Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-02 / 157. szám

4 DÉLMAGYA RORSZÁG Szeged, 1915. junius 24. Az Isonzó-frontról. Cs. és kir. délnyugati harctér, junius 28. Az Isonzo-fronton, a tengertől Flitschig az olaszok fél milliónyi válogatott csapatokat állítottak hadba, anélkül, hogy a kanyarodások be,számításával 70 kilóméternyi frontot bárhol is át tudták vona törni. Monfalcone és Piava közt öt gyalogos ós egy lovas hadtest áll. Negyvenezer embernek halottakban, sebesültekiben és foglllkban való elvesztése után és egy hónap multán ,az olaszok még mindig ugyanazon legelülső védelmi vonalon állanak, .amelyet az osztrákmagyar csapatok csak a hadüzenet megtörténte után szállottak meg. Ha már most az olaszok a maguk mentségére rármitatnak a terep nehézségeire, amelyek nem nyújtanak alkalmat túlerejük kifejlődésére, hát akkor igazuk is van. Viszont azonban azt nem kívánhatják az osztrák-magyar csapatoktól, liogy az olasz kívánságoknak és várakozásoknak megfelelő állásokat válasszanak ki maguknak. Ugyancsak alapos okuk volt arra, hogy a Monfalcone és Grediska előtti elárasztott rizsföldeket ellenállás nélkül en- | gedjók át az olaszoknak, nem törődve azzal a diadalmi lármával, amelyet ez az olcsó siker váltott ki az, olaszokból. Mentségkeresése közben emellett, is bizonykodik az olasz hadvezetőség, hogy az osztrákok és magyarok már természettől fogva, erős hegy állásaikat valóságos várakká építették ki. Ez annyiban nem fellel meg a tényeknek, mert a valóság az, hegy a császári és királyi csapatok csak .a bevezető ágyúzások és rohamtok közepette tudtak maguknak a Karszt szikláiból nagy fáradsággal fedezékeket és állásokat rögtönözni. Az azonban áll, hogy, hála tiz kemény hónap hadi tapasztalatainak, ezek a fedezékek ügyesen vannak kiválasztva, kiépítve é« maszkírozva. Van azonban még valami más is, ami az ellenség számbeli fölényét kiegyenlíti: az erkölcsi oldala ennek a háborúnak. Ezek a dalmaták, horvátok, bosnyákok, szlovénok, románok, csehek, németek ós magyarok mind, akikkel csak beszéltem az Isonzo-ívonton — irja Adélt Leouhard, a Berliner Tageblatt harctéri tudósítója — égnek a vágytól, liogy offenzivába lephessenek. Mindezek a. néptörzsek testvéri egyetértésben gyűlölik az áruló olaszt, El kell azonban ismerni azt is, hogy az olaszok itt általában nagyon jól, sőt egyes esetekben épenséggel vakmerő bátorsággal verekednek. Ezt bizonyítják az ő súlyos veszteségeik. A vezérek nem kimélik embereikeit és nekem az a benyomásom, mintha a bersaglieriket, mint elite-os,apatot, egyelőre még visszatartanák. Déli vérmérsékletüknek megfelelően minden rohamtámadás borzasztó ordítás ós rettenetes doholás mellett történik. Ezer meg ezer egymást túlharsogó, ordító. sivító, és rikácsoló hang bömböli: EvvD va Savoia! Abbaisso Austria! Corragiö! ,Vittoria! Persze közben megtörténik, hogy amint egy-egy ilyen ordítozó raj vonal' félemelkedik a lövészárokhói, a következő pillanatban vissza is bujt megint ugyanoda. Ez az ordítozás különben nemcsak iarr,a való, hogy a saját bátorságukat fokozza és az ellenségnek az idegeit felzaklassa, hanem ©zen lárma alatt külön előőrsök arra törekszenek, liogy észrevétlenül o da sompolyoghassanak az akadályokhoz és azokat szétrombolhassák. A mozgósításról azt mondta ,az egyik fogoly: Az valóságos harc volt! (Egyenkint kellett, bennünket összefogdosni! (Egy másik arra a kérdésre, miért adta meg magát, szárazon azt felelte: Mert, a f eleségemet és gyermekeimet még viszont akarom látni! Az egyik fogoly tiszt pedig élesen kelt ki az ellen, hogy az olasz intelligencia alig vesz részt a hadi szolgálatban. A deákok — igy gúnyolódott — idézték elő ezt ,a háborút; előbb hangosan lármáztak: Fegyvert, fegyvert! mikor pedig idáig jutott a dolog, azt mondták nekünk: Igy ni, most csak menjetek nekik! Mellesleg legyen megjegyezve: a fogoly tisztek száma az elfogott legénységhez igen nagy. Minden husz fogoly katonára egy tiszt, esik, Feltűnő, hogy milyen piszkosak a foglyok, akik állítólag mind vadonatúj ruhában indultak a. harctérre, Rossz karban tartják az olaszok ,a, fegyvereiket is. Az olasz fegyver egyébként jónak mondható. Minden században 14 ember külön lőszerbornyut visel. Ez és a katonák többi fölszerelése túlterheli őket. Hordócskákhoz hasonló fából való tábori palackjaik hidegen tartják ugyan az italt, de nagyon nehezen kezelhetők és nehezek is. Fegyverüknél kevésbbé humánus az olasz, csóva,dobók és a gyújtó vörös gyapot, amelyet kézzel hajítanak és felgyújtja az ellenség ruháját. 