Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-16 / 90. szám

4 DÍOMGY'AEMAZALG. Szeged, 1915. április 16. A harctéren elesettek özvegyeinek és árváinak ellátása. A /katonai özvegyek és árvák ellátásáról szóló törvényt 1907-ben ugyan Megjavították, •mindazáltal .nemcsak alatta marad az erre vonatkozó német birodalmi törvénynek, de a létminimum követelményeinek sem felel meg. A hadnagy özvegye 750, a századosé 1000 korona nyugdijat kap. A nevelési pótlék az özvegyi nyugdíj egy ötöde, a teljesen árváé annak fele. A tényleges tisztek özvegyeit és árváit azonban a kaució is megvédi az ínség ellen , de hogyan állunk a tartalékos tisztekéivel, akik tudvalevőleg a tiszti rangnak csak az alsóbb fokozatait töltik be? IMég nyomorúságosabb a a legénységi állomány hozzátartozóinak a helyzete. A közember özvegye évi 72, az őrvezetőé 96, a tizedesé 120, a szakaszvezetőé 180 koronát kap. Azoknak az özvegyei, akik az ellenség előtt elestek vagy pedig sebesülés vagy a háborús fáradalmaik következtében egy éven belül meghaltak, még évi 96 korona pótlékot kapnak, de azt is csak arra az esetre, ha és ameddig teljesen kérésé tkép telenek és vagy ont alánok. A nevelési pótlék évenkint és fejenkint 48, a teljesen árváké 72 korona. Az ugyancsak 1907-ből való német törvény határozmányai egészen mások. Mindenekelőtt különbséget tesza békében való és a bőségesebb hadi ellátás közt, Itt csak az utóbbiról lesz szó. Az alantas tiszt özvegyéé 1200, a törzstiszté 1600 márka. Az altisztek özvegyet 5— 600, a közlegényekéi 400 márkát kapnak. A legénységi áliománybeliek árvái 168, ha teljesen- árvák, 240 márka nevelési pótlékban részesülnek évenkint. Ez az ellátás általában kielégítőnek mondható, mindazáltal hallatszanak hangok, amelyeik ezt az "ellátást a társadalmi állásnak megfelelően emeltetni kívánják. Bármily szűken v-annaik is megszabva ezek az összegek, bizonyos, h-ogy honnan való fedezésük nagy gondot fog -okozni pénzügyminisztereinknek. Viszont azonban bizonyos az is, hogy azokat, akik a haza védelmében- vesztették el munkaképességüket akár részben, akár egészben, azokat, akik a háboru .miatt lettek özvegyekké és árvákká, nem engedjük nyomorogni. Egyenesen lehetetlenség, — irja Rauchberg dr. — a .mai viszonyok között az 1875-benl megállapított tételek szerint eljárni. 'Nemcsak az általános megélhetés és a pénz vásárló ereje változott meg azóta lényegesen; hanem; szociális érzésünk is. Amit a békében megvalósítani -elmulasztottunk: a rokkantak ellátásának reformját, most sürgősen meg kell csinálnunk. Az 1907-ben -eszközölt javítás, amely a hátramaradottakra vonatkozik, főleg a legénységi állományét illetően nem kielégítő és uj alapokra helyezendő. Aki azt hiszi, hogy a társadalmi jótékonyság pótolhatja azt, amit a törvény elmulasztott, annak fogalma sincs- a szükséglet nagyságáról'. Nemcsak -a nyugdijak emeléséről v-an szó, .hanem uj alapelvekről, amelyek annak a megislmeréséből fakadnak, h-o-gy a mi hadseregünk: néphadsereg, hogy az a nemzet védelmi szervezete. Harcosaink túlnyomó többsége gazdasági, munkájából sietett a zászlók alá; rokkantságuk: csökkenti vagy teljesen megszünteti -hivatásbeli munkásságukat, haláluk: .megfosztja az özvegyet és árvákat, kenyérkeres-öjüktő-l. ÍEbből a problémák egész láncolata kerül ki, amely Németországban már m-eg van oldva, nálunk még megoldásra vár. Az eredményeket a következőkben, foglalom össze: 1. A háborúban megsérültek "ellátását a szolgálati- időtől függetlenül megfelelő létminimumban kell megállapítani. 2. Különbséget kell 'tenni a katonai és polgári rokkantság között, az előbbi vonatkozik a hivatásos tisztekre és tovább szolgáló altisztekre,, az utóbbi ai hadsereg többi tagjaira. 3. A polgári rokkantság megállapításánál azt a foglalkozást kell -tekintetbe venni, amelyet az illető bevonulása előtt űzött. 4. "Nyugdíjra az tarthat igényt, akinek munkaképessége legalább egy tizeddel csökkent. 5. Teljesen rokkantak teljes nyugdijat kapjanak, akik csak részben azok, a teljes nyugdíjnak azt a hányadát, amely a munkaképesség' csökkenési százalékszámának megfelel. 6. A sebesülésért járó pótlékok meglhagyandók továbbra -is; emelni azonban nem kell azokat. 7. Teljesen rokkantaiknak, akiknek összjövedelme a létminimumon -alul marad, a létminimumig terjedő pótlékokat kell adni. A tiszti és legénységi 'létmini-m-um külön állapítandó meg. 8. Az özvegyek és árvák ellátását a -szolgálati, időtől -függetlenül kell megfelelő mértékben biztosítani. 