Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-11 / 86. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. április 11. megfmfairaidt nigyama®&n a nívóm, mint volt az előtt. A szegén y-ellib elemeik mcst is nagy ölősaeretfettel keresik lfc.fl a zálogllázakat ós holmii ikisébí) köLcEömölkkel segítenek pénzzavarukon. Érzékeny csapás csak a lateiner osztályt érte a bamkclk ekszkluziv imágaviselote miatt: de visz-cint ha ujabb váltókat nem is számítolnak le, a régebbi aidósságck miatt nem nagyon keltemétlcmkedlietnelk. Igy lvicgyenlitődik ez i!s» Viszont a családi gazdasági életben előnyős változás állott be. Szerényebb viszony-ok közöt élinók odahaza az emberek és a háborúra való tekintettel, mz asszonyok som ki vámnak sok uj kalapot. A családi egyensúly fon tartását először a nagy drágaság veszélyeztette. Mióta azonban a hatósági élelmiszerüzlet megnyih, azóta árszabályozó hajtáiíját igen előnyösen lehet érezni a piacon is. A kofák az ujabb erélyes hatósági intézkedések folytán szerényebbek .lettek ás csak 8 órakor jelemnek meg a piacon. Humoros vagy drasztikus jellemeteknek még mindig- nincs hiányában a piac Szombaton délelőtt például az egyik ismert szegedi kofa a köveíütző párbeszédeit folytatta le egy uriasszounj al: Kofa: Ez a "áioaiii való csirke 3 korona 20 fi bér naccsága, a kézit csókolom. Náccsága: De drága. Két koronát adok érte. 'Kofa: Kiéit koronáért inagaun is megzabálnám. (Egyébként élélimiszerelkinek cg-yál talán nem vagyunk hiányában. Még délben is miindemlMie élelmiszert találna; zöldségek, 'termények bőrvien vla.nma'k, sőt nyers tésztát is árusítanak. Szegedinleik nincs .mitől! tartania. A győzeiUmet meghozza neki, mint az egész monarchiának, dicsőségesem küzdő hadseregünk és addig- győzzük buzgóisálggiail, imáival, lelkosedéissleíl, szeretettel, sőt élelniiiszerekkel is. Szegedi hüszárfSoruos kellős kitüntetése. Megírtuk mára, hogy a király dr. Kardos Géza főorvost signum -laudisszal tüntette ki Kardos dr. -szegedi ember, a város társadalmában jól ismerik. A .háború kitörésekor azonnal bevonult és a 15-ik huszárezredhez osztották be. Ebben az ezredben színtiszta: borsodi, gömöri és szabolcsi imagyarck küzdenek, csu dálatos hősiességgel. És Kardos Géza részt vett ezrede minden ütközetében, lovon, a hu 'szártiszte,k oldalán követte a csapatát s mindig az ütközetek területén nyújtotta az első segítséget és szinte állandóan tűzveszélyben volt. Már az első hónapokban kitüntették, főorvossá léptették elő, soron kívül. Hét és fél hónapig volt a harctéren s a királyi kitüntetés most másodszor érte. /A szegedi kórházakba a háború során eddig -több 15-ös Ihuszárt hoztak, sebesülten. Mind elragadtatással beszélt a „huszárok doktor uráról". Egyik altiszt például igy jellemezte : — A doktor ur minden tűzben ott volt, mindig az -ezreddel jött s a legbetyárabb sirap* nell és gránáttüzben is kötözte a sebes huszárokat. A tiszt urakkal lovagolt a veszedeleimbe, hiába kérlelték, az istenért doktorkám, eridj vissza, nem itt a helyed, ő nem tágított és ténylegesen ott volt .rögvest a szerencsétleneknél. Még a földerítéseknél is ott volt! Dr. Kardos Géza és ezrede eleinte Auffenberg seregébe volt beosztva. Már augusztus végián borzalmas csatában álltaik és — mint illetékes helyen közlik -velünk — Kardos doktor megtette, hogy a leghevesebb srapnel 1 és gránáttüzben mindaddig a tűzvonal közvetlen közelében dolgozott, aimig minden egyes sebesültet el nem látott kötéssel és minden kívánatos orvosi segítséggel. Megtörtént másnap, h-ogy a gyaloglh-adpsztálya hirtelen vi'szszaivomilt és kénytelen volt visszahagyni a súlyos sebesülteket. Másnap pedig az orosz tá madó hadosztály vonult vissza és tért ki oldalra, a legnagyobb — menekülésszerű — mozgással, ugy. Ihogy az orosz súlyos sebesültek is a csata szinterén maradtak. Kardos doktor ékkor két szanitéepatrullai száznál több súlyos sebesültet kötözött be, — olyan munka, amit liüen felfogni alig lehet, csakis súlyos sebesültek méltányolhatják igazában... A lembergi nagy csatában szintén ott volt dr. Kardos. Jó idő volt még ekkor és a főorvos a front mögött egy szénaboglya tövében készült a mentő munkára. A boglya tetejére tűzték ki a vöröskeresztes zászlót, amit a szél lobogtatott és minden jel szerint lőszert jelző zsázlónak nézték az -oroszok s a leghevesebb ágyútűz alá .vették a szénaboglyát. Borzalmas pillanatok, hiszen sebesültek kerültek tűzveszélybe, az orvosnak pedig választania kellett, hogy minden sebesültjét kiteszi-e az elvérzésnek, avagy ő is és több sebesültje az ágy ú tűzben esetleg elpusztul. És Kardos dr helyben- maradt mindaddig, amíg a súlyos sérülteket elláthatta s jórészben meg i-s menthette. A-z. oroszok általában nem -tüzeltek a vöröskereszteseikre, azért feltételezni lelhet, hogy mert kezdetben, feltűnő helyre tűztük a jelzőzászlókat, messziről hasonló lőszer-zászlóval cserélhették össze és e miatt tényleg' neim egyszer kerültek a mi orvosaink és- s-z'anitéceink, -természetesen velük a már sebesült emberek is v-eszélybe. Az orosz katonák, h-a megsebesültek, ép olyan bizalomimal várták a mi orvosainkat, akár az övéiket. Ha valaki megsebesül, abban a pillanatban már nem katona: ember! Szenvedő é's' segítséget váró. A borsodi huszár-ezred- és vele Kar-d-os Géza is a San .mellett vivo-tt ütközetekbe került. Limanovánál, a döntő nagy csatában is ott dolgoztak, majd az üldözésben- is részt vettek és. a megvert orosz -ser-eget egészen Tarnovig követték. A világháború folyamán —ez máris történelmi bizonyság — sehol nem maradt annyi halott együtt a csatatéren, mint Limanovánál. Az igaz, h-ogy a m-i huszárjainkból is nagyon sokan- -ott maradtak, de irni, volt ez a halom az -orosz hullák dombja mellett — beszélt-e egyik Szegeden fékivő 15-ös1 huszár. — Lim-anova alól a Lososina folyó völgyébe vonultunk. Itit isimét véres összeütközés kez;ődött. A folyó hídját a visszavonuló oroszok fölrobbantották, nelhogy, tovább üldözhessük őket. A község lakói, azonban megmutatták a1 gázlókát, azokon átmentek a mieink és a füzesben elhelyezkedtek, gyalogsági harcot kezdtek a huszárok, cserkeszek és doni kozákok ellen. Egy órai harc után két kozák-szotnya megadta magát s mivel nem volt orvosuk, az ő sebesültjeiket is Kardos doktor látta el, aki mindenhol velünk volt. A második kitüntetést voltaképpen azért kapta Kardos Géza, mert itt nehéz tüzérség dolgozott ellenünk s oda is tüzeltek, ahol a főorvos ur ellátta irgalmas, szamaritánus munkáját... Az oroszok azzal se törődték, 'hogy orosz sebesülteket pusztítanak el. Dr. Kardos Géza főorvos egy hónapnál tovább szegedi katonai kórházban működött, de a mai napon ismét visszatért az északi harctérre. _ - ~ _ _ ' bosszankodás és kellemetBII iflHllfl 'en keze'ési költségek a lm iiiiiiiu házicsengő berendezésénél. lu luullu egyísenMumorf kapcsoltat a világítási hálózatra. Kezelését s ientartást egyáltalán nem igényel. Kapható fonyó soma világítási vállalkozónál Kölcsey-utca, Wagner palota. A villefranchei Royal-kávéházban. Érdekesen jellemzi a Journal de Geneve egyik legutóbbi száma a francia kisvárosi