Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-27 / 178. szám

Szeged, 1915. julius 27. ÉÉLMAGYARORSZÁG. Egy mérnöksegéd tragikus halála Deszken. (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentően tragikus- szerencsétlenség történt julius 24­éh, szombaton délután Deszken: Homolay Zoltán, kataszteri mérnöksegéd, Homolay Albert nyugdíjas jegyző egyetlen fia, für­dés -közben nagy társaság jelenlétiéiben a Marosba fidlaét. A harctéren ezerszer is nézett a fiatal' ember a talál szemébe és nem történt lényegesebb bia-j-a és m-ost a ha­ragos Maros iszapos árja fullasztotta meg. A harctéren egy roham alkalmával csak ugy tudott a találtál megmenekülni hogy a szuronyt szegezve neki rohanó oroszt pus­katussal fejbe vágta. Oly hatalmasat súj­tott a 'támlad'ó oro&a fejére, h-ogy aminők be­zúzott koponyájából agyvelődarabok a fiatal hősre fröccsentek. A finom lelkületű és küllőmben is ideges fiúra ez szörnyű jele net oly hatáss,al volt, hogy ettől kezdve több­ször ájulási roham fogta el. Végül is meg­viselt idegzetének a helyreállítása végett i katonaságtól hosszabb szabadságot, kapott. Ezt -a szabadságát Temesvár ott lakó szülei­nél töltötte. Mikor valamennyire jobban érezte magát és szabadsága még nem járt le, „szolgálattételre jelentkezett hivatalában, a temesvári kataszteri felügyelőségnél. Ka­taszteri felmérésekre kiküldetést kapott Deszkre. Szabad idejét, amit hivatalos elfoglalt­sága nem kötött le, a Deszken gyakorlatozó szegedi utásztisztek .és a deszki intelligencia társaságában töltötte. A rokonszenves, jó modorú uri fiút nagy-on -megkedvelte a tár­saság, amely sok kellemes délutánt töltött a Maroson fürdéssel, csónakázással és min­denféle vizi spoirttiaili. Igy a szombati délu­tánit is. ,Még tragikusabbá tette © rémes szeren­csétlenséget, hogy /a, .társaságban ott volt a mérnöksegéd édes, atyja is. Látogatóba jött a fiához, akinek egyúttal örömhírt is hozol: zászlóssá nevezték ki a fiát. :A fiattal Homo­ilay oly kéjjel élvezte la Marosban való für­dést, ahogy csak az olyan ember tudja az élet örömeit élvezni és — megbecsülni, aki annyiszor és oly közel volt « harctéren a halálhoz, mint ő. Nemi is „sejtette, hogy itt e vidám társaságban .a tagjait hűsítő hullá­mokban most orvul dbg rátámadni és ma­gával fogja ragadni ,a halál. Mikor kijött a partra az édes atyjához, aiz igy szólt hozzá: — Nézz csak, Zoli fiam, eleget fürödtél már, gyere ós öltözz föl! — Na jó, édes apám, — szólt a fin — csak még egyszer liadd menjek bele a vizbc! Ezzel belevetett© magát a hullámokba. Néhány pillanat múlva az egyik uri asszony rémes kdálltása hallatszott a, fürdőház mö­gül: ; 1 !J — A Homolay, a Homolay! És Homolay Zoltán többé nem vdllt lát­ható. I Az utásztisztek a közelben gyakorlatozó legénységgel rögtön nekiláttak az eltün't felkutatásának, d© hasztalan. A kétségbeesett, megtört apa besietett Szegedre és rögtön jelentést tett a borzaim,as esetről a rendőrségnek, amely a legszélesebb körű nyomozást indította meg ,a holttest fel­kutatására. Eddig eredménytelenül. A szerencsétlenség valöszinüleg ugy tör tént, hogy a gyönge idegzetű fiút a vizbe liirtel-en ájulási roham fogta dL s v ....... ... iiiaiBicsiaiBDBaiia­A Visztula mentén az oro­szok elpusztitják a termést. Krakó, julius 26. Semleges lapok Írják Varsó