Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-14 / 195. szám

Szeged, 1915. augusztus 14. DÉLMAGYARORSZAG. 5 H ÍREK oooo A jótékonyság kulisszatitkaiból, (Saját tudósítónktól.) Szegedet, a 'fénylő álmok szép, ragyogó városát mindig ugy ismertem, mint amely város szereti a specialitásokat. A szegedi paprika és szegedi halászlé, halpaprikás országszerte ismert specialitása Szegednek. Az itteni 'kávéházakban ismertem meg a ikevésbbé ismert specialitást, a tojást tormával és a töltött cigarettákat. Nem ugy hozom •f-el mindezt, mint ami bűne lenne Szegednek; ellenkezőleg. Jó mind és egy része (a cigarettára, célzok, amelyből itt, habár jobb, mint a trafikcigaretták, ötöt adnak 20 fillérért, mig a trafikéigarettákna'k 5 fillér darabja a legjobb esetben) gazdaságos is. Csütörtökön aztán megismertem egy ujabb szegedi specialitást: a szegedi jótékonyságot, Bocsánat, ezzel nem azt akarom mondani, mintlia a jótékonyságot csak Szegeden isméinek; ismerik -biz' ezt mindenütt, de Szegeden, a specialitások városában ezt is speciálisan. Az idegennek, -mint én, aki Vajmi keveset ismerek még (Szegedből, ez nagyon feltűnő és talán épen ezért vettem észre ezt az előttem uj szegedi specialitást, amely semmiesetre és távolról sem oly jó, mint -a halpaprikás, tojás tormával v-agy a cigaretta, sőt még szépnek sem tudóan mondani. Lehet, hogy ennek is idegen létem az oka; ha igy van, előre bocsánatot kérek a következő pár sorért. Csütörtökön valami jótékonysági ülés volt. Egy országszerte ismert jótékonysági egyesület helyi választmánya ülésezett. Távolról mindig tiszteltem ezt -az egyesületet; istenem, na gyon sok és nagyon szép munkákat végzett ei -a háború ideje alatt; tényleg megérdemli az elismerést, üdvözletet, amit kapott. Sok sebesült hős áldó imája kiséri és emlékezik nieig ról-a és a csütörtökön tárgyalt akció is méltó volt azokhoz az akciókhoz, amelycikkel oly sok elismerést- aratott a háború ideje alatt. Kedves volt és szép volt és megindító és (felemelő volt a tárgyalás; istenem, pénzt akartak az ©mibe rektől ahoz, hogy segitlie-ssenök azokon, akik rászorultak arra. Aztán, amikor legünnepélyesebb volt a hangulat, -m-ikor megelegédetteii vertek -a szivek: most sikerült ismét olyan tettet végrehajtani, ami sok-sok könnyt szárit fel a szenvedők arcáról, akkor élesen, ibántón jött egy hang, az üzleti számítás rideg, kemény hangja a jótékonyság puha, meleg hangja im,ellett: — Megérdemlik, (megérdemeljük, hogy szerepeljünk, hiszen mi csináltuk meg, a mi eszménk volt és sokat fáradoztunk az érdekében. -A k-i tüntetést n-em hagyjuk m, ásnak! Csak ennyi történt. Talán fokozva egy kicsit, mert vihart támasztott, de restellem, szégyellem leirni. Ennyi történt. Született egy eszme, szép, nemes, ragyogó. -Az emberek, lapok a-z elismerés zászlóját meghajlítva üdvözölték, hiszen az emberek meg tudják ítélni, mi szép, mi nem, mit illet elismerés, mit n-em. Aztán megvalósult az eszme és mint a színházban, ahatásos, szép jelenet után, a függöny elé akartak állni a szerzők, .mert: nem az önmaguk és emberek gyönyörködtetésére készítették a- szép, szép darabot, hanem a közönség elismeréséért, tapsáért. Ennyi történt. Mert szép a jótékonyság, de szebb a taps, és -enélkül a jótékonyság sem ér valami sokat. Néhány héttel ezelőtt, mindegy, hogy hm. irtani egy cikket" bárom nőről, alki.k neveiket eltitkolva szárítgatták a könnyeket és akik összetett kezekkel -kértek, kíméljem meg nevüket a nyilvánosságtól, mert nekik a balkezük sem akarja tudni, mit csinál a jobb -ós minden örömüket megrontaná a. tudat, hogy az embereik most bámulják, csudálják őket. Hiszen nem azért teszik. Megírtam a cikkem nevük nélkül és alája irtani: Eoee homo. Most, az első pillanatba,n, ugy éreztem, u kemény szavak kövét kell dobálnom az olyan jótékonyködókra, akik a