Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-13 / 142. szám

4 DÉIiMAGYARORSZAG Szeged, 1915. junrás 13. Itália. Prédikáció, mondotta: Löw Immánuel. Eölvonult az ammónbéli Náhás és tá­borba szállott Jábes-Gilead ellen. És szóltak Jábes minden férfiúi Náháshoz: Köss velünk szövetséget s akkor szolgálunk téged. De az ammónbéli Náhás szólt hozzájuk: ugy kötök véletek szövetséget, ha mindegyiktek kitokt­ju jobb szemét. (Sámuel I, 11, 1—2). Ném idegen, támadó hadsereg élén álló király volt velünk ,szemben Itália királya. De ő Is náhás, mérges kígyó módjára közeige, mint az ammónbéli király Jábesbez. Szövet­ségesünk volt, elkötelezve öregapjának, ap­jának, önmagának kézjegylével, három király esküjével. És jött zsaroló izeente: Tartom szavam, szövetségesem, ha kitölatod jobb szemed. Hallatlan követelésekkel állott elő L'tlia. Fiókba rejtve tartogatta önmaga meg­óvására a hármas szövetség még-megujitott levelét: népének lelkébe, tudatába már ele­órására a hármas szöve-s4 < i"?g-m»gj;i::»tt jétől fogva nem irta be. Oda mást tett. Ab­ban a viperának méregfogát nevelte, a mé­reghólyagot megtöltötte a Borgiák mérgével és amikor szövetségesei élet-halát harcot vívtak, mikor beállott volna a •szövetséges segítség •esedékessége, akkor a viperát, a mob dühének viperáját sarkunknak uszitá. A Casus foederis, a szövetség esedékessége a szövetség bukása, felmondása, ellentéte fett. Nem cselekedtem rosszat egyikükkel sem — igy szóihátunk hazánk ellenségeivel szemben az irás miai szavával. Nem bántót- [ tuk a hatalmak egyikét sem, nem különö­sen a háborút sugalló Angliát, mégis hajóit kiildii az Adriára. Anglia hires, büszke hajóhada jórészt zárt vizeken ihuzódik meg; aszó várai buj­kálva lézengenek, buvárhajóinkat kerülik. M'Iliókat nyeltek el az angol sereghajók ha­jóseregei s most javarészük rejtett öblökben rostokol, révpartok imögé veszi magát. Az ti szó várak páncélostul, ágyústól veszteglő révhajók szerepére jutottak. Ami a délli vizek­re bocsátkozott imégiis, nem nelsoni dicsőség­gel harcol s amelyik az Adriába hatolt be ellenünk, azt bu'várhajónk pokolgépe megök­lelte s az Adria ifenék lakójává tette. Kiábrándul Anglia. Sutba dobta már há­boruszitó, népuszitó vezető alakjait. De ki­ábrándul a világ is! Szétfoszlik Anglia ha­talma, szétfoszlik prestige-e, (Mert micsoda betüszerint a praestigium? Szemfényvesztés, táltosság, illúzió, nimbus, felhő. Tekintély volt Anglia, amelynek imég árnyékától is félt a világ minden tája, amely most tapasztatja, hogy ez a hatalom színleges, árnyékos, kép­zelt hatalom csupán, amely segítséget kol­dul a kolóniáktól, bűntársakat bérel az ittho­niakból, amelyen teljesedik az írás igéje: (IV. 14, 9) eltűnt 'árnyékuk róluk, az az ár­nyék, amelytől rettegett a világ! Ezüstkürtökről szólt az irás miinap. Ezüst hívta Izrael táborát, ha 'fegyverbe szó­Titák a népet. Az ezüstöt Ihüvták uijból, hogy a fényesen forduló táborozás teljes erővel, hatékonyan folyhasson északon, délen egya­ránt. iMózes kürtjeinek rendeltetése: hivják, behívják a fegyver alá tartozókat, mint ahogy mi hívjuk most és jelzéseikkel igazít­ják a táborszállást, felvonulást, támadást. Harci riadó szava volt az eziist kürtök csen­gő szava, amelyről a törvény igy szól: ha háborúra készültök