Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-16 / 224. szám

2 délmagyarorszáö. Szeged, 1915. szeptember 16. lapodást egyik hadviselő csoporttal sem, egy­szerűen azért, mert ez az eljárása alkotmány­ellenes volna, A helyzet ugyanis az, hangoztatják a konzervativek, hogy Románia semlegességét koronatanácskozás határozta el, amelyet még tavaly Károly király elnöklésével tartottak Szinajában s amelyen valamennyi pártvezér is megjelenL.Bratianu tehát ezt a határoza­tot nem változtathatta meg anélkül, hogy ujabb koronatanácskozáson ugyanezeknek a pártvezéreknek a véleményét meg ne hallgat­ta volna. Ilyen koronatanácskozás pedig eddig még nem volt. Bratianu e szerint a nemzet megkérdezése nélkül cselekedett volna, vagy pedig, arai a legvalószínűbb, a 'hir nem igaz s a kormánynak' ma is teljesen szabad keze van még minden irányban. A konzervativek tehát tisztázni akarják a kérdést s meg akar­ják akadályozni, hogy a közvéleményt ilyen megtévesztő hírekkel olyan dolgokra készít­sék elő, amelyek az országra károsak lehet­nek. Hivatalos közleményt adtak ki, hogy a konzervatív párt minden olyan külső politikai megegyezést, amely az alkotmányos formák mellőzésével •jött léire, minden körülmény között érvénytelennek és nem létezőnek fog tekinteni és semmi áron sem fogja megen­gedni, hogy a mostani súlyos viszonyok kö­zött az ország érdekével könnyelműen bánja­nak, olyan könnyelműséggel, milyenre né­mely politikai körök és némely kormánypárti üjság nyilatkozatálból következtetni lehet. Mindenesetre jellemző azonban, hogy a dolgok ilyeténképen való állása mellett is, Canp Péter Lapja, a ,,'Moldava", nem szűnik meg hangoztatni, hogy Románia, akár kö­tött szerződést valamely irányban, akár nem, a győztes központi hatalmak ellen soha se foghat fegyvert. A nagy kérdés különben rövidesen tisz­tázódni fog. Romániának ma már nem okoz­hat fejtörést, hogy miihez kell tartania magát. A harctéri események döntő súlya kelet felé helyeződik. ÖJabls segítség Szerbiának. Szófia, szeptember 15. A Dnevnik jelenti, hogy a francia hadvezetőség Szerbia részérc ujabb segitősereget szervezett, amelynek pa­ranenokává Sermii tábornokot nevezték ki. Ugy tervezik, hogy a francia csapatokat Szalonikiben szállítják partra és onnan vas­úton viszik Szerbiába. Tudvalevő, hogy az antant kérdést intézett Görögországhoz, hogy •milyen állást foglalna el ebben a kérdésben, illetve, hogy megengedné-e a területén való francia csapatszállitást. Erre a kérdésre mindeddig nem adott választ. Annál különö­sebb, hogy Franciaország most ennek elle­nére, Görögország megkérdeztetése nélkül akar intézkedni. Görögország provokálta a bolgár hafárviílongás!. Szófia, szeptember 15. A Tiirk-Szedászi cimü újság jelenti, hogy a 9-ére virradó éjjel a görög-bolgár határon állomásozó csapatok között erős határvillongások folytak. A ha­tárvillongások mintegy kilenc óra hosszat tartottak. A bolgár kormány tanácskozott ez ügyben a szófiai görög követtel és ezzel kap­csolatban lépéseket tett az athéni kormány­nál, tekintettel arra, hogy megállapítást nyert az, hogy görög részről történt provokálás adott alkalmat az összeütközésre. Románia ellensége Bulgáriának, Bukarest, szeptember 15. A Minerva szó­fiai tudósítója jelenti: Toncsev pénzügymi­niszter fogadta Batzaria román származású, volt török minisztert és szenátort s Romá­niára vonatkozó beszélgetése során a többi között a következőket mondotta neki: — Nálunk a kormány is és a nép is szí­vesen venné, ha Romániával kölcsönös enge­dékenység alapján megegyezést lehetne lé* tesiteni. Ha ez a barátság már régebben lét­rejött volna, Románia ma nyugodtabban kö­vethené politikáját. De az idő nem múlt ei végképen. Ma is történhetik még olyan meg­egyezés, amely Bulgária érdekét ép ugy ki­elégíti, mint Romániáét. A Dnevnik Radoszlavov miniszterelnök­nek azzal a kijelentésével kapcsolatban, hogy Románia egyszer elutasította Bulgáriának barátságos megegyezésre szóló meghívását, a következőket irja: — Már-már készek voltunk elfelejtem Romániának 1913. évi magatartását s azzal vigasztaltok magunkat, hogy csak félreértés volt. Készek voltunk Romániának kezet nyúj­tani s együtt imádkozni vele, aminek fejé­ben nem kívántunk tőle mást, mint a Dobrud­zsa tőlünk elvett részének visszaadását. De Románia elutasította baráti jobbun­kat és nem akart velünk tárgyalni. Ezzel meg­mutatta, hogy ellenséges indulattal van irá­nyunkban. Mind a mellett most is arra fo­gunk törekedni, hogy a félreértéseket elosz­lassuk. Bulgária ebben a tekintetben: nem Kopenhága, szeptember 15. A Birsevija Vjedonioszti közlése szerint, Déloroszorszá­got nagy veszedelem fenyegeti, dacára az orosz seregek tarnopoli oMenzivájának. Kiev kiürítése már javában folyik' és Kievig, amely 350 kilométerre van a fronttól, tiszta terület van az orosz sereg mögött. Offenzívé nükaf a mocsarak sem akadályozzák. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Rjccs egy cikkében dicséri és csodálja az európai központi hatalmak energiáját, amelyet jár­hatatlan mocsarakon épített országutakkal fejt ki. Elmondja a cikk, hogy a műszaki csa­patok gerendákat fektetnek végig a süppedé­kes ingoványokon, az egész lakosságot mun­kára fogják és polgári mérnökök utmutatása szerint nagyszerű utakat építenek, A munka olyan serényen halad, 'hogy mindennap sok tucat versztnyi jó ut készül. Ez a magyará­zata annak, hogy számottevő orosz katonai szakértők véleménye szerint az orosz had­vezetőségnek még jó sokáig kell folytatnia a visszavonulást. PéServári fői megvédték. Rotterdam, szeptember 15. A Times mai számában Washborne, a lap hadiíudósitója az orosz főhadiszállásról a következőket köz­li: Ruskij tábornok kijelentette, hogy Péter­vár bevétele a németek részéről kizártnak te­lesz agresszív, hanem a lehetőségek politiká­ját fegja követni szomszédjával szemben, Szerbia feltételes Macedóniáért. Berlin, szeptember 15. A Berliner Tage­blatt kopenhágai tudósítója táviratozza: Az Exchange Telegraph állítólag hiteles helyről arról értesül, hogy Szerbia kész volna Ma­cedóniáról Bulgária javára lemondani, bár Macedónia történetileg is Szerbiához tarto­zik. Szerbiának azonban két feltételihez ok­vetlenül ragaszkodnia kell: az egyik az, hogy Bulgáriának ellenszolgáltatás gyanánt azon­nal aktive bele kell avatkoznia a háborúba, még pedig Szerbia oldalán, a másik pedig az, hogy Szerbia Macedóniát csak akkor adhatja át, ha szövetségesei segítségével megszállot­ta Boszniát, Dalmáciát, Horvátországot és Szlavóniát. A régi balkán-szövetséget csak ilyen feltételek mellett lehet felújítani. Bolgár-görög viszony iavísi. Berlin, szeptember 15. A Berliner Tage­Hatt jelenti: Konstantin görög király a mi­nap kihallgatáson fogadta Passarev bolgár követei. A kihallgatás szívélyes lefolyású volt. Jói informált helyről ugy értesülünk,. •hogy Szófiában ez kedvező benyomást tett. Radoszlavov miniszterelnök a Passarev kihallgatásáról szóló jelentés vétele után ta­nácskozott a szófiai görög követtel és köl­csönösen megállapították a két állam közli viszony kedvező voltát. Radoszlavov annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy ez: a viszony 'ezentúl még kedvezőbb és őszintébb legyen és a görög kö­vet azt felelte, hogy Görögországnak ugyan­ez a kivánsága.. kinthető, mert a város ellátása lőszerrel, ágyukkal, fegyverekkel, napról-napra javul s állandóan friss csapatokkal erősödik. Emel­lett a terep a mostani arcvonal és Pétervár között nagyon nehéz. Oroszország megköny­nyebbülve.vehet lélegzetet. Miután a telet át­töltötték, a tavasszal uj hadsereggel az "ope­rációs célokat újból mieg fogják kezdeni. A polgári lakosság eltávolítása. Stockholm, szeptember 15. A három orosz hadsereg főparancsnokai a határvidék elöljáróihoz a következő titkos parancsot in­tézték: „A polgári lakosság eltávolítása a fe­nyegetett területekről a katonai szállításokat nagymértékben akadályozták. Elrendelem te­hát, hogy jövőben a kiürítéseknél csak a leg­fontosabb haditárgyakat szállítsák el, a töb­bieket érintetlenül hagyják." Kegyelmet könyörögnek Nikolajevicsnek. Krisztiánia, szeptember 15. Pétervári ud­vari körökből ered az a hir, hogy Anasztázia nagyhercegnő, Nifeo'lajevics Miklós nagyiher­ceg neje, a főhadiszállásra utazott és arra kérte a cárt, hogy a Kaukázus helyett más katonai alkalmaztatást jelöljön ki férjének. A cár azzal hárította el a nagyhercegnő kéré­sét, hogy a helyzet komoly és személyes te­kinteteket háttérbe szőrit.

Next

/
Thumbnails
Contents