Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-07 / 161. szám

DíötÁGYA íAG Szeged', 1915. julius 7. A 46-osok megbosszulták elesett alezredesüket. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy 'a szegedi 46-ik gyalogezred: vitéz alezredese: Risetti, a délnyugati hadszintéren hősi halált halt. Egy buta golyó szivén találta, ép akkor, midőn! látócsövön nézte, vájjon a helyzet megérett-e a rohamra. Risetti olasz származású ember volt és talán senki sem gyűlölte annyira az olaszokat, mint ő. Hallatlanul felháborította a hitszegés. — Ennél gyalázatosabb dolgot a világtörténelem nem ismer! Fiuk, magyarok, esküdjetek meg, — mondotta és hihetetlen, lelkesedéssel vezette mindig a védelmet vagy a támadást, úgyannyira, hogy a szegedi és vidéki fiuk imádták, nem ismertek lehetetlent, olyan bravúros -dolgokat vittek keresztül, hogy az egész délnyugati haderő tudomást vett a 'fényes haditettekről. Risetti alezredes hősi halála után. való pillanatokbari, hogy mi következett, azt a következőkben mondta el most egy 46-os, szegedi tiszt: A Krn hegy egyik nyúlványán volt a legvéresebb harcunk. A hegyhátat három ellenséges zászlóalj tartotta megszállva s a mieink feladata az volt, bo-gy az ellenséget állásaiból kivessék. — Csapataink felvonulásánál egy ellenséges golyó szivén találta Risetti alezredest, ki a szikláról holtan a mélységbe zuhant. Midőn a katonák, jó szegedi fiuk meghallották, hogy parancsnokuk, kit rajongásig szerettek, elesett, a dühtől felkorbácsolt indulatokkal, anélkül, hogy bármi parancsot kaptak volna, az ellenségre vetették magukat s borzasztó véres kézi tusában eszeveszett menekülésre kény szeritett ék azt. Ekkor hagyták hátra az olaszok azt a 300 halottat, melyről a hivatalos jelentés is megemlékezett. — Az egész rohamot a zászlóaljkürtös kezdeményezte, ki látva parancsnoka elestét, haragjában és elkeseredésében parancs nélkül rohamot fujt s a kürtjelet a többi kürtösök is átvették. A zászlóalj parancsnokságát most egy tiszt, a vitéz, H. százados vette át. — A Mrly Vrhon szenvedett vereség folytán az olaszok kénytelenek voltak visszavonulni és csak a Krn csúcson tartották r&.ég magukat erősebb olasz csapatok jól megerősített állásokban. Az olaszoknak a Krn csúcsáról való elűzése Ph. alezredes érdeme. A Krn csúcsot, amely 2246 méter magas, zászlóaljával olyan oldalról közelitete meg, amely a meredek, kopár sziklák és feneketlen szakadékok folytán miniden emberi számítás szerint megmászhatattan 'volt lés (amely oldal biztosítását az olaszok nem tartották szükségesnek. 'Ph. alezredes emberei, akik csak fegyvert és muníciót vittek magukkal, minden egyéb felszerelést, még iá köpenyegeiket is otthon hagyták, hihetetlen erőfeszítéssel, koromsötét éjszaka megmászták a meredek hegyoldalt és a meglepeti olaszokat rövid és véres küzdelem után elűzték. Ph távirati utón kapta meg a' III. osztályú vaskoronarendet a hadiékitménnyel. — A szegedi ifiuk pedig, mióta vitéz alezredesük elesett, szabad idejükben mindig róla beszélnek és valami leírhatatlan dühvel, keserűséggel vetik magukat mindig, újra meg; újra a támadásban nem fukarkodó, hitvány ellenségre. Bulgária. A nég y es szövétség most teljies erővel vetette rá magát Bulgária, diplomáciai megdolgozására, miután Románia nem siet, a szorongatott bűntársakat kisegíteni a csávából. Ép ezért nem lesz érdektelen, közelebbről is megvilágítani Bulgária jelenlegi helyzetét. Elképzelhetetlenül nehéz a helyzete Badoszlavov miniszterelnöknek. Földrajzi fekvése