Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-04 / 105. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG. Szeged, 1915. május 4. lés a baloldalon.) A leghelyesebb volna, ha a kcmnány a !háiboru sikere érdekében ma elhagyná helyét. (Taps az ellenzéken, gúnyos nevetés a munkapárton:) Bizalmatlansága miatt a javaslatot nem fogadja el. Gróf Eszterházy Móric az alkotmánypárt nevében szólal fel. Határozati javaslatot terjeszt elő, hogy utasitsa a Ház a kormányt, hogy a háborúiban rokkanttá váltaik és hozzátartcizóiilk támogatásáról, valamint ia háborúiban elesettek özvegyei ós árvái ellátásáról szóló törvényeket sürgősen revízió alá vegye és terjesszen elő olylan javaslatot, amely a keresetkáptelenné váltak tisztességes megélhetését biztosit ja. (Helyeslés a baloldalon.) Gróf Tisza István: A vitában felmerült néhány momentumra akar kiterjeszkedni, azonban csak az ország nagy és vitális érdekeire van tekintettel és ezért mellékes szempontokat egyelőre nem von bele a vitába, sőt az egész ellenzéket, amely a háboru folyama alatt kivétel nélkül a legnagyobb hazafiságot tanúsította, arra kéri, hogy szintén ehez a szemponthoz tartsa magát s hagyjon ki a vitából minden olyan megjegyzést, amely bárkit személy szerint bánthatna, vagy a nagy érdekekkel e pillanatban összeegyeztethető nem volna. Egyelőre három megjegyzést tesz. Az egyik a külügyminisztériumban beállott változásra vonatkozik, Vállalja mindazt a felelősséget, amely a törvény szerint a magyar miniszterelnököt megilleti, de kijelent', hogy a külügyminiszter személyében beállott változás nem eredményezett változást külpolitikánk terén. A második megjegyzés az árulókra vonatkozik. Határozottan állítja, hogy a magyar állampolgárok részéről fordultak ugyan elő szórványosan erre vonatkozó tünetek, c'e arról beszélni, hogy tömeges árulás történt, nem lehet. Igenis fordultak elő a lakosság minden részében a politikai érzületre igen kellemetlen világot vető jelenségek, de ezek sokkal kisebb jelentőségűek és sokkal kevesebb számú egyénre terjednek ki, mint ahogy nérnelyek gondolták és mint ahogy azt ellenségeink híresztelik. Óva int mindenkit attól, hogy ilyen hirek terjesztésével ellenségeinknek fegyvert adjon a kezébe. A választói ,iog kérdésében ezúttal nem találja célszerűnek, hogy nyilatkozzon, mert a mai pillanat ennek a kérdésnek a megoldására nemi alkalmas. Múltkori szavaim kiegészítéséin ki kell jelentenem1, hogy a magam részéről egészen helyénvalónak találom a katonai szolgálat minden olyan elismerését, amely csakugyan a szelekció jellegével bír. Akik a harctéren csakugyan személyes bátorságukkal kitűntek, azoktól a választójogié megtagadni ne,m lehet. Az özvegyek és árvák, valamint a rokkantak ellátása dolgában a kormány azon véleményen van, hogy az 1882: XIV. t.-c. hiú nyalt, mely az özvegyek és árvák, továbbá a rokkantak ellátásáról gondoskodik csakugyan pótolni kell. Rokkantak ápolásán szolgáló intézményeket fogunk létesíteni Pzsonyban és Kolozsvárott. A képviselőház délutáni ülését Simencsics Elemér alelnök negyed négykor nyitotta meg. Gedeon Aladár alkotmánypárti képviselő az indernnitást bizalmi kérdésnek tekinli és nem szavazza meg. A vak katonákról való gondoskodást a kormány figyelmébe 'ajánlja. Kéri a mezőgazdaság védelmét s a közvetítő kereskedelem túlkapásainak megszüntetését. Jilriga Nándor másfélórás beszédében a népegészségügy és közélelmezésre vonatkozólag ajánl módosításokat s kéri azoknak javitasát. Ezután Bakonyi Samu szólalt fel. — Sajnálja, hogy Rakovszky indítványát elvetelték. Szerinte gróf Tisza István miniszterelnök álláspontja nemzeti szerencsétlenség. \ magyar nép boldogabb, szabadabb Magyarországot kiván. Elkeserítő, hogy Tisza azt üzeni a lövészárokba ti csak vérezzetek! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Majd győzelem után maradnak misera plebs contribuens. A jogok a legszélesebb rétegekre kiterjesztendők. Tiszával szemben a nemzet nevében azt üzeni a lövészárokba: hős katonáink, küzdjetek, eljön az idő, hogy a nemzet felemel magához benneteket és eíjő a jogok teljessége. Az indernnitást nem fogadja el. Bakonyi beszéde után az előadó beterjesztette a mentelmi bizottság jelentését Henz és Ivánka ügyében. A Ház máid annak ideién napirendre tiizi az ügy tárgyalását. Kedden délelőtt tiz órakor a képviselőház a mai napirenddel újból ülést tart. naBBBBBBBBEffssagnBBEBaBBBaasBBBBBBBBiiHBaagaBHaaiaijaa Dávid Mihály. Öreg Dávid Sándornak remegett a hangja, mikor a húsvéti szent ünnepen a zsoltárt énekelte ,a debreceni nagytemplomban. Negyven esztendő óta oly buzgó áhítattal neim szállt fel az ének a magyarok Istenélhez, mint e Nagypénteken, a megalázkodás, a bűnbánat nagy napján: ..Seregeknek Ura! Tartsd meg a mi vegünket! Mentsd meg hazánkat!" Elhangzott az ének s az öreg polgárok, ,a tisztes nőik és hajadonok haz;a tértek. Dávid tanító ur is- haza ment, gondolatokba mélyedve tartott az iskoláinak. Másként gondolta ő ,a mai napot, Ilyenkor máskor hazajöttek Tiwvétra a fiuk: Zoltán, Sándor, Kálmán, Bandi, Miiiska s most egyik sínes itthon. Ki éjszakon, ki délen forgatja a fegyvert. Sándor még csak irt Boszniából, hagy megvian, de Bandit máris megviselte a bábom; nem olyan müvészlélekmék való az. Zoltán nős ember, ha elesik a tömérdek orosze/al szentben, kire mianad kis családja? Kálmánra, no. meg a Miskára gondolni se szeret, ezek erős legények, csupa tüz, élénkség, életerő van bennük, ezek neki mennek a bajnak s mit szól majd otthon az anyjuk? Remegve, aggódva, olvassa d aprói-napra az újságban: .iMa előrenyoirinltnT'k a Kárpátokban." ..Kivertük az oroszt az uzsoki szorosból." (Ott v.nnrk a 39-eHk is.) „Az oroszokat Galíciába kergettük." (Biztosan ott van a Miska is.) .jKözrcífegtinnk egy orosz ezredet, katonáink szurenyrobBimimnl támadtak rájuk. Az ellenség vitézül védekezett. De eivégre levertük őket. Katonáink elszánt rohanna győzelemre evzetett. (Ezt a Miska, csinálta, hiszen már őr vezetőivé lett!) Veszteségeink az elfogott és elesett oroszokhoz visznyitva jelentéktelenek." (Jiaj, ösak a Miska köztük ne lenne.) Ilyen vegyes érzelmek klözt, a hazafiúi nemes büszkeség és az apai aggódás közt ért az 5 kólához, hol az orgonálni zó diák-gyerek átadja neki a naipi postát, .szokott újságját éis 1 jveloket. Hanem akármennyi 'levele volna iis, csak megakad a szemre egy sárga levelezőrőLapon. Megnézi, két sor írás rajta — németül. Máskor talán nehéz volna kitalálni, mi ven benne, de most az apai sziv egy szóból is sokat olvas. Egy szó elég arra, hegy az erős ember betántorogjon az iskolaajtón, az asztalra boruljon s szemei homályosakká váljanak az előtörő könynyektől. Tífusz. Hát nem a harcmezőn a hősi roham közepette? Nem szemben, bátor hősként nézett farkasszemet a halállal? Annyi csatáiban, kilenc holsisziu hónapon át, annyi fáradság, küzdelem és viszontagság után orvul támadt reá a, szörny! Rettentő végzet! És éppen Miska! Ki mondja ezt meg az anyjának? Ö nem. N;ki erősnek kell lenne. Majd csak lassankint; elő kelll készíteni a dolgot; a csapás egyszerre súlyos volna. — Anyjukon), nrikem nincs nyugtom; én felmegyek Kassára; Miskolcon vtan Bandi; az nagy ur, kadét már, vele megyek, ő majd csak többet tud, mint mi itten s hirt szerez a többiről. — Talán valami rósz hirt hallottál? — Nehéz küzdelmeink vdltiak a Km pútokban. írják a kapok; jó lenne a fiukról valamit tudni... Riéigen nem irtaik. — Jó, jó, édes apjuk, csak menjen. Járjon Isten n'evóvel szerencsésen! IE1 is mert Dávid 'Slándor s amig őt a lassú katonavonat elviszi iMisfcolcig, onnét pedig Kassára, addig Dávidné asszonynak van ideje elég a négy fiáról elgondolkozni. Érzi ő, hogy valami baj van. Az anyai szivet nem csalja miag senki. A távoliba lát ós érez az! De ©melyiknek lehet baja1? Kálmánnak, Misk'ánake? És .az őszbevegyiült hajú, tisztes asszony előveszi az öreg bibliát és buzgón imádkozik. Könnyes szemei az ablakon át látják a kis Miskát, ,amint a hintán hajtókázik; amint a cseresznyefa tetejéről szedi le a főseiket; majd meg a nagytemplom tornyában harangozik a csepp kölyök; mennyit aggódott érte s nem ilett semmi baja; kihevert minden hajt, egészséges volt, mint a makk. Fel is nőtt szépen; első volt a kollégiumban, meg a praeparandián . stipendiumot is kapott, meg iis dicsérték. Kedves fin 'voltaMiska, mim hiába választották meg a. szegediek tanítójuknak. Ö lett az eklézsia lelke. A mult húsvétkor mesélte, hogy ő a református eklézsia. kántora, még dalárdát is alakított. Szép hangja is volt Mihálynak, meghallgathatják azt még olyan .kényes nagyvárosiak is. Hát még mily büszke volt arra. hogy .akkora nagy palotában lakik Szegeden, amilyen itt nins iis Debrecenben. Pedig azt mondja, maguk építették: az eklézsia. Menynyi dolw.a is lehet szegénynek, egyszer irta, a Kuruc körben énekelt, ünnepkor meg az egyházi énekkart vezette, már meg a Vasúti dalkör tágja lett. Csak szeretik az ő fiát ott is. Szereti a un lg y tiszteletű ur is és bizonyosan nagyon várja őt egy szép kis szegedi lány is.... Öreg Délvi'd Sándor azalatt meg a vonatban zsörtölődik a Bandi fiával. Megérkeztek Kassára. Halmar megtalálták a kórlbáziat, ugy i.s későn jötteik már. Az ezredorvos tudatta velők, hogy hetvenen haltak meg akkor tífuszban s közös sírba temették őket, A Misikét is. Hát hazai földiben nyugszik szegény, ott pihen a kurucok nagy feje deliméivel együtt. De az öreg nem nyugodott meg. Ha már itt vannak, szeretne olyannal Ibeszélni, aki ott volt együtt Miskával. Mégis csak jólesik egyet-miás't hallani a. fiáról. Egy jószívű ápoló a heteglajstronr alapján útbaigazította őket. Egy közivitiéz feküdt a 9-es szobáiban, aiz 39-es ezredbe]i, ott harcolt vele, el is lőtték a ballábát, az majd tud róla. Éppen debreceni volt, ráismert rögtön a volt tanítójára. „Ösmerteim, kérem, anár hogyne ösmertem volna. Mellettünk volt már későibtb, mert kissé leapadt az ezred kilenc hosszra hónap alatt. Végig jártuk azt a nyavalyás Gácsországot. Rontottuk a muszkát tőlünk telhetőleg, de hát sokan voltaik és néha, mikor nagyon nelkimeriésizkedtünk, sclkan elpusztultak közülünk is. Pedig akkor alig védekeztünk és mégis megmaradunk. Akikor lett a Máska úriból őrvezető. Gyönyörűen lövöldözött. Minden treffen- utián .azt mondta: Nesze, az apád! És ha belefáradtunk, ledőltünk az árokba, csak ráimlk'iált: — Gyerünk csak, apám, elő azzail a hazaival! Aztán ettünk, ittunk, araiig volt, de aztán volt ragy is, hogy sokáig nem volt. Nagyon leszorítottak Dulklánál s akikor nem is aludtunk; hideg iis volt ezen a márciuson nagyon; megfázott a szegény őrvezető ur, pedig még útközben ő biztatott bennünket s egy rutén faluiban templomban is voltunk s az őrvezető ur bevitt minket debrecenieket és prédikációt tartott, meg oly szépen énekelt: Isten, magas vezére Árpád csatáinak! Ennyit megjegyeztem belőle, de emlékszem, hogy könnyeztünk, oly megható volt, Mondtuk, menjen kórházba, mert már nagyon látszott szegényen a láz, de ő neltn akart minket elhagyni. „ÍHla itt hagylak titeket, mondja, pár nap múlva máshová osztanak be, inkább maradok, majid csak kiheverem." De bizony Vizlköznél csak oda lett s Bártfára vitték. Onnan meg, mikor éppen Ikitört rajta a tífusz, menekülnie kellett mindenkinek. Alig bírta ki Kassáig. Nemi is csoda, ©mberfieiletti volt, ahogy tartotta magát. Én ínég láttáim, mikor megsebesülve ide hozták."