Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-03 / 158. szám

Szeged, 1915. juííus 3. DéjjMAGYAMOHSZÁG Tóvölgyi Margit és Szombathelyi őrnagy esküvője a délnyugati harctéren. (Saját tudósítónktól.) A szegedi színháznak éveken át vezető színésznője volt Tóvölgyi Margit. Mint liősnő olyan alakításokat produkált, liogy országos nevűvé vált. Az Ember tragédiájában, a Sasfiók címszerepében való játéka felejthetetlen. Majd váratlanul1 ott hagyta a színpadot ési civil s boldog asszony lett. Most pedig arról értesülünk, hogy Tóvölgyi Margit házasságot kötött Szombathelyi .Béla őrnagygyal, a 46-ik gyalogezred kitűnő tisztjével, aki a háború kezdete óta küzd a különböző harctereken. Az .esküvő lefolyásia is rendkívüli volt: közvetlenül ,a front mögött adta őket össze a pap, a délnyugati, olasz hadszintéren. Szombathelyi őrnagy ugyanis egy hónap óta itt verekszik a leghitványabb ellenség ellen. Az esküvő után .a férj rövidesen elbúcsúzott feleségétől és sietett vissza katonáihoz, akik rajongásig szeretik, úgyannyira, hogy isis őrnagy iránt való Ihüségiik valósággal megindító. A Délmagyarország egyik tudósítója, a ki a napokban időzött Szombathelyi Béla csoportjánál, a következőkben jellemzi az őrnagyéit és katonáit.: A felső Isonzo mentén áll őrt Szombathelyi őrnagy magyar katonáival. Talán a grandiózus keret teszi, de én még sohasem láttam a magyar katonát olyan nagynak, olyan gyönyörűnek, mint ott az olasz hegyek között, a rohanó Isonzo partján. —• Itt meghatni is jobb, mint Szerbiában, — mondta Meisel főhadnagy, a híres osztrák sportsmamn, mikor utóbb a. generális megbízásából kísérőnkül szegődött. — Természetesen Szombathelyiékhez viszed az urakat, — utasította a tábornok Meiselt, mielőtt elindultunk. Útközben megkérdeztem: — Aliéit megyünk természetesen Szombathelyiekhez? — Ha együtt lesznek velük, önök is természetesnek találják. Másfél órája kapaszkodtunk már a galylyal palástolt meredek ihegyi utón, amikor a főhadnagy az egyik útszéli fára mutatott. A fán papiroslap fehérlett, rajta kék ceruzával rajzolt is a jobbra elkanyarodó ösvény felé mutató nyil, alatta pedig ez a név: SZOMBATHELYI. — Megérkeztünk, — mondta 'Meisel főhadnagy és- már szaladt is előre, hogy bejelentse érkezésünket. Néhány pillanattal utóbb pedig valamennyiem kis, durván ácsolt asztal körül ültünk. ,Ki magy kövekre fektetett deszkán, ki meg széken, amelyet a vendég ajkáról szokatlan magyar szó hallatára boldog szolgálatkészséggel hozott egy katona a kis térség túlsó szélén gubbasztó deszkaházból. ,Szombathelyi Béla őrnagy zászlóaljparancsnok. Két fejjel magasabb tiszttársainál, akiknek társaságában fogadott. Kék szemeiből annyi melegség árad, hogy maga is sokallja. Beszéde folytonos reménytelen igyekezet ennek az el palástolására: katonásan rövid és pattogó. Kedvesen, disztingváltam és szeretetreméltóam beszél, amely elragadó vonás szintén nélkülözhetetlen; az igazi magyar katona alakjában, csak ugy, mint a hősiesség, a rajongó meggyőződés, az önfeláldozás és a bajtársiasság. — Május 26-án jöttünk erre — mondta — azzal a paranccsal, hogy itt tartsuk a vonalat. Tartjuk is mindhalálig. Itt minden ember él vagy hal, A bitang, hitszegő ellenség csak holttestünkön át juthat azokba az állásokba, amelyeket az én kitűnő tisztjeim bevehetetlen nelc erősitettek. Gcrdanovioh, Luffert és Hager századosok kérő tekintetet vetettek az őrnagyra, d-e hiába. — Hősök, uraim, — folytatta, — akikre büszke vagyok. Minden érdem az övék. Aztán elmondta a. seloi csata történetét és abban Gerdanovich és Luffert századosok szerepót. A katona közben sört hozott. Szombathelyi őrnagy fölállt, magasra emelte a poharát s ezt mondta: — Mint minden alkalommal, amikor együtt vagyok bajtársaimmal, most is az a gaz, hitszegő ellenség pusztulására ürítem a poharamat. Vesszen Olaszország! Kceintottunk, ittunk, aztán tovább beszélt az őrnagy: — Olyan életet élünk, mint a baglyok. Éjjel dolgozunk, nappal alszunk, Tiz. perccel az urak érkezése előtt ébredtünk föl valamennyien. A (katonáim még talán most is alusznak. Bennünket nem érhet meglepetés, pedig a hely, ahol most ülünk, hatszáz lépésnyire van csak az ellenséges fedezéktől. Kezébe vette a m összelát ót. — Ijedt nép az olasz és olyan puha, mint a gyerek, Ha odaát megsebesül valamelyik, nyomban tudjuk, mert üvöltő jajveszéklést visz véghez. A Savoia!