Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-19 / 200. szám

» 2 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. augusztus- Í9 tak, Arz altábornagy csapatai a Biala felöli mindkét oldalán az oroszokat Breszt-Li­tovszk várágyuinak hatáskörletébe űzték vissza. Az ostromgyűrű a nyugati parton be­zárult. Janov területén József Ferdinánd hadserege a Bug déli partját megtisztította az ellenségtől. A keletgaiiciai arcvonalon jelentős ese­mény nem történt. Höfer altábornagy, Kudarccal végződött nagy olasz támadás. — A görzi hídfő előtt nyugalom van. — Budapest, augusztus 18. (Közli a minisz­terelnöki sajtóosztály.) Tegnap ia tenger­melléki arcvonalon heves harcok folytak, míg a ikiarinthiai határterületen viszonylagos nyugalom volt. Tirolban ellenben az ellenség ágyútüze tartott és néhány kisebb gyalogsági ütközet volt. A görzi grófságban az olaszoknak San­Martin® ellen intézett nagy támadását visz­szavertüik. A görzi hidfö előtt most is meg­lehetős csend van. A tolmeini hidfö körül elkeseredett harc tombol, itt is négy ellenséges támadás hiú­sult meg. Hasonlókép kudarcot vallott az ellenségnek a tóiméiul hídfőtől északra fek­vő magaslati állásaink ellen intézett minden támadása. A tiroli határterületen a Tobiktger fen­sik Rledel (Őrei Zinneu területi) elleni és Uegna (Folgariai fensik) ellen intézett olasz támad ások at visszavertük. Höfer altábornagy,' a vezérkari főnök helyettese. A bombázott Görzben. Görz, augusztus 18. Az Esti Újság tudó­sítója jelenti: Szinte szünet nélkül folyik im­már k-qt hónap óta a harc Görz körül. Egyre ujabb és uja'bb tömegeket küldtek az olaszok a hidifő ellen, amely a várost uralja, de vitéz csapataink mindegyiket visszavetették. Csak­nem emberfölötti az a hősiesség, amellyel el­hárították a Saboton, Ostarje és Grojna, va­lamint a Kalvária-hegy ellen intézett táma­dásokat. A napfényes dombokat az olasz ka­tonák ezreinek holtteste borította s a renge­teg áldozat hiábavaló volt, mert az ellenség egyetlen méterrel sem tudott közelebb jiuiii a városhoz, noha hat hétszeres túlerővel intéz­te az ostromot. Görzöt, noha nyilt város, az olaszok nap­ról-napra bombázzák. Gránátok és srapnel lek hullanak nemcsak a perifériákra, hanem a belső terekre és főutcákra is. A dómtemplom sekrestyéjét és számos házat szétromboltak a gránátok. A lövedékek sok polgárt megöl­tek és az anyagi kár nem csekély. íme, ezt cselekszi az ellenség, azon való bosszújában, hogy nem bir bejutni a városba. Láttam egy anyát, aki miközben hullottak a lövedékek a városra, vérző gyermekével jaj­gatva futott a városban. Amidőn az olaszok Görzre irányítják a tüzet, uiegrelmeg a város talaja. Ez a mosolygó kertekben bővelkedő város, amely máskor oly vidám volt, most a sivárság képét nyújtja. Néptelen, hallgató vil­lák kandikálnak ki a fák közül és a szökőkút elhagyottan végzi játékát a parkban. Rossz az olasz muníció. Róma, augusztus 18. A Tribuna azt irja, hogy az olasz iparnak igen nagy feladat ju­tott, hogy előállítsa a tengerészet és hadsereg részére szükséges muníciót. Azok a fantasz­a muníció előállítást illetően tettek, nem vál­nak be, mert a gyárak nincsenek technikailag kellően fölszerelve. Afelől sem lehet biztos­ságban az ember, hogy az olasz muníció kire veszedelmesebb: az ellenségre, vagy magára az olasz katonára. Bűnbakot keresnek a lybiai kudarcért. Milánó, augusztus 18. Miani ezredest a Giornale d'ltalia legutóbb azzal vádolta meg, hogy ö okozta a lybiai nagy veszteséget és az olasz tripoliszi visszavonulást. A megtá­madott ezredes most egy nyilt levélben véde­kezik, amelyet a Corriere della Sera-ban tett közzé és amelyben kikéri magának az illeték­telen kritikát és az ítélkezést felettes katonai hatóságaira bízza. Olasz fanárok az olasz sajtó ellen. Chiasso, augusztus 18. Micheli képviselő, a Nicola Toimmasev tanáregyesület elnöke, Salandra miniszterelnökhöz felterjesztést in­tézett, amelyben azt mondja az, egyesület ne­vében, Ihogy az olasz tanárok számára lehe­tetlenné válik a serdülő nemzedék nevelése. A tanárok nem tudnak öntudatos polgárokat nevelni" a hazának, hanem oly ifjak kerülnek ki kezük alól, akik erkölcsileg és testileg is pusztulásnak vannak szánva. Az úgynevezett „szomoriu sajtó" most sokkal inkább, mint a háború előtt közleményeiben s képeiben nem­csak a szeméremérzetet sérti, hanem a jó­izlést is. Berlin, augusztus 18. A nagy főhadi­szállás jelenti: Kovno vára összes eröde'vel és megszámlálhatatlan hadianyaggal együtt, közte jóval több mint 400 ágyúval, ma éjsza­ka óta a németek birtokában van. A várat a íegsizvósaibb védelem dacária rohammal fog­lalták el. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Kovno a Ny eme ti és a Vilija (folyók egye­sülésénél fekszik és nem messze tőle délre a Nevjasel'na ömlik a íNyemenbe, ugy, hogy Kovno több, egymásba nyitó széles völgy ter­mészetes központjába esik. Ez a természet­adta kedvező fekvés kölcsönzi Kovnonak azt a sztratégiai jelentőséget, amely már Len­gyelország és Oroszország történelmében is, e városnak osztályrészül jutott. iMég a XI. században alapították s 1384-től 1389-ig a né­met lovagrend birtoka volt, amely azután el­sőrendű katonai erősséggé fejlesztette. Vitovt litvániai nagyherceg, mikor a német lovag­rend a lengyelek támadásai (folytán itt szo­rongatott helyzetbe került, elsősorban is K ov­iiét támadta s a lovagrend várat a levegőbe röpítette. Jelenlegi állapotában, mielőtt bevet­ték a németek, déliétől öt erőd védte a vilnai országutat, mig egyik erődje a Vilija hídját fedezte. A zeg-zugos, szűk ó-város festői ké­pet nyújt a magaspartu íNyemen mellett, mig az üj-város, amely a felső folyása mentén te­rül el, már modernebb és tágasabb. Az orosz sereg mindenáron menekülni akar. Krisztiánja, augusztus 18. Az Aftenpos­ten katonai munkatársa irja: A keleti harc­téren a szövetségesek támadásának kulminá­ciója még nincs elérve. Igaz ugyan, hogy orosz részről katasztrófa még nem állott te, de a német tüzérség heves támadására és messzire vivő lövegeire tekintettel, a vissza­vonulás az orosz seregek részére minden áron, lehetőleg kis áldozatokkal elérje a Grodnó—iBjelosztok—Bresztlitovszkon át a Luck—Rowno—iDubno által képezett várhá­romszöget. (Már most kitűnik, hogy e cél el­érésének kedvéért óriási mennyiségű hadi­anyagot áldoznak fel, amely ilyként a szövet­tikus számítások, amelyeket Olaszországban ségesek könnyű zsákmányává válik. a Ami a délről kelet felé vonuló orosz, se­reget illeti, ezek talán elérik az emiitett vár­háromszöget, vagy Breszt-Litovszk környé­két. Sokkal nehezebb azonban a centrumból észak és északkelet felé menekülő seregek helyzete, mert Lomza bevétele óta már csak kis mértékben képesek az oroszok a Bjelosz­tok—Vilna—Diinaburgon át Szentpétervár felé vezető vasúti vonalat igénybe venni és csak napok, sőt órák kérdése lehet az, midőn a visszavonulási lehetőség ezen a vonalon tel­jesen megszűnik. Élő folyam hömpölyög kelet felé. Zürich, augusztus 18. A Neue Zürcher Zertung-nak jelentik Pétervárról: Ismeretes, hogy a katonai hatóságok a különböző zó­nákról ezer meg ezer családot kiutasítottak, melyeknek Oroszország belsejében kellett uj hajlékot keresni. Hogy a németek előnyomu­lásával a polgári lakosság menekülése milyen óriásira nőtt. az csak természetes, mert rém­hireket terjesztettek az ellenségről. Az orosz minisztertanács többször tanácskozott ezek­nek a szerencsétlen családoknak a jövendő­jével. Élő folyam hömpölyög nyugat felől a központi kormányzóságokba. Egész falvak, gyermekek, asszonyok gyalog vagy szekér­rel és az összes háziállatokkal indultak ván­dorútra, anélkül" hogy sejtelmük lett volna, hol találnak újra otthont. Ezeknek a karavá­noknak az összetétele igen vegyes. Parasz­tok és zsidók mellett nagyon sóik a német ko­lorista család is köztük, akiket a katonai ha­tóságok a nyugati határról kiutasítottak. A belügyminiszter a vándorútra kelt emberek számát több ezerre becsüli és a kormánynak most egyik legégetőbb feladata, hogy ezt az áramlást irányítsa és útjában gondoskodjék ellátásáról is. A minisztertanács ezzel a mun­kával a birodalmi tanács két tagját bizta meg, akik egész sereg hivatalnokkal és nagy összeg pénzzel rendelkeznek. Orosz elismerés Hindenburgnak. Kopenhága, augusztus 18. Mihajlovszky ezredes, ismert katonai szakértő a Ruskoje Slovo augusztus 11-iki számában a követke­zőket irja a harctéri helyzetről: — A helyzet az oroszok nyugati frontján éppen olyan komoly maradt, mint amilyen

Next

/
Thumbnails
Contents