Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-27 / 154. szám

6 dmmágyarör8zágf Szeged, 1915. junius 27. Mohamedán temetés Szegeden. — A császári és királyi tábori imám. — (Saját tudósítónktól.) Csodaszép hurik forrou ölelő karjai várják ,a harctéren elesett mohamedán harcost a hetedák mennyországban. 'Éhben a szent hitében és bizva a nagy próféta ígéretében rendületlen fanatizmussal s fanatizmussal indul ,a harcba a mohamedán katona. Vitézségük egyik erkölcsi rugója ez a hit. Regéket mondanak a mi .derék mohamedán bosnyákaink hősiességéről. Szívós kitartásban és rettenthetetlen bátorságban szinte lehetetlen fölülmúlni őket. Még .a mi világhíres magyar vitézeink is bámulattal adóznak a bosnyákok hősiességének. Ilyen bosnyák hőst temettek szombaton délelőtt a honvédkórház halottas kamrájából. -Nem ellenséges golyó ölte meg a sok hónapos harcban, hanem .a tüdővész sorvasztotta el izmos testét. Huskic Hasszánnak hívták, Livnóban (Plavna kerület) született, -élt 26 évet és a 4. számú bosnyák ezrednek volt szakaszvezetője. A livnói dombok földjét, szántotta, mig a császár hivő szava fegyver alá nem szólította. Eladdig talán csak a mesék bő), hallott a magyar testvérekről, akik valamikor kódoltjai és adófizetői voltak a nagy próféta utódjának és akik még az ő születése előtt meghódították az ő sziklás, hegy-völgyes hazáját a császárnak, akinek a védelmére most ő isfegyvert ragadott, akiért most ő is meghalt. Sok másénál nehezebb lehetett az ő haláltusája, mert gyötörte az a tudat, hogy idegen, bitetlen földbe kerül a teste, melyet csodaszép hurik fognak a másvilágon ölelgetni. Kénytelen temetés, idegen, hitetlen földön. Mire hozzátartozóihoz eljut a hir, hogy ő nincs többé, addigra talán a fű is kinő Huskic Hasszán szegedi sírhantján. De ha nem is sirattunk meg téged vitéz bosnyák Hasszán, nem minden megindultság nélkül állottunk szürke, -egyszerű fakoporsód körül, melyre magyar kéz, magyar betűkkel, magyar nyelven festette rá: Huskic Hasszán élt 26 évig. A te egyszerű koporsódnál testvéri szeretettel gondoltunk a te vitéz nemzetedre, amelynek ifiai oroszlán bátorsággal küzdenek a mi fiainkkal egy sorban. Katonaorvosok, — Szauerivald főtörzsorvossal az élükön — katonatisztek, néhány katholikus es egy református lelkész, négyöt fehér ruhás ápolónő hallgatta végig a tábori imám érthetetlen nyelvű és elnyújtott daliamu halotti imáját, mely a mohamedán temetés egyetlen szertartása. Az álig huszonnégy éves fiatal imamnák: Ikovic Abidnak nemcsak a hangja remegett ének közben, de az ég felé imára fordított tenyerei is reszkettek. iEz .annyival csodálatosabban lepett meg engem, mert a véletlen ugy akarta, hogy pénteken Aradtól Szegedig egy és ugyanazon szakaszban tettem meg -az utat, mialatt a megtestesült nyugalom jellemezte egész magatartását. Most pedig remegett, reszketett a fölötte egyszerű szertartás áÍLa.tt. Talán azért, mert hitetlen földben kénytelen örök álmát aludni az ő igazhivő muzulmánja. A levelet a vihar ide-oda hányja Szomorú a sorsa a szegény katonának I Annyit- már elárultam, hogy Ikovic Abid császári és királyi tábori imám alig 24 éves, amit a vonaton ugy tudtam meg tőle, hogy egy papirdar.abra magamra mutatva ráírtam a magam születési évszámát, mire ő válaszul följegyezte a magáét: 1891. Csak horvátul s törökül tud, igy persze nehezen ment, csak időbelileg, hosszú uton a társalgás. De már megtanult Aradon, hol április óta van, néhány magyar szét is. Az ilyen emberrel v-aló érintkezésiben látja az ember, milyen kevés szó is elég a megértetéshez. Talán azért is lehetséges ez, mert a .mozi megtanítja az embert az arc- és taglejtéses beszéd intenzivebb kiaknázására. Ily módon megtudtam tőle, hogy áprilisig a harcmezőn volt, ahol három bátyja is vitézkedik. Felesége nincs, de van odahaza édes anyja és két nővére. Focsai házát felgyújtották és lerombolták a montenegrinusok. — Magyar szeretem, magyar vitéz! — hangoztatta több izben is, mire én biztosítottam, hogy ugyanígy éreznek a .magyarok is a vitéz bosnyákok iránt. Mikor pedig a szerbekre került a szó, jobban mondva a mi mutatványos beszédünk, az egész arcát a.z orra tövébe ráncolta össze és dühös hanglejtésééi kijelentette: •— Szerb nem szeretem! Aradon a Fehér Keresztben lakik és nagyon dicsérte kitűnő rituális kosztját, .melyet egy aradi zsidó családtól kap. Talán még arról, milyen a tábori