Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-22 / 174. szám

BÉLMAiGYARORSZÁÖ. Szeged, 1915. julius 22. A „villámgyors" olasz offenzíva vérbe fulladt. Budapest, julius 21. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Olasz hadszíntér: Görz vidékén az olaszok tegnap is folytatták általános támadásaikat. A doberdói fensik szélén és a görzi hídfőnél egész napon át dúlt a csata. Este sikerült az ellenségnek a Monté San Michelet (Sdraussinától keletre) elfoglalni. E magaslatot ma reggel Boog vezérőrnagy eddig visszatartott erőkkel visszafoglalta. Sdraussinától délkeletre csapataink nagy szívóssággal tartják állásaikat. A Sagradótól kletre levő rommagaslat felől intézett oldaltámadás végül itt is viszszavetette az olaszokat. Nagy veszteségek mellett menekültek a fedett területekre. Mivel csapataink a fensik egész délnyugati szélét is szilárdan birtokukban tartották és a görzi hídfőnél minden ellenséges támadást véresen visszavertek, az olaszoknak olyan rettenetes áldozatokkal megfizetett eröfeszitesel ismét eredménytelenek maradtak. A többi p utvidéki ar-. maion viszonylag nyugalom volt. A karsnfhiai határon sem történt lényeges esemény. Schluderbaohtó! keletre három ellenséges zászlóalj támadást intézett a Monté Piano ellen, visszavertük őket; visszaözönlöítek és elvesztették állományuknak kétharmadát. Hőfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Miért megy Salandra a frontra. Milánó, julius 21. A Stampa analizálja azokat a híreket, amelyek Salandrának a frontra való utazásával kapcsolatosa keltek szárnyra. A miniszterelnök a királlyal folytatott megbeszélések során a legutóbb tartott minisztertanács tárgyait terjeszti elő, különösen azt, amely a francia kormánnyal váló megegyezésről szól. Cadornával a katonai operációkról folytat tárgyalást Sálandra, 'különös tekintettel a hadsereg szükségleteire. Porro tábornok a miniszterelnökkel beható módon ismerteti a párisi fogadtatását, kiküldetése részleteit, amelynek tudvalevőleg célja m volt, (hogy a fegyverbarátságot Franciaország és Olaszország között megerősítse és Olaszországnak a háborúba való szélesebb beavatkozását készítse elő. Saliandira ezután látogatást tesz a fronton és meggyőződést akar szerezni „a hódütoitt területek" állapotairól. A miniszterelnök néhány nap múlva visszatér Rómába. „Cadorna nem akart Trieszttel foglalkozni." Genf, julius 21. A Temps közli a Deily News egy udinei táviratát, amely azt mondja: „Cadorna mindaddig nem' akart Trieszttel foglalkozni, noha ez mindössize egy napi járásnyira van., mig a Karst egész hegyláncát meg nem hódította. E terv megvalósítása igen elodázta az olaszok leghőbb óhajtásának beteljesedését." Igazán megható önuralom, améllyel Cadorna' lemond arról a Triesztről, amelyet képtelen mégszerezni. Az oüssz vezérkari főnök helyettese nem bizott. Zürich, julius 21. Voltolini gróf irja a N. Züricíber Zeitungban: Az olasz hadvezérek közül a legérdekesebb egyéniség kétségkívül gróf Porro tábornok, a vezérkar főnökének helyettese és méltó arra, hogy figyelemmel kísérjük működését, mert előre látta a mostani olasz kudarcokat. Jóval a. háború kitörés*, eiött föltárta az olasz 'hadsereg hibáit és fogyatékosságait, Sok évi komoly munka és tanulmány közben, , úgyis mint Sólettá egykori vezérkari főnök szárnysegédje és úgyis minit hadügyi államtitkár, arra a meggyőződésre jutott, hogy az olasz hadsereg alapos és szigora reformra szorul, ha komolyan akar számítani. Porro álláspontja nem talált méltánylásra és különösen akkor került éles ellentétbe a vezető körökkel, amikor múlt év tavaszán Salandra kívánságára a hadügyminiszteri tárcát kellett volna átvennie, de feltételül a hadsereg nagyszabású átreformálását követelte. A terv sok milliót jelentett volna és a gyalogság felfegyverzésétől kezdve a tüzérség reorganizációjáig, a municiószállitástól egészen a hadtápvonal-rendszerig teljes átalakulást igényelt. Ezenkívül a vasúti szolgálatot is meg akarta reformálni és minden a hadsereg mozgósítása esetén aktuális kérdést a maga szempontjai szerint akart megoldani. A cél az volt, hogy az olasz hadsereg egyenrangúvá váljon a némettel, amelyet mintaszerűnek