt, amit tőlünk jogtalanul elraboltak. Nekünk Besszarábiát kell visszacsatolnunk az anyaországhoz. Azon kell fáradoznunk, hogy a besszarábiai szegény testvéreinket mentsük meg az elnyomatástól és a rabságtól. Aki pedig nem ugy gondolkodik a fent elsoroltak után, mint én, az hazaáruló és a román nép megAeer-fény világítási- és Jókarbaníartásl vállalat. Sápi, Kosutti UjoHeprut 1, SZÉP. Csillárok, gátfözök és taiodenneaiü gázfeiszeran lés! cikkek raktára n Telefon * 488, Telefoni 4£1 Szerbia a játszmát elvesztette. — A tétovázó Románia. — A világháború a Balkánon kezdődött és ott fog befejeződni. A bal'káni tűzfészket régóta kavargatta az orosz diplomácia, mig végre odáig fejlesztette a dolgot, hogy a balkáni szöveltséget nekiuszithatta Törökországnak. Macedónia s Trácia felosztása után se pihent népek ós nemzetek sorsával vakmerően dobálozó Oroszország és mert a maga életét élni akaró, megnövekedett Bulgária néki nem volt kedvére való, sietve megalkotta az uj szövetkezést és legázoltatta, ihogy azután mindeneknek ő parancsolhasson a Balkánon. A világháború itt is tiszta helyzetet teremtett. Bulgária szilárdan és becsületesen megállotta helyét minden kísértéssel szemben, hagyta, hogy az ántánt vakmerő Ígéreteivel végleg népszerütlenitse magát a Balkán minden államiában, még Szerbiában is és mikor az erőt ferh'Jázésisál pótolni akaró diplomáciai akció teljes sikertelensége bebizonyosodott, most oldalához kap, az ádáz ellenségekkel vívott harcban kicsorbult turáni szablyához nyiul, hogy leszámoljon azzal az ellenséggel, amely a Pregalynica mellett hurkot font a bolgár nemzetnek. A bolgár hadsereg már állt egyszer Szerbia szivében, akkor a hős iBattenberg herceg, egy osztrák-magyar katona állt a vitéz bolgárok élén és akkor az osztrák-magyar monarkia mentette meg Szerbiát a végső pusztulástól. Most ismét egy osztrák-magyar katona: az okos Kóburgi Ferdinánd vezeti a bolgárokat, de a s'zerbek hiába fogják várni az uj Khevenhüllert, aki Szlivnica után a monarkia nevében megállítsa a bolgárok győzedelmes hadseregét. Szerbia nagy tétekben játszott a világpolitika kártyaasztalánál és a játszmát elveszítette. Az ántánt kudarcát növeli Görögország álláspontja, amely Venizelosz választási győzelme dacára is legalább egyelőre változatlannak látszik. A görögök tudják értékelni, hogy a két balkáni háborúban mit nyertek és tudják azt is, hogy most mit veszíthetnék. Akkor sokat nyertek és most mindent elveszíthetnek. Az ántántért, mely a görög reménység legértékesebb objektumait, Kisázsiát és Albániát, Oleszországnak Ígérte oda, nincs kedvük harcba indulni. Görögország békét akar s ha harcot 'kezd, annak célpontjául saját érdekeit tűzte ki. Románia túlságosan okosan viselkedett. Csakhogy az ilyen túlzott okosság 'békés időben hozhat csak valódi sikert; háborúban, világháborúban oly ekszponált fekvésű országnak és olyan vágyakkal telitett nemzetnek, mint a román, valahová tartozni kell. Romániát minden érdeke, minden reménysége és célja parancsolólag mellénk utalja. Mégis Románia tulokosan tétovázott mind mai napig, amikor a német és osztrák-magyar hadsereg Oroszország szivére taposott, amikor Anglia békehurokat perget, Itália elvérzik a tiroli határon, Franciaország kimerült és Szerbia egyetlen jóbarát nélkül várja sorsát, melyet immár semmi, sem tarthat fel. Románia addig tétovázott, mig a monarkiát és Németországot e tétovázás többé nem érdekli, mert cselekedeteit ennek számba vétele nélkül irányithatja,