Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-10 / 164. szám

1 fesarfcesztőség Kárhz-ntea 9. TeleSsaszíai: 305. Eerea szím Ara 19 SHér. ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN egész évre . K24— félévre . . K 12 — negyedévre K 6"— egyhónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 ' Kiadóhivatal Kárász-utca t* j Telefonszám; 81. Egyes szám ára 10 fillér. ^ Szeged, 19 5. IV. évfolyam 164. szám. Szombat, julius 10. Keleten a helyzet változatlan. - Kraszniktól északra tovább harcolunk. ­Berlin, julius 9. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Orosz harctér: Északkeleten a helyzet változatlan. Legfőbb hadvezetőség. Budapest, julius 9. (Közli a miniszter­elnöki sajtóosztály.) Oroszlamgyelországban a Kraszniktól északra emelkedő magaslato­kon tovább harcolunk. Mint az előző napokban, ugy tegnap is az arcvonal többi helyén az oroszoknak rendkívül heves támadásait visszaver­tük. A Visztulától nyugatra az oroszoktól elfoglalt valamennyi előállást tartjuk. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. „Franciaország hadvezérei hibásan számítottak." — Clemenceau és Hervé a helyzetről. — A német szocialisták ismert kiáltványa mégis nem tévesztette el hatását. Francia­országban fölucsudtak az emberek, rájöttek nagylhirtelen, milyen siralmas az ő helyze­tük, különösen a jövőt illetőleg. Rájöttek arra, hogy Németország nem hódító politi­kát akar és vele könnyen megegyezhetnek, különösen a franciák, akiket becsaptak szö­vetségesei, — becsapta rútul Oroszország és becsapta aljasul Anglia, a gonosz és becs­telen Itáliát nem is számítva. Hogy Francia­országban miként gondolkoznak ma már, arról a következő jelentéseik érkeztek : Svájci lapok írják: A franciák immár nem gondolnak ujabb offenzívakra. A pá­risi Journal irja: Franciaország nem ál­dozhat föl annyi embert, mint Oroszor­szág tette a Kárpátokban. A franciák — irja továbbá — békére vágyakoznak. Genfből jelentik: Hervé irja lapjában: Franciaország legnagyobb hibája az volt, hogy idegen segítségre számított, nevezetesen arra, hogy az oroszok egyszerűen elözönlik majd Magyarorszá­got, valamint hogy a monarchia déli ré­szét szétdarabolják a románok, szerbek és az olaszok. A németek kimerülésére alapított számítások, Hervé szerint, tel­jesen hibásak. Egyetlen teendő, úgy­mond, a gyors offenzíva! Clemenceau a következő vallomást teszi párisi lapjában: Franciaország had­vezérei hibásan számítottak. Az eddigi oííenzivák azért sikertelenek. ' A jelszó most már ez legyen: „Mindent vagy semmit!" Ezek a vélemények a francia cenzúra engedelmével jelenhettek meg. Clemenceau irása a legsúlyosabb ma Franciaország né­pe előtt. Ugy az ő, mint Herivé Írásaiból is kiolvashatjuk, hogy a franciák még egy utolsó erőfeszítésre készülnek s ha az sem sikerül, akkor a franciák előtt már csak egy ut maradhat... Franciaországgal kapcsolatban nagy horderejű az a genfi hir, mely elmondja, hogy több amerikai vállalkozó a Franciaor­szág számára elvállalt szállításokat lemond­ta és inkább bánatpénzt fizetett. Állítólag Amerikában kevés a munkaerő, — ami per­sze csak ürügy, mert az igazi ok az ameri­kai németek, írek, osztrákok és magyarok heves tiltakozása, valamint a német buvár­ihajóktól való félelem. S ma az a helyzet, hogy a francia municiórendeléseket a leg­több vállalkozó visszautasította. Elsimulnak a német-amerikai ellentétek. Iiága, julius 9. A Times washingtoni le­velezője nagyon komoly hangon figyelmez­teti az angol kormányt arra a veszedelem­re, amely legközelebbről fenyegeti. A né­metek ügyes tárgyalásaikkal azon vannak, hogy Amerikában az angol befolyást egyen­súlyozzák, vagy teljesen megszüntessék. Feltűnőnek tartja és jelentőségteljesnek, hogy Washingtonban ma, inkább, mint bár­mikor, meg vannak győződve arról, hogy a néimet tengeralattjárókkal folytatott háború körül felmerült német-amerikai ellentétek a legbékésebb utón fognak elshnittatni. Németország ma válaszolt a Lusitania­iigyben junius 10-én kelt amerikai jegy­zékre. A német válasz rámutat Németország és az Unió között fennálló régi barátságra. Anglia kényszeritette Németországot a tengeralattjáró harcra, mert Németországot kiéheztetéssel fenyegette. Anglia a tenger egy részét hadizónának nyilvánította, e mel­lett természetesen a semlegesek is érzéke­nyen szed veidnek. Németország sajnálja, hogy a Lusittaniát nem kímélhette, de ez az ellenségnek lőszert szállított. Németország hajlandó előbb bejelentett személyszállító hajók közlekedését garantálni, de csak ab­ban az esetben, ha azok dugárut nem visz­nek. Ha esetleg kevés az amerikai hajó, ez esetben még semlegeseket is átenged, sőt négy ellenséges személy szállító közlekedé­sét is megengedi, feltéve, ha Amerika ga­rantálja, hogy dugárut nem visznek. LEGUJAB Genfből jelentik: A Tribuna jelenti, hogy a moszkvai arzenál alatt egy 130 mé­ter hosszú alagutat fedeztek fel. Biztosra veszik, hogy a tiz méter mélységű alagúttal a forradalmárok föl akarták robbantani az arzenált. Lembergből jelentik: Az itt megjelenő Depescha című lap szerint az oroszok Lem­bergből való kivonulásuk előtt busz helyen gyújtották fel a várost. Az okozott kár nagysága körülbelül ötven millió korona. Szófia: Egy burgasi magán jelent és szerint a Panfeleiman és Ivan Latoust nevü orosz hadihajók múlt hó 23-án délután 4 óra­kor Midia közelében csatát vívtak a török flottával. Hir szerint egy orosz hajó meg­sérült. -Amsterdamból jelentik: A franciák és angolok kétszeri sikertelen offenzíva után várakozó álláspontra helyezkedtek. Ezt az­zal indokolják, hogy be akarják várni a né­metek áttörési kísérleteit. Valójában pedig ugy áll a dolog, hogy haszontalan támadá­sokban kifáradt hadseriegük és a muníció­hiány kényszeríti tétlenségre. A németek az egész nyugati fronton heves támadásit kezd­tek; ezzel akarva tévedésbe ejteni az ellen­séget arra nézve, hogy hol akarják áttörni a -frontot. Angres—Souches között sikerrel járt támadásuk a franciák ellen, So-issont napok óta bombázzák. Az angolok ezzel kapcsolatban jelentik, hogy tiz uj német hadtest érkezett a nyugati frontra, sok ne­héz ágyúval. Frankfurt: -A Dardanelláknál való had­. műveletek kielégítően folynak a törökök ja­vára a vakmerő törökök több fontos angol lövészárlkot elfoglaltak. A fogságba került -fran-ciák többnyire 17 évesek és siralmas állapotban vannak. Az angolok fegyelme­zetlenek, a második sor lövészárlkaiból lelö­vik az első sor katonáit, ha azok szökni próbálnak. N i

Next

/
Thumbnails
Contents