Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-25 / 205. szám

366 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. augusztus 22. Az olaszok sikertelen erőfeszítése. Budapest, augusztus 24. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A tengermelléki harcvonal déli szárnyán nehéz tüzérségünk a Sdobka torkolatánál tegnap az ellenséges tüzérséget elhallgattatta, továbbá Golanettonál egy olasz parti üteget romhalmazzá változtatott át. Az ellenséges gyalogság, mely magát hadállásainkkal szemben a Monfalconetól keletre fekvő magaslaton fészkelte be, ütegaink tüzének hatása alatt menekülve hagyta el lövészárkaít. Csapataink Polazzótól ikeletre két gyengébb előretöréseit, San-Martinönál három, közvetlenül harcvonalunkhoz előrevitt támadást vertek véresen vissza; hasonlóképen meghiúsult este eresebb ellenséges haderőnek a tohneini hidfö elleni előretörése. A Flitsch és Raibl körüli megerősített szakaszon az ellenséges gyalogság helyenkint közelebb vonult erődvonalainikhoz. A lavaronei és íolgariai fensikon levő védmüveirrk tegnap újra élénk tüzérségi tüz alatt állottak. A stilfisi hágón levő hadállásainkat az ellenséges tüzérség újra tüz alá fogta. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Az olaszok legújabb rablóhadjárata. Berlin, augusztus 24. A lapok Olaszország háborúját Törökország ellen, egyszerűen kényszerűségnek tekintik, melybe Anglia ugratta be Itáliát. A vállakózást angol pénzzel támogatják. Az összes lapok erősen' bíznak abban, ihogy a törökök Olaszországgal szemben is föltétlenül meg tudják védeni magukat. A Berliner Margenpest az olasz háborút idegen számlára szervezett rablóhadjáratnak nevezi. Az olaszok elszámították magukat keleten, mint ahogyan északon is rosszul ütött ki a számiadásuk, A Lokalanzeiger a következőiket irja: Hivatalosan azért indították mieg a háborút Törökország ellen* mert a porta állítólag támogatta a líbiai lázadókat és visszatartott olasz alattvalókat. A valóságban azonban szemérmetlen kapzsiságot árul el a hadüzenet minden szava. A törökök a zsákmányra éhes rablóknak olyan fogadtatást fognak rendezni, a mely méltó lesz az Isonzó-menti fogadtatáshoz. A Tageblat kifejezi abbeli reményét, hogy Olaszország keleten is épen oly súlyos csalódást fog megérni, amilyen a Dolomitoknál és az Isonzó-fronton jutott néki osztályrészül. ( i - i . ;¥!•; jjg, Szerajevó, augusztus 24. Bosnyák-mohamedán egyházi körökben nagy nyomatékkal jelentik, hogy az olasz körtáviratnak az a szakasza, mély a törököket a szent háborúnak Lybiában volt kihirdetéséért okolja, nagy kínnal kieszelt alaptalan ürügynél nem egyéb, A szenussziak, akik az olaszok afrikai gyarmatait elragadták, a seik-ül-izláimot bitorlónak tartják, kiilön sejkjük van s a török birodalom izlamitáit gyűlölik legalább is annyira, mint az olaszokat. Hamisnak és bitorottnak mondják a próféta konstantinápo'lyi lobogóját is, amelyet tudvalevően a szent háború kihirdetésekor meglobogtatnak — külön szent lobogójuk van. Ha tehát a szenussziak szent háborút kezdenék az olaszok ellen, ez a törökök szent háborújától teljesen különálló és független akció, mely a Törökország elleni hadüzenetnek igazi oka nem lehet. Az olasz rablóvezér is jelen akar lenni ... Milano, augusztus 24. A Secolo jelentése szoiint .Musszolino rablóvezér, akit már régebben harminc évi fegyházra ítéltek, a minap kérést intézett az olasz királyhoz, hogy engedje a harctérre. Abban az esetben, — irta — hogyha életben marad, a békekötés után önként vissza fog térni a fegyházba. — Ezt a kívánságot valószínűleg teljesíteni is fogják. A rablóvezér az olasz politika intézőinél megértő keblekre talál. A szoifán megszüntetett vallási jogai. Lugano, augusztus 24. Királyi rendelet megszüntette a lausannei szerződésben a szultánnak Lybiában engedélyezett 'Vallási jogokat, amelyek a szultánnak, mint a mohamedán ,egyházfőnek ebben a minőségben való helyettesítésre és az igazságszolgáltatásra terjedtek ki. Török és kisázsiai területekre áhítoznak az olaszok. Lugano, augusztus 24. Az Idea Nazionale máris alkuszik a medve bőrére és a rablóhadjárat gyümölcseiről elmélkedve a következőket irja: Megértjük azt a nagy türelmetlenséget, a mely szövetségeseink és különösen Anglia részéről megnyilvánul, hogy