Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-22 / 174. szám

Szeged, lSiljí. julius '89. i Az orosz foglyok és az álhumanizmus. P. M. városa tisztviselő mesélte, liogy a röszkei állomáson beszélt négy orosz fogoly­lyal, akik minden fél ügyelet nélkül a leg­lelkiismeretesebb szorgalmatossággal egy ko­asirakomány szenet raktak le. Csodálkozott őrizetlenségükön s mert több szláv / nyelvem tud beszólni, .szóba elegyedett velük: —• Aztán .nem szöktök ti meg, ba eenki­sem ügyel rátok? — Van eszükben, — mondta az egyik — va­lahol úgyis elfognának bennünketl — Jobb dolgunk van itt, mint oda haza, li.át mért szöknénk meg? — fejelte meg a be­szédet a másik. — dBár itt maradhatnánk a békekötés után is, sóhajtott a harmadik. 'Elhozatnék a feleségeinket és gyermekeinket i®, mert mégis csak más világ van itt a magyarok közt, mint nálunk .Oroszországban. Itt leg­alább emberek vagyunk. Aztán micsoda ki­tűnő ellátásunk van Rózsa urnái! — A földbirtokosok sem élnek nálunk jobban, — szólalt meg a negyedik — pedig de nagy urak azok a szent birodalomban! Két óra sem telt bele, — folytatta elbe­szélését P. M. — s készen voltak a szénle­rakással. Aztán annyi dicsérettel halmozta ei őlket, hogy szinte kezdtem kételkedni a tárgyilagosságában. Ámbár másfelől is sok dicséretet hallani .a mezei munkára kiadott orosz foglyokról. Mindez azonban nem veszteget meg és eszemágában sincs orosz imádatba esni azért, amiért dolgoznak az oroszok. (Miért ne dolgoznának? Igy kint .a. gazdáknál akár ellátás, akár szabadság dolgában mégis csak hasoiúithiatalaiml jobb .a dolguk, mint a legjobban és leghumánuaahban berende­zett fogolytáborban. iHogy aztán ezt a sok­kal! jobb .sorsúikat megbecsülik ós tisztessé­ges munkával: megfizetnek érte, az igazán nem ok ,arra, hogy az ember azért valami túlságosan el Hegyen ragadtatva. Akik annyira odavanmak az oroisz foglyok mun­kájától, azokban csak megnyilvánul a ma­gyar embernek az a nem föltétlenül dicsé­retes természete, liogy amit a saját fajtájá­ban nem vesz észre, vagy legalább is nem becsül meg, ha idegenben látja ugyanazt, erényszámba veszi. iNem irigylein aiz orosz foglyoktól, ha jó dolguk van 'nálunk, de azért, amiért ezt a jobb dolgot többre becsülik .a fogolytábor­életnél, vagy éppen ,a háború szenvedései­nél, az nem hoz engem extázisba. Miért is hozna.? Az, h-cgy valaki a jobb sorsot többre becsüli .a rosznál, nem lelhet ck arra, hegy az illetőért rajongjak, hogy az itIMőikért ra­jongjunk, „Sacro egoismo," haj megbecsülik magukat viszont nem egész komolly dolog, ha uii túlbecsüljük őkst. iSőt kényeztetjük, tejiben-vajban fürüsztjtik őket, kedveske­dünk nekik. Elvégre ők nem vendégeink, hanem — foglyaink. Akik, mielőtt azokká lettek, fiainkat és testvéreinket gyilkolták, öldösték s ha azért egyenkint ós egyénenkint nem is tehe­tők felelősekké, mégis osak bizonyos mér­téket kellene tartanunk abban a szeretet­ben, amellyel! elhalmozzuk őket. Igaz az te, hogy .amelyik percben letették fegyverei­ket, megszűntek ellenségeknek lenni, de ez még mindig nem 'Ok arra, liogy idédeligeissük őlket. iMint kelil bánni ,a hadi foglyokkal, azt eőlirja a nemzetközi hadijog. Bántalmazni, kínozni, gúnyolni nem szabad őket. IMagyar ember ezit különben