helyzetéről, hogy a város utcái telve vannak nehéz tüzérséggel és vöröskeresztes kocsikkal. Hirdetményt ragasztottak ki a varsói utcákon, hogy minden férfi 18-tól 45 évig a Visztula jobb partjára menjen ki a termést elpusztítani. Kárpótlást kapnak. A parasztok vanakodtak ezt megtenni. A ka­tonaságnak kellett kivonulni, amely kény­szeritette őket a hadiszolgáitatásr,a. Sok he­lyen véres összeütközés volt a katonaság és a lakosok közt. ivnflainaatMiMaMiiaiHKMflBaaiaHBaiRaaiiHBRiiRVB* Hadi zászlószög. In Memóriám: 1914-1915. Az a titáni küzdelem, melyet Ausztria­Magyarország, hűséges ós nagy szövetsége­sével, Németországgal karöltve közel' egy esz­tenldieije — mondhatni — a fél világgal foly­tat, ,annyi babért font már ,a diadalmas szö­vetséges fegyverekre, hogy az már ma is méltán ,bámulat,ha ejti © világháborúban ér­dekélt ós nem érdekelt népeket egyaránt S •ha majd fölkel ,a történélem napja s megvi­lágítja mindazt, ,ami ma szorongó ellenfeleink keserű és irigy hallgatással a homály,ha ipar­kodnak temetni, — sclha diestelj.csebb napo­kat még nem nem fűzött Clio a világtörténe­lembe. S amikor kérdezzük, hogy mi az oka an­nak, hogy zászlóinkat győzelemről- győzelem­re veszik katonáink, erre csiak két feleletünk lehet. AB egyik az, hogy hadseregünk minden -egyes tagja, a legelső vezetőtől ,a legutolsó katonáig tudja, hogy igazságos ügyért fogott fegyvert. Ez a tudat fokozza lelki ós testi erejét, ez acélozza meg a kardját s © miatt aeipri ©1 maga előtt, ,a részben, basizcthlesésből, részben öntudat nélkül harcba vitt alilieinfe­leindk százezreit, és millióit. De van még egy másiik t-udlatos érzése, amely nem értékelendő kevesebbre amannál. Tudja, Ihogy mialatt hős katonáink a harctér,ek véráztatta földjén száguldottak diadalróhdiadalra, itthon az apák is testvérek, a nemzet egész fegyvertelen zöme, szintén diadalmasan megvívta csatá­ját. Megvívta ikeze munkájával, tiákarékes­sága: gyümölcseivel éjs amit első,sorban kel­lene említeni, lángoló hazaszeretetének áldo­zatkészségével. Tudja, ihogy bármily vesze­delem érje őt a harctéren, az itthonimarad'tak nem féledkeiznék meg gondoskodini róla és h czzátair t ozóiról. Kün ,a haircmezőn a nemzet kardja, itthon pedig szive győzhetetlen erővell sugáirzza be iSzent István komáját. Helyesen mondot­ta Magyarország miniszterelnöke egyik be­szédében, bogy: „vájjon ennek a nemzetnek minden fia, ennek az országnak minden pol­gára, nem mutatja-e az áldoizatkósizség, a jó­tékonyság folytano© pókiáiban, ihogy a há­borúnak abban aiz irányban is meg van a maga buzdító, felemelő hatásla, Ihogy a szere­tet jól-tevő nemtője áldásosabban, működik most, mint a béke mindennapi foglalkozásai között?" Vallóban a íháboru megérteti az emberek­kei, hogy nem állhat minden egyes egyén ugyanazon a helyen, de hárhol1 áll is, szolgál­hat ós kell is szolgálnia, a, közös cél elérésére. Ennek tudatában fordulunk újból a haza­fias magyar társadalomhoz, hogy a jótékony­ság gyakorlásának egy ujabb forrását nyis­suk meg számára. Egy művészi, gyönyörű kivitelű, bronz­ból készült Hadi Zászlószöget hoeunk forga­lomba, mely díszes t-ökkal együtt darabonkin,t 15 koronába kerül. Azok a néma. zászlók., melyek nem harc­tereken lobognak, hanem itthon maradva szimbolizálják az egyes erkölcsi