Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-11 / 192. szám

4 délmagyarország. Szeged, 1915, augusztus 11. A hősök közt, akik már nem harcolnak. — A belvárosi temetőben, egyenruhás katonasirek közt. — (Saját tudósítónktól.) Istenem, forró sugarakkal tűz le az égről az augusztusi nap és leeresztett roll ók, félig nyitott zsalugáterek mögül üde leányarcok leselkednek a tovarobogó villamosok után és dalolva nótázik u sápadt emberarco'k halvány mosolyában ez az egész szép, szomorú Élet; olyan bágyadtan tikkadt, kívánatos minden, mint egy buja álmokba süppedt szép asszony. Az utakon katonák, csukaszürke katonák; egy óv alatt hogy megszoktuk őket, a nótás aj/kn bősüket, akiktől fájdalmas sóhajok közben szakadtunk el egy év előtt. Akkor virágesö hullott a napfényes délutánokon a távozó ezredek délceg legényedre és vörösre, véresre sírták szemeiket a fehérruhás nők. Akkor nótázott a sok-sok ezer fiatal délceg ajka és ugy mentek el, mintha farsangi bálba mennének a virágok gyenge, enyhült illatában. Most ugy nézünk rájuk, mint a messzi utat járt kedvesekre, akik után so'kat •sírtunk régen és elsirattuk. Most is nyílnak és hullnak a virágok, de a virágerdők mégis más hol húzódnak meg és a lelkesült dalokban már kevesebb a tüz ós több a remény, hogy vissza is jönnek majd; a végén ennek a véres zivatarnak. És megered a könnyünk most is az eltávozottak után ér harmatos szemekkel nézünk most is azokra, akik eltávoznak, de kevesebb a szivünkben a fájás, 'szemünkben a könny; ma már megszoktuk félig a borzalmakat és szeretjük a kegyeletet ébresztgetni. Félig a temetés után érezzük már magunk; istenem, az ember szeret éliiii és a lélek oly riadtan menekül a hosszú gyász, hosszú fájdalom elől. Mig a belvárosi temető felé visz a villamos, borongó sejtelmek bántják, kínozzák a lelkem, de lelkesülten figyelem magam körül az élet lázas, eleven, diadalmas lüktetését. A vas- és fémipari szakiskolai kórház elmarad lassan, aztán eltűnik a láb'oadozó osztag helyisége. Az ut baloldalán kis baraikváros következik; mélyen bent még mindig uj épületen dolgoznak a fogoly oroszok. Aztán vasúti átjáró következik. Robogva száguld el előttünk egy vonat Szabadka felé; itt már nem látszik Szegedből, a nagy alföldi metropolisból semmi. Zöld min, den és olyan szép, mint egy kedves, csöndes kis falucska. A temető... Re szkot ős öreg anyóka ül a kapu előtt és benn komolyan, feketén bólongatják vén lombos fejüket - a régi-régi fák. Halkan suttognak; mintha a halottak eltávozott lelkei beszélnének a csendes levélsuttogásban. Impozáns sirok, díszsírhelyeik; megkapó, kedves és .félelmetesen riasztó egyszerre a halál e fenséges, nyugodt pompája. Távolabb aztán törpülnek a sírok, tűnnek a márványoszlopok. Egy-kettő látszik csak fehéren, feketén, előkelően a szegény sírok közt, amelyeknek csak egy disze maradt: a szerény, illatos virágok. Az uj temető. Sínpár szegi .be a hálál e kis birodalmát és mögötte pompázva, dúsan emelkednek a kukoricatáblák. Oly különös, szokatlan igy, ilyen közel egymáshoz az Élet és a — Halál. Most végre ott állok az egyenruhás, virágos sir ok előtt. Egy évvel ezelőtt még híre sem volt itt saroknak; mint ahogy pár lépésnyire, ugy virult