szerző szerepét kívánják játszani még a legszentebb emberi tetteknél is. De eszembe jutott az első cikkem. Talán jobb lesz ez -alá is az első cikk alá irt két szó: — Ecce homo. (s. j.) — A trőnörökösoér Budapesten. Budapestről jelentik: A trónörökös péntek reggel a rákosi gyakorlótéren a lovascsapatok fölött tartott díszszemlét. A fővárosban időző kivonult lovascsapatokat egy óriási oszlopban a rákosi gyakorlótéren keresztbe állították fel. Az oszlop jobbszárnyán foglalt helyet a katonazenekar, -és egymás után következtek a tüzérségi tartalékos tiszti iskolák növendékei. A kivonult csapatok felett Horchler Henrik ezredes, budapesti tüzérségi felügyelő parancsnokolt. A tábornoki kar gróf Marenzi Ferenc gyalogsági tábornok vezetésével szintén kivonult a d iiszszemiére, amelyhez nagyobb szátmu közönséget bocsátottak be. Nyolc óraikor érkezett meg automobilon a trónörökös. A Fehéruton, közvetlenül a gyakorlótér sarkánál a trón-örökös lóra ült és a Got.te.nli.al te hangjai mellett vágtatott a felállított csapatok felé. Horchler Henrik -ezrede,s a, trónörökös -elé vágtatott és jelentést tett neki, aki azután a tábornokok -kíséretében ellovagolt az arcvonal előtt. A szemle után a -csapatok -előtt összegyűjtötte a trónörökös a -kivonult tiszteket és a csapatoknak az ellenség előtt vitéz magatartásukért kitüntetett legénységet és körülbelül egy óra hosszáig cerclet tar!ott. Megszólította az egye* tiszteket, a kitüntetett legénységgel is beszélt, mindenkihez volt egy szives szava. Főképen az iránt érdeklődött, hol szerezték a kitüntetése és egyesekkel, akikkel már többször találkozott, hosszasabban elbeszélgetett. A cci-cle után isimét a- Gottcrhalte-t játszotta a zenekar, majd a trónörökös magához kérette gróf Marenzi gyalogsági tábornokot és megparancsolta neki, hogy a csapatok vonuljanak el előtte. A -közönség számára feni ártott hely előtt állott fel a trónörökös kíséretével. A cliszfelvonulás (festői látványt nyújtott. Az elvonulás után a trónörökös egyenkint kezet fogott a tábornokokkal, Azután autóba ült és a közönség lelkes ünnep lése -közt visszatért, a várba. Délután a .főhercegi pár kirándult Gödöllőre. — Személv? hír. Dr. Cicatricis Lajos főispán Szegedre érkezett. — Kitüntetett 46-os tisztek. A hiv lalos lap pénteki számla közli ia következő kitünte tésekiet: Őfelsége legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy legfelsőbb elismerése Polcreczky Pál és Rampel József 46-os századosok nak és Barkász Ernő 46-os tartalékos hadnagynak tudtul ad-assék. — A trónörökös és a hős szakaszvezető. Budapestről jelentik: Zita főhercegasszony, amikor tegnap délelőtt meglátogatta a Zifakórházat, meglátott ott egy Gregorics nevtt szakaszvezetőt, aki a harctéren már négy kitüntetést kapott. Ott diszlett a mellén az arany vitézségi érem, a,z első s a második osztályú ezü-st vitézségi érem s a -bronzérem. A főhercegasszony élénken -érdeklődött a vitéz katona iránt s amikor visszatért a Vádba, elbeszélte a trónörökösnek Gregoric-s négy kitüntetését. A trónörökös érdeklődését annyira (felkeltette a vitéz katona, hogy pénteken reggel első dolga volt kiadni a parancsot, hogy vigyék if.el hozzá a Várba a négyszeresen kitüntetett szakaszvezetőt. Délelőtt tiz órakor udvari hintó ment a szakaszvezetőért a kaszárnyába, s felvitte a Várba, a trónörökös elé. A trónörökös, mihelyt visszatért a rákosi gyakorlótéren megtartott szemléről, rögtön fogadta a vitéz szakaiszvezetőt és sokáig barátságosan el,beszélgetett vele. — Az ujszegedi hidvámnáf. Nagy tisztességet és becsületet vivott ,ki nevének és foglalkozásának ebben a vérrel teljes világháborúban a1 magyar paraszt. Anélkül, hogy el akarnók dönteni Újlaki Antal újságíró barátunk vitáját, amelyet Rákosi Jenő ellen indított a „paraszt" megnevezést illetően, uieg kell állapítanunk, hogy