-hói, ami az ő Hurráid-juk vagy Riajtál-juk, egy-kettőre Aiuto! válik, ami Segítség!-et jelent. Nincs bennük sem lélek, sem kitartás. Hirtelen fölragyogott az arca: — Bezzeg, a mi katonáink. Tizenegy hónapja harcolnak s nyoma sincs rajtuk a kimerültségnek. Kedvük, lelkesedésük a régi. A szerbnél, muszkánál jobban utálják az olaszt, A minap egyik katonám állmában szembeköpte a bajtársát. Ez fölrázza és felelősségre vonjia: — Megbolondultál? — Bocsánatot kérek, de azt álmodtam, hogy taliánnal kerültem össze. Azt muszáj volt leköpnöm, — l'gy élünk, — folytatta az őrnagy. — Igaz is, hol van Angelo, a mi kis gyerekünk. Balkezét a szeme fölé emelte és lenézett a völgybe, ahol a közeli falu lakói, férfiak, asszonyok, nyugodtan végezték a dolgukat a földeken, mintha a harc, amelynek két frontja közé szorultak, rájuk egyáltalában nem tartozó katonai ügy volna. — Ott van, la! — kiáltott föl Szombathelyi. — Jóska, — fordult aztán a legényéhez, — vesd le a zubbonyodat és eridj le érte. Gyönyörű, hosszú, hullámos, szőfeebaju gyerekkel a karján tért vissza a katona. Az őrnagy az ölébe vette és franciául megható kedvességekkel halmozta el. A gyerek, három éves lehet, tágra nyitott szemmel nézett bennünket, idegeneket és elfogódottan egyegy szóval válaszolt az őrnagy kérdéseire. A háború eleje óta van a kicsi faluban az anyjával, alci a vidékről való szlovén nszszony. Az apja francia és a francia hadseregben katona, nagybátyja viszont a mi oldalunkon harcol. Az egész tisztikar dédelgetett kedveltje iá kis francia baba s rendes vendég ebédnél, vacsoránál. A tábornok meghagyta, hogy délre pontosan otthon legyünk, meg aztán a gépfegyverek állásait is meg akartuk nézni. Búcsúzkodtunk, de Szombathelyi őrnagy ránk szólt: — Először is isznak még az urak a gaz olaszok pusztulására, aztán pedig ón is elmegyek önökkel a géppuskákhoz. Hosszú, födött, koromsötét futóárok vitt az álláshoz. A mellvédbe épített gépfegyvereket gallyal elleplezték. Mögüle szabad szemmel is tisztán látható az ellenség. A végén taz árok nagy, kényelmes szobává szélesedik. Valamikor Luffert százados' lakott benne, most az osztag parancsnokának, az egyik kitűnő altisztnek a lakása. A hajlított pléhtető és az arra hányt vastag földréteg véd •a srapnel, sőt a könnyű, vagy a hegyi ágyuk gránátjai ellen is. — Ezt is a: tisztjeim csinálták, — mondta büszkén és boldogan Szombathelyi őrnagy. (volt Konrád) Rókautca 6. sz., Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakítva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel ngitva. A skandináv államok közös tanácskozása; Hága, julius 2. Hollandia és a három skandináv állam közös, uj tiltakozásra készülnek Angliának a tengeri kereskedtelemi megbénitására irányuló akciója ellen és ezért kártérítést szándékoznak kérni az angol kormánytól. Stockholm, julius 2. A malmöi konferencia mintájára a három skandináv állam, Hollandia bevonásával, északi-tengeri konferenciát készit elő, amelyet Norvégiában fognak megtartani. A konferencián sorra kerül az angol levéleenzura túlkapásainak kérdése, a blokád ügye és ezenkívül, a külpolitika eseményeit fogják megtárgyalni. A tanácskozáson részivesznek Dánia, Svédország, Norvégia és Hollandia külügyminiszterei, .Hollandia és Norvégia, valamint Svédország tengerészeti miniszterei (Dániában nincs külön tengerészeti miniszter) és- a svéd vasutügyi miniszter (a többi három állmában nincs külön vasutiigyi tárca). A találkozás előkészítésének szervezése már folyik és ebből a célból a svéd és norvég külügyminiszterek már tárgyalásokat is folytattak. a VASS [i] MOZGO-SZINHAZ TELEFON 807. a 0 I1 0 b a a a a a a a a a a a a a a a a Vasárnap, julius hó 4-ikén. Közkívánatra! kalandjai. I. eresztés. — 3 részben. Soraita S Egy indiai táncosnő regénye 2 felv. üü a a Folytatólagos előadások 2 órától. aaaaaaaaaasaaaaba