Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-01 / 129. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG iSzege-d, 1915. junius ,1. AZ OLASZ VEZÉRKAR JELENTÉSE. Lugano, .május 31. Az olasz hivatalos je­lentés május 28-iki keltezéssel a következő­ket jelenti: Trentinóban, Montebaldo mellett meg­szállottuk Montealtissimot is. A tonezzai ifen­sikon tüzérségünk bombázta az ellenséges védmüveket. A kraintihiai határon sikert arattunk a Rokolana völgy bejáratánál, a Dogna-völgybe vezető utón. Veszteségünk négy halott és néhány sebesölt, köztük egy tiszt. — Cadarna, vezérkari főnök. NÉMETORSZÁG HAZABOCSÁTJA AZ OLASZ ALATTVALÓKAT. Berlin, május 31. A német kormány meg­engedte, hogy az összes olasz alattvalók el­utazhassanak Németországból. A hadügymi­niszter elrendelte természetesen, hogy a tar­talékos tiszteket és katonai hivatalnokokat visszatartsák. Az olasz városokból menekülnek a polgármesterek. Genf, május 31. Pontebastudena és Piet­ratagliaia ola'sz városokból a lakosság tünte­tése s zavargása elől a polgármesterek és hi­vatalnokok Resintuba menekülnek. A nép kö­vetelte, hogy a hadisegélyeket azonnal osz­szák ki. A kevés számú eseiídőrség tehetet­len a lakosság dühével szemben. AZ OLASZ NÉPET KORMÁNYA KER­GETTE HÁBORÚBA. Bernből .jelentik: A szövetségtanács meg­hívására Bernben nemzetközi konferencia volt az emberi előrehaladás szervezésére és az emberiség jövő érdekeinek védelmére. -Né­metországból e konferencián megjelentek Vogtherr drezdai képviselő és Unfrie stutt­garti pap; a német békeegyesiilet alelnöke, Franciaországból csak Huppard képviselő ér­kezett meg. Ezeken kivül Hollandia, Olasz­ország, Oroszország, Amerika és Svájc kép­viselői vettek részt a konferencián. A Konfe­rencia több határozati javaslatot fogadott él, közte egyet, mely <a népek gyűlöletének a ke­gyetlenkedésekről szóló hírek t-erjésztése el­len foglal állást. Umano, a római békeegyesii­iet elnöke kijelentette, hogy az olasz népet a nagy többség akarata ellenére a kormány ker­gette a háborúba. FÉLTIK VELENCÉT. # Luganoból jelentik: Az osztrák-magyar flotta első látogatása óta nagy a riadalom egész Felső-Olaszországban. Naponta, több száz 'menekült érkezik. Svájcba és noha ugy a svájci, mint az olasz határőrök a legszigo­rúbban őrköd-nek a határokon, nem lehet meg­akdályozni, hogy naponta több száz olasz család svájci területre ne tegye a lábát. Az olaszok közt nagyon sok a hadköteles. A fel­sőolaszországi nép meg van rémülve a légi jármüvek mind gyakoriabbá váló támadásai miatt, Velencéből érkezett olaszok mondják, liogy az első flottatámadással kombinált légi támadás óta négyszer jártak repülőgépek a 1-agunák városa felett. Két izben Taubék dob­tak bombát és nyilakat a városra, amely óriá­si károkat szenvedett máris. A velenceiek tudják, hogy városuk a leg-exponáltabb vala­mennyi o-lasz város között s félnek tőle, hogy rövidesen Ypern és Rei-ms sorsára jutnak. — Velence egyébként a legnagyobb nyomorral küzd, a városban alig van -kenyér. } 5 i. 3 i 'f % fi A felső olasz harcterek. Az a harctér, amelyen előreláthatóan Olaszország és a szövetségesek között az első nagy összecsapások megtörténnek, már rég­óta véráztatta terület. Évezredekkel -ezelőtt nehéz harcokat vivtak itt és a -háború furiája újra meg újra dühöngött Itália északi részén. Súlyos belső harcok is voltak itt, különösen amikor II. Viktor Emánuel alatt az olasz egység mozgalma megindult. Amikor 1849­ben a 'forradalom hullámai átcsaptak a lom­bard-velencei .királyságra is és az idegen uralom gyűlölete megnyilvánult, Károly Al­bert, Szar-dinia uralkodója kénytelen volt Ausztria ellen a lombard testvéneknek segít­ségére sietni. A császári csapatok élén a 82 éve-s Radetzky állott. Sikerült neki az ellen­séges lakosság közepette Veronába vissza­vonulni, hogy a felsőol-aszországi -erődök a.z úgynevezett várnégyszög védelme alatt a piemontiaknak az Etschen való átkelést mindaddig megakadályozza, niig annyi erő­sítést nem kapott, ihogy szembeszállhatott -az ellenséggel. Junius 10-én volt a