országotokban a támadó ellenség ellen, fújjatok riadót a kürtökön: (in­duljon a riadó szavára a fegyverfogható nép, ragadjon fegyvert, szálljon táborba örömmel, lelkesedéssel, győzelem indulatával s akkor megemlékezik rólatok az Ur a te Istenetek is és megsegít ellenségeitek ellen. Háborús emlékeket süriin idéz 'föl a szentírás negyedik könyve. Feljegyezte tör­zseink első hadvezéreit és a vezérek neveit ina is. évezredek után, valami ősi h'arci ének fönnmaradt dallamára olvassuk föl .még mindig a tóráiból. A hálás utókor nem feledi •a vezéreket, akik győzelemre vitték az elő­dök idején a honifoglalni indult nemzet első seregeit. •Nem fogja elfeledni hazánk történelme sem azokat, a'kiik északon győzelmes zászló­val rontanak előre és akik délen szárazon, légben és vizén sújtanak le a nemzeti becs­telenség haderejére. Megvásárolt sajtó, megvesztegetett ál­lamférfiak, megrendelt, felszított tüntetések elvadították a lobbanékony és szenvedelmes taliánt. Királya hozzánk szegődött vala. Jok vol­tunk délszaki kalandjaink idején kezesség­vallóknak. Mikor aztán mi fölöttünk megnehezült az idők járása, cserben hagyta szövetséges társait, majd példátlan galádsággal, orcát­lan becstelenséggel megrohant bennünket. Mi a hitetlen latornak a szóbontás, hütisze­gés, frigyrontás? A latorság őshazája volt Itália mindenha. ,Mit vett kölcsön Európa köznyelve a taliánok nyelvétől? A kereske­dés és művészet kifejezéseim tul az orgyil­kosság, útonállás, a börtön jelzéseit. Tőlük ered .a bnigant és a bandita, a rabi ó-banda, a brávó és bagnó és a háromiélü gyilkos tőr, a stilétto; tőlük erednek lazok .a szók is, a melyekkel az elképedt viilág Itália hivség­szegé'sét sújtja: a perfídia és a fellónia. Bér­gyülöilet és bérgyilkosság ősi hiazája Itália. Fejedelmei ezelőtt a gyilkosok fölbérlői vol­tak; most királya szegődött el bérgyilkos­nak. Mégis van még a gazságban is újdon­ság, fokozódás, tetőzés. Szégyenvallás lesz az orvtámadás gyümölcse! Szégyen és bűn­hődés: véres vendcttánk éri a hitszegő Itá­liát. Király, akinek aláírása semmi, akinek adott szava szellő, akinek kenyere a hitvány hitszegés, a szemérmetlen árulás, a leple­zetlen hűtlenség: az ily király undorító alak. Szánalmas bábu a re gadantuomo unokájla, a felbérelt orvtámadás brávója, aki sima or­gyilkos kézzel döf szivünk felé. , Az utca csőcseliékét hajtja a fölbérelt poéta, z^ngő-bongó rímmel, merő kongással, szavaló hangzatossággal, hogy erőt vesz raj­ta őrjöngő kábultság, szóvirágos ittasultság rikoltozása, a forró vérmérséklet nagy len­gésü taglejtése. — A józan ész elalél és a kicsiny király rohan előre, rohan — reméljük — vesztébe. A hadüzenet éjjelén rettenetes ébredése volt az olasz partvidéknek. Gépmadaraink, hadihajóink üdvözölték a nyomorult szövet­ségest. S ahol szárazon rohantak felénk, on­nan menekülve futamodtak meg. Az irás igé­jét látjuk teljesülni rajtuk: kelj föl, Uram, hogy elszéledjenek ellenségeid, hogy megfu­tamodjanak támadóid előled. Hatalmas lég­hajója már nem tudott megfutamodva me­nekülni:. a tettenért orvtámadót elérte bün­tető kezünk: lezuhant, mert szárnyas gé­pünk föléje repült s szétrobbanté föllfutt hen­gerét. j Orgyilkos kézzel keresi a talján Európa szivét. Európa szive viagyunk és a szivet nem éri el