Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-27 / 154. szám

Szeged, 1915. Junius 24. DÉLMAGYA RORSZÁG Szegedre hozott lengyelek. — Adomák az oroszokról. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ipartestületi kórházban lengyel sebesülteket ápolnak, napok óta. Szépen gyógyulnak, ami természetes e kitűnő kórházban, hol példát adnak, miként kell a szenvedő bősöket vigasztalni, talpra állítani. A lengyelek hálásan néznek szelid szemeikkel. Egyik-másik már tréfálgat is. Egy szőke lengyel .aztán .a napokban jókedvében elkezdett adomázni: orosz históriákat mondott el, melyek ,az orosz paraszt között közszájon forognak, terjednek, liüen jellemezvén ,az orosz viszonyokat. — Őfelsége a cár megtette, hogy .az 1910iki diákzavargások idején inkognitóban sétált Carszkoje-Szeloban, — mondja a lengyel. — S az atyuska szóba elegyedik egy öreg zsidóval. Pétervárról beszéltek. A zsidó megismerte a nagy urat és .igy szólt hozzá: — Felség! Mikor fogunk mi ketten bátorságban Pétervárra mehetni? Pétervárott együtt tárgyalt ,a minisztertanács. Ugyanis jelentések jötteik; arról, hogy tizennégy kormányzóságban a szegény nép éhezik. Az éhínség miatt a lakosság lázadozik. Tanakodnak a miniszterek, mit lehetne fenni. — Imákat kell rendezni, nyilvánosan, hogy az isten adjon esőt, — mondja az atyuska, .aki vallásos ember. — A nyilvános imákat nem helyeselhetem, — szól valaki. A jelenlevők elképednek. De őfelsége hallgat, mert a merész közbeszóló a szent-szinódus ügyésze volt, neki pedig egyházi kérdésiben szabad bármit mondani. — És miért nem helyesli? — kérdezi a miniszterelnök. — Azért, mert ha az eső mégis elmarad, akkor meginog a nép hite. — Konstantin Betyarovicsnak igaza van, — szól bölcsen az atyuska, — mert a nép vallásos hite a legfőbb dolog. S evvel a koron,atanáesot berekeszti. — Az se rossz, — folytatja ,a lengyel,'— mikor Niholajevics őfensége megszólít, a fronton egy orosz katonát. — Mit tennél, ha megparancsolnám, hogy lőjj rám? — Rálőnék! — vágja ki a katona. — Ugy, nagyon jó. És miért? — Mert a parancs: parancs. — liogy ihivnak? — Iván Szupirov, orthodox hitű. A generalisszinius másik katonához fordul, hogy ő lőne-e? — Igen, mert fenségednek vakon kell enged e 1 mesk ed ni. — Mi a neved? — Stanislav Lcskovszki, lengyel katholikus. — Értem, — dörmögi a hcsszu nagyúr s egy harmadikhoz fordul, aki derülten szól: — Bizony én nem lőnék ,a fenséges úrra. — Ilogy !hivnak? ' — Icig Haskelesz. — Zsidó létedre nem lőnél rám, ha éu magam parancsolnám? És miért nem tennéd?! — Csak azért, mért ... dobos vagyok. — Az is jó, — szól szünet után a jókedvű lengyel- sebesült, — mikor a cáriió gyermekeivel meglátogat egy menedékházat, mely 0 0 s 0 0 [it A iegszebb legkedvesebb 0 eixier yigjjáfék! ® @ ® ® 4 íelvonásban. — Irta és rendezte: Franz Hofer. Bemutatja vasárnap, junius hó 27-én az ..Urania 872. 0 0 Előadások 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 2 órától folytatólag. 0 h — Gyermekjegyek csak az első előadásokon érvéngesek. — g -100000000000000000000000000000000® arról ismeretes, hogy az ott elhelyezett aggastyánok örökösen koplalnak, de az igazgató ur rohamosan gazdagoki. Most persze, ,a felséges vendég előtt, etetik az öregeket, kik közül az egyik különös mohósággal eszik. — Hány éves? — kérdi őfelsége, — 72 éves vagyok. — És mióta nem evett? — 72 év óta. — Na, látjátok, Olga, Tatjána, gyermekeim, milyen csodálatos erő van az orosz muzsikban. íme, egy 72 éves ember és mégis ugy eszik, mint egy 20 éves ifjú! — A végin még ezeket is besorozhatják — viccel a lengyel sebesült és álmodozva, boldogan szívja a cigarettáját. •saBaBHBBBaaaaaiBaaBaaaaaaBsaaaBHBaiaaaEaiiiBaaBaBBSa A szegedi kereskedelmi és iparkamara háborús működése. — A kamara elnöksége a drágaságról. — (Saját tudósítónktól.) Junius 28-án a szegedi kereskedelmi és iparkamara 'teljes ülést tart. A kamara teljes ülésén az elnökség beszámol az elmúlt évi működéséről. Az elnöki jelentéseket, amelyekből meg leliet állapítani, hogy a kamara milyen tevékenységet fejtett ki a háború alatt, itt közöljük kivonatosan: A hadügyminiszter hadsere gszátlitások központi nyilvántartása, az árlejtések kiírása, az ajánlatok elbírálása és a szállítások •ellenőrzése céljából a hadügyminisztérium kebelében központi hivatalt létesített, melynek keretében az összes szállítási ügyek központi újjászervezés alá kerülnek és amelynek kapcsán a kamarák is kellő befolyáshoz jutnak. Kívánatosnak jelezte a hadügyminiszter azt, hogy a kain,ara a cégeket kimutatásokba foglalja és hogy a kamarák a kimutatásba felvett cégeikről szállítóképességük mérvére vonatkozó közelebbi adatokat is tartalmazó, külön informáló lapokat is terjesszenek fel. Kamaránk az ajánlható cégek összeírását részben ,a már békeidőben is vezetett nyilvántartások felhasznál ásával, részben az eddig megfelelő puhatolások alapján kiadott szállitóképességi bizonyítványok figyelembevételével, részben információ szerzések utján eszközölte. Emellett körlevelek és kérdőivek utján széles körben hívtuk, fel az érdekeltséget, később azután ellenőrzés alá vett önreferenciák szolgáltatására. A munkálat eredményeképen a katonai szállításoknál speciálisan számba vehető szakmákból 201 iparvállalat és kereskedelmi cég törzslajstromát terjesztettük fel a központi nyilvántartás számára. Kamaránknak a lefolyt időszak alatt talán legtöbb munkát és körültekintő gondot okozott az iparűzés azon nehézségeinek elhárítása, melyek az ipartelepek és kereskedelmi vállalatok gyakorlott munkaerőinek Ihadbahivásával szrámaztak. A kereskedelemügyi és pénzügyi minisztériumok telhető jóindulattal iparkodtak a legnélkülözhetlenebb munkaerők felmentése érdekéhen való közbenjárással segíteni a bajokon s e téren a kamarák véleményező közreműködését vették igénybe. A kamara ennek folytán a kereskedelemügyi miniszter 'felhívásához képest a háború kitörés© óta 204 ipari és kereskedelmi vállalat 296 érdekeltjének, továbbá a pénzügy miniszter megbízása folytán 79 (volt Konrád) Rókautca 6, sz., Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakitva iszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel nyitva.