írott jog nélkül seim tenné mag, mert sajátsága .a magyar ember­nek, ami a nemzet legvérzivatarosabb szá­zadaiban is mindenkor érvényre jutott, hegy nagylelkű ellenségeivel szemben .is. De az emberszeretet tulbajiása, álhumanizmus, amikor a .foglyokat dohánnyal, kaláccsal, finom pecsenyével, sörrel-borral minden­féle jóval tömjük. Ugyanakkor, amikor mii lió meg millió testvérünk a íkülömböző harc­tereken küzd, fárad, szenved, nélkülöz és kínlódik. Mindez még hagyján volna, ha az orosz foglyainkkal való túlzottan jó bánásmód le­galább félig-meddig kölcsönbe esnék. Ámde a legszigorúbban kezelt orosz cenzúra da­cára mégis csak megtudtunk egyet-mást, ami egy csöppet sem épületes. Hány meg hány cenzúrázott levelet kapunk orosz fogságban sinlődő fiainktól, akik az iránt érdeklődnek, hogy érzi magát „Dr. Bányában Dolgozunk ur?" „Gyalázatos Elbánásban részesülünk ur egészéges-e már?" De mine(k mindezeket felsorolni? Csak éppen mennem, tóinak iktatjuk ide ezt az egy-két kitételt. Biztos tudomásunk van róla, hogy 8—10 főtisztünket: őrnagyo­kat, alezredeseket és ezredeseket egy-egy szűk szobába zsúfolnak össze, nem .szólva azokról ,az ugyancsak főtisztekről, akiket minden bútor nélkül szűkölködő, elhagyott gyárhelyiségekbe internáltak. Tisztjeink be­csületszava nem elég nekik arra, hogy leg­alább egy-egy város vagy falu bizonyos kijelölt területén szakámon; mozoghassanak, hanem szuronyos katonáik őrizete alatt vég­zik sétájukat. (Ezzel szemben, aki ikivácsi rá, bármely nap délben megnézheti, amint 16 orosz fcgoíliy párosával vonul végig a Dugonics-téren egy tizenhetedik fogolynak a vezetése alatt. iSem előttük, sem mel­lettük, sem mögöttük, sem közelben, sem távolban egy szál őr sem látható. Pedig ezek a foglyok nem is tisztek, hanem egy­szerű közlegények. 'S mialatt ezeket a soro­kat irtam, meglátogatott egy földim, hagy­zsiálmi sváb parasztgazda, akitől megtud­tam, liogy nála is van egy orosz fogoly az egész faluban pedig hatvanan vannak egye­sével, kettesével paraszgazdáknál mezei munkára minden őrizet nélkül, Akik pedig nem akarnak bitéit adni az orosz cenzúra éberségét kikerült panaszos jajiszóikinak, .amelyek valahogy elcsúsztak a szóvégiben, azoknak felhívjuk a figyelmét hadügyminisztériumunk július közepe táján kadott azon rendeletére, amely a hadi fog­ságunkban levő orosz tiszteknek megtiltja fokozati jelvényeik, kitüntetéseik és egyéb különleges jelvényeik viselését. Elárulhatom aizt te, miért jelent meg az a rendelet? Azért, mert hivatalos megállapítást nyert, hogy Oroszország a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó népjog 69. §. a semmibe­vételével nemcsak az azon fogságban lévő osztrák-magyar és német legénységgel, ha­nem fogoly tisztjeinkkel is rosszul és ember­telenül bánik. Ennék ia rossz, embertelen bá­násmódnak csupán; csak enyhe megtorlása a hadügymniszterium tilltó rendlelete. Aki ezek után és ennek dacára szeretni akarja crosz foglyainkat, ,ám szeresse őket ezentúl is, de csak — módjával - gl Aradi válasz Bukarestbe. Ismertettük azt a hazafias és erélyes választ, amelyben a hazai! románság tekin­télyes Lapja, az aradi Románul a bukaresti Epocát részesítette. Az Epoca azonban, ugy látszik, nem érte be eddigi