Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-15 / 143. szám

DÉLMAGYARORSZÁÖ Szeged, 1915. junius 15. A pogrom azért nem látszik meg annyira Milano külső képén, mert leginkább a néme­tek és osztrákok lakásán dühöngött, zárt fa­luk mögött. Mutogatnak egy negyedik eme­leti ablakot, ahonnan egy zongorát lódítottak 'le az utcára. Az a rettegés, nehogy valaki kételkedjék haza-fiságában, a pogrom után hirtelen arra bírta a háztulajdonosokat, hogy fellobogóz­zák házaikat. Ezért aztán Milánó csaknem elrepül a s-ok zászlótól. A zöld-fehér-píros lo­bogó tengerét -lengeti ;a szél. Nincs ablak, a melyből legalább egy -miniatűr zászlócskát ki n-e dugtak volna. Még a Dóm kupolatornyán álló hires aranyozott madonna kezébe is zász­lót tűztek, sőt Viktor Emánuel szobrának lo­vára is lobogó árnyéka borul. ) Cadorna mindennapos „győzelmi" jelen­téseit, amelyeknek szépen hangzó frázisai annyira tetszenek az olaszoknak, azzal ün­neplik meg a milánóiak, hogy tarka szövetet lógatnak ki az erkélyen és ablak-okon. A -bolti kirakatokban levő harctéri tér képeknek sok a bámulója, mert az olasz csapatok előnyomu­lása! jelző gombostűre szúrt zászlócskák hi­hetetlen ugrásokat tesznek 'hegyen-völgyön, nem ismerve akadályt. A zászló erdejéből csak a vöröskereszt lobogói hiányoznak: az óvatos hadvezetőség ugyanis nem akarja zászlóval megjelölni a katonai kórházakat, mert attól fél, hogy a közönség megrémülne. Pedig bizonyos, hogy már a háború első hetében többszáz sebesült katonát hoztak Milanóba a frontról. Az olasz árulás szervezése Stockholm, junius- 14. A Stockholms Dagbtad jól informált párisi levelezője az Olaszország és az entente viszonyáról a kö­vetkező érdekes 'intimitásokat irja: A vezető francia politikai körök tudták, hogy Olaszország, amint befejezte háborús készülődéseit, nyomban megüzeni a monar­chiának u háborút. Parisban ezért nem volt nyugtalanság azokban a napokban, amikor a Saíard-ra—Gíolitti-tárgyalások -legjavában tartottak. Tudták, hogy Olaszorság, a Lon­donban kötött egyezmény értelmében legké­sőbben május 25-éig meg kell hogy kezdje a háborút. Itália cselekedete egy tizenhét év óta megfontolt adriai és földközi tengeri politika eredménye és nem mesterséges agitáció kö­vetkezménye (?). Giolitti fellépését az újságíró nem rwínő­sit: egyébnek, mint annak, hogy Olaszország meg időt akart nyerni háborús készülődései­nek befejezéséhez. Olaszország ugyanis attól tartott, hogy Ausztria-Magyarország hirtelen megtámadja és már ezért egész télen át nagyban összepontositotta erőit a>határon és egyetlen aggodalma az volt, h-ogy a monar­chia az olasz intervenciót m-inél későbbi 'idő­pontra tolja ki. A ihirlapiró információjához a Stockholms Dagbl-a-d még ia következőket fűzi hozzá: Ez-ek az információk megérdemlik, liogy össze­egyeztessenek Viktor Emánuel giráily távira­tával, amely-ben a szövetségi hűséghez való ragaszkodásának adott kifejezést a irtait év augusztusában, pedig már akkor elárulta szövetségeseit. Ml IGAZ? MI NEM IGAZ? Egyik zürichi lapban -legutóbb Voltolini gróf éles támadást intézett az olasz kormány ellen. Cikkére most a zürichi olasz főkonzul válaszol s a többi között ezeket mondja: 1. N-em igaz, h-ogy az 1896—1897-iki kor­osztályokat zászló alá hívták, 2. Valótlan állítás, hogy Olaszországnak nincs egészségügyi szervezete és a pápa és a király néhány kastélyán tervül- a sebesültek és betegek számára nem rendeztek be -kórhá­zakat. Csak Milanóban van annyi tágas, vilá­gos helyiség kórházi célokra, hogy busz-ezer sebesültet el lehet helyezni -bennük. Ezeket az uj kórházakat sínek kötik össze la vasúti állo­mással, iugy hogy a -kórház von a tok kocsijait egyenesen ;a kórház elé vitetik. 3. Nem felel meg a tényeknek, hogy a postaiórgólom egészen megbomlott. A moz­gósítás alatt a posta forgalmának megakadá­sa nem volt nagyobb, mint a többi- hadviselő államnak. Az az állítás, liogy a hadisegélyek épp olyan kevéssé jutnak a szegénk -emberek ke­zéhez, mint az a 30 millió, melyet a földren­gés okozta szükség enyhítésére gyűjtöttek s amelyet sohasem kaptak meg azok, „aki-, ket illetett", Olaszországnak és la kormány­nak egyenesen szemtelen megsértése. A hadi­segélyeket már a mozgósítás, után elkezdték folyósítani s azóta rendszeresen fizetik. Az erélyes főkonzul, Rogeri, még elmon­dotta, hogy a pápa zavartalan szabadságban teljesíti egyházi tisztét s hogy a garancia­Berlin, juniius 14. A nagy főhadiszállás jelenti: Liewin és Arras közti arcvonalon a franciák súlyos vereséget szenvedtek, mi­után a n-ap folyamán az előrenyomulásra ké­szen tartott ellenséges rohamoszlopokat tü­zérségi tüzünikkel ismételve elüz«iik. Este­felé az ellenség siirii sorokban, két erős tá­madást intézett a Loretto-magaslat mindkét oldalán, valamint a neuviile—roclincourti arcvonalon levő állásaink ellen. Ellenséget mindenütt súlyos veszteségei mellett vissza­vetettük; valamennyi állás teljesen birto­kunkban maradt. Az ellenségnek az Yser-csatornánál elle­nünk intézett gyengébb támadásait vissza­vertük. Heberthernétöl délkeletre a gyalogsági ütközetek nem vezettek emlitésreméltó eredményre. Champagneban levő állásaink ellen intézett előretöréseket csirájukban el­fojtottuk. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) HOLLANDI LAP A FRANCIA ÁTTÖRÉSI KÍSÉRLETRŐL. Rotterdam, junius 14. A Courant irja: Az angol—francia offenziva szánalmasan meghiúsult; a szövetségesek tervezett áttö­rése teljes kudarcot vallott. Az entente nyugtalankodik a Balkán miatt. Kopenhága, junius 14. Az -ententet igen nyugtalanítják -a balkáni viszonyok. A Darda­nelláknál történt francia—angol kudarc a bol­gároknak ugyanugy intésül szolgál, mint az oroszok veresége a románoknak, törvnéyek sértetlenül fennállanak (!). A pápa most is sifriroz-ott táviratokat küld és futárai lepecsételt levelekkel utaznak mindenfelé, a nélkül, hogy a c-enzurával bármi érintkezésük is -lenne. (Természetesen, eszünk ágában sincs vi­tába elegyednünk a zürichi olasz főkonzullai. Arra azonban mégis -kíváncsiak vagyunk, hogy miért nem nyilatkozott arról a 30 írni Ili ó­ró'l, amit a földrengés -áldozatainak szedtek össze?) ANGOL LAP AZ OLASZ HARCI ESEMÉ­NYEKRŐL. Berlin, junius 14. A Deutsche Tages­z-eitung közli a Times Olaszországba küldött haditudósítójának következő táviratát: — Az Isonzo ezentúl is, mint eddig, ne­hezen legyűrhető akadály az olaszok előtt. Valószínű, -hogy az olaszok itt gyűjtötték ösz­sze főerejüket. A Wodheini-tó körül félkör­ben emelkedő begyeket, amelyek között a Monté Nero, vagy máskép Krn a legszélsői b nyugati pont, minden hadsereg csak nagyon nehezen foglalhatja el. Északkeleten a Krn 2246 láb magasra emelkedik és egy ilyen ma­gas hegycsúcsot egy modern hadsereg sem tud megmászni. Be kell tehát várni a te­vábíbi eseményeket. AZ ENTENTE PÉNZÜGYI TANÁCSKOZÁ­SAI. Róma, junius 14. A nizzai orosz-angol pénzügyi 'konferencia két -napon át tartott és a Stefani-ügynökség jelentése szerint ahhoz az eredményhez vezetett, hogy az dngof és olasz pénzügyminiszter la két nagyhatalom pénzügyi dolgában megegyezett és mindegyik vállalkozott -arra, hogy saját kormányánál a megállapodásnak megfelelő intézkedéseket keresztül viszi. A találkozás — mondja a je­lentés — bebizonyította, hogy a két kormány és a két állam között a harmónia teljes és hogy el vannak határozva, hogy együtt fog­nak -működni a pénzügyi eszközök felhaszná­lásában ép oly m-esszemenőleg, mint ahogy a közös szárazföldi és tengeri akciók együttesen fognak lebonyolodni. Kenz angol pénzügymi­niszter és az Angol Bank igazgatója vissza­utaztak Londonba. NÉMET VÁLASZ — FRANCIA GAZSÁGRA Rotterdam, junius 14. A Berlin-er Tage­blatt írja, hogy a veeneri mocsárvidékre több mint ezer francia foglyot szállítottak a néme­tek a föld megművelésére. Néhány héten belül több ezer foglyot szállítanak még ide. A né­met korimány, hir szerint, azért hozatta a francia foglyokat a mocsárvidékre, mert a német alattvalókat Északafrikában és Daho­meyben rendkívül egészségtelen területen in­ternálták. Amig a francia kormány nem vál­toztat ezen, a francia foglyok sem kerülhet­nek el a mocsá-rvidékről. A FRANCIÁK SÚLYOS VESZTESÉGEI LORETTÁNÁL. Hága, junius 14. A londoni lapok párisi tudósítást közölnek arról, hogy a francia csa­patok veszteségei a Loretto-magaslaton leg­utóbb óriásiak voltak. A lorettói és carenchyi veszteségeket hozzávetőleg tizennyolcezer emberre becsülik. ——? ; 't w l - - — . --te w.ré ­A franciák támadásai mindenütt kudarcot uaiiottak.

Next

/
Thumbnails
Contents