9. Oly tiszti özvegyek részére, akiknek nyugdijukon 'kívül egyéb jövedelmük nincs, létminímulm állapítandó meg, külön a törzstisztek és külön az alantas tisztek özvegyei számára. 10. iá legénységi áliománybeliek özvegyei és árvái számára az ellátást nem rang szerint kell megállapítani, hanem csak az elhaltak szolgálati ideje szerint, amennyiben a továbbszolgáló altisztek hozzátartozói pótlékot kapnának. 11. A legénységi özvegyek, ha azok teljesen, -munkaképtelenek és vagyontalanok, bizonyos létminilmuitn alapján látandók el. 12. A rokkantak özvegyeiről és árváiról ugy kell gondoskodni, mint azokéiról, akik az ellenség előtt este'k el, vagy a harctéren szerzett sebesülésekben vagy betegségükben haltak el. Ebben a tervezetben semmi sincs, ami Németországban már évek óta meg ne volna valósítva. Ennek keresztülvitele persze óriási költséggel jár, ez a költség azonban elkerülhetetlen. Az általános1 védkötelezettségnek kiegészítője az az általános kötelezettség, a mely a rokkantak, a katonai özvegyek és árvák megfelelő ellátásáról gondoskodik. Ebben a két kötelezettségben nyilvánul ímeg az állami szolidaritás, amely az egyes államok polgárságát eggyé forrasztja. Az összes harcterek legjobb és legátHHHH tekinthetőbb térképei legolcsóbb áron III Várnay L. 1 könyvkereskedésében (Kárász-utca 9.) HÍREK oooo A mult megismétlődik . . . (Saját tudósítónktól.) Az ember azt hinné, hogy Bizánc birhatása ma először dobogtatja meg az oroszok szivét s hogy ujabb kornak a tendenciája Konstantinápoly elfoglalása. Pedig már több mint ezer esztendő mult el azóta, hogy az oroszok először kísérelték meg Bizánc bevételét. 860-ban, a mikor még a keletrómai imperátor ült biborszékén Bizánciumban, az oroszok kétszáz vitorláshajóból álló flottájukkal megjelentek az aranyváros előtt s a vakmerő varégekkel élükön, ostrom alá vették. Photios patriárka leirja a vad horda tülekedését s homiliában, melyeket a bizánci népnek tartott, megemlékezik az oroszokról, kiket rhos-oknak nevezett. Jellemzően festi le őket s megállapításai ma is találók az oroszokra. A szentéletü pátriárka igy beszél: Nép, dicsőség és név nélkül a szlávok színvonalán, előbb ismeretlen, s csak Bizánc ellen való hadjáratával tűnik ki a homályból. Előbb észre nem vett s csak most lett érdemes a figyelemre. Előbb alacsony és szegény, s most fényes magasságra emelkedett és megmérhetetlen gazdagságra tett szert. Nép, mely a messze távolban lakik, barbár, nomád és fegyvereiben szemtelenül bizakodó. Nem tart őrszolgálatot, nem számító és kigúnyolja a hadi művészet szabályait. Váratlanul, mint a tenger árja, hatalmas tömegével egy pillanat alatt beözönlött a birodalomba. Kegyetlensége és durvasága minden fogalmat felül mul. Mintha egy vadkan egy kertbe rohant volna, mintha egy sáskaraj ellepte volna a szőlő vidéket, vagy nem tudom, mint valami nagy árkon, vagy vadviz, ugy jelent meg a végzetes ellenség. Ereje tudatában durva és kíméletlen, körülveszi az idegen nép falait, föléget, kifoszt minden helyet a város falai előtt, s megsemmisít mindent. Mezőt, vetést, lakást, nyájat, igavonó barmot, megöli a szegény aszszonyt, gyermeket, aggot, ifjat a nélkül, hogy szánalom, vagy irgalom volna szivében. Boldogok azok, akik a barbár ököl áldozatai lettek, legalább nem kell a hátramaradottak szenvedését látni. Anyák kebléről leszakították a csecsemőt s sziklához vágták, s a még vonagló gyermekre borították a siró asszonyt. Szánalom hallani, s fájdalmas látni. Jobb, ha hallgat róla az ember, mint ha beszél. Még az ártatlan állatok, barmok, lovak, szárnyasok sem kerülték ki a vérengzést és ami élőlényt csak találtak, azt leöldösték. A szántóvető ott feküdt az ökre, a lovász a lova, a háziasszony meg az aprómarha között s vérük összekeveredett állatjaik vérével . . . Igy szól a püspök. Vájjon mit szólna, ha a fölégetett falvakat látná, a halomra lőtt ártatlan embereket, a kirabolt boltokat, a meggyalázott nőket. Mert az oroszok most is olyanok, mint voltak és most is Konstantinápoly elé akarnak menni. — Pálfy Józsefet besorozták. Dr. Pálfy József árvaszéki elnök, a népfölkelők csütörtöki sorozásán szintén állításra került. A bizottság kimondta rá a tauglichot. Érdekes, hogy Pálfy József éveken keresztül működött, mint sorozó bizottsági elnök és most ő felette is kimondották a szentenciát. — Istentisztelet a zsinagógában. A péntek esti istentisztelet pont félhétkor kezdődik.