dúsan, fenhéjázóm a kukorica. Most? Kilenc hosszú-hosszú sor szántja a földet a sirbalmokból. Egy-egy sor 30—35 sírral épült igy teljessé. Ezek már mind katonasirok. Ott van minden az egyenruha a szabályos hantszabásban és az egyszerű fakeresztekben. A régi sirok — egy éves a legrégibb is, de már van köztük régi, hiszen mindennap uj és uj ihaloan emelkedik itt, az alvó hősök mellett — virágosak. A virágerdők ide bulinak ma már; azokra, akik végleg visszajöttek. A sirok tetején csendesen, lágyan illatoznak a kedves, szerény virágok; kegyeletes női kezek ültették el őket és sokat öntözték meg a fájdalom vizével, könnyel. Tálán attól váltak olyan édesen, szépen virulókká? Mert a sírokat, a sok-sok idegen hős sírját kegyeletes szívvel gondozzák a szegény árván maradt nők kezei; ugyanazok a kezek, amelyek egy évvel előbb virágokat szórtak, dus virágerdőket hintettek >az eltávozók útja elébe. Azóta nagyot fordult a világ; mindennap ezrével teremte az uj és uj bősöket, a jövő évtized háborús irodalmának legendás alakjait ós sokan, nagyon sokan megtértek már közülök az örök pihenőre... Egy siron felírás: Kincze Antal, 30 éves 1914. augusztus 31. Reszkető hangon szól a temetőikert öreg gondozója: — Az volt a legelső ezek közt. Most már sokan vanniak. Háromszázan. Istenem, háromszáz csendes, halk ember, háromszáz hős, akik sohasem nyitják már szóra az ajkuk. Akik már nem ujjonganak fel, ha űzzük, hajtjuk a szerbet, oroszt, olaszt és nem beszélik el felcsillanó szemekkel, mint mentek, mentek az ezernyi ellen ellen, nem törődve vészszel, halállal. Sántha Ferenc, 31 éves 1911. október 5. Mellettem magyaráz az öreg bácsi: — Szegedi fiu. Mesterember volt. Valami ragályos betegséggel jött haza a harctérről, ö balt meg harctéri fertőző betegségben elsőnek. Virág, virág. Benőtték az ő sírját is. Most urinők, ismert családok tagjai itt Szegeden, öntözik naponkint az ő sírját is, a többiével. Néhol már sírkő áll az elesett kedves virágos sírja felett; ugy néznek ki m egyenruhás sirok között, mint daliás tiszt legényei között. Egynémely siiikereszt.be az elesett hős fényképe is be van illesztve; a sok-sok szlép, daliás hős .most mind csendes, halk, szótlan. Istenem, hogy félhettek pedig mindtől futó és gyáva ellenségeink... Az uj sirok következnek. Itt már nincsenek virágok; a szilkes föld megszáradva fehérlik elő sok bosszú sorban. Egyiken felírás: Hier ruihet Johann Kleisz, gedient beim 19. honv. Regiment. Hogy mily messzire elkerült az édes anyaföldtől, amelynek védelméért odaadta az életét. Egyébként vain közöttük horvát, magyar, német, tót... együtt szépen megférnek azok, akik egy közös ügyért küzdtek, amig éltek. És igy, együtt talán könnyebb is nékik az álom a szép, ragyogó jövőről... A temetőkert szélén, közvetlen tövében a kukorieaföldnek, négy uj sir szája ásit fel unottan az égre. Ezek várják uj áldozatukat, hiszen porból lettünk és a föld visszakívánja mindnyájunknak a testét; enélkül nem lehet uj, szép, színes, ragyogó az élet, enélkül nem vágynánk 'annyira az élet után, és nem kívánnánk ugy látni az ég unalmas kékségét. Fürge gyík fut el ijedtséggel a szikesen fehérlő, göröngyös földön, egyenesen neki a nyitott sir hideg, nedves, ásitó szájának. Tompa dlibbenés jelzi, hogy behullt az állat, Szeged város termelőihez III TTTTTf ••vt TT A Back-malom a buzabevásárlást az eddigi szokásos módon megkezdette, képeinek a termelő urak, hogy buzájukat a malomba | szállítsák be, ahol azt a malom \ röglön átveszi és kifizeti. = vagy egy göröngy csak, a sírba. És mintha komoran, itéletszerüen reszketne fel a hang: — Jöjjetek, hisz úgyis meg kell térni mindnyájiatoknak. Porból lettél ós porrá lész. (s. j.) BsiHBaasBstíassaaEessaaaEBsesHflKssisassaBBSíJEanaBassssa Fel fegyverzik a hivatalszolgákat. — Az ígazságügyminiszter rendelete a szeged! táblához. — (Saját tudósítónktól.) A szegődi királyi Ítélőtáblához érdekes iglazságügymiiniszteri rendelet érkezeit. A rendélet arról intézkedik, hogy a törvényszéki éls. járá'sbiróságii szolgákat fel fegyverzik s börtönőri szolgálatra osztják be, a hivatalszolgai teendőket pedig a háborúban megrokkant katonákkal végeztetik. Az igazságügymiini szter rendelete kifejti, hogy a munkásihiány enyhítésére több ipartelep és mezőgazdasági tizeim a raboknak a munkára valló igénybevételét kérte. A minisztérium a terurldéS' 'zavartalan befejezése érdekében nem zárkózhatóit el a kérelmek elől s a csekélyebb Ibüntetésü rabokat munkák végzésére rendelte ki. -Mii sem természetesebb, minthogy az igy kirendelt rabok őrzésiére jóval nagyobb örszcinilélyzet szükséges, mint akkor, imidón a rabokat [fogházakban őrlz-ték. Ehhez jármi még az, ihogy a börtönőrök nagy részét, kik a katonaságnál többnyire altiszti rangot érték eh katonai szolgálatra hívták be, ami'nek következtében, az őrző személyzet pótlására van szükség. Az iga2ságúgy m.iniszter ennélfogva felhívja a tábla elnökét, hogy azokat a hivatalszolgákat, .akik annak idején katonai szolgálatot teljesítették, írassa össze és terjessze fel. A törvényszéki és járásbiróságli szolgákat legközelebb felfegyverzik és rabok örizetére osztják be őket, helyűiket periig rokkant katonákkal töltik be, akiket napidíjban fognak részesíteni. Az ig,azságiigyminiszter már meg is kereste a honvédelmi minisztert, aki készséggel bocsátja a háború rokkant hőseit a magyar igazságszolgáltatás rendelkezésére. QBBB B B ... B. O. VB, .« O.IMI. ** ...... ja HHHB 93SHB Anglia és a görög kivitel. Athén, augusztus 10. A görög kormányzat tárgyalásokat folytat az angol kormánynyal a dohány és déligyümölcs, valamint fiiszer cikkek kivitele tárgyában Németország és Ausztria-Magyarország felé. A görög kormányzat arra a tényre alapítja követeléseit, hogy Hollandián át Németországba szabad a tea és dohány bevitele. Az angol kormány beleegyezését adta ahhoz, hogy az emiitett árukat Hollandiába szállíthassák. A központi hatalmak országaival való szállítása tekintetében még nincs megegyezés. Athén, augusztus 10. Magánértesülés szerint a görög kormánynak az a fáradozása, hogy dohányt és fűszercikkeket szállíthasson Németország és Ausztria-Magyarország számára, valószínűleg sikerre vezet. A görög részről iliansúlyozták, hogy ezek nem élelmicikkek, mire az angol követ kilátásba helyezte a szállítási engedélyt. Az angol követ előzőleg azt az ajánlatot tette, hogy az ezen árukból Németország s a monarchia által megvásárolt 8—10 millió frank értékű