'Gyalázatos eljárás a védtelenek meggyilkolása, Két ilyen esetről is tudok. Az egyik eset, amikor egy megsebesült osztrák tisztet leszúrtak, a másik esetben, a saját I drótakadályok miatt nem tudtak az osztrákmagyar katonák állásaikba visszatérni. Le rakták tehát fegyvereiket ós megadták magukat. Erre az olaszok előbb megkínozták szurony óikkal, majd leszúrták őket. Mindez az osztrák-magyar csapatok szemeláttára történt, akik azért nem 'lőhettek az olaszokra, mert a saját bajtársaikat ölték volna meg. Ezzel szemben az olaszoknak az a. panasza, hogy .az osztrák-magyarok vétenek a népjog ellen, teljességgel tarthatatlan. Azt panaszolják fel, hogy az osztrák-magyarok elfogtak egy orvost az ő egészségügyi katonáival, majd meg jogtalanul ejtettek foglyul egy parlamentert. Hogy pártatlan Ítéletet alkothassak magamnak, nemcsak az illető parancsnokkal beszéltem, hanem kihallgattam a laibaehi fogolytáborban az elfogott tisztet i.s. Az olasz hadnagy ugyan szentül azt állítja, hogy mint parlamenter közeledett az osztrák-magyar állásokhoz, de iiin.es sem Írásbeli igazolványa, sem megbízóját nem tudja megnevezni. És az az orvos, aki ki,számítottan az osztrák-magyar állások előtt kereste a sebesülteket, már a második ilyen túlbuzgó orvos volt. Az elsőt visszaküldték, a. másodikat azonban elfogták intő például azoknak, akik annyira kíváncsiak a nni állásainkra. Ezzel szemben megállapítást nyert, bogy a Vöröskereszt kocsijain az olaszok muníciót szállítottak. Egy kis kommentárt fűzhetek továbbá Cadorna junius 17-iki hadi jelentéséhez is; a görci pályaudvar löyetése alkalmából azt jelenti: (Néhány vasúti kocsit égni láttam! Azt .azonban nem tette hozzá, hogy azok egy egészségügyi vonat kocsijai voltak, amelyeken egészen jól volt, látható a Vörös-kereszt, és amelyeik akkor liál' Istennek üresek voltak. És ha már Cadorna jelentéseinél tartunk, szolgálhatok egy másik helyreigazitással is. Junius 8-án azt, jelentette, hogy egy olasz torpedónaszád bombázással szétrombolta Thurn und Taxis hercegnek duinói kastélyát. Ámde junius 22-én alkalmam volt egy táborszernagy társaságában megtekinteni a kastélyt, amikor is a kastély-igazgató megmutatta nekünk annak összes helyiségeit. Az egész ,s zétrombol ás" abból áll, hogy az olaszok lelőtték ,a tetőnek mintegy fólmóternyi ©sőviz-csaitornáját. Ebből Aztán ki,ki fogalmat alkothat magának az olasz vezérkar jelentéseinek a megbízhatóságáról. riiíi»ii?Eega»s<iSBi3sssB!ssssBa«!ssi9B««£n<!S«aa««B3»E*BHi«aa A naoy akció KonsfaniinápoSy etSeo. Frankfurt, julius 1. Február 19-én kezdte a francia és angol flotta a Dardanellákat bom'bázni. A világháború ez uj fázisa azóta egyre nyer jelentőségében. Rómában, Athénben, Szófiában és Bukarestben az entente elterjesztette azt a hiedelmet, hogy Törökország végső órája ütött. Sok idő múlt el azóta és a görög-bolgár és román intervenció ép ugy elmaradt, miint Konstantinápoly bevétele. Aa entente Olasaariszágot és Qörögors'izágoí a kisázsiai partvidékkel csábítgatta, Bulgáriát pedig az elé az illúzió elé állította, liogy az orosz-bizanci császárság megszületik. A tervek, altatások és reménységek meghiúsultak. A törökök isímételten visszautasították a tengeri támadásokat és a flóta ép oly súlyos veszteségeket szenvedett, mint a szárazföldi csapatok. Görögország nem avatkozott be az entente mellett, Bulgária és Görögország óvatosan visszahúzódik és csak Olaszország, a délszaki realisták egyetlen Don Kte'hoteja szédült az entente karjaiba, de egyelőre anélkül, hozy az ujját is megmozgatná érte. iMost híre jár, hogy Olaszország saját érdekein és határain kivül a Dardanellák ügyét is magáévá teszi és védelmébe veszi. A hirek Londonból és Kairóból, repkednek széjjel és máris cáfolatra találtak, még pedig hivatalos helyről. Az angol diplomácia egyelőre csak áhítozik az olasz segítség után és egyre ujabb és ujabb erőfeszítéseket tesz Rómában, hogy az olasz kormányt csatlakozásra kényszerítse. Valószínű, hogy a folytonos nyomás következtében a Salandra-kórimány szélesebb bázisra helyezi a hadműveleteket, mint ahogy megindultak, evvel azonban öszszeütközésbe kell hogy jöjjön a kalandorok politikája a józan közvélemény céljaivá és vágyaival. Kétségtelen, hogy az ententenak minden oka megvan arra, hogy a Dardanellák elten! akciót kétségbeesetten forszírozza. A galíciai nagy vereségeket csak Konstantinápoly elfoglalásával lehetne ellensúlyozni, amihez viszont a román és bolgár intervenció volna szükséges. A Balkán-államok azonban okosan és hűvösen tartózkodnak attól, hogy megmozdítsák a kezüket a hűtlen, és megvert Oroszországért, tehát jmásokaí kell találni, akik hajlandók vérezni Konstantinápolyért. Az entente politikusai azon a véleményen vannak,