olyain az országnak, hogy teljesen el; van vágva a . központi hatalmaktól, amelyek pedig támaszai lennének Bulgár,járlak mindenféle orosz prepoteniciával szemben. Szófiából az ut Budapestre Szerbián keresztül vezet, ez most el van zárva. Bománián át is megvan az összeköttetés! e ikiét főváros között, ámde a semleges Románia a legmesszebbmenő módon éneztei a hatalmát. Márciusban ugyan létesült Bulgária és Románia között vasúti egyezmény, amely legalább némileg tette volna ismét lehetővé ,a központi hatalmaknak 'Bulgáriával való vasúti összeköttetését, ámde a hosszas tárgyalások eredménye: ez az egyezmény jóformáin csak szépen lemásolt, bolt betűk ra j vonalait foglalj a magában & alig van gyakorlati értéke. Szófiában ugyan szívesen állatott,a ki a vasúti minisztérium a szállítóknak a feuilles de routet. mihelyt azonban az áru a bolgár Dunapartról (Rugósuk) a romániai partra (Riamia danGiurgiu) ért, a kereskedők megtudták, hogy a feuilles de route tiszta papírnál alig egyebek é® sok-sok időre és még több áldozatra volt szüksége annak, aki vasúti kocsira akart szert tenni. A vasúti egyezmény dacára minduntalan találltiaik valami okot az átmeneti forgalom ,megakadályozására. Mióta pedig kitört a háború Olaszországgal, Bulgáriáinak a központi hatalmakkal való tengeri összeköttetése is teljesein il'liizóriussá vált, mely egyébként a dedeagacsi kikötő csekély befogadó képessége és az angol, francia és görög flottái ébersége miatt amúgy is minimális volt. A várnai és< burgaszi kikötők ,a Fekete-tenger partján Oroszország miatt nem használhatóik e háború folyamán. Amikor Bulgária magatartásáról véltemén yt akarunk magunknak alkotni, akkor nem szabad figyelmen kivül hagynunk ezen ország teljesen izolált fekvését. Milyen egészen másképen léphetne fel Bulgária, ha északnyugati sarkával közvetlenül Magyarországgal volína határos és mennyire imás lesz az egész balkáni probléma, ha, amint azt reméljük, ez a batárkiigazitás ily értelemben megoldódik, akár még ,a háború folyamán, akár majd csak békeszerződésben! Sem 'Románia, sem Szerbia nem rövidülne meg ezzel lényegesen, mert mindkettő .megtartaná minden irányban eddigi dumai öszszeköttetéissit. Bulgária pedig megszabadulna attól a tűrhetetlen nyomástól, melyiet ez a román-szerb retesz reája gyakorol és mely sem politikai, sem gazdasági szempontból nem indokolt. A központi hatalmak, keleti politikája is biztosabb alapon nyugodnék és sok nehéz probléma fel sem merülhetne, a melylyel padig most a német-osztrák-magyar diplomáciának kínlódnia kell. Az izoláltság ezen nehézségei imielllett óriási felelősség is nehezedik a bolgár miniszterelnök vállaira. Ez a felelősség a második balkáni háború tragikus végéből állott elő. Badiszlavov önzetlen, lelkiismeretes és tapasztalt államférfin, de sajátságos végzete, hogy mindig aikkör kerül a kormány élére, amikor hazáját a legnagyobb bajok gyötrik. Amit mások főztek, — még pedig rosszul! — azt mindig .neki kell megennie. Ö reá hárult, hogy jóvátegye n mindent, aim.it ia Gesovok ós Danevek vak oroiszimádatnkban Bulgária ellen vétettek. A bolgár hódításoknak és tekintélynek elvesztéséből származó csorbát, neki kell kiköszörülnie. Most az a feladata, hogy a legvéresebb' európai háború közepette ugy vezesse a bolgár^ állam hajóját, hogy ne csak sértetlenül kerüli ön ki belőle, halmem vissza kell szereznie mindazokat a területeket, amelyeket egykor szövetségeseik elragadtak tőle. Ugyancsak nehéz az az ut, amelyen Kadoszlavoviiak haladnia