testületeket, egyesületeket, társulatokat, jogi személyeket stb., nem lehetnek el anélkül, hogy egy egysé­ges jelvénnyel a most folyamatban lévő nagy korszák emlékét meg ne örökítsék, Nem maradhat el e jelzés az egyházi zászlókról sem, amelyek a mennyei dicsősé­get hirdetik, hirdessék egyúttal intéz hadse­regeink földi dicsőségét is. Hirdessék ,aiz igaz ügy diadalát, melyért küzdünk, díszelegjen ott e szög minden zász­lón az igazság .győzelmének emlékére, megö­rökítésére aininalk, bogy Magyarország fen­m,apadásáért, és egy ujiaibb, d&c^tdáieeébb is talán boldogabb ezredév megalapozásáért folyik ,a küzdelem: In, Memóriáim 1914—,191b. — mint e Hadi Zászló,szög jeligéje mondja. De nem fogják ©Imulaisztóani © jótékony­sági vállakózásunk támogatását bizonyára a hatóságok, vármegyéik, városok, községeik, is­kolák és .közintézeteik stb. sem, melyek mind­egyikének van legalább egy zászlaja, mély ott lobog megfelelő heil'yén már most is, mikor megjön a messze harcterekről a dicső diadal­nak híre és kigyulladnak az örömtüzék; a leg­kisebb kunyhótól a királyi palotáig. Sőt hogy azok se szoruljanak le a. jóté­konyság ez ujabb teréről, kik 'zászlókkal nem rendelkeznék, (asztaltársaságok, bankok és pénzintézetek, magánosok stb.) gondoskodott az Országos Hadsegélyző Bizottság arról' is, hogy a Hadi Zászlászög pasise-partout-ba, vagy márványba illesztve, a falon mint dísz­tárgy, esetleg elnöki asztalon, mint levél­ínyomó, külön megrendelésre szintén forga­lomba hozathassák. Az Országos Hadsegélyző Bizottság Jel­vény,osztály,a nem fog ismerni fáradtságot, hogy a hazafias közönség szivéhez és a tár­sadalom minden rejtekéhez hozzáfórkőzzék, — meg vagyunk róla győződve, hogy viszont az itthon,maradottak lelkes és áldoizatkélsz se­rege hü maradt, önmagához s nem zárja ©11 nemes szivét e vállalkozásunk ©lőtt, főleg akkor, midőn ez alkalommal egyesületekhez és más alakul átokhoz fordulunk, amelyeknek a hozandó áldozat bizonyára könnyebb, mint az eddig már amúgy is erősen igénybe vett magánszemélyeiknek. Legyen szabad még azt a kérelmet is in­téznünk az összes egyesületebhez és társula­tokhoz, hogy a Hadi Zászlószöget, a mai nagy idők emlékére és mindenkinek épülésére egy hazafias ünnepély keretében zászlójukba be­leilleszteni s az ünnepély napjáról osztályun­kat éretsiteni kegyeskedjenek. Vitéz katonáink megérdemlik, sőt elvár­hatják tőlünk, hogy a bennük élő erkölcsi erőket ezzel is fokozzuk, mert mint gróf Andrássy Gyula mondotta: „a világháborút erkölcsi tényezők fogják eldönteni és az fog győzni, aki ügyének igazságában és győzel­mében erősebben és tovább tud hinni, aki erő­sebben tud akarni és többet tud szenvedni". ,És minthogy ,a magyar síziv eddig sem mutatkozott kevesebbnek a magyar karnál, s minthogy ia viharból Szent István koronájá­nak tündöklő sugárzásban ikell kikerülni©, minden kövén esi fogjon a nemzeti érvénye­sülésünk és baladásunk fénye, vérünkkel te­gyük pirosabbá rubinijait, a jótékonyság nemes tüzével pedig tegyük ragyogóbbá ara­nyát. j Eme biztos tudatban bocsátjuk ki felhí­vásunkat, csatoljuk ahhoz a megrendelési la­pokat és kérjük a nagyközönséget, hogy ügyünket eddigi meleg szeretetével és áldo­zatkészségével felkarolni kegyeskedjék. —* Az Országos Hadsegélyző Bizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents