Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-03 / 184. szám

.Szeged, 1915. auguszTus 3. házat vettek, találtak ezenkívül mintegy 150 ezer koronányi hadikölcsön kötvényt is és egy egész (kis ékszerész-üzletet. Brilliáns gyűrűk, gyémánt melltük, karkötők, aranyláncok, órák és sokféle értékes csecsebecse garmadával volt ott. Ezeket — mint azt a verseci határrendőrség megállapította — különböző verseci ékszerészeknél vásárolták azzal a céllal, hogy ezekkel egyes kórházi alkalmazottakat megajándékozzanak. öt verseci ékszerész, akiknek az ékszereket megmutatták, felismerte azokat, hogy üzletükből való. Az ékszerészek azonban azt is vallották, ihogy Kobnéknak sokkal több ékszert adtak el, mint amennyit náluk megtaláltak. A hiányzó ékszereket Koihn Dávidék már elajánd^Koztók. •A. letartóztatott 'derék házaspárt fogházban helyezték el. A verseci kórházak ideiglenes élelmezésével a katonai hadbiztosság Kobn Dávid sógorát, bizt-a meg, aki azt Kobra számlájára végzi. A letartóztatottakat a vizsgálat teljes befejezése után a .szegedi bouvédb ad bíróság fogházába szállítják át, itélui is a szegedi lionvédhadbiróság fog felettük. HIR E !K oooo A kadett temetése után. A hercegnővel Nagyvárad utcáin találkoztam legelőször. Fehér volt a ruhája, .mint egy könnyű nyáréji álom és amerre járt, nyíló orgonák küldték feléje édes illatukat, mert május volt és könnyes szerelmek kacagó zenéje ölelkezett halkan a lágy illatokkal, de a hercegnő nem halottra a dalt, nem érezte az illatot és nem látott engem, aki akkor a májusból is csak őt láttam. A hercegnő könnyes szemékkel ment egy koporsó után — fehér szent a legbúsabb feketeségben, — amelyet Galíciából vitetett oda egy gyászoló család és lopakodva nézett hátra égszínkék szeme szögletéből, nem látják-e a kocsikban sírók, hogy árván, egyedül osztozik velük valaki a szakadásig dobogó szivek gyászos fájdalmában? Mert a hercegnőt csak a kabaréban hivták hercegnőnek éjfél után, mikor a nagyterem tükrös-fehér világában kacagó lányok közt sírt a muzsika a lengyel határról és a hercegnő elegánsan, mint egy marqnise, vitte finom metszésű ajkaihoz a gyöngyöző borral telt pezsgős-poharat. Aztán elszégyelte magát a fehér ruha miatt s amikor megemeltem a kalapom, befűzte karját remegő karomba és eltávolodva a menettől búgta el gyászos fájdalmát, halkan, mint egy síró vadgerliice; az a halott kadett neki mindene volt a földöm .s csak hogy a felírást elolvasta s egy-két embert megkérdezett, tudta meg, hogy halott az a szőke kadett s most viszik el utolsó útjára . . . Ezért van fehér ruhában akkor, amikor fekete minden és gyászkár.pitot vont fénnyel ragyogó arca elé a nap és a nagyvilág, ahol most már senkije nincs. Aztán sokáig nem láttam a hercegnőt. Eltűnt hószínű ruhája; vele a május, az illat, a dal s az édes muzsika; és lilába vártami, hogy visszajöjjön egyszer, mint a messzi mesék piriríkó lábu hercegnője, finom, picikét fájó iivosoly.lyal édes ajakán. Eltűnt, mint a' legfehérebb álom és csak az emléke élt fájón, mint a krizantemum gyönge illata. És ina, amikor végigmentem a kupolás palotákkal szegett, napsugárban fürdő árnyas Tiszaparton, a mosolygó, kacagó lányok, fehér szüzek között, sok-sok hónap multán először a szegedi utcán láttam a hercegnőt. Sugárzott a nap most is és friss folyó és nyíló virágok üde illatra szállott és a hercegnő^ vereskeresztes karjával gyöngéden, becéző szeretettel ölelt át egy .sáppadt arou, sebesült cigánykatonát, aki hálásan nézett vissza a szama rit^nus-niosoly u fehér hercegnőre. (s. j.) BÉLM A GYARORSZAG. — Tisza, Burián és Siürgkh a királynál. Bécsből jelentik: Gróf Tisza Ystván miniszterelnök hétfőn reggel a királyhidai személyvonattal Bécsbe érkezett. Tisza István gróf miniszterelnök, a bankgassei Magyar Házban szállott meg, a délelőtt folyamián Schönbriumban tanácskozást folytatott báró Burián István közös külügyminiszterrel. Ezután a miniszterelnök jelentéstétel végett megjelent a királynál. Tisza István az audiencia után tanácskozott az osztrák miniszterelnökkel és a közös miniszterekkel. — A király vasárnap kihallgatáson fogadta báró Burián István (közös külügyminisztert és gróf Stürgkh Károly osztrák miniszterelnököt. — Hötzendorfi Conrád édesanyja meghalt. Bécsből j lentik: Vasárnap éjjel a harmadik kerületbeli Eeismer-stras,sen levő lakásán két napi haláltusa után meghalt báró Hötzendorfi Conrád Borhála, Hötzendorfi Conrád vezérkari főnöknek, galíciai diadalmas offenzivánk kiváló tervezőjének édesanyja. — Hősi halál, Endrényi József a 46-ik gyalogezred kadett ja julius 25-én hősi halált balt a doberdói fensikou vívott ütközetben. Endrényi József a háború kitörése előtt fiatal kora ellenére értékes tevékenységet fejtett ki atyja, Endrényi Imre lapvállalatánál. Még tavaly augusztusban vonult be katonának. Ebben a minőségében is ambiciózus, használható embernek bizonyult és hamarosan kadett lett. Hónapok óta a harctéren "teljesített szolgálatot és két hét előtt az olasz határra vezényelték. Alig néhány napot küzdhetett csak az olaszok ellem, a miiult vasárnap, amikor az ellenség ismét heves támadást indított a doberdói fensik ellen, egy golyó a nyakát fúrta keresztül. Mélyen lesújtott atyját, Endrényi Imre lapkiadót vasárnap értesítette a gyászos hirről Ehrlich Sándor 46-os közkatona, akit erre Endrényi József kért meg az életére tragikus végű ütközet előtt. Megírtak, hogy Szabó Józ.sef, volt szegedi hírlapíró, 46-ik gyalogezredben főhadnagy az olasz harctéren kapott súlyos sérülése következtében a vásárhelyi kórházban meghalt. Temetése szombaton délután 4 órakor volt, óriási közönség részvétele mellett. A Kossufh-teret valósággal ellepte a gyászoló közönség. A templomiba a negyedrésze se fért ,be a gyülekezetnek. A gyászbeszédet Bagoly Bertalan helyettes lelkész tartotta, méltatva az elhunyt "katona elévülhetetlen érdemeit. A temetésre a szegedi 28. gyalogezred parancsnoksága egy fegyveres csapatot küldött ki Bartl főhadnagy parancsnoksága alatt, katonazenekarral együtt, akik nagyszámban emelték a gyászszertartás fényét. A temető kapujában disztüzet adtak az elhunyt tiszteletére. A sírnál Darabos Lajos kántor búcsúztatta az elhunytat, — Sebesültek áthelyezése. A katonai kórházak vezetőségéhez napról-napra tömegek'üldenek kérvényeket, amelyekben sebesültek hozzátartozói kérik, hogy más város kórházában fekvő betegeiket Szegedre helyezzék át. Természetes dolog, hogy a kérelmek mindenkor hatalmas indokokkal vannak támogatva, oldalakon át érzelegnek stb. Feltűnő, liogy gyámoltalan asszonyok, szegény emberek hosszan stilizált, kaligrafiku&an, vagy gépen irt kérvényekéi"' adnak he ebből a célból s valószínű, hogy élelmes emberek kisebb-nagyobb összegeket csalnak ki ilyen kérvények megírásáért a tanácstalan kérelmezőktől. Épen ezért közöljük, hogy az ilyen kérvényeket elég egy levélpapíron megindokolás nélkül a következő formában megírni: X. Y. kéri, hogy Z. Z. sebesült, aki jelenleg a...i kórházban fekszik, a szegedi tartalékkórházba helyeztessék át. Egy szóval sem kell több. Aki hosszú kommentárokat tűz kérélmé5 hez, az csak megnehezíti és késlelteti kérvénye elintézését. — A tejhiány orvoslása. Kezdettől fogva álláspontunk volt, hogy helyes közélelmezési politikát akkor folytat a város, ha a gahonanemiiek, zöldség és húsfélékről való gondoskodás mellett figyelmét talán első sorban fordítja arra, hogy a rendelkezésre álló egyre kevesebb* tejmennyiség valamikép pótoltassék. Sürgetni azért nem kívántuk a dolgot, mert tudtuk, hogy ilyen célokkal a hatóság állandóan tárgyal." A tanács mai ülésén aztán /bejelentette dr. Szalay József főkapitány, hogy a város tejellátása ügyében a deszki uradalommal folytatott tárgyalásai eredményre vezettek. A deszki uradalom ugyanis naponkint hajlandó ötszáztól ezer literig terjedő tejmennyiséget szállítani és ennek elárusitására tejcsarnokot berendezni a bérházban. A behozott tejet üvegekben, literenkint 34 fillérért árusítják. Később vajat és mézet is árusítana az uradalom a tejeseiriiokban, szintén meghatározott áron. A tanács a főkapitány bejelentését természetesen helyesléssel vette tudomásul. Különösen örven detes a dologban még az, liogy a tejet a. deszki uradalom elég olcsón szállitja. A hatóság ennek a tejmennyiségnek megszerzése mellett bizonyára nem áll meg, hiszen tudnia kell, hogy békeidőben például csak a Központi Tejcsarnok 7—8000 liter tejet adott el naponta, mig ma legíöjebb 4000 liter áll rendelkezésére. — Az Internáltak hazatérése. A Budapesti Tudósító jelenti: A francia kormánnyal nemrégiben megegyezés jött létre az iránt, hogy a magyar és osztrák, illetőleg francia állampolgárok (valamennyi asszony és leány, 17 éven aluli és 55 éven felüli valamennyi férfi, a két korhatár közti férfiak is, ha olyan bajuk van, amely mindenféle katonai szolgálatra képtelenné teszi őket) akadálytalanul hazájukba térhetnek vissza. Az annak idején az angol kormánnyal az állampolgárok kölcsönös hazatérése dolgában létrejött megegyezés a legutóbbi időben annyiban módosult, hogy az angol kormány a hazatérést most már csak a 17 éven aluli és 51 éven felüli férfiaknak engedi meg. Az angol kormány a hazatérést tehát miegeijLedi: 1. valamennyi asszonynak és leánynak, 2. minden 1897. október 4-ike után, v.agy 1863. október 4-ike 1897. akt. 4. után, vagy 1863. okt. 4. előtt született magyar és osztrák férfi állampolgárnak és 3. minden korú férfi állampolgárnak, amennyiben az angol kormány részéről foganatosítandó katonaorvosi vizsgálat őket katonai szolgálatra alkalmatlannak találja, vagy amennyiben orvosok, sebészek, vagy lelkészek. Az Olasz országban tartózkodó magyar és osztrák állampolgárok közül az-őlasz kormány kijelentése szerint a Svájcon keresztül akadálytalanul hazatérhet 1. bármely korú nő, 2. nem tényleges állományú tisztek kivételével minden 18 éven aluli és 50 éven felüli férfi. A szerb kormánnyal létrejött megállapodás szerint a magyar és osztrák, illetőleg .szerb állampolgárok közül az eddig viszszatartott nők és leányok korra való tekintet nélkül és a férfiak 18 éven alul és 50 éven felül szabadonbocsátandók. Az orosz kormánnyal annak idején kötött megállapodás, amely egy ideig fel volt függesztve, nemrég egész terjedelmében újból hatályba lépett. — Műértő asszony Tisza Lajos szobra előtt. Lapunk egyik olvasója küldi a következő sorokat: A Széchenyi-téren akadt tegnap dolgom, Amint a Tisza Lajos-szobor közelébe érek, egy mérsékelt elegáneiáju asszony tűnik fel nekem. Falusi uri asszony kinézésű volt. Olyan műértő gonddal szemlélte a szobrot, hogy szinte jól esett nekem, aki Tisza Lajos szobrát tartom a legjobb szegedi szobornak. Az asszony nézte, vizsgálta a szobrot élűiről, hátulról, jobbról, balról, szóval minden oldalról. Ez a szokatlan érdeklődés és müértés valósággal imponált nekem. Bizonyosan csalk öltözködésében falusiaso-