Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-12 / 193. szám

12 délmagyarország. Szeged, 1915, augusztus 11. J/tiff a vonat Sze£edtö! a fjarcférig ér% — €gy szegedi önkéntes naplójából. — (Saját tudósítónktól.) A háború ideje alatt igen gyakran olvashattunk a lapokban érdekes, izgalmas eseményekkel telt harctéri naplókat. dórésziben ezekből a naplókból ismerhettük meg a maga meztelen valóságában a harctéri életet és nem egy ilyen napló lesz kiegészítője majdan a nagy háború történelmének. Nem kevésbé érdekes azonban az a napló sem, amely egy élesen látó ember megfigyelő szemével azokat a színeket, érzéseket és .hangulatot arja le, amelyek az első ágyudörgiésig kisérik el /katonáinkat, végig az ismeretlen tartományba vezető ulon, az elindulástól. A Délmagyaiország munkatársának a Nő védő-Egyesület tiszti kórházában tett látogatása alkalmával sikerült Schüssler K. szegedi 46-ik gyalogezredben önkéntes harctéri naplójának -egy részét megszerezni, amely élénk színekkel festi a harctérre (induló katonák érzéseit, hangulatát. Schüssler május 3-án indult el egy imcn-etszázaddal Zomborba s onnan fel az északi harc térre. Az érdekes, megkapó sziliekben bővelkedő napló-rószJetet a következőkben adjuk: Május 3. Délelőtt fél 11 órakor érkezünk Szabadkába. Ebéd. Utána folytatjuk az utazást. Horgoson másfél óráig ájhink. Rossz, liogy az indulás idejét nem tudjuk; senki sem mer a vonatból eltávozná. Az állomáson egj10—12 éves kiisleányka szolgálja ki a legényeket feltűnő szorgalommal, igyekezettel, szeretettel. Megszólítom a buzgólkodó gyereket és megkérdezem tő'le, az ő apja nem katona-e: Könnybelábadó szemekkel felel a gyerek: — Katona volt, de már meghalt. Pápán temették el. Most, bogv meghallottam azt a siró választ, emlékezem rá, szép fekete szemei mindig ikönynyesen ragyogtak. Ezért szeret hát ez a gyermeklányka is ugy bennünket... Fél négy. Szegd-E ókuson vagyunk. A legénység kitűnő rumos teát kap. A hangulat .kitűnő, mindeniki vidám, jókedvű. Vissza Szeged-rendezőre. 6 óra. Megyünk tovább, Cegléd felé. Szatymaz. Szembejön egy vonat. 20 perc raszt. A legények kifökszemek a sine'k melletti gyepre. A rét közelében öreg magyar paraszt szánt. Egy öreg -anyóka kiséri, bizonyosan a felesége. -Most odaszalad néhány baka a -szántó paraszthoz és nagy buzgalomm|al kezdenek munkához. Nagyon szép, megható látvány. A vonat megindul. A ba'kák kezet szorítanák az öreg magyarral. Mintha könnyes lenne a szőnie egyikn-ek-másiknak, amikor felikapaszkodnak ia vaggonokba. Az alkony nagyon szép. Soha nem láttam még ilyennék. A bakák mind különös, furcsa fájdalmat, örömöt éreznek. Egyik nótára gyújt bánatálban. Fokozatosan harapózik el la nóta a vonaton. Szomorú -és vág. A levegő csak ngy harsog a sok bakadaltól. Múlik a szép-szép alkony és a bakák felderülnek mind. Bizakodók; humorizálnak és egyik som fél a közel jövőtől. Nem ás gondolnak rá. Inkább a babájukra — — — — — — —Alváshoz készülődünk. 18-an vagyunk önkéntesek egy kocsiban. Kényelmesen elférünk mindnyájan. Leterítjük iá ©elteket, rá a takarót. A borjut a fejünk alá, erre a köpönyeget. Egészen kényelmes ágy. Czegléd. Teázunk. Aztán lefekszünk és alszunk. Reggel 5 óra. Felébredünk. Én álmodtam is. Nagyon -szép álmom volt, A kedves G család körébein voltaim. Fáj, hogy vége is -csak álonn volt. -A reggel hűvös. Mindenki Vacog. Kellemetlen, iliogy mosdani nem lelhet. 