tartott. Sokan voltak Olaszországban, akik őt tartották a megtestesült pesszimizmusnak és ép azért, mert sohasem tartozott a frázisgyártók közé, hanem ;a háborút a technika művészetének tekintette, a melynél a sikert csak az előkészületek és a keresztülvitel tökéletessége 'biztosíthatja, méltó arra Porro gróf, ihogy komolyan foglalkozzunk vele. Annikor Porro végleg elutasította a hadügyminiszteri tárcát, Salandra az osztrák születésű, niaturalizált Zupelli vezérőrnagyot nevezte ki 'helyette. Az iuj hadügyminiszter Porro javaslatainak némely részét magáévá tette, különösen azokat, amelyeket a mozgósítás tökéletesítését célozták. Salandrával egyetértve, már ősz óta nagymennyiségű muníciót és élelmiszert szállíttatott az osztrák határra, ahol nagy raktárakat is állíttató tr fel. Egyidejűleg megindultak a titkos csapatszá'!Irtások Olaszország északi része .felé. Fokozatosan megvalósultak, — ép mert a gyakorlat is igazolta őket, — Porro programjának főbb pontjai, természetes azonban, hogy az olasz hadsereg organikus hibái még .sokban femná'lianak és a háború sorsát lényegesen; befolyásolják. Az olasz tábornokok túlnyomó része és maga a király is azon a nézeten van, hogy a hadsereg fogyatékosságát a csapatok hősiessége pótolhatja. Porro azonban a katonák erkölcsi erejétől csaik akkor várt valamit, ha a: felszerelés és a fegyelem tökéletességén alapul. Hia ez az alap hiányzik, akkor a lelkesedés csak szaimalángszámba megy és nincs különösebb jelentősége. Porro ma is azon van, hogy a mutatkozó bajokat ellensúlyozza, az olasz hadjárat eddigi eredményei azonban azt igazolják, hogy Per rónak igaza volt akkor, amikor a reorganizációt a háború előtt tartotta végrehajtandónak. A keleti döntés, a világháború döntése. Hága: A londoni Daily Telegraph katonai munkatársa irja: A flandriai angoi hadsereg és az itthonlevő angol nép sorsa szorosan össze van kapcsolva a Keleti-tenger és a Fekete-tenger közt folyó hatalmas harccal. Ugy látszik a keleti harctéren fog megtörténni a döntés, amely meghozza a világháborúra kiható győzelmet az egyik s a vereséget a másik félnék. Operációs frontunk. Sajtóhadiszállás, julius 21. A'szövetséges csapatok uj vállalkozásának máris örvendetes eseményei vannak. Operációs frontunknak általában északi iránya van. Északkeleti vonalunk a következő részekre tagozódik: A Visztulától a Búgig terjedő hosszú frontra és egy rövidebbre, amely a felső Búgtól a Zlota-Lipa mentén halad és egy még rövidebbre, amely a Dnyeszter északi partja mentén, keletre visz. A leghevesebb harcok szintere a Visztüla-Bug-íront. Ez két szakaszra oszlik: a Visztula—Vieprz-szakaszra és a f Vieprz— Búg-szakaszra. Az elíső Josefovnál kezdődik és Krasznik fölött északra a Vieprz melletti Krasztosznávig húzódik. A másik szakasz Krasztosznávtól Sokai fölé megy. Mindegyik szakasz száz kilométer hosszú. Niszniovtól a. besszarábiaí 'határig száz kilométeres a frontunk, amelyet PflanzerBaltin kipróbált csapatai védenek. Az ellenségnek . Kelet-Galíciából való kiszorítása egyidőben történik a szövetségeseknek Orosz-Lengyelországban való térnyerésével, ami az utóbbi időben a Visztulától nyugatra való területre is kiterjed. Az ellenség most arra ' törekszik, Ihogy tartalékok közbevetésével időt nyerjen arra, hogy Varsó és Ivangorod ellenálló erejét növelje. Az ellenség ellenállását nem kell lebecsülni és valószínű, hogy még Hetekre van szükség, amíg a szövetséges csapatok elérik a maguk elé .kitűzött célt. Berlin, julius 21. A B. Z. am Mittag jelenti a sajtóhadiszállásról: Az egész orosz front benyomása előrehalad és mint elkerülhetetlen következmény az oroszoknak 1 az egész vonalon való visszavonulását vonta maga után. Hogy az orosz félkör benyomása az összes szakaszokon milyen arányokat fog ölteni, az e pillanatban, mikor a csata még teljes fejlődésében van, nem tekinthető át. Annyi azonban bizonyos, hogy következményei minket az ellenség akcióképességének megsemmisítéséhez közelebb fognak vinni. Teljes a zavar Varsóban. Berlin, julius 21. Varsóban óriási a zavar. Azután, hogy julius 12-éig tizennyolcezernél többen önként eltávoztak a városból, a főkormányzó parancsára több mint nyolc-