Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-14 / 167. szám

DÍLMAGYABOStSZAG Szeged, 1915. julius 14. tottdk jobbkarját, azonkívül a balkarján és a hátán szenvedett súlyos sérüléseket. Most az újvidéki városi közkórlházban ápolják. Tiz másodperccel1 az első bombadobás után <a francia 'aviatikus második bombát is ledobott, amely azonban messze a kidtől esett a vizbe, anélkül, hogy valamiben is kárt tett volna. Ugy látszik, hogy a szerbek mindenáron a Duna-hidat szerették volna a levegőbe röpí­teni, de ez a kísérletük most már másodszor járt eredménytelenül. A mi repülőink pénteken reggel is üldö­zőbe vették a francia pilótát. Sirina, Venac és Kmnenica irányában üldözték az ellensé­ges gépet és minden oldalról százával ontot­ták feléje a golyókat. Golyóink most is igen közel jártak a géphez, bár ha most is három­ezer méteres magasságban menekült a pilóta. Annyit megállapítottak, hogy hatalmas, fe­hérre festett francia biplán, amelyen a piló­tán kivül a bombavető is helyet foglalt. Szombaton és vasárnap nem jelent meg a város felett ellenséges pilóta, ellenben híre érkezett, hogy Obrenovác felett a mi aviati­kusaink tettek látogatást, sokkal több ered­ménnyel, mint a francia zsoldos repülő. Németország és Amerika. Rotterdam, julius 13. A Reuter-ügynök­ség amerikai lapszemlét közöl és azt a konk­lúziót vonja le, hegy az amerikai sajtó azt látja, hogy Németország a Lusitanla-kérdés­ben adott válaszjegyzékben kitér Amerika, kí­vánságai elől. A Reuter-ügynökség azonban kizárólag csakis a kgelentéktelenebb sajtó­orgánumokat hozza fel bizonyítékul arra, hogy az Egyesült-Államokban Németország­gal szemben elégiiletlenség mutatkozik. Kopenhága, julius 13. A ncwyorki börze hangulata a német válaszra igen nyomott •lett. A muníció és hadiszükség'eti gyárak részvényei visszamennek. Utazás Olaszországban a háború alatt. — A Délmagyarország kiküldött munkatársától. — A mag Velence. Luganoból jelentik: Velence egészen megváltozott. Az egész nyilvános étet meg­szűnt, a nagy csöndnek ezt a különös hatását fokozzák a miiemlékek, melyet nagy hirtele­nében fallal építettek körül, vagy homokzsá­kokkal védenek a repülő táimadásai ellen. A Márkus-templom és a dogék palotája elvesz­nek a kerítések között. A dogék palotája kö­zepén álló Seala di: Giganti egészen homok­zsákok alá van1 temetve. A Márkus-templom belseje ugy fest, mint valami bombák ellen épített fedezék. A főoltár zöld márványosz­lopai s a híres tizennégy szobor is homok­zsákok közt áll. Eltűnt az a négy bronz-ló, a mit a középkorban hoztak Bizáncból Velen­cébe s amely a templom előcsarnokát díszí­tette. A muzeumok műkincseit már tavasszal elszállították Velencéből. Ricoi Corrado, a szépmüvészetek vezérigazgatója jól volt in­formál vta s Velencéből! egész ' vonatokkal Sizáltebtla a remekmüveket Közép-Olaszor­szágba. A nagy festmények közül csak Tizi­an Arsuntája (Mária mennybemenetele) van itt, mert olyan nagy, hogy nem lehet kár nél­kül elszállítani. A /feketehajú istenanya pán­céltoronyban ül, melynek semmiféle repülő­gépről, ledobott bomba nem árthat. Idegen­forgalomra tehtát semimiiiktípen sem csjáíiit most Velence, melynek hoteljeit is majdnem kivétel nélkül kórházakká változtatták át. — julius 13. A szerencse ma egy előkelő svájci úri­emberrel hozott össze, aki most tért vissza olaszországi útjáról. Azokból, amiket el­mondott, a következőket vetem papírra.: — Milanóba készültein. Ghi.asso határállo­más, amely máskor ebben az évszakban inter­nacionális jelleget ölt, most üres és elhagyatott. Az összes utazók kénytelenek leszállni a ké­nyelmes svájci vonatról és rövid vámvizsgálat után szük folyosóba vezetnek bennünket, ahol útleveleinket megvizsgálják. A' nem túlságosan bizalomgerjesztő kinézésű hivatalnokok olyan bizonytalan arckifejezéssel olvassák az útleve­leket, mintha nem értenék, hogy mi van ben nilk. De végre is elkészülnek a körülbelül egy tucat utassal, mire beszállhatunk a piszkos olasz kocsikba. Félév előtt ezen a vonalon na­ponta 18 vonat közlekedőit; március óta ez a szám felére, május óta pedig 5 vonatra reduká­lódott, Hét pere múlva Comoban vagyunk. A® állomást öreg, kálóköntösszerü egyenruhája katonák őrzik. Még egyszer vám- és útlevél­vizsgálat. Itt már összes iratainkat is megné­zik, mindenekelőtt a külföldi újságokat, a sváj­ciakat sem kivéve, elkobozzák és nyomban be­dobják a váróterem nagy kályhájába. Végre visszaengednek bennünket a vonathoz és már abban reménykedünk, hogy tovább utazhatunk, amidőn az öreg nápfölkelők ismét visszaűznek az állomásra, ahol most már becsuknak egy III. osztályú váróterembe, a függönyöket le­eresztik, ugy, hogy egy óra hosszat csendes fél­homályban ülünk. Csak amidőn ,ujra kimehe­tünk a kanbolszag'u perronra, tudjuk meg fog­ságunk okát: sebesült-vonat érkezett, amelyet nem szabad látni! A hivatalos jelentések sze­rint ugyanis csak az olaszok lőnek, az ellenség nem s igy csak az utóbbinak vannak sebesült­jei. Azt a 40.000 főnyi veszteséget, amely az első hónajpbajn lérfe Olaszországot, jtebetőleg eltit­kolják. A sebesülteket Cornoig teherkocsikban, rothadó szalmán szállitják, onnan pedig auto­busukon, kerülő uton Oernobbioba, ahol hajó .várja őket, mely aztán a Como-tó partjain fek­vő, kórházakká .alakított hotelokba viszi. — Mi azonban a termékeny lombard síksá­gon keresztül Milanóba utazunk. Máskor mesz­sziről világított felénk a dóm tetejéről az arany Mária-szobor, amely most nem látható, mert zsákvászonba burkolták repülőink elöl. Mellett óráisi, vöröskeresztes zászló leng, jeléül annak, hogy mennyire féltik márvány templo­mukat. A milanói állomáson • nagy a lárma. Min­denféle fegyvernemhez tartozó katonák ezrei sürögnek, köztük rengeteg a civil. A legtöbb ka­tona részeg, egyik röhög, a másik ordít s üvölt. A józanok kiabálnak ;a részegekre; csendőrök, •rendőrök, tisztek igyekeznek rendet csinálni a zűrzavarban, de se.niki sem hallgat parancsuk­ra. Végre megtudjuk, hogy néhány olyan ez­redről van szó, kík két nap előtt ide érkeztek, de elfeldték őket tovább szállítani. Az ilyesmi Itáliában napirenden van, — Ezek után kilépünk az állomásról a vá­rosba, A Via Priueipe Umiterto-ba érve, ahol a német és osztrák gyáripar fiókjai voltak, rémülve kérdezzük, hogy már idáig értek a há­ború (borzalmai? Mikiden ablak betörve, .né­mely épület romhalmaz, a másik égés nyomait mutatja, Munkások takarítják ©1 most is a ro­mokat, a tömeg pedig közönyösen nézi a prsz­titás müvét. Messzebb, a belváros felé is fölége­tett üzlethelyiségek jelzik az olasz kultúra nyo­mait. De nemcsak németek, hanem olasz és fő­leg svájci cégek is szenvedtek kárt. — Az utcán rengeteg néptömeg hullámzik. A háború kitörése óta örökös vasárnap van: kevesen dolgoznak, a többség élvezi a munka­nélküliséget és várja a forradalmat, amelyre a milanói nép biztosan számit, mint tavasszal számított a háborúra. A dóm-téren nagy tolon­gás van egy kövér népszónok körül, aki haza­fias beszédet mond. Hirtelen óriási lárma kelet­kezik: egy zsebtolvaj kilopta a szónok zsebéből a tárcáját! Rögtön felhangzik a jelszó: Una spia tedesca! (Német kém!) És megkezdődik a hajsza; mindenki a mellette állót gyanúsítja. Ugyanis most a kémektől való félelem a legel­terjedtebb betegség Itáliában. Nemsokára rosz­szabbák is jönnek majd; .a sebesültek hiányos kezelése, a terjedő piszok és szegénység miatt a legrosszabbat várhatjuk. így lett a hajdan oly virágzó lombard fővárosból piszkos, nyo­morúságos város, amelyet a csőcselék terrori­zál. cahsaaa«gaeasaeaabsiihbaabibaiiahhaa=ibbabk3baabcbga Döntésre érett a helyzet. Bern, julius 13. A Bund cirniü lap a kö­vetkezőket írja a keleti hadszíntér esemé­nyeiről: Most fog kiderülni, hogy az oro­szok milyen szánni harcképes csapatok fe­lett rendelkeznek, milyen tüzérségük van és tüzérségüket hogyan tudják .munícióval el­látni. Vajon cselekvő képességüket az ott­honi mocsaras vidéken visszakapják-e, még mindenesetre kérdés, amely feleletre vár. — Teljes mértékben, legalább a mi felfogásunk szerint, többé nem kaphatják vissza operáló készségüket. Az angolok és franciáik áttörési kisérle­teiről igy ir a Bund: Az angol-francia áttö­rési kísérletek technikája kétségkívül fejlett és a legapróbb részletekig ki van dolgozva. Meggyőződésünk szerint azonban hiányzik egy rendkívül fontos dolog: a gyalogsági ro­hamok túlsúlya a gyalogsági védelemmel szemben. Már pedig ezt kiküzdeni rendkívül nehéz lesz, annak dacára, hogy a franciákat i az áldozatkészség hiányával nem lehet meg­vádolni. Az áttörési kísérletek mindaddig nem valósulhatnak meg, amíg a németek ugyanolyan nagy erőkkel tudnak fellépni. A német csapat eltolási rendszere mellett pe­dig az egyensúlyt mindig meg lehet tartani. A Bund igy végzi /fejtegetéseit: A nagy háború a döntés fázisában van. És ha ma nem is tudjuk megállapitani, hogy a döntés még jebben az évben, vagy a következőben jön-e el, a józanul szemlélő semleges állás­pont kénytelen megállapítani, hogy a javak­ban és a vérben húzott áldozat mindkét ol­dalról túllépte a határokat.

Next

/
Thumbnails
Contents