Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-12 / 193. szám

Szeged, 1915. augusztus 12. dédmagyárórszáö. 7 MIÉ UiÉSihí ••• Tábortüzek Műfordítások német költőkből. A . Vörös Félhold intézményei javára Ara 1 'A 50 fül. Káinoki Izidor: Háborús tréfák vidám esetek a komoly esemé­nyek mellől. Ara 40 fillér. Herczeg Géza: Sarajevéfól Lodzig Egyik legjobb tolla haditudósí­tónk személyes élményei és ta­pasztalatai. Ara 3 korona. Lázár Miklós Fronton Rendkívül érdekes és közvetlen érzékeltetése az első csatasorban szerzett tapasztalatoknak. Ára 3 K 50 fill. Malonyai Dezső: A virtus Hosszabb szünet után e megkapó elbeszélésekkel lép ismét a szerző türelmetlen közönsége elé. Ára 4 korona. Dr. Gáspár Arthur: Hhü a laza ilili! A háborúban támadt benyomásait irja le a főhadiszállásra delegált miniszteri kiküldött. Ara 4 K 60 fill. Kautzky Károly: Nemzeti állam, inperialista állam és államszövetség A mostani eseményekből fakadó, rendkívül érdekes szociális fej­tegetések. Ara 80 fillér. Lucia Dora Frosí: Preussische Pragung Poroszország, mint irány és stilus. Rendeltetése Németország és az , egész világ számára. Ara 1 K 40 fill. Theodor Fontane: Der englische Charakter Friss és közvetlen megfigyelések , az angol éleiből. Ara 1 K 40 fill. A sz^rh kékkönyv. a háború keletkezésének adatai szerb világításban. Ara 40 fillér. Kunfi Zsigmond: Háború és szocializmus tanulmányok a háború szocialista és szociálpolitikái tényeiről. Ara 80 fillér. Kurt Aram: Hadi Sibirien mit iodoüq Msdi érdekfeszítő leirás az orosz hadi­fogságból. Ára 1 K 20 fill: ••• Kaphatók: Várnay L. könyvkereskedésében SZEGED, Kárász-utcn 9. * Háború a Kellermann Bernhurd, „Az alagút" világhírű szerzője tudvalevőleg mint a Berliner Tagehlatt harctéri tudósítója a nyugati harctéren tartózkodik. On­nan küldte lapjának az alábbi érdek­feszítő leírást. A földalatti harcol hiva­tottabb toll nem is tudná megírni, mint. épp Az alagút sserzőjeé. A (földbe vannak; ásíva az árkok, mély, görbe csatornák. Keresztüljutnak mezőkön és erdőkön, falvakon és temetőkön, setomjre sin­csenek tekintettet. Az árkok előtt vannak a dróirakadályok, alacsony, kúszó, vastüskés bo­zótként. Ez a tüskebozót a ima emberiének keze­alkotása. Gyümölcs nem terem rajtia, hanem az -ember bal meg benne, akár a l-égy -a hús­evő növények sörtés porzói közt. A drót-akadá­lyok között innen is, túlról is golyók surran­nak. A gépfegyver vizihiit-ötte csövéből röpköd­nek -a zümmögő rajok. A gránát messze távol­ból jő át ós minden élő után tapogat. Mind több és több után. A mázsányi vetőaknák át­repülnek .a mi árkainkból az ellenségéibe. Kézigránátok röpködnek. De ez még távolról sem minden! Mi, akik a levegőben a vizén és viz aílatt, hóimezőkön és pusztaságoibbian küz­dünk, ma a föld alatt is harcolunk, Ahol az árkok közel jutnak egymáshoz, az árokba,rc ki­egészül még az akna-harccal is. Ennél aztán nincs tovább. Az árkászok harca ez. Előbb hátul voltak: hidakat és utakat épí­tettek; aztán előrekerültek: állásokat, árkokat és drótakadályokat