akvetetlenikedé­sével, hanem ujabb piszkálódó sokba fogott. Ennek aztán a következménye lett az a vá­lasz, .melyet az Epoca bizonyára nem fog kitenni az ablakába. A Romínul válasiza, me­lyet ia szerkesztő-bizottság irt alá, igy szól: A romániai lapok részére. A bukaresti Epocában több izben isulyos gyanúsítások jelentek meg a magyarországi és erdélyi román nemzeti komité végrehajtó bizottsága elleni. A mi lapunk, a Románul, a nagy nem­zeti eszme érdekében és teljes felelősségének tudatában körültekintéssel, igyekezett min­dig meggyőzni az Epocát és táborát. Védel­münkbe vettük a végrehajtó bizottságot, a mely ezókben a nehéz időkben és rendkívül íörüllmények között- a lehetőség keretén belül igyekszik feladatát t el jesi térni. A mi elvünk a-z, hogy keressünk és ta­áljunlk is kapcsolatot a román, nemzeti esz­me -és hazánk s: a trón iránti kötelességünk között. Taktikánk tehát az, hogy egyrészről együnk őrei a román nemzetiségi törekvé­seknek, másrészről pedig, tanácsadói legyünk a románságnak ezekben a nehéz pillanatok­ban, amelyeket az irtózatos háború idézett elő. Magatartásunkat a becsület diktálja. És ha eddig reflektáltunk is a bukaresti táma­dás-okra, kijelentjük, hogy ezentúl nem fo­gunk polemizálni a határokon tul levő román testvéreinkkel, azokkal, akik a testvérek kij­ött utálatot, gyűlöletet, gyanúsításokat, egyenetlenséget és zavart szítanak. Szemünk előtt mindenkor csakis a románság igazi ér­dekeit é.s nagy eszméjét fogjuk tartani. Nem áll jogunkban a határon tul lakó román, testvéreinknek tanácsókat adnil, de azért kijelentjük, hogy jobban tennék, ha ezekben a történelmi időkben félre tennék azt a harcmodort, amely a románságnak csak árt és nem használ. Testvérek között harc­nak helye nincs. Mi teljesítjük kötelességün­ket, amellyel a románságnak ós hazánknak tartozunk. a Kis-Kass helgiségének helyén megnyílt már. Amerikai frissítő és hevítő italok. Hideg buffet. teljes kiirtását a falból és bútorból szabadalma­zott gázfejlesztő gépeivel jótállás mellettbelvállalja HHatteine vállalat Szegeden, Mikszáth Kálmán(Laudon-utca 6.) Telefon 992. — Elvállal patkányok teljes ki­irtását is. „Radikális patkányirtószer" tége­— — lyenként is kapható. — — Számos elismerés. Számos elismerés. 'sbsibbihnhhbseai APRU H1BDETESEK. Fájós fogára vegyen mielőbb a hires Leinzin­ger-féle fogcseppből üvegje 50 fillérért kap­ható Leinzinger Gyula gyógyszertárában Szeged, Széchenyi-tér. 250 Hajhullás, hajkorpa gyorsan elmúlik a Lein­zinger-féle „ I n a h a­szesz" által. Ára 1 kor. Kapható Leinzinger Gyula gyógyszertárában Szeged, Széchenyi-tér. 250 Hajőszülés ellen csakis az ártalmatlan Lein­zinger-féle „Hajrestorer" használja. Ára 2 korona. Kapható Leinzinger Gyula gyógyszertárában Szeged, Széchenyi-tér. 250 Izzad vaiame ly test része? Ugy használja a dr. Leinzinger-féle kipró­bált szert. Üvegje 60 fil­lérért kapható Leinzinger gyógyszertárában Szeged, Széchenyi-tér. 250 Legjobb hajfestö az országosan elismert Lein­zinger-féle. Ára 2 korona. Kapható Leinzinger Gyula gyógyszertárában Szeged, Széchenyi-tér. 250 Gyomorbajosok di­csérik a Leinzinger-féle gyomdresepp jó hatását üvegje 80 fillérért kap­ható Leinzinger Gyula gyógyszertárában Szeged

Next

/
Thumbnails
Contents