Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-14 / 167. szám

DÍLMAGYABOStSZAG Szeged, 1915. julius 14. tottdk jobbkarját, azonkívül a balkarján és a hátán szenvedett súlyos sérüléseket. Most az újvidéki városi közkórlházban ápolják. Tiz másodperccel1 az első bombadobás után <a francia 'aviatikus második bombát is ledobott, amely azonban messze a kidtől esett a vizbe, anélkül, hogy valamiben is kárt tett volna. Ugy látszik, hogy a szerbek mindenáron a Duna-hidat szerették volna a levegőbe röpíteni, de ez a kísérletük most már másodszor járt eredménytelenül. A mi repülőink pénteken reggel is üldözőbe vették a francia pilótát. Sirina, Venac és Kmnenica irányában üldözték az ellenséges gépet és minden oldalról százával ontották feléje a golyókat. Golyóink most is igen közel jártak a géphez, bár ha most is háromezer méteres magasságban menekült a pilóta. Annyit megállapítottak, hogy hatalmas, fehérre festett francia biplán, amelyen a pilótán kivül a bombavető is helyet foglalt. Szombaton és vasárnap nem jelent meg a város felett ellenséges pilóta, ellenben híre érkezett, hogy Obrenovác felett a mi aviatikusaink tettek látogatást, sokkal több eredménnyel, mint a francia zsoldos repülő. Németország és Amerika. Rotterdam, julius 13. A Reuter-ügynökség amerikai lapszemlét közöl és azt a konklúziót vonja le, hegy az amerikai sajtó azt látja, hogy Németország a Lusitanla-kérdésben adott válaszjegyzékben kitér Amerika, kívánságai elől. A Reuter-ügynökség azonban kizárólag csakis a kgelentéktelenebb sajtóorgánumokat hozza fel bizonyítékul arra, hogy az Egyesült-Államokban Németországgal szemben elégiiletlenség mutatkozik. Kopenhága, julius 13. A ncwyorki börze hangulata a német válaszra igen nyomott •lett. A muníció és hadiszükség'eti gyárak részvényei visszamennek. Utazás Olaszországban a háború alatt. — A Délmagyarország kiküldött munkatársától. — A mag Velence. Luganoból jelentik: Velence egészen megváltozott. Az egész nyilvános étet megszűnt, a nagy csöndnek ezt a különös hatását fokozzák a miiemlékek, melyet nagy hirtelenében fallal építettek körül, vagy homokzsákokkal védenek a repülő táimadásai ellen. A Márkus-templom és a dogék palotája elvesznek a kerítések között. A dogék palotája közepén álló Seala di: Giganti egészen homokzsákok alá van1 temetve. A Márkus-templom belseje ugy fest, mint valami bombák ellen épített fedezék. A főoltár zöld márványoszlopai s a híres tizennégy szobor is homokzsákok közt áll. Eltűnt az a négy bronz-ló, a mit a középkorban hoztak Bizáncból Velencébe s amely a templom előcsarnokát díszítette. A muzeumok műkincseit már tavasszal elszállították Velencéből. Ricoi Corrado, a szépmüvészetek vezérigazgatója jól volt informál vta s Velencéből! egész ' vonatokkal Sizáltebtla a remekmüveket Közép-Olaszországba. A nagy festmények közül csak Tizian Arsuntája (Mária mennybemenetele) van itt, mert olyan nagy, hogy nem lehet kár nélkül elszállítani. A /feketehajú istenanya páncéltoronyban ül, melynek semmiféle repülőgépről, ledobott bomba nem árthat. Idegenforgalomra tehtát semimiiiktípen sem csjáíiit most Velence, melynek hoteljeit is majdnem kivétel nélkül kórházakká változtatták át. — julius 13. A szerencse ma egy előkelő svájci úriemberrel hozott össze, aki most tért vissza olaszországi útjáról. Azokból, amiket elmondott, a következőket vetem papírra.: — Milanóba készültein. Ghi.asso határállomás, amely máskor ebben az évszakban internacionális jelleget ölt, most üres és elhagyatott. Az összes utazók kénytelenek leszállni a kényelmes svájci vonatról és rövid vámvizsgálat után szük folyosóba vezetnek bennünket, ahol útleveleinket megvizsgálják. A' nem túlságosan bizalomgerjesztő kinézésű hivatalnokok olyan bizonytalan arckifejezéssel olvassák az útleveleket, mintha nem értenék, hogy mi van ben nilk. De végre is elkészülnek a körülbelül egy tucat utassal, mire beszállhatunk a piszkos olasz kocsikba. Félév előtt ezen a vonalon naponta 18 vonat közlekedőit; március óta ez a szám felére, május óta pedig 5 vonatra redukálódott, Hét pere múlva Comoban vagyunk. A® állomást öreg, kálóköntösszerü egyenruhája katonák őrzik. Még egyszer vám- és útlevélvizsgálat. Itt már összes iratainkat is megnézik, mindenekelőtt a külföldi újságokat, a svájciakat sem kivéve, elkobozzák és nyomban bedobják a váróterem nagy kályhájába. Végre visszaengednek bennünket a vonathoz és már abban reménykedünk, hogy tovább utazhatunk, amidőn az öreg nápfölkelők ismét visszaűznek az állomásra, ahol most már becsuknak egy III. osztályú váróterembe, a függönyöket leeresztik, ugy, hogy egy óra hosszat csendes félhomályban ülünk. Csak amidőn ,ujra kimehetünk a kanbolszag'u perronra, tudjuk meg fogságunk okát: sebesült-vonat érkezett, amelyet nem szabad látni! A hivatalos jelentések szerint ugyanis csak az olaszok lőnek, az ellenség nem s igy csak az utóbbinak vannak sebesültjei. Azt a 40.000 főnyi veszteséget, amely az első hónajpbajn lérfe Olaszországot, jtebetőleg eltitkolják. A sebesülteket Cornoig teherkocsikban, rothadó szalmán szállitják, onnan pedig autobusukon, kerülő uton Oernobbioba, ahol hajó .várja őket, mely aztán a Como-tó partjain fekvő, kórházakká .alakított hotelokba viszi. — Mi azonban a termékeny lombard síkságon keresztül Milanóba utazunk. Máskor meszsziről világított felénk a dóm tetejéről az arany Mária-szobor, amely most nem látható, mert zsákvászonba burkolták repülőink elöl. Mellett óráisi, vöröskeresztes zászló leng, jeléül annak, hogy mennyire féltik márvány templomukat. A milanói állomáson • nagy a lárma. Mindenféle fegyvernemhez tartozó katonák ezrei sürögnek, köztük rengeteg a civil. A legtöbb katona részeg, egyik röhög, a másik ordít s üvölt. A józanok kiabálnak ;a részegekre; csendőrök, •rendőrök, tisztek igyekeznek rendet csinálni a zűrzavarban, de se.niki sem hallgat parancsukra. Végre megtudjuk, hogy néhány olyan ezredről van szó, kík két nap előtt ide érkeztek, de elfeldték őket tovább szállítani. Az ilyesmi Itáliában napirenden van, — Ezek után kilépünk az állomásról a városba, A Via Priueipe Umiterto-ba érve, ahol a német és osztrák gyáripar fiókjai voltak, rémülve kérdezzük, hogy már idáig értek a háború (borzalmai? Mikiden ablak betörve, .némely épület romhalmaz, a másik égés nyomait mutatja, Munkások takarítják ©1 most is a romokat, a tömeg pedig közönyösen nézi a prsztitás müvét. Messzebb, a belváros felé is fölégetett üzlethelyiségek jelzik az olasz kultúra nyomait. De nemcsak németek, hanem olasz és főleg svájci cégek is szenvedtek kárt. — Az utcán rengeteg néptömeg hullámzik. A háború kitörése óta örökös vasárnap van: kevesen dolgoznak, a többség élvezi a munkanélküliséget és várja a forradalmat, amelyre a milanói nép biztosan számit, mint tavasszal számított a háborúra. A dóm-téren nagy tolongás van egy kövér népszónok körül, aki hazafias beszédet mond. Hirtelen óriási lárma keletkezik: egy zsebtolvaj kilopta a szónok zsebéből a tárcáját! Rögtön felhangzik a jelszó: Una spia tedesca! (Német kém!) És megkezdődik a hajsza; mindenki a mellette állót gyanúsítja. Ugyanis most a kémektől való félelem a legelterjedtebb betegség Itáliában. Nemsokára roszszabbák is jönnek majd; .a sebesültek hiányos kezelése, a terjedő piszok és szegénység miatt a legrosszabbat várhatjuk. így lett a hajdan oly virágzó lombard fővárosból piszkos, nyomorúságos város, amelyet a csőcselék terrorizál. cahsaaa«gaeasaeaabsiihbaabibaiiahhaa=ibbabk3baabcbga Döntésre érett a helyzet. Bern, julius 13. A Bund cirniü lap a következőket írja a keleti hadszíntér eseményeiről: Most fog kiderülni, hogy az oroszok milyen szánni harcképes csapatok felett rendelkeznek, milyen tüzérségük van és tüzérségüket hogyan tudják .munícióval ellátni. Vajon cselekvő képességüket az otthoni mocsaras vidéken visszakapják-e, még mindenesetre kérdés, amely feleletre vár. — Teljes mértékben, legalább a mi felfogásunk szerint, többé nem kaphatják vissza operáló készségüket. Az angolok és franciáik áttörési kisérleteiről igy ir a Bund: Az angol-francia áttörési kísérletek technikája kétségkívül fejlett és a legapróbb részletekig ki van dolgozva. Meggyőződésünk szerint azonban hiányzik egy rendkívül fontos dolog: a gyalogsági rohamok túlsúlya a gyalogsági védelemmel szemben. Már pedig ezt kiküzdeni rendkívül nehéz lesz, annak dacára, hogy a franciákat i az áldozatkészség hiányával nem lehet megvádolni. Az áttörési kísérletek mindaddig nem valósulhatnak meg, amíg a németek ugyanolyan nagy erőkkel tudnak fellépni. A német csapat eltolási rendszere mellett pedig az egyensúlyt mindig meg lehet tartani. A Bund igy végzi /fejtegetéseit: A nagy háború a döntés fázisában van. És ha ma nem is tudjuk megállapitani, hogy a döntés még jebben az évben, vagy a következőben jön-e el, a józanul szemlélő semleges álláspont kénytelen megállapítani, hogy a javakban és a vérben húzott áldozat mindkét oldalról túllépte a határokat.