Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-26 / 124. szám

4 DÉLMAG YARORSZ ÁG. Szeged, 1915. május 22. József főherceg és Boroevies a helyzetről. Adélt Leomhard, a Berliner Tageblatt vasáirriiapi számában József 'királyi herceg-, gel és Boraeviccsel való (beszélgetését következőleg irja meg: • A frontra való mtamban, amely József Ferdinánd főherceg, Mackensen és Boroevies csapatain vezetett át, .az osztrák-magyar harmadik hadseregnek a főparancsnoka, Boroevies Savctozár gyalogsági táhonndk, főhadiszállásán fogadott. A hadvezér a galíciai hadmüveletek mai állómról a következőket mondta: Az egész .fronton jól haladunk előre, ha természetszerűen nem is abban az ütemben, mint eleinte, mivel az utánpótlás összeállítása és a további hadlmiü veletek gondos előkészítése időt vesznek igényibe. Przemgsl nem, fogja utunkat ólluni, ha késik is ennek az erődnek a bevétele, unrvel előbb nehéz tüzérséget kell -cda vinnünk. De a többi események további menetére ennék nincs befolyása. A nagyszabású áttörési terv, amelyet Conrád báró Falken,kayn tábrnakkal közösen dolgozott ki, ezzel teljesen sikerültnek mondható. Az én hadseregem magatartása adva volt és ugy oldotta meg feladatát az egésznek a keretében, ahogy tervbe vétetett és elvárták. A Beszkidekhadtest annak idején, alighogy megérkezett, mindjárt belevetett hárem hadosztályt a viram-völgyi húsvéti ' ütközetbe és ezzel eldöntötte a mi javunkra a győzelmet. Aniiikr mcst a oni hadseregünk • szakaszról szakaszra nyomult előre, az emiitett hadtest is részt, vett abban és különösen kitüntette magát. • Tovább nuenve József főherceg hadtestébe'/, jutottam. A hetedik hadtest áll az ő parancsnoksága alatt. Magyarországból rekirutálódik. A katonák rajongó szeretettel .csüngnek •tábornokukon, aki a róluk való gondoskodásban fáradhatatlan és az ütközetben i' mindig legeiül van. Fehér négye® fogata, amely a katonák előtt hadi szerencséjük jeliképp, már messziről ismerhető fel. Napjában kel-liáro(in.szpr is meglátogatja a főherceg a sebesülteiket a tálbori kórházban. iA jelenlegi offenzíva alatt ő"maga is alig kerülte el azt a sorsot, hogy eltalálja egy orosz gránát, .amely közvetlen közelében égy embert és tiz lovat, megölt, bárom embert pedig megeebersitott. Életmódja miben sem külömbözik a fronton lévő többi tisztekétől. Birczán, egy félig leégett városkában a Sanok—Prkemyst •országút mentén, mint iSzigor, Bronilaki, Haniekjiés Máxiímov -crosz tábornokok közvetlen utódíja Czerniczha grófnő kastélyában ütötte fe.1 badiszállását. A főherceg egy olyan szobában fogadott bennünket, amelynek az ajtaja már neim csukódik. Magyar kollegáimat előbb anyanyelvükön üdvözölte, az után németül folytatta: „Uj híreket várnak tplem.'vdé nincs, s tréfálkozva tette Ihczzá, liogy ihék nem volt alkalma újságokat venni. Annyi azonban bizonyos, b-cg-y az oroszok egészen elvesztették a bátorságukat. Ugyanebben a. szobáiban időzött átutaztában Dimiiriev Rad-ko,. aki azt mondta Czernieczka grófnőnek, liogy ezt a csapást nem várta és hogy Oroszország elvesztette ezt a hadjáratot." • - Beszélgetésünk folyamán a .főherceg érdeklődött. azon benyomásaim iránt, amelyet Hindenburg hadseregénél szereztem. Gscdálattá.f 'eaVléfeézett meg Hindenburg hadvezéri bingelméjéről. „A húsvéti csatában mi is együtt győztünk a német csapatokkal. iMoet ugyanazon német Beszkidekhadtest mellett küzdünk és elpnyoinuléibau vagyunk. Hová? Azt még magam seim tudom. De kellő időben, majd ott leszünk a kellő helyen." A császári és királyi főparancsnokság területén az egész front előrehalad, kivéve a délkeleti szárnyon, amely defenzívában van. A Visztula ivében Woyrsch és Dankl hadseregei különösen Radom vidékén tért nyertek. h'i vicét öl keletre a szövótsiégesek :®ulyos harcok közepette megtisztitották a 3—400 méter magas hegyvonalokat az ellenségtől és ezzel hatalmukba kerifették a Sulpianovába és Lagouba vezető országutakat. A Visztula iv déli részén az osztrák-magyar hadsereg jcM) szárnya Sandomirz felé törekszik, hogy •ezzel a szövetséges csapatok -a Visztula déli részién álló szárnyával egy vonalban álljanak. Itt folyamatban van az erdővel borított San-S'Zögletben s;zótreltlbrintett orosz osztageknák a. felkutatása. Ros vadontól hasztalan törekedett az ellenség az .utóbbi hónapokban l/fektetett és Lublinba vezető vasútvonalat tartani. Ép oly eredménytelenek voltak azon kísérletei, hogy a porosz gárdától és az osztrák-magyar Arz-hadtest által elfoglalt hídfőket Rudnienál, Lezajszknál, Szicíliává itál és Jamslaunál vi-ozaföglalja. A szövetségesek ezeket a támaszpontokat erősen kiépítették és az utánpótlást pontonhidak,kai biztosították. A Prmmysl—-Lembe rg vasútvonalat a szövetségesek délről tiz kilóméteinyire közelitették meg. Ha sikerül ennék az elfoglalása, alkkor megszűnik utolsó lehetősége annak, hogy Przemgsl védőserege viszszavonu,lh,as,:cn. Hz okból az oroszok nagy szívóssággal tartják magukat, ugy északon, Radymnónál (a inai Hőfer-jelentés szerint az oroszok mcst itt súlyos vereséget szenvedték. A szerk.), mint délkeleten ,a Mossciszka—Husakew-szakmzon A délnyugati szakaszon az osztrák-magyar hadsereg egyes részei már a tábori külső erődítési övön belül közvetlenül a. várerőditéselk előtt állanak, miig ,a nyugati szakaszon a bajorok valamival nagyobb távolságról az oltani -fortékat ostromolják. A Przemgsl—Lemberg vasútvonal elleni déli -előnyomulás, az osztrák-magyar hadsereg' által Somboron át történik. Az ehhez csatlakozó német déli hadsereg széles vonalban a Dnjcstzcr felső része ellen nyomul előre. A Pflanzer—Baléin hadsereg-csoport ellen az oroszok ismét nagy hévvel támadnak. Itt vissza kellett vonni a csapatokat a Pruth vonalára, ezt azonban hiába akarta az ellenség Bojánnál áttörni. A hadműveleteknek ,a, kézépterületem való haladása azonban előbb-utóbb az oroszoknak ezit a bal szárnyát is visszavonulásra fogja kényszeríteni. A hangulat Romániában. — Nyugodt a közvélemény. — Berlin, május 24. A Berliner Tageblatt bukaresti tudósi tójának jelentése szerint a közvélemény Romátnábun nyugodt. A szövetségesek ragyogó győzelmei, különösen a románokat közvetlenül érintő orosz harctéren, megtették hatásukat még azokra is, álpk egyébként hajlandóknak mutatkoztak a kalandok (politikájára. Mértékadó köröknek az a véleménye, hogy a szövetséges hadseregek még az Olaszország állal előállt helyzetben is felül fognak maradni. Az intervencionisták csak abban az esetten remélnek sikert, ha a harctéri helyzet Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország kárára megváltoznék. Az intervencionisták azonban ettől eltekintve, mindent elkövetnek, hogy az utca hangulatát ellenünk korbácsolják. Rubin, a „Journal des Bal-kan®" szerkesztője, lapjában azt irja, liogy Németország a játszmát a Balkánon is elvesztette s már most bejelenti, hogy a balkáni államok .követni: fogják Olaszország példáját. Már pedig Rubinnak ezt tudnia ke,lk hiszen csak nemrég tett körutazást a balkáni államok ífővárosaiban a Ba!kán-Szövetség helyreállítása s, — lapjának ezeken a helyeken való támogatása érdékéten. Take JOnescu sem vesztett 'hangjának erejéből. „Ces, imtéciles, ces infames, ces criminels" — körülbelül ezek az ok az argumentumok, a melyekkel hallgatóit meggyőzi s megbízói' előtt érdemeket szerezni akar. A Frankfurter Zeitung Románia magatartásáról irvün, kivonatokat közöl a legutóbb beérkezett román lapokból, amelyek közül a Szara többek között igy ir: — Hat hónap óta hirdetik a szövetségesek, hogy az általános offenzíva u tavasszal megkezdődik és ámbár már május közepén vagyunk, mindeddig mégis a németek vezet-' téli a támadást. A szövetséges hatalmak, mintán katonai győzelemre nem képesek, diplomáciájukkal akarnak győzni. Minden semleges államot ajánlatok és fenyegetések által igyekeznek a háborúba dönteni, hogy ezek védelmezzék meg az orosz civilizációt a teuton barbársággal szemben. De ha Románia beleavatkoznék a háborúba, akkor ezt oly módon kellene tennie, hogy BesszarálMt megszállja, amely román volt és mindig roigyekeztek is az az ottani román mán marad, bármennyire oroszok, hogy elnyomják elemet. A román sajtóban, az áníánt-barátban ép ugy, mint a központi hatalmakkal rokonérzőben, mind több és több hang szólal meg, amely kemény ítélettel sújt le az olaszok viselkedésére. Ujabban a Ziua közöl igen figyelemre méltó cikket Olaszország és Románia címmel és ebben fejtegeti az olasz hűtlenségnek a semleges államokra vailó hatását, valamint Olaszországnak a múltban való ellenséges viselkedését Románia "irányában:. — Elsőbben utal az újság arra, hogy harminchárom évvel ezelőtt nem is a monarchia és nem is Németország volt az, amely szövetségi szerződés létrehozásán 'fáradozott, ha nem épen Olaszország erőszakolta mindenáron a szövetség megkötését. iDe — folytatja a Ziua, — bármily eredménye legyen is a háborúnak, Olaszországra kedvezően nem végződhetik. Olaszországnak eddig nem voltak kiengesztelhetetíen ellenségei, de mától fogva lesznek. Most, hogy Olaszország Anglia uszítására háborúra készül saját1 szövetségesei ellen, a semleges államok gyűlöletével fog találkozni. De végre is ez Olaszország dolga, mert minden államnak egyedül kéli viselnie cselekedeteinek következményeit. Olaszországról ma is él lehet mondani, amit Massino d'Azeglio 1866-ban mondott róla, 'hogy Olaszország már meg van, de a tökéletes olaszok még nincsenek meg hozzá. — Most végre abban a 'helyzetben vágyniuk, hogy Románia érdekeit is hidegen mérlegelhetjük. Megállapíthatjuk, hogy a valóság rácáfolt azokra, akik azt hangoztatták eddig, hogy Románia viselkedése összefügghet Olaszország magaviseletével. Ezért a felfogásért egyszerűen azzal fizetett most Olasz ország, hogy bennünket velejáró hozománynak tekintett, amely az olasz menyecskével együttesen megy át az antant birtokába. — Mi, románok, vérroikonságban levőknek tudjuk magunkat Olaszországgál, de jusson eszünkbe, hogy ez a rokonunk 1866-ban Cuza fejedelemnek a tróntól való megfosztása alkalmával azt indítványozta Ausztriának és Magyarországnak, hogy foglalja el Roma-