Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-08 / 137. szám

Szöged, 1915. junius 8. DÉLMA GY A RORSZÁ G 7 KORZÓ -MOZI Igazgató VAS SÓNDOR. Telefon ngári 13-96. % Telefon téli 11-85. Kedden, junius hó 8-án. Szenzációs aktuális sláger! Szenzációs dráma 3 felvonásban. Életkép napjainkból 3 felvonásban. Valamint az uj kisérő műsor. Előadások a téli helyiségben 5 és 7, órakor, a nyári helyiségben 9 órakor Előadás közben jövő eső esetén, száraz hely áll a közönség rendelkezésére. Rendes helgárakü Elismerés a magyar népfelkelőknek. Sajlóhadiszállás, junius 7. A Léikéiben a népfiölkelőkről tiéves nézet alakult ki. A háború bebizonyította, hogy hadseregünk legbátrabbj,árként nagyszerű had kényekben vették részt. A belföldön elterjedt nézet, hogy a népfölkelöket csalk tápszolgálaitría, csataterek átvizsgálására használják, helytelen nézet, mert, hónapok óta számos népfölkelőzászlóaljezred küzd a legelső sorokban a legmagasabb helyről nyert elismeréssel. Kitűntek közülük a 13., 15., 26., 31. és 38. ezredek augusztusban, Oroszlengyelországban, szeptemberben a Pozyslo major mellett. Legfényesebb működést fejtettek ki az októberi őszi hadjáratban, amikor a Visztula menti terepek biztosítása vélt a feladatuk. A Sandomierz vonal biztosítása és az első hadseregnek Ivangorod felé való fedezése végett, folytonos harcban állottak és fényes dicséreteket kaptak. November elsején és másodikán az Opatowka melletti küzdelemben a 12. és 15. számú ezredek a Rosski mellett áttört nagyobb saját erőinket kiszabadították és az ágyukat visszaszerezték. Itt aratta első sikereit a 6. ezred. A haclseregparancsnöktól gyönyörű dicséretet kaptak. A Krakó melletti harcokban is fényesen megfeleltek. A november 22—25-ike közötti véres harcokban Novy-Korozym mellett, a Nida menti vidéket forszirozó súlyos támadások alkalmával, az egész első hadsereget fenyegető hagy veszedelmet a népfelkelők háritották el. A tiroli — olasz határon. (Holitscher Artúr t adásit ám.) Kocsisétát tettem a csodaszép Friavdon keresztül, Aquileíjától föl Görzbe. Olaszul beszélő, öreges kocsisom volt, a határon született aquilejai kispolgár, aki mindenütt, amerre csak jártunk, értékes és színes felvilágosítást tudott nekem adni a vidékről és emberekről, békében való életfeltételeikről és háborús hangulatukról. Közben egy-egy oistorosapást suhintott jól táplált lovacsk'ája hátára, legtöbbet azonban fejjel felém fordult a kocsisom. A földek köröskörül nyári pompában díszelegtek. A kalászba futott szárak csodálatos aratással biztattak. Mindén tiszta és jól el volt rendezve és ha az embereknek nem, kellett volna mindnek a háborúba menniök, mosolyogva és kezüket dörzsölve járhatnának a száilóföldö'n és mezőn és örvendezhetnének a jövendő áldásnak. Mindezt azonban a legközelebbi hetekben, sőt talán már a legközelebbi napokban le fogja gázolni, taposni a patkó, a katomaosizma, az ágyútalp. A parasztnak nagy ellensége: az ég, a melyből túlontúl szakad az eső, vagy óppetfc seggel egy csöpp selmi hull alá és sok kis ellensége: az egerek és kártékony rovaraik, a melyek a vetés gyökereit rágják. Katonacsizmára és ágyura azonban nincs berendezve. Azért némi biztossággal feltételezhető, Ihogy a parasztban politikai érzelmeinél előbbre valók azok, amelyek az ő foglalkozásával és boldogulásával, munkájának a kilátásával és eredményével vannak kapcsolatban. Az ut egyik kanyarulatánál — sok volt, mert nem takarékoskodtak a lövészárkokkal, drótakadályckkal és más biztonsági rendszabályokkal — kocsisom egy hirtelen Imiozdulattal egészen megfordul a bakon, jobb lábát nagy csodálkozásomra az orrom alá dugja és villámgyorsan föltolja a nadrágja szárát és megmutatja az ő szépen és teljesén