vicenzai üt­közet és Julius 25-én, miután Tirolból erősíté­s-eket kapott, Costuzza és Somacampagna mellett megverte a piemontiakat Radetzky. Nagy fáradsággal kerülte ki Károly Albert serege az áttörést és Radetzky győzelmesen vonulhatott be Milanóba, amelyei néhány hónappal azután ott kellett hagynia. E győ­zelem fegyverszünetre kényszeritette Lom­bardiát. Tizennyolc évvel később, 1866. junius hó 24-n megint csata volt Costuzánál, amelyben Albnt íálierceg a Cú/W/'/u' vezérlete alatt álló, majdnem kétszer olyan nagy olasz had-erőt visszavetette. Az osztrákok a vár-négyszögre támaszkodtak, 82 ezer embert Verona körül állítottak föl. Lamarmora vezetése alatt az olaszok julius 23-án két hadtesttel átlépték a Minciot, mig Ciadinin-ek az Etsch ellen kellett volna előnyomulnia és Garibaldinak szabad csapataival Tirolba betörnie. Junius 24-én kora hajnalban megtámadta Albert fő­herceg az ellenséget az egész vonalo-n. Izió napsütésben, egész nap tartott a harc. Este 7 órakor a vitézül védekező -ola-sz sereg le volt verve, a custozai magaslat utolsó állását is elfoglalták az osztrákok, ugy, hogy az ola­szoknak vissza kellett vonulniok, miután 7581 embert vesztettek. Ez a vereség termé­szetesen meghiúsította Ciadini-nek a iPon tervezett átkelését. Cusozában ma is áll még az itt elesettek közös emléktele. Mugentánál 1862-ben szén lelték föl azt a kápolnát, amely az 1859. junius 4-én az osz­trákok és az -egyesült franciák és szardi­niaiak között vívott csatára emlékeztet. Dél­től estig tartott a harc a tessioi rizsföldek között elszórt falvak körül. A két részről mintegy százezer ember harcolt itt, SZÍVÓS bátorsággal. Már leszállt az é.i, amikor a franciák Napoleon vezetésével az ellenséges állások legfontosabbikát, Magentát elfog­lalták.-Egyik fél sem. érezte azonban, hogy ie van győzve és az osztrák sereg vezére, Gyulay gróf -másnap reggel folytatni akarta a harcot. .Csak amikor megkapta az a jelen­tést, h-ogy Clam-Gallas alvezér harcképtelen csapatai Milanóba visszavonultak, akkor hagyta -el állásait és csak ekkor vonult visz­sza a Mincio mögötti várnégyszögbe. -Ek­kor az osztrák hadvezetésben változás tör­tént, Ferenc József császár -mellé került llesz táborszernagy, aki az 1849-i-ki hadjá­ratban Radetzky vei együtt küzdött ezen a harctéren. Ju-nius 24-én az előnyom-uló osz­trák-ok összeül kőztek a szintén -előnyomu ló szövetségesekkel. Egész sor k-isebb csatáro­zás támadt döntő eredmény nélkül, mig végre a franciák délután erélyes támadást intéztek Solferino falu ellen,-amely a-z osztrák had­állás középpontja volt. Minthogy a franciák a jobbszárnyuk ellen intézett osztrák tóm-a­dást visszautasitották, az osztrákok, mig a csatateret rettentő vihar mély sötétségbe borította, visszavonultak a Mincion tuLra. A szövetségesek vesztesége 17 ezer halott és se­besült s 2500 fogoly, az osztrákoké 13 -ezer halott és sebesült és 9000 fogoly volt. A véres esktat-ár látványa annyira megrázta a fiatal Ferenc József császárt, hogy a harc ifolyta­tását, amit Benedek tábor-nok javasolt, nem epgedte meg. Néhány nappal ezután a világ meglepetésére megkötötték a békét. Ill-ik Na­póleon tette meg erre az első lépést. D-e a hadiárat eredményei egyáltalán nem elégítet­ték ki. A toscanai trónt nagybátyjának, Jero­mfenak szánta, azo-nban tekintettel az Itália egységére való mozgalmakra, erről le kellett mondania. Katonai nehézségek -is támadtak, különösen a felsőolaszországi várnégyszög oátro-ma nagyon sok áldozatba került volna, arjnibe a franciák aligha egyeztek volna bele. Mjinfhcgy az osztrák főhadiszálláson is kí­vánták már a há-boru végét, 1859. julius 11-én Yiílafrancaban találkozott a két császár s az eredmény Franciaországra nézve lealázó lett, amennyiben Napoleon harcias frázisa, hogy „Itália szabad legyen Adriáig" frázis maradt. Lombardia Szardíniához csatlakozott ugyan, Velence azonban 1866-ig osztrák uralom alatt maradt. JEGYEZZÜNK HADIKÖLCSÖNT £ \ rsíf'.tr r H 'ie, • ,,/l^ Wttath ,«, rón taJO r árév*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents