Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-10 / 164. szám

Szeged, 1915. julius 10. HÍREK oooo — UJ SZÖVETSÉGI GYÜRÜK két és három koronáért kaphatók a Délmagyarország kiadóhivatalában. Két órakor éjfél után. (iSaját tudósítónktól.) Szeged közvilágítása a háború óta — talán helyesen is - nem valami pazar. Ha az ember vasárnap este végigmegy a legforgalmasabb helyen, például a Káráisz-utcán, akikor valósággá] botorkálni kai, mert az üzletek zárva, vannak, a kirakatok sötétek és az úttesten szórványosan álldogáló világit ó-ala,ny,ok sápadt, de gyér fényt terjengetnek. Eltekintve azonban ettől!, még más kifogások is .emslhatők Szeged közvilágítása ellen. A gázlámpák között, különösen .a háború óta járványos betegség terjedt el. Egy periódiusan visszatérő betegség, laz úgynevezett álomkórság, amely éjfél után két óraikor, de néha már .féillkettőkor isi megkezdődik és a járvány szédületes gyorsasággal terjed el egyik lámpáról a másikra, .a másodikról a harmadikra és igy tovább. Egyszerre csak azon veszi észre magát az a szerencsétlen ember, akinek ilyenkor dolga akad az utcán, begy az egész városban koromsötét van, A lámpák nem sápadoznak, halk fényük nem vibrál, nem pislog, .sőt nem is világit, csak ha gyufát gyújt valaki, amikor neki megy a sötétbe. Azt is érdekes megfigyelni, hogy a lámpák mint alusznak ki egy-kettőre, anélkül, hogy elvétve itt-ott, nagyobb utcák összetorkolásánál vagy pedig a tereken égve maradna néhány. Fél,kettő előtt valamivel az egyik bosszú sugárúton megjelenik fürge lépteikkel egy asszony, hosszú rud van a kezében; a rúddal felbök a szegény lámpa alá, az hirtelen lezárja szemeit, jobb létre szenderül és sötét gyászt hagy maga után. Az asszony vissza sem néz, megy tovább kórleihetet,lenül. Ismét odaér egy lámpához, ezt nem hántja, mélla undorral megy el mellette, Búcsúszó. •Szmollény Nándor temetésén, elmondotta: iDr. Ditrói Nándor. ... .Kollégánk/, IBarláfiunk, — jó Szmollény Nándor, miért hagytál el, oly hamar bennünket?! Ugy-e, ugy-e, az élet lett nehézzé, fájóvá Néked?! Az élet, amelyet oly Inagyon, nagyon szerettél! Az élet, amelynek tiszteletreméltó egyéniséged, tartalmat, missziót adott! Az élet, amelynek mindvégig oly fáradhatatlan munkása, dologtevője voltál! ... Az élet a munka; — a munka az élet volt Tenálad! Szép lelked1 idealizmusa folytonos munkásságra, tevékenységre ösztönzött; — még a pihenésben is ujabb és ujabb munkakört keresett elméd, — soha nem nyugvó gondolatod! Művésze, mestere voltál a tenni tudásnak; — csodálatraméltó sokoldalúságod pedig művészetednek titka! Bölcs tanítója voltál az ifjúságnak, s megértő tanítványa1 az Életnek, — a mindenek nagy tanítómesterének! Azi ut, amelyen fáradhatatlanul haladtál, a tisztaság, a becsület, az igazság, az emberszeretet, — a minden szép és jó útja! Boldogságod a mások boldogítása; könyDIHMAGYABÖMZA8 ! de a harmadikat ismét meglöki a rúddal ós az megszűnik az emberiség felvilágosítására SBolgáni. A negyedik megint égve marad, a,z ötödik ismét elalszik; szóval az utca egyik oldalán néhány perc alatt minden második lámpa elszendérül. Az asszony ekkor átmegy az utca másik oldalára és visszajövet ugyanezt eseiliekszi; a másik oldalon is ,minden második lámpát elaltat. De mintha óra-pontossággal egy jól kiszámított összeesküvés történnék minden világosság ellen, abban a pillanatban, almikor az asszony átmegy a másik oldalra, az innenső oldal elején megjelenik egy marozus, csöndesen surranó férfi, nekiesik az égve maradit minden második lámpának ós szépen elsaraidieriti azokat is. Aztán átsiet az aszszony nyomdokain a másik oldalira, ott ugyanígy cselekszik ós mire kettőt üt a városháza órája, minden utca koromsötét. Az emberek tapogatózva, lábujjhegyen járnak és káromkodnak; a hajnal .azonban nem zavarta tjia magát ós csak jó másfél óra múlva kezd pirkadni. Addig koromsötét ia város a közvilágítás fényes diadalára. — Négy Amaífi-tipusu hajó volt. A budapesti lapok közölték imára, hogy Olaszország összesen két Amalíi-tipusu páncélossal rendelkezett, melyek Iköziil az egyik, az Arwtfi, aknejrülvékt, (maradt csak egy, a Pisa nevű. Ez a megállapítás téves, mert Itália — ahogy a Délm-agyaro-rszág mára megírta, — legalább négy ilyen tipusu páncélos cirkálóval rendelkezett, még pedig a San Marco, a San Giorgo, az Amalfi és a Pisa nevűvel. 1906-tól 1909-ig épültek e hajók, közülük a legkisebb 10.200, a legnagyobb 10.600 tonnás- és mind elég gyors és erős páncélzatú. Egy verzió szerint a mult év ősze óta ilyen tipusu hajót még egyet vizreboesátott a perifid ellenség, két dreadnoughttal együtt. iA két dreadnought egészen bizonyosan elkészült, de hogy az Amallti-tipus ötödik hajója vizre került-e, nem bizonyos. IMindenesetre rendkívül nagy az olasz flotta, vesztesége az Amatfival, amely iitközőhajó volt s az olasz tengeri támadó erőt érzénkenyen érinti. — A csanádmegyei harangok hadi célokra. Dr. Glattfelder Gyula megyés püspök most adta ki tizenegyedik pásztori-eveiét, a melyben ib-esizámol a szegedi könyörgő környed a más-ok könnyhullatása volt! Pedig magadnak -is, voltak ám sokszor fájó kön-ny-ei, — de ezeket ugy befelé sírtad el! -Sietős, volt minden utad, hiszen másokért, sokak-ért kellett sokfelé menned! Csoda-e hát, ha ebben- a folyton zakatoló, erős, nagy munkában kifáradtál Te is, -mint azok a kiválasztottak, aikik nem akartak ismerni s-oha pihenőt? Csoda-e hát, ,ha lankadni kezdett nagy energiád, mikor munkában kétszer annyi életet: éltél át, mint a többi, csöndes-en dolgozó? -Csoda-e hát, ha a Természet törvénye mondta ki Reád a parancsoló „Megállí'-t? Avagy talán azért sietted munkásságoddal leélni a földi életet, mert izzó temperamentumod, fékezhetetlen tettvágy-ad -ott ifönn, a földöntúli létezésben i's- va-liaimii munkakört sejtett, 'remélt részedre Ifentartatni? -Avagy azért siettél tőlünk -el oly nagyon, hogy a soha nemvárt és nem keresett elismerés és hála adóját leróni hiusitsad meg nekünk? Nem, ó nem, jó Kollégánk, kedves Barátunk! A mi hálatelt, szerető sz-ivünk dobogásának hangját haló porodban isi meg kell 'hallanod ! És látnod, érezned kell, hogy a világháború roppant forgatagában, a történelmet író nagy idők nagy napja,i között, miint hajtjuk meg Előtted, a szürke, hétköznapi élet kiváló harcosa, derék munkás katonája előtt, 5 menetről1 és idézi őfelségének hozzá intézett köszönő táviratát. A pászt-orlevélbón ,a püspök a következő háborús intézkedéseket rendeli ©I: Az egyházmegye minden plébániatemplomában a háborús isten tisztelet keretei között jövő hónap -8-ikán a háború évfordulójáról alkalmi heszédbein megemlékezzenek és a háború -első évében rok-kia-nttá vált katonák részére a hívek -között gyűjtést rendezzenek. Föllhivja a körlevél -a lelkészeket, hogy ahol esetleg rendelkezésre állanak már neim szükségelt s a hadvezetőség részére átengedhető harangok, azt julius 15-ig a püspöknél jelentsék be. E harangok hadicélokra fordíttatnak. Olyan, már használatban nem levő harangokról van iszó, amelyek műemlékek j-ellegével nem bírván;, ellenszolgáltatás nélkül a hadvezetőségnek engedhetők át haidi-oétok rendelkezésére. .Elvárja az egyházfő ,a lelkészektől és tanitóktól, hogy ,a község népét fölvilágosítják -oly irányban, Ihogy az aprópénz elrejtése hazafiatlan cselekedet, -amely megrovást és megtorlást érdemel. — Szegedi tisztek előlépése. A király Foy Gusztáv 46. gyal-o-gezredbeli, továbbá Gálffy Gyula és Langauer Albert 7. árkász • zászlóalj béli őrnagyokat alezredeseikké nevezte ki. — Kitüntetés. Őfelsége elrendelte, hogy dr. Szarnék Sándor 48. gyalogezredbelii tartalékos s-egédorv-cisnak az ellenséggel szemben vitéz és önfeláldozó magatartásáért legfelső dicsérő elismerése tudtul adassék. — Munkásközvetités a sebesültek részére. Az osztrák belügyminisztérium elrendelte, hogy Alsó-Ausztriában az országos munkaköz veti tő-intézetek kezdjék meg a sebesülték muriká-sközvetitését. Az intézet az összes inunkásköz,vetítő intézményekkel' és igy a munkások szakszervezeteivel is szoros kapcsolatot tart. A közvetítő intézet feladata nyilvántartani minden olyan munkahelyet, amelyek a sebesültek részére különösen alkalmasak, vagy amelyeket épen ,a sebesültek részére tartanak fenn. Feladata továbbá üzem h elyeket létesíteni, áilliami szállitásokba.n részesíteni azokat az üzeme,k-e-t, amelyek sebesülteket foglalkoztatnak éis előterjesztéseket tenni azok segélyezésére mindaddig, mig részükre megfelelő munka nem szerezhető. — Merénylet D'Annunzio ellen. Szr fiából jelentik: D'Annunziót, aki főhadnagy-gyá való kinevezése után azonnal három havi szabadságot kapott és a főhadiszállásról az -elismerési, a tisztelet és szeretet szeplőtlen, fehér lobogóját! Látnod, érezned kell, hogy mint tűzzük •a Te nagy szivedet befogadó hősi kebledre a Társadalom vitézségi érdemkeresztjét. Ugy-e látod, ugy-e éreze-d és ugy-e hallod a mi- lelkünknek csöndes himnuszát? Kollégánk, Barátunk, kedves jó Nándorunk! Sirassunk-e, sajnáljunk-e téged, avagy irigyeljük ia Te sorsodat?! A siratnivaíók, a sajiiálatraméltók mi vagyunk talán; imi, az ittmaradottak, akik az élet m-ind nehezebbé és göröngyösebbé váló utjai,ní haladunk tovább! Az élet rideg és szívtelen; a harmatos; virágot keresőnek csak tövist juttat osztályrészül. Esi © hálátlan, fájó tövisek szivünkön, 'sebeznek; elviselésükhöz, vajon lesz-e elég erőnk ... Sirassunk-e, sajnáljunk-e hát? Avagy irigyeljük Tőled azt a -csöndes, 'mindennel kibékítő édes álmot, amit homlokodra csókolt a földi elmúlásból fogant Öröklétezés? Nem, nem siratunk, nem gyászolunk! Nincsenek most könnyeink! Szép volt az életed, szép lészen álmodásod. Szép leszen, Igen: hiszen eszményképedről, — a munkáról álmodol -Nem zavarjuk Álmodásodat. Jó éjszakát! Isten Veledi Találkozunk.