készítettek. Végül pedig megkezdték a maguk külön háborúját, a maguk módján. Ma olíil vannak a legeiülsőkinól és ahol katona esik el, azzal egyrütt esik el az árkász is. ördöngös fickók ők és nélkülük imár nem is •megy a dolog. Nélkülözhetetlenek, szeretik és csodálják őket. Tehát ők jönnek, tiszteik és legénység és megnézik a dolgot. Ne-m sokáig haboznak, nem az ő szokásuk: sokáig tétovázni. Neki­fognak. Be a földbe! Lyukon, kúton, tárnán keresztül. Több emeletnyi imélybe dorong- ós kötél!ét-rákon ereszkednek le. Azután előre men­nek, az árkok és dr ótakiad ály ok alatt. Itt aztán jobbra és balra vezet az ut. A tárna mind na­gyobbá válik. Egy csomó aknát vájnak a -föld­be sugárszerűen a tárnából. Folyosók kötik össze a földalatti tárnákat egymással. Lenn a mélyben uj futóárkoik keletkeztek. Éles csáká­nyok -és fejszék ós légnyomásos fúrók eszik ke­resztül magukat az agyag- és kőrétegeken, va­lóságos bánya készül. „Itt vagy ott felrobbantottunk egy aknát." Ki gondol ilyenkor valamire? Senki. Ki isimeri ezt a rettenetes munkát? őfc itt a föld alatt nem érc után kutatnak, hanem ember után, alulról akarnak hozzáfér­kőzni, mivel felülről nem megy kellőképpen a dolog. i; 11 te! |,rI I i- : Kemény és .nehéz az árkász munkája. Nyolc órán át szakadatlanul cipeli a sötét tárnákon keresztül az agyagot és köv-et. Fönt, a napfé­nyen, kiborítja ia terhét és ha az ellenség -ész­reveszi, hogy uj földihányások keletkeznek, -ab­ban a pillanatban gránátot lő beléjük. És az árkász? Nos az árkász megteszi a kötelességét. Iránytűvel és mérő-szalaggal folyik lent a munka. A legcsekélyebb szögekről, emelkedé­sekről ós lejtőikről, méterekről és féli iné terekről van szó. Aknafákk-al megrakott vonatok gör­dülnek elő, az árkászok éjjel-nappal fát és ge­rendát cipelnek a tárnákban, hogy kiépítsék azokat, nehogy egyszer összeomoljanak a fejük fölött. Szép kis mul-at-ság volna! A földalatti folyosók és galériák sokszor több kilométer hossznak. De ezeket senkásem látja; senki-sem ismeri az árkászok munkáját. Hetek és hónapok, a verejték, megfontolás és bátorság munkája -ez. I-Iogy áll a helyzet? Va-jjon ő, az ellenség is dolgozik? Az árkász fülel ott lenn az ő éjje­lében. Majd fönt kémlelődik, vájjon odaát, ő nála, nem gyülemlik-e feltűnően sok föld ösz­föld alatt. szer? Zuiliatagokban ömlik az eső napokon keresztül és az árkász neszel: Igen, hallszapak a szivattyúi! Viz tört az ellenség tárnáiba. Persze, liogy ő is dolgozik, a francia. Meg­kezdték ők is a munkát és ők mesterek benne! A legnagyobb ravaszsággal és elővigyázat­tal folyik ez a harc a -föld alatt, a sötétben, sok méternyire a gye-p alatt, Egy nap, vagy az éj­szaka valamelyik órájában, a-mig fönt ia fegy­verek ropognak és a világitógömbök nappali fényt árasztanak, egy szerencsés pillanatba,u hallszik az ö túrása és kaparása, azé, aki hete­ken ,és hónapokon keresztül tokról jött, aki ép ugy mint mi, -alulról -akar az ellenséghez fér­kőzni, miután felülről nem sikerült eléggé. Az árkász azonban, aki talpig -ember és érti a