a mérgezett gyilok. És Európa szive győz, nem a lomha taposó orosz láb, nem a fondorlatos, számító angol fő, nem a pipere­teremtő francia kéz, nem a 'stiletto-imarkoló olasz ököl! Európa szive győz, a német és magyar. A becsület szövetkezése legyőzi az ármány cselszövő és törvetŐ brigaintijait. Ármány és cselszövés az olaszok ke­nyere. Megvesztegették vezető államférfiaít a külföld hatalmasságai, megfizették őket a népáimitásért, saját gyúlékony olasz népük rászedése, megcsalásáért. A lelketlen bé­renotollák maszlagétól .mámoros csőcseléket a népre uszitják, a söpredéket a király ellen, a mobot az értelmiség ellen, ezért vérlázító bün ez a most indult háború, vérlázító bűne az olaszok kolompos a inak. Olasziakta ré­szek, Corsica, Malta, Nizza, Timis — nem megváltatlan terület, nem irredenta, cslak ép észak, kelet felé megváltatlan a mi olasz vi­dékünk. Hazugság még hátsógondolata is Olaszországnak, azért undorral fordulunk el tőle, mint a mérges varangytól. Véres betűk­kel irta be szégyenét Kl'ó könyvébe a diigó: •szemérmetlen galádsága orgyilkos kormá­nyának megtörik e háborúban, amely nékünk a nemes haragnak győzelmes háborúja fesz. Velünk az elszántság az egységes erő, a ret­tenthetetlen bátorság, a határtalan áldozat­készség velünk a lelkiismeret, az igazság, a győzelmes kard, velünk az Isten. Tévedt a megtévesztett, tőrbe ejtett Itá­lia. Téves volt tipje. Nem a nyerőre foga­dott a világverseny harap robajában, ver­senyző háborújában. Tervszerű lieseikedés után eldobta az álarcot, a gyilkos álarcát. Elszegődött ellenségeinkhez, átszökött szö­vetségesünk a támadókhoz. Most ismerjük meg. ki ő! Nem Lionardo és Michelangelo, nem Dante és Galilei, nem Gavour népe, ha­nem az a pokoli fajzat, amely királynénk szivébe ráspolyt döfött. Leszámolunk a hittüi elszakadt, az ár­mányos, áruló pribékkel, reásütjük az égbe­kiáltó hűtlenség szégyenének bélyegét. Igen! Nem; a nyerőre fogadott Itália. A német s magyar fegyver diadala közéig és fel fog hangzani ajakunkon a hálaadó zsol­tár szaya (89, 41): Összetörted minden falait, Rommá tevéd erősségeit. Az amlmónbeli Nálhás királyt a vérig sértett ősi zsidó nép Saul vezérlete alatt megverte (S. I, 11, 11), hogy ami megma­radt belőlük elszéledt s nem maradt belőlük kettő együtt. Igy bomlik föl elleneink cinkos­társasága: nem marad belőlük kettő együtt leszámolás u'tán! MACKENSEN 10-IK HUSZÁREZRE­DÜNK TULAJDONOSA. Bécs, junims 12. őfelsége a következő legmagasabb .kéziratot intézte Mackensen ve­zérezredeshez : Kedves Mackensen vezérezredes! Hálásan gondolva azokra a különös örö­mökre, amelyeket ön mint a vitéz tizen­negyedik hadsereg vezére Galíciában szerzett, kinevezem önt a 10. huszárez­redem második tulajdonosává, amely minden időkön át1 boldogult III. Frigyes Vilmos porosz 'király őfelségének felsé­ges nevét viseli. Ez az ezred és az én fegyveres erőm büszke örömmel fogja a hirt fogadni, hogy önt, a diadalmas hadvezért még szorosabb kötelék fűzi ezentúl hozzá. iBécs, 1915. junius 7. FERENC JÓZSEF. A DÉLMAGYARORSZAG legújabb és legérdekesebb táviratai nappal: kiadóhivatalunk és a Békéi hirlapiroda kiraka­:-: tában, :-: este: a Kass, Korzó, Európa, Royal­kávéházban és a Haggenmacher — vendéglőben olvashatók. —

Next

/
Thumbnails
Contents