Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-30 / 102. szám

Szeged, 1915. április 30. BÉIA4AGYARORSZÁG. 7 lönfél-e n-eimeit eeim, Ina komolyan óliaijtumk gonidicsikiodní .szerencsétlen ifeileibarátaínkrál. Rokkant akik á iváilt és — sajnos — még váló vítcaeirik között igen nagy számban olyan rokkantak is viannalk, akik bizonyos testi hi­ányosság miatt Ihiaidlbayemuilásnk előtt űzött munkájukat nem folytatlhatijálk, de ,-kellő gon­dosság .mellett kitanitihatetk clly toeiresetforá­si Ik'bian, amelyek űzését a testi iliiány nem akadályozza. iMajidneim Ikiapadlbatatilan aura kerese t'fcTráiso'k.n,alk a száma, amelyeknél! az emlbeirnelk nem vailaimennyi mülködő végtagja szükséges és dl sem képz-elbetdk egyetlenegy eíképen szerencsétlenül járt 30—35 évet be neim töltött fiatal embert, még lina annyira ai alifalbéta volna s, begy ,azt egyik-niásilk ipari ágban 'kiiképezni, munkaképessé tenni nem lelhetne. Mindenek előtt ezeket kellene a tétlenség -okozta nyomorúságtól] megmenteni, hogy öntudatos, a jövője iránt aggódó .férfin tárt karclkkial fogja imegr/ag.adni a néki élkép­pen kínálkozó alkalmat, hogy ne ikegy-ado­mányból éljen, ihaneim ibogy végzett munká­ljiának értéke arányaiban írem dezlhesise Ibe életét. A hadviseléshez rok-kantialkíká nyilváni­totti -egyének nem minden tekintetiben lker-e­setiképte] e-nek. Ha akadnának olyanok is, siklik dolgozni nem szeretnek ós tőkét ko.v-á­c oln.ak rokkants-águlklbél, -azokat valamelyes rendiszabál y alkotásával képzettségükhöz megfelelő kónyszermaniiílvára kellene szorítani esetleg kiatonai .fegyelem mellett. Viszont a sokaságnak a,m-a tul-nyqimió részéről, amely und'orcidilk 'mindenféle 'kegyiadornánytól, a legmesszebbmenő támogatással, igaz feleba­ráti szeretettel atyailag kell gondoskodnunk nemcsak az ő saját jóvciltiulk, Ibamem a társa­dalom és az állam közgazdaságának érdieké­ben is. iHa megtanultak .szerencsétlenül járt rokkantj •ainlk valamely iparágat és a.ki'k arra érdeimeselknek bizonyullnaik, elő kell -őket is-e­giteni az önállósulásiban, 'a lesaiáidallaipitás­