mi is vegyünk részt a Törökország elleni háborúban. Bizonyosak vagyunk éppen ezért abban is, hogy ugyanakkor, midőn Görögország részéről oly könnyelmű magatartás tapasztalható, szövetségeseink minden kívánságunknak eleget fognak tenni és a török területekből a bennünket jogosan megillető részt kiadják. Kopenhága, augusztusi 24. A Politiken irja vezércikkében: Olaszország tehát Törökországnak megüzente a háborút. A hivatalosan megadott Okok természetesen csak formaiak. A valódi ok, amelyet a hadüzenetben nem igen léhetett .megemlíteni, az, hogy Itália egy szerencsés háború zsákmányaként egy kisázsiai gyarmatbirtokot szeretne meghódítani és hogy csakugyan itt az ideje, hogy szövetségeseiért is tegyen valamit. Az Isonzónál és az alpesi szorosokban folyó 3 hónapos harc nem felelt meg a várakozásoknak. Tekintélyes osztrák-magyar erőket nem tudott lekötni és Oroszországot sem Galiciában, sem Lengyelországban tehermentesíteni. A keleti fronton való háborút folytatták, mintha nem is volná háború Olaszországgal is. Nem is valószínű, hogy Olaszország a legközelebbi időben a régi hadszíntéren elérhet Valamit. A helyzet megváltozásának egyedüli lehetősége a Dardanellák megnyitásában és az Oroszország számára való szabad 'fegyverbevitelben rejlik, ezzel akarja Olaszország a Törökország ellen küldendő .csapatszállitást a nyilvánosság előtt megokolni. Breszf-Lifovszk körülzárása. A sajtóhadiszállásról jelentik az Esti Ujság-.nak: A Breszt-Litovszkért napok óta folyó nagyobb és erősébb harcok heves csata formáját öltötték az egész vonalon. Az ellenség tekintélyes erőket állított velünk szembe s ezzel a szövetségesek előnyomul ását, bár feltartóztatni nem tudja, mégis meglassítja. Szemimeflátható, hogy az oroszok Breszt-Litovszk köriilzárásá't, ameddig csalk tudják, elodázni akarják. Hogy azonban a francia részről bejelentett nagy döntő csatára engedik-e jutni a dolgot, még nem bizonyos, ellenben lehetséges, hogy a kelet felé való visszavonulásban váratlan akadályok merültek fel, amelyek szükségessé 'teszik a rendelkezésre álló erők kétségbeesett kitartását. A szövetségesek, ha lassabban is, de állandóan előrenyomulnak. Igy a Bug mindkét oldalán, az erősségtől délre s nyugaton is. Az orosz sereg reorganizálásának nehézségei. Kopenhága, augusztus 24. A Politiken katonai 'munkatársa hosszú és felette érdekes cikkben foglalkozik az orosz hadsereg ezidő szerinti helyzetével. Szerinte a visszavonuló oroszoknak .most már rövidesen el kéli érniök azt a vonalat, ahol seregüket reorganizálják, ellátják uj munucióval s ahonnan uj offenzívára előretörnek. Minden jel arra mutat, hogy a feltartóztathatatlanul előrenyomuló német es osztrák-magyar seregek a védelmi 'vonatat is át fogják törni és ükkor kényszeritik az oroszokat arra, hogy a védelmi vonal mögött fekvő mocsaras, ingoványos talajon vonuljanak vissza, mikor ezen a vidéken már beállott az esős idő. A visszavonulás ebben az irányban az oroszoknak a végső katasztrófát jelenti. Ni'kolajevics nagyiherceg a breszt-litovszk—bielosztoki vonalat a németek ellen minden áldozat árán meg akarja védeni. Ha ez nem sikerül néki, akkor uj védelmi állást máris áttörtnek tekinthetni, Az orosz sajtó azzal vigasztalódik, hogy eddig az orosz hadsereget tulajdonképen nem 'érte katasztrófa. — Furcsa álláspont ez — irja a semleges katonai kritikus. — Nem ér fel a legnagyobb katasztrófával az az óriási vereség emberanyagban, amit az orosz sereg nap-nap után elszenvedni kénytelen? Ily arányú és folyton ismétlődő pusztulást a világ egyetlen hadserege sem viselhet el. Mire az oroszok uj emberanyagot bírnak teremteni, —• ebben nincs kétség, addig jó csapatikból egy szál ember sem marad. Aki nem esett el a Kárpátokban és Gorlioénéil, az most pusztul el a visszavonulásnál. Pedig az oroszok hátvédül legtöbbnyire a gárdát állították oda. A most besorozott orosz parasztnak igen hosszú időre vart' szüksége, hogy használható katonát neveljenek belőle, a tiszthiányt az oroszok pedig egyáltalán nem lesznek képesek pótolni. Igy az orösz hadsereg tervezett reorganizálása igen nagy időt vesz igénybe, de felette nagy kérdés, hogy ezt a németek ímegadják-e neki. Mert amennyire kétségen kivül áll, hogy az orosz hadsereg letört, annyira bi-