kifejlődött viszértágulatát. Azután olaszul dühöng az öreges ember, amiért a bizottság elutasította, holott kimondhatatlanul szívesen ment volna a hazája ellenségei ellen, akik csöndes ügetéssel számítva, innen husz percnyire lakik a határon tuul. Tiz hónapi hadviselés után Tirolban, Rarinthiábün, Frhiallmi, a tfnger párton, amerre megfordultam és parasztokkal találkoztam, mindenütt tapasztalhattam azt a mértéktelen, néha minden fogalmat meghaladó diihöta az uj ellenség ellen, aki elhatározásaival alattomosan késlekedett. Olyan harci dühöt és harcvágyat, amely annál elkeseredettebb és égőbb ezekben a kemény, nehéz munkájú és érzésű emberekben, mivel tudják, ki ! ellen és mely területen fog lefolyni a harc. Ez a háború ezeken a vidékeken, amelyeken az emberek évtizedek ótfa elkeseredett nyelvharcban és érdekviszáíyok között éltek, egyik napról, a másikra teremtette meg az egyesülés csodáját. Mondhatom, Ihogy olyan vidékeken, ahol az olasz lakosság túlnyomó, határozott osztrákbarát érzülettel találkoztam. Más tájakon, ahol az olasz és német elemek mellett szlovén elem is akad, az utóbbi teljesen megfeledkezne korábbi pártállásáról, fpntartás nélkül a németség mellé állott. Hogy a városok hangulatában és gondolkodásában sck dolog másképen tükröződik vissza, mint a faluk lakosságában, az magától értetődik. Hogy itt anyagi és rokontermészetű befolyások évtizedeken át rendszeresen érvényesültek, sóhasem volt világosabb és határozottabban észrevehető, mint az olasz hadüzenetet megelőző hónapokban. Fátyol és álarc egyszerien lehullott és rögtön kilátszott, mi rejtőzött mögöttük. Tirol és német részében azért félreismerhetetlen volt bizonyos fokú elkeseredettség. Felhangzottak, még pedig ugyancsak hangosan panaszok, Ihogy a kimondottan, irredelntö elemekkel Tirol olasz, sőt német részeiben is túlságosan keztyüs kézzel bántak ahelyett, hogy ököllel sújtottak volna közéjük, imajd megnyugodtan nézték, mint rajzanak szét ezek a darázsfészkek, miután munkájukat jól és alaposan befejezték. A tiroli német jóformán a saját testén tapasztalhatta, miként terjed és nyúl mind vakmerőbben az irredenta agitáció észak felé, mint tolta végül az ö igényeit mértéktelenül és szemérmetlenül a tisztára németül érző és beszélő vidékekre. 1910. december havában a birodalmi olaszok egyik nemzeti kongresszusa Flórenzbdn ülésezett, amelyein az olasz-tiroli Sighele Scipio elnökölt. Ennek ia kongresszusnak az aktái fölötte tanulságosak és nemcsak a programot, de magukat a földrajzi utakat és utvonalakat is mutatják, amelyeken terjeszkedési vágyuk mozgott és az olasz hadsereg inváziós törekvései ma már mozognak. Ezen ,a kongresszuson leplezetlenül állottak elő annak a követelésével, hogy Piemontból helyezzék át végre a katonai állomásokat Emuiba, a Veneto határait/ pedig, tekintet nélkül a lehetetlennek és természetellenesnek minőssitett osztrák-magyar és német szövetségre, minél jobban erősítsék meg. Erre a kongressusra sok távirati és levélbeli1 fentartás nélküli hozzájárulás érkezett Ausztrid olaszul beszélő részeiből és éppen, csak az hiányzott még, hogy ezek delegáltjaikat személyesen is elkldjék iFlórenzbe, hogy ők is elfoglalják az Olaszországba már régebben áttelepedett és naturalizált elnök mellett a piros asztalnál a helyüket. Egyéb törekvései mellett ez a kongresszus formulába is foglalta Olaszországnak Tirolra való igényeit. A tiroli nlámetek szövetségei, iskolaés nemzeti egyesületei az olasz Tirolt azelőtt is és ma is eloszasitott német területnek tekintették és tekintik és egy at örténélem által előkészített és szentesitett védőmünek nézik az olaszság ellen. Amaz olaszság ellen, jámelyett túlzott béketűréssel nem akadályoztak