Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-20 / 118. szám

Szeged, 1915. május 23. BftLM AGY ABOÍtSZ Á G. 5 nak a sebesültek látogatására, addig Magyar­országon fizetniük kell, továbbá a kórházból, vagy a harctérről szabadságolt és lábbadozó katonák, ha gyorsvonattal akarnak utazni, kénytelenek másodosztályú jegyet fizetni. — Azt hiszi, hogy a katonák, akik a harctéren önfeláldozóan teljesitik kötelességüket, más elbánást érdemelnek. Báró Harkányi János kereskedelmi mi­niszter : Nem pénzügyi okok akadályozták a magyar kormányt abban, hogy ugyanazt az utazási kedvezményt adja meg, mint ami Ausztriában van, hanem főkép az, hogy Ma­gyarország a két hadszíntér közé van beékelve és a legszükségesebb forgalmat is csak leg­nagyobb nehézségekkel tudja lebonyolítani. Egy másik ok az, hogy a forgalom bővítésé­től ragályok miatt is tartózkodnak. A ki­ütéses tifusz miatt a málházó kocsikat is ki­kellett venni a forgalomból, a dél felé uta­zás korlátozását pedig a hadügyminiszter kí­vánta. Rakovszky István tudomásul veszi a vá­laszt. Szabó István (nagyatádi): Interpellálja a kereskedelmi minisztert, hogy mig a tisz­tek a vasúton a fél vasuti költséget fizetik a megfelelő osztályon, addig a legénység, a mely a harmadik osztályon utazik, nem a harmadik osztálynak, hanem a második osz­tálynak felét tartozik fizetni. Figyelmébe ajánlja a miniszternek, hogy egyes gyárak­ban, a hol katonai munkásokkal dolgoztat­nak, rosszul bánnak a munkásokkal és nem a minisztérium által megállapított napibért, hanem katonai zsoldot fizetnek. Különösen sok panaszt hallott e tekintetben a losonci mezőgazdasági gépgyár ellen. Harkányi János kereskedelmi miniszter kifejti, hogy a legénység harmadosztályon tényleg a másodosztály felét fizeti, de ezen most incidentaliter változtatni nem tud. A losonci mezőgazdasági gépgyár ellen felhozott panaszt alaposan meg fogja vizsgálni és kcri hogy minden esetet, a mikor katonai mun­kásokkal rosszul bánnak, hozzanak tudomá­sára. A Ház a választ tudomásul vette és ez­zel az ülés a jegyzőkönyv hitelesítése után háromnegyed tizenkettőkor véget ért. in GYÓNIGÉZA przemysl versei. Ára 1 korona. Kapható: VÁRNAY L. :: könyvkereskedésében. :: jegyezzünk hadikölcsönt © €3r A szájp ad lés nélkül. Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogak­tól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat tel­jesenpótolják. Készítek továbbá arany koroná­kat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégitve r Bari a Agosfoo fogtpehnikus n SZEGED, KIGYO-UTCA 1. SZ. Ü TELEFON 1364. HÍREK 0000 — A honvédség főparancsnoka Szegeden. Karg János gyalogsági tábornok, a honvéd­ség főparancsnoka, a volt szegedi honvéd­kerületi parancsnok, pénteken Szegedre ér­kezik. Karg báró szemlét tart a szegedi csa­patok fölött. — A szegedi rarrálykórház ügye. A katonai parancsnokság Újszegeden akar föl­állítani egy háromszáz ágyas ragálybarakot, amelynek elkészítését a napokban megsür­gette a honvédelmi minisztérium. —A város szintén föl akar állítani egy ragálybarakot, a közkórház udvarán. A barak fölállítására im­már harmadszor tűztek ki árlejtést, amelynek terminusa május 21-én jár le. Dr. Wolf Fe­renc tiszti főorvos a polgármesternél szemé­lyesen megsürgette a ragálykórház fölállítását. Á tiszti főorvos szerint egy esetleg föllépő ragályos betegség egész készületlenül találná a várost. Azt az indítványt tette, hogy a várqsi ragály barakkot ne a közkórház udva­rán állítsák föl, hanem Újszegedre tegyék át, a katonai barakk mellé. A város ilyen módon nagy költségektől mentené meg ház­tartását és könnyen megoldhatná azt is, hogy a városi barakkban katona-orvosok asszisztálnának s közös gyógyszertárat hasz­nálna a két kórház. — Az országos mozinap. Háromszáz magyar moziban rendeztek szerdán jótékony ilő idásokat a Vörös-Kereszt és a vak katonák javára. Szegeden természetesen szintén meg­tartották a mozinapot, igen nagy érdeklődés­sel. A „Korzó"-mozi és az „Uránia"-szinház színültig megtelt közönséggel. Mindkét mo­ziban kitűnő műsorban gyönyörködhetett az ember ós tekintélyes összeg jut a humánus és hazafias célra. Ugyanis a teljes tegnapi bevételt ajánlották fel a mozik tulajdonosai. — Rokkant katonák a felső ipariskola tanfolyamán, A szegedi felső ipariskolán ju­nius 1-én 6 heti időtartammal gáz és benzin­motorkezelő tanfolyam fog megindulni, A tanítást az esti és vasárnapi órákban tartják. A tandíj 12, a vizsgadíj 10 korona. E tan­folyamra felvétetnek oly iparosok, ipari és mezőgazdasági alkalmazottak, továbbá rok­kant és lábbadozó katonák, kik legalább 18 évesek, magyarul olvasni és irni tudnak és a 4 számtani alapmüveietet ismerik. Akik e tanfolyamra felvétetni kivannak, jelentkez­hetnek naponta délelőtt 11—-1 óráig, úgy­szintén a tanfolyam megnyitásának napján, junius 1-én esti 7 órakor a felső ipariskola igazgatóságánál (Mars-tér 7.) A beiratás al­kalmával a személyazonosságot igazoló ok­mányt, iparigazolvány, munkakönyv, mun­kásbiztósitopénztári könyvecske, vagy ha­sonló iratot is fel kell mutatni. A tanfolyam szervezésére vonatkozó miniszteri rendelet szerint a tanfolyamra rokkant és lábbadozó katonák is felvétetnek, kik ily módon alkal­mat nyernek a gépészeti pályán való műkö­désre. Az ily katonai látogatók a tanfolya­mot díjmentesen látogathatják. — Harangok újra támadt legendája. Idesir hozzánk elmúlt időknek legendája, a mikor magukért, csupán a maguk becsületé­ért vitézkedtek az orossc/al a magyarok. Nem is olyan rég volt, őszbecsavarodott magyarok még emlékeznek rája, Kossuth Lajos nótáját dalolták akkor a Tisza—Duna között. Akkor is ágyút kért a haza fiaitól s a jó székelyek Gábor Áron szavára leakasztották templom­tornyaikból a harangot, amely megváltoztatta a hangját, mikor ágyú lett belőle. Akár ágyú, akár harang lett, légyen is, a székelyek lelke beszélt belőle s az átöntött harangok legen­dája egyik legszebb, legpoétikusabb fejezete a magyar históriának. Most is ércet kért a haza a magyaroktól, mert kell ágyura, go­lyóra, gránátra. — A kisfalvakban kidobol­ták a hírt, s a magyarok oda adának minden rezet. Hertelendyfaíván, ahol hazatelepitett bukovinai csángók élnek, szintén meghallot­ták a nagy esetet. A legtöbbet szenvedett magyarfajta ez a nép, akinek elmúlt élete sirás, küzdelem, lemondás, akitől mindent el­akartak venni, a lelkét, hitét, nyelvét. Hogy is ne érezné százszorta jobban a magyar haza szükségét, mint a többi, hogy is ne hallaná hangosabban a kérő szót. — A jó csángók összeültek és elhatározták, hogy odaadják három harangjukat a magyar hazának. — A nagyot, amely sátoros ünnepen beszél magá­ban, a középsőt, amely misére szólit, s a lé­lekharangot, amelyik a búcsúzó lélek utolsó üdvözletét sirja a többinek. A három harang­ból ágyú lesz, vagy lövedék és halált szórva, halált küldve beszéli az ellenségnek, hogy bántani nem szabad, de nem is lehet a ma­gyart. — Műkedvelői előadás a rokkant ka­tonák javára. A Babavásár lendezői serényen készülnek a kiváló sikerre számító műked­velő előadásra. A rendezőség e helyen kéri a szereplők közül a virágbabákat, hogy 20-án délután, a fiuszereplőket, hogy 21-én délután az összes szereplőket pedig, hogy 22-én, szombaton délután 4 órakor a főreáliskola tornatermében teljes számban megjelenni szíveskedjenek. — Egy sebesült orosz őrnagy tragikus sorsa. Tegnapelőtt és tegnap összesc-n nyolc­száz sebesültet szállítottak Kolozsvárra, va­lamennyien a galiciai győzelmes csatákban sebesültek meg. Köztük van nyolcvan orosz sebesült: azokban a harcokban kerültek sú­lyos sebeikkel fogságunkba, amelyek Uzsok­tól keletre folytak le s amelyekről Höfer je­lentése többször tett említést. Megrendítően Iragikus annak a tegnapi sebesült-transzport­tal érkezett orosz őrnagynak a sorsa, akit a csapatkórházba helyeztek el. A neve Szergej Valani, még csak 28 éves s ennek dacára szokatlanul gyors karrierhez segítették kitűnő képességei. Nem rég lett soronkivüli őrnagy s az Uzsok körüli rettenetes harcokban vité­zül állta magyar és német csapatok erős tá­madását. A mi fiaink lelkesedése azonban hátraszorította az orosz túlerőt s Valani őr­nagy majdnem életével fizette meg e hősies­ségét. Mint elmondta, egy kézibomba találta, amely leszakította a jobb kezét és mindkét szemére megvakította. Könnyezve köszönte meg a csapatkórházban az orvosok szíves fá­radozását. — Az én karrieremnek már vége, — mondotta rezignáltán. — Sohasem fogom többé meglátni fiatal feleségemet és hét hó­napos fiamat! A szerencsétlen sorsú katonát egy szo­bába helyezték azzal a sebesült orosz zász­lóssal. akinek egyik lábát amputálni kellett. De nem hagyla el hűséges tisztiszolgája sem, aki könnyebben sebesült meg, állandóan ott van ura betegágyánál. — Levél a Drina partjáról. Egy szegedi fiu irja ezeket a déli harctérről, ahonnan mostanában ellenőrizhetetlen hirek érkeznek. — Hogy hol vagyunk s mit csinálunk erről nem irhatok, annyit azonban tudatok mégis, hogy a legelső vonalban vagyunk s mert még nagy a Drina-Szerb területen ku­korica szüretet tartunk, mert a mult évi ter­més még mind a szárán van, most szedetjük teljesen használható; búzát is csépeltettünk lett vagy 250 mm. igy mint látod, nekünk van mint ennünk, a cseresznye is fejlődik már szépen, most már minden bokor szállást ad a bakának igy azt írhatom, kutya bajunk sincsen, csak a ráccal szeretnénk már le­számolni. Minden vágyunk a mult év decemberi

Next

/
Thumbnails
Contents