legkiválóbb hadvezéreink a legmagasabb elragadtatás hangján nyilatkoztak a mi paraszti véreinkről, -akik rettentő és halálfélelmet nem ismerő bátorságukkal az egész világ bámulatát vivták ki. S mig a férfiak harcmezőn kapaszkodtak bele -a világ kerekének a forgásába, addig asszonyaik és leányaik itthon végzik a férfimunkát s igy -mindenek elismerésére -méltók ők is. Annál nagyobb megbotránkozást keltett az a kinos jelenet, a mely péntek délben egy óra körül játszódott le az ujszegedi hid vámnál ,és amelynek -szereplői: az ujszegedi hidvám őre, két dinnyés szekeret hajtó parasztasszony és egy kocsis. Nézői: egy előkelő hölgycsoprt és egy-két ur. A vámnál lejt tudvalevően legjobban a iliid és igy még markos férfikocsisnak is munkát ad a lovakat ugy fogni, h-ogy a megrakott kocsi -bátra ne gördüljön. Elképzelhető tehát, micsoda kín és csaknem lehetetlen vállalkozás ez egy gyönge kezű és karú asszonyra nézve., Az emiitett 'kát asszony közül az egyik .sehogysem volt képes a lejtős helyen megállásra bírni a kocsiját. Végre nagy kínlódás után mégis csak sikerült. De csak egy pillanatra. Mert imár a következő pillanatban vissza- és belegördült a kocsi az utána álló két, szintén dinnyés szekérbe. Jó szerencse, hogy nem ép akkor jött -még ráadásul a villamos is. Meglehetősen ügyes mesterkedéssel és az egyik hátulsó kocvi ifrrfiko-esii sáliak segítségével nagy nehezen sikerült az a-szszonynak kocsijával kikeveredni. Annyi azonban már nem telt az asszony ügyességétől, hogy pont a b'nívómmal szemben tudj,a megállítani vámlerovás céljából a kocsiját- 15— lépéssel arrébb, a hídnak már kcivéshbé lejtős részén állott meg a kocsi, 'nem is annyira az asszony akaratából, mint inkább azért, mert ha asszonykocsis kezében a gyeplő, a lónak is van beleszólása. Mindezt hidegen és ridegen végignézte a hidvámőr és az Istennek se tett volna egy lépést i,s, hogy a kínlódó -asszonynak, aki 'bizonyára n-em jukikerkedésből kocsiskodi'k, segítségére legyen. Hiába kérte az aszszony, liogy vigye neki oda a ihidvánibárcát. Nem. Rendületlenül és mozdulatlan,ul olt maradt helyben és a világért sem ment volna le egy lépést is a gyalogjáróról. A villamosra ott várakozó hölgyek és urak is hasztalan nógatták a hidvám büszke őrét egy kis emberségre. Nem és nem! Az asszonynak le kellett szállani a, lovait és kocsi iát magára hagynia — szerencsére még mindig nem jött a villamos — és a bidvámot a vámőrnek helybe vinnie. A kivételes és nehéz viszonyokra való tekintettel 'felhívjuk a város hatóságát, liogy oktassák ki ezt a vámőr urat egy kis emberségre legalább azon asszonyokkal szemben, akiknek azért kell erejükön felüli munkára vállalkozniok, mert — férjük a háborúban van. — Fémátvevő központ Szegeden. A kormány rendeletben értesítette a várost, hogy az országot három fámát vevő kerületre osztotta. Az egyik kerület központjává a min.iszlej. Szegedet tette meg. Ebez a kerülethez a következő vármegyék, illetve városok tartoznak: Arad-, Békés-, Bihar-, Csanád-, Krassó-Szörény-, T-eines- és Torontál-anegyék s Arad, Hódmezővásárhely, Nagyvárad, Pamcsova, Szeged, Temesvár -és Versec szabad királyi városok. A fémátvevő bizottság elnöke Szegeden Bokoi Pál h. polgármester és tagjai: Sehulteisz Károly pénzügyi segédtitkár, dr. Szörényi Árthur főhadnagy, mint a hadsereg képviselője, és Fagler Ede rézműves, valamint egy Budapestről kiküldendő megbizott. A bizottság a fémek átvételét 15-én kezdi meg és -a fent felsorolt vármegyék és városok területén jegyzékbe veszi a található rezet, főként pedig pálinkafőző üstöket. Ezeket az ipari célokból allandóan üzem'belévők kivételével rekvirálni fogja a bizottság. — A torontáli magyar asszony németül beszélő gyereke. Ugy történt a dolog, hogy az egyik torontáli — kivételes' n magyar községbe német katonákat szállásoltak be. S