kell, amelyen, ha egy lépést is elvét, hazáját a végromlásba döntheti. Az alapjában békeszerető bolgár .miniszterelnök amellett érzi ezt a súlyos erkölcsi kötelezettséget nemzetével szemben, hogy, miután hazája nem régiben kétszeri vérontásra ment keresztül, ujabb vérontástól lehetőleg megkímélje. Ha mindezeket figyelembe vesszük, nem tagadhatjuk meg tőle az elismerést, amiért eddig aiegnagyobb okossággal járt el, nem követte el a legkisebb tapintatlanságot és a legkisebb mértékben sem távolodott el •alapelveitől és a benne meggyökerezett gondolkodásmódtól. Hogy a négyesszövetség legutóbbi ajánlatait nem utasította kereken vissza, hanem miniszteri tanácskozások és tárgyalások alapjául' elfogadta, azt nem szabad öle rossz néven venni. Anniak az ellenkezője haszontalan heincegésniak tünt volna fel. Feleletének .a tartalmábból azonban kiolvasható, hogy Bulgáriának nincs szándékában a négyesszövetséggel lepaktálni. Badoszlavov köszönetét fejezte ki az ajánlatokért, melyek alkalmasak a tárgyalásra, de az együttműködésért magától értetődő előfeltételnek jelezte, hogy Bulgária kapja vissza mindazokat a területeket, > amelyeket egykori barátai elragadtak tőle. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy Bulgáriának tekintettel kell lennie francia s angol barátaira, az olaszokról nem is szólva. Mert az kétségtelen, hogy Bulgáriának viannak Angliában ós Franciaországban őszinte barátai, akiknek a,z Oroszországgal való szövetség dacára sem homiáyosodott el a látásuk Bulgária nemzeti törekvéseivel szemben. Ezekkel a barátokkal könnyelműen szakítani, egyéreknü volna fáradságosan szerzett külföldi rokonszenveknek az eltékozlásával, amit az 'egyébként becsületesen német-barát Radcszlavovtól sem lőhet kivánni. Bulgáriáinak nagy szüksége van arra, hogy az orosz piszköliódásokkal szemben az entente angol1 és francia lapjaiban szóhoz juthasson Bulgária igaza, ami hála iRadcszavov tekintélyének, .ameynek minden táborban örvend, meg is történik. Még most is. Belső nehézségekkel is kell megküzdenie a miniszterelnöknek, olyanokkal, amelyek a középeurópai államférfiak előtt úgyszólván érthetetlenek. Utalunk a Szófiában most lefolyt bomba.merényl'eti pörre, amelynek középpontjában a bolgár állam egyik legfőbb tisztviselője állott. Ebből azonban nem szabad Bulgária műveltségének az alacsony mivoltára következtetni. Bulgáriában általános a védkötelezettség és 1909-ben a;z újoncok közül csak 30 százalék volt analfabéta a cigányok beleszámításával, ez a százalék most bizonyára még kisebb. 1913dien Bulgáriának a lakossága 4 és féli millió, elemi iskolai tanulóinak a számia 400 ezer, akiket 10 ezer tainitó tanított. il910-ben közel 4000 éllaimi és I 1500 magániskola volt Bulgáriában. Ilyen országról tehát a közép- és nyugateurópai is csak tisztelettel beszélhet. He amint az emiitett bombamerénylet bizonyítja, még mindig vannak olyan eleinek az országban, akik magas társadalmi állásuk dacára is ilyen őskelieiti módszerekhez folyamodnak a politikai élletben, ép azért nem irigyelhető az olyan miniszterelnök, .akinek ilyen elemeket is bele kell vennie politikai számításaiba. A bolgár hadsereg, a mely egy n émely vontikozásban a poroszra emlékeztet, tettrekészen áll — ép olyan tettre,készein, mint, Kirkilissze előestéjén. Vezéreinek stratégiai tudománya is meg fog felelni ,a várakozásoknak. Reméljük, hogy ha ©z a hadsereg a jelen háború folyamán munkába lép, mi ép oly őszinte örömmel örvendhetünk majd diadáliáin,ák, mint maga a bolgár nép.