8 óra. Hatvanban vagyunk. Reggeli. Rajt és tea. Kár, hogy rövid az idő s nem lobot irai. Pedig ez után az álomi után, mintha kellene... A fiuk kártyáznak; én nem szeretem. Nézem a vidéket. Szép. Már la-nkásodük a táj. Miskolc. Délután 5 óra. A legénység most kapja vacsoráját. Nagyon jóizüen és jókedvűen i eszik a -szalonnát, sonkát és füstölt hust. Dohányt is kapnak. Alkonyodik njna, hát készülődünk az alváshoz, mint tegnap. Újra nóta. Aztán elálmosodunk, lefekszünk. Május 5. Hajnalodik. Hegyek közt járunk. Az ébredők hirtelen nagyon izgatottakká válnak. Mindjárt megérkezünk. Fülelnék, nem hallanak-e valami dörgést. Különös -érzésünk van. Homonna. Itt az oroszok jártak az ősszel. Izgalmiunk tetőpontra hág. Szeretnénk tovább menni, hamar. Jön a parancs a készülődésre. Végre! A következő állomáson már kászállunk. Nagy sürgés-forgás; némelyek civódnak izgalmukban. Mindenki cókmókját keresi a pokoli rendetlenségben. Mindenki más, mint lenni szokott. -Mintha kicserélték volna az embereiket. Izgatott, felvillanyozott, boldog. Kiváncsá-ajk vagyunk és türelmetlenek. Alig-alig várjuk a jövő eseményeit. Hamarosan felkészülünk a rendetlenség dacára is. Izgalmunkban énekelni kezdünk. Baka. nótákat, aztán egyszerre a szózatot és a himnuszt, Most érezzük mindnyájan, hogy egyek vagyunk, ettől a pillanattól kezdve egyet értünk, kérünk és hiszünk. Nagyon szép és nagyon izgalmas, ismeretlen, felemelő. Cir ók'allio sszuinező. Itt kiszállunk. Most érezzük először a jövő komorságát, de a következő pillanatban már eltűnik ez is. Bü-szkén állunk és szeretnénk már menni, menni. Most hirtelen tompa, erős dörrenés. Nagyon szokatlan. Összerezzenünk s a következő pillanatban harsogó éljennel üdvözöljük az első ágyúlövést! «»BBBBas»ss33SoaBSBB®B«is5»as=BSHB3Ki;si5-E8asassi33i!33>> A jelenlegi helyzetbe?? a németek diktálnák a békét. Kopenhága, augusztus 11. A Politiken a Morning Post egyik legutóbbi cikkét idézi, mely a béke kérdésével foglalkozik. A tekintélyes angol újság természetesnek tartaná, ha Németország most hajlandóságot mutatna a békére, mert hiszen a mai helyzetben ő diktálná a békét. Ha ez neki most sikerülne, akkor a német diplomáciának nem volna nehéz keresztül vinnie azt, hogy annak a területnek egy részét, amit Oroszországtól, Franciaországtól és Belgiumtól elvett, megtart hassa. A szövetségesek azonban máskép gon dolkoznak. Ők azt remélik, hogy a jövő meg fogja hozni a német kívánságokkal szemben az ellensúlyt és nagyon naivnak mondják a feltevést, hogy az entente diplomáciája a jelen körülmények között Németországgal béketárgyalásokba bocsátkozik. Békéről az entente részéről, de különösen az angolok részéről beszélnie senkinek sem szabad s ha ezt mégis megteszik az angolok, csak azt bizonyítják be, hogy rossz hazafiak, Amerika fegyverkezése. Kopenhága, augusztus IL A „Central News jelenti (Washingtonból: Az a-menikai kormány nemcsak a flottaszaporitá-st vette programjába, hanem elhatározta, hogy a rendes csapatok létszámát 410.000 főre emeli, a melyhez hozzájárulnak még a nagy Milictartalékok. Elhatározta továbbá a kormány, hogy egy milliós hadsereg számára való fegyvert állíttat elő, azonkívül nagyszámú nehéz ágyút. Nagy municiószállitás Angiiába. Kopenhága, augusztus 11. Eiladelíia és Észak-Európa között a személyszállítást megszüntették, -ínort minden gőzhajót lefoglaltak az Angliába való municiószálHtás céljára. A lengyel kérdés még a háborús célok keretébe tartozik Varsó elestével ma-holnap a lengyel kérdés is -a politikai aktualitások körébe lép és igy neon csoda, ha a sajtóban máris megkezdődnek az erre vonatkozó eszmecserék. A Berliner Tagéblatt politikai rovatvezetője erről a kérdésről ezeket irja: A francia -sz-ociáli-stáknak és radikálisoknak, úgyszintén az angol liberálisoknak .nehéz kő -esett le a szivükről, amikor Nikolajevics Nikoláj nagyiher-eeg 1914. augusztus 14. prolklamációjában azt Ígérte, h-ogy a cár Lengyelországnak autonomiát ad. Ezek a politikai körök ugyanis, bármennyire is változtatták az események eredetileg békéskészségüket harci szenvedéllyé, alapjábanvéve mégis rösteltéik, hogy ők a cári hatalom támogatói. Titkos leikiis-miere tíf-urd-alásuktói való megváltás volt ez a szabadelvű manifesztum. A francia és angol -k-onzerivativ sajtó is ünnepelte a felszabadító -cárt, aki-t eddig állítólag csak a ros-sz emberek tartottak zsarnoknak. Teljes . komolysággal állították fel azt a tételt, h-ogy a teli-vér oroszok sohasem is voltak a szabadság elnyomói, hanem csak a szentpétervári kormányzati körökben- befolyásos német-oroszok csatlósai a reakciónak. Mikor aztán az oro-sz visszavonulás kezdetén felimenüit annak a -lehetősége, hogy Németországnak és Ausztria-Magyarországnak módjában lesz a lengyelek nem -egy kívánságát teljesíteni, azt -már eleve i-s- mi:it népibo-londitó komédiát állították oda. Ezeknek az antantos lengyelbarátoknak nagy kedvük volna megtiltani a lengyeleknek, hogy elfogadjanak olya fi politikai jogokat, amelyeken nincsen r-ajta a cári, kormány pecsétje. Seii-kisem foghatja -reánk, hogy mi eddig sokszor játszottuk volna az idegen nemzetek szabadságáért való apostolikodás szerepét. Eddig elég gondunk volt a magunk bajával, azután ninc-s is elég előgyakor-latunk az ilyen feladatok megoldásában. D-e amire a cár, Nikolá'jevics -Nikoláj nagyherceg és az orosz bürokracia képesek, arra bizonyára mi is ké•pesiek vagyunk. Dr. Straszevszky Móricz lovag, a lerakói lagello-egyetem tanára „A lengyel kérdés" cim-ü kis- -müvében azt állítja; hogy beavatott körök megerősítése szerint a lengyelekhez szóló oro-sz- manifesztum „a- francia -köztársaság elnökének, Poincarének a kívánságára kész-ült." Poincuré legutolsó, közvetlenül a háború kitörése előtt tett pétervári látogatásakor vivta ki a franciák és Anglia nevében Lengyelország autonómiáját. Tényeken alapszik-e ez az- állítás, m-a nem: bizonyit-ható. Ha Poincar-é tett is lépést a lengyelek ügyében, bizonyára nem romantikus haijla-mból, hanem realisztikus számítás alapján tet-te. A lengyelekért való fájdalmas rajongás, amely valamikor -divat volt Páris-ban, feledésbe merült és a francia la-po-k nagy többsége Oroszországra -való tekintettel a lengyel-kérdést ép oly kevéssé feszegette, mint a 'zsidó-pogromokat. Azt azo-nban tudják Parisban' ép -ugy, •minit Londonban, hogy az orosz fe-nhatóság alatt álló autonóm Lengyelország nagyon kényelmetlen valami lenne Németországnak és talán ezért vállalkozott Po-incaré a lengyel-ügy -szószólására. Ha tehát -Németország és Ausztria-Magyarország a lengyelkérdés rendezéséhez akar fogni, nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a -cár a fenti okokból ez egyszer k-ész lett volna— é's- kész lenne — -az autonómiára való igéretét teljesíteni. Bizonyára nem választaná ép e lengyeléknek tetszetős- formát, de -arra mindenesetre különös súlyt helyezne, Ih-o-gy -Németországnak minél többet ártson. Ez a gondolat, valamint az, h-ogy Lengyelország -negyedik felosztása szerencsétlenség -volna:, az egyedüli vezérgondolatok, melyekről ma már' beszélhetünk. -Minden -egyéb, ami a -lengyel kérdésre vonatkozik, még hábor-us- célok keretébe tartozik és igy még nem érkezett el