imám ruházata: rendes csukaszürke zubbony, nadrág és ugyanilyen szinü fez. A zubbony hajtókája fekete bársony, mint a katona orvosoké, de nincs rajta semmi jelvény, csillag vagy zsinór. Csak a zubbony ujjain van ugyanolyan három párhuzamos arany-paszomány, mint a többi tábori lelkész kabátján. Mikor a temetésről visszajövet a Kálvária-utca és tér sarkán a villamosra vártunk, egész észrevétlenül egyszerre cs-ak közénk furakodik egy 4—5 éves kis lány ós egy csomó piros rózsát nyomott az imám kezébe. Mire előszedte a zsebéből a pénztárcáját, hogy megjutalmazza, a bájos kis lányt, az már jó messzire elszaladt. És én ennek az elszaladásnak jobban örültem, mint a rózsaadománynak. Legalább láthatta, hogy nem számító és önző adómért kapta a kis mezítlábas magyar leánytól ,a rózsát. Meg is mondtam neki, most már tolmács' segítségével: — Mi nem vagyunk hitvány, kolduló olaszok* — Olasz, olasz! — mondta izgatottan >? öklét fenyegetőleg emelte a magasba és egész arcát ismét az orra tövébe ráncolta össze. Mint mikor a szerbekről volt szó. Striegl F. József. FOG IK sz á j p a d I á s nélkül. Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat teljesenpótolják. Készitek továbbá arany koronákat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégítve r Barta Ágoston fogtpehnikus Ü SZEGED, KIGYO-UTCA 1. SZ. H TELEFON 1346. hirek 0000 Ferenc Ferdinánd. Áthajtott fölötte az ötvenedik esztendő is, egy élet állt már mögötte, de még mindig csak készülnie kellett arra, hogy hivatását majd betöltse. Fölkészülve állt, mint a fegyverben virrasztó katona, és végül is nem foghatott fegyvert. Sorsa volt, hogy tettre készen, hideg és néma várakozásban múljon el élete. 'Az eljövendő idők méhében állt, némán és hidegen; nem mutatta szivét, nem haragját; országok népei hiába lestek, a rivaldára nem jött, hajlandóságot semerre sem mutatott, a jövőből semmit nem sejtetett; rejtély volt. Legsúlyosabb viharaink és válságaink közepett is nemes tartózkodással hallgatott, A király vezette az állam hajóját, ö meg csak azt se mutatta, hogy mit hogyan csinálna. Mint parancsok rárója, mint fegyverben virrasztó katona állt az uralkodó mögött — és sorsa mégis a rivaldán állók sorsa lett. Még ki sem léphetett a néma várakozásból, csak alig, hogy kiáltott népei elé, mór bomba ás gyilkos golyó jött vele szemközt. Vigasztalan sors, végzetes hatalom, küldte a rettenetes golyót, igaztalan karbácsolással. Országokat megrengető tragédia lett belőle. És ment férje után egy fejedelmi aszszony. És vele halt. Vele kellett halnia élete boldogságának, asszonyának is. Csodálatos küzdelmek árán kötötte össze sorsát, ez a két sziv. Hagyományokon, külön törvényeken, mindenek akaratán, a rang gőgjén, az apa lemondásán, a, jövendő császár szenvedésein keresztül fonódott össze ez a két kar — és a, gyilkos golyó sem, választotta el őket. Ment sorsa elé a férfi és sietett utána a feleség. Nem maradt el mögötte a halálban sem. A sors csapása nagyon lesújtott erre a, kettős országra; hogy uralkodónk jóságos szivével összedobbant a szivünk, ki nem fogytunk a gyászból. Reménységeinket 'egymásután temettük el. Lehajtjuk fejünket, ma csak gyászolni tudunk, Holnap ismét ujjongva bízunk. — Burián és Tisza a királynál Be'csből jelentik: A király ma délelőtt hosszabb raagánkihallgatáson fogadta báró Burián István; közös külügyminisztert. Utána gróf Tisza István miniszterelnök jelent meg a király előtt. — A trónörököspár árvái. Hétfőn lesz a szarajevói tragédia évfordulója. A trónörökös'pár gyermekei már Arts tettenben vannak, hogy szüleik sírjánál imádkozzanak. Vilmos császár két pompás koszorút küldött Ferdinánd trónörökös és Hőbenberg Zsófia hercegasszony koporsóira. A fehér selyemszallagon, amelyek a koszorúkat díszítik, tiszta arauvból készült rojtok ragvognak és aranybetűs a felírás: W. R. — Gróf 'Lónyay Elemérné Stefánia özvegv trón örök ösné és férie is letette fehér rózsákból és 1 Homokból font koszorúkat a két koporsóra. — Krausz altábornagy kitüntetése. A közös hadsereg rendeleti közlönye, amely szombaton délben jelent meg, közli, hogy a király Krausz Rudolf altábornagyot, mint, hadseregvezérkari főnököt, kiváló szölgá,tatainak elismeréséül a Lipót-rend hadiékitményes középkeresztjével tüntette ki. — Kitüntetés a berlini bolgár követnek. Berlinből jelentik: Vilmos császár e hónap 24-én a nagy főhadiszálláson fogadta Markor