mesterségét, tudja, ,mi a teendője. Finom -fülével hallgatózik -és azt mondja magában: négy méternyire, hat méternyire van. Jobbról van-e vagy balról, lejébb-e vagy följebb, ahhoz finom -hallás -szükséges. A tiszt fönt heverészik -az ágyában és alszik, akikor megszólal a tele­fon: Négy méternyire van és ugy gondolom, fö­löttünk. Szép, mondja a tiszt, kora hajnalban lent leszek. Most itt a. cselekvés ideje! Ugy k-éll •dol­gozni és vájni, liogy odaát észre ne vegyék, hogy el vannak árulva. Hiszen valószínű, hogy az ellenség is meghallott bennünket. Itt a nagy pillanat. Percekről van szó. Előkerül a robbanó töltés. Homokzsákokat, a homokzsákok egész töm-egét eregetik le fölülről a tárnába. Az ár­kászok ugy nyüzsögnek- ott lent a sötétben, mint a patkányok, de azok, akik elül vannak, tovább dolgoznak. Csak -markírozzák -a munkát, a-mit átkozottan ügyesen kell csinálni. A mar­kírozott kalapálás és vájás munkájának miben sem szabad külömböznie az igazi munkától, mert aki odaát dolgozik -a tárnákban, ravasz mint a róka. Bizonyosan -mosolyog a baju-szla alatt és azt mondja: Most markíroznak, de öt perccel előbb én fogok robbantain i. Akkor Is­ten veletek árkászok, tisztek ,és legények! A robbanótöltésekkel telt ládákat kínos pontossággal rakják fel egy-másra, elhelyezik a robbantó gyutacsokat, de -azalatt szünetlenül fo­lyik az ásás és a vájás és az, aki a robbantó­munkát végzi, ugyancsak kell, hogy értse a dol­gát, hogy meglegyen a siker. Gyo-rsan, gyor­san! Az árkászok ott ülnek a sötét tárnában. Lá­zas sietséggel vándorolnak a homokzsákok kézről-kézre. — A robbanó töltést be kell építeni és méternyi vastagon homokzsá­kokkal körülbástyázni. Máskülömhen -a töltés szétveti a saját tárnánkat és nem megy -föl­felé. A zsákok mind gyorsabban vándorolnak és patakokban szakad ia verejték az árkászok arc,áiról. Mindenki -megfesziti a végső erejét. Mikor vége a munkának karjaik erőtlenül ha­nyatlanak le. Vissza! A vezetékdrótokat búzzák fel gon­dosan s az árkászok őrült gyorsas,áéggal vislsza­roahnnak. Most, most! A föld megindul, -az aikma felrobban. A föld széthasad, emelkedik a magasba. Valóságos tűzhányó. A fekete szürke füst- és -poroszlop torony magas. A füstben homokzsákok, emberi testrészek, lobogó ruhadarabok röpülnek föl a levegőbe. Vigyázat! Most mindez visszahull. A kő lehull a lövészárkokra. Még hull a kő és deszka, a füst még áthatol­hatatlan; de a tábori -szürkék már kitörnek ia lövészárkaikból: előre! És még mielőtt -elhúzó­dott a füst, már bennülnek a robbantástól ke­letkezett tölcsérben, mely akkora mint a cir­kusz köröndje. Minden elő volt készítve és ők csak vártak. Készen volt minden: puska, .töl­tény, kézigránát, gépfegyver. És a tábori szür­kékkel egyidejűleg már ott vannak az árká­szok is homokzsákokkal és hangyaszorgalom­mal kezdenek mindjárt épitend: mellvédeket, ideiglenes védelmi töltést, hadd jöjjön ezek után az ellenség! H-usz-harminc métert nyertünk, megjaví­tottuk az arcvonalunkat és elpusztítottuk az el­lenség aknáit.

Next

/
Thumbnails
Contents