kávéházi életet a mostani háborúban, sőt annál is jóval többet jellemez. Érdekességénél fogva szóról-sz-óra való fordításban közöljük az egész cikket: A kávéháznak L alakja vau. Az ajtóval szemben a kasszatündér trónol, aki helyzete magaslatáról kellően kiaknázza a kávéház kedvező alakját és hol az egyik, h-ol a másik szárnyba vet biztatóan mosolygó pillantásokat. Van kikre, mert nem: vitték ám el Franciaországban mind a legények elejét. Itt is, ott is, daliás, fiatal emberek, akikről vajmi kevesen tudják, -h-ogy -m-iért éppen ők a „nélkülözhetetlenek" a hivatalukban. Mentségükre legyen mondva, a -háború kitörése előtt ők maguk seim. sejtették ezt az ő n-agy nélkülözhetetlenségüket. Minden -esetre jó jel, hogy csak a hivatalukban nélkülözhetetlenek, ellenben a harctéren nélkülözhetők. A kávéház bíborvörös plüss palmlagjain mindenütt a vidám könnyelműség -és gondtalan szórakozási vágy terpeszkedik szét. Az -egyik fülkében intim- kis társaság ül: két hölgy, az egyik ép most vett-e le kalapját és gondosan igazgatja a tükörben kacér fürtjeit. Ott van még egy civil if-ju is, aki mellesleg mondva katona, -de ugylátszik szégyen-li a legénységi állományhoz való tartozását, vagy pedig derogálna a népfelkelő főhadnagy urnák, aki szintén -ott van a társaságban-, sőt teljes joggal, mert az egyik hölgynek ő az ura. A főhadnagy ur sántít, n-e-m -mintha a harctéren lett volna, hanem azért, mert — köszvényes. iNem csoda, a kávéházi ablakok mellett mindig van1 huzat s mint évek óta, most a háború alatt is naphosszat ott ül. Derék hazaifi lehet, -hogy sántasága dacára is teljesít katonai szolgálatot, ámbár rossz nyelvek azt fogják rá, hogy csaik azért katona, mert a hadiprótlékokkal megs-ulyosbitott főhadnagyi fizetés ép a duplája annak, .amit civilben keres. Aztán neim, kell elfelejteni azt sem, ihogy köszvénye elég b'xtositék arra, hogv tüzyonalba ne kerüljön. Segédszolgála-tra van orvosilag minősítve. Meglehetős egyenlő időközökben csattogás hallszik -egy másik asztal márvány lapjáról. Tisztek kártyáznak ott. Közben gyöngyöző boros poharakat emelgetnek a szájúkhoz, hangosan kacagnak és vidámak abban ,a reményben, íh-ogy mire ők kerülnének a frontra, meg lesz — a béke. Amo-tt pezsgős üvegek durrognak, a cigánynóta jutalma: banknóta. Az az asztaltársaság ugy szórja a pénzt, mint azt csak magyar mágnásóktól láttam, amikor a farsangi szezont Budapesten töltöttem. A pincértől megtudtam, hogv eze-k az urak hadseregszállítók. Bizonyára még egy néhány, forró éjszakát akarnak eltölteni, mielőtt — hűvösre kerülnek. Magánosan, tetőtől-talpig feketében — de nem gyászban — -ül az egyik asztalnál egy mit sem kifejező szemű fiatal asszony. Előtte limonádé. Látszólag nem érdekli senki és semmi. Alighanem vidéki asszony, aki. sebesült ura látogatására jött be a városba. A falusi asszony félénkségével in-ká-bb lenn ül a kávéházban emberek között, samlmlnt fönt a 'szállodai szobában féljen. Majd csak akkor megy fel, amikor nagyon elálmosodik ésí raz álom erösebb l-esz, mi-nt az idegen, szállodai szobától való félelme. .A villamos 'szellőztető egyhangú bugása csaknem idegessé tesz már. A spanyol cigány mintha tudná és érezné ezt és valami ábrándos operette-részletfce fog. Olyan szépen húzza. liogy nemcsak és hagyom abba az irá-st, hanem a pápaszemes öreg .ur, aki velem szemben ül, .szintén leteszi az újságot, amelybe eddig oly dühösen merült bele. Bizonyosan a boclh-eok barbársága dühösitette fel. Uj vendégek jönnék. Zajosan és lármásán. Jó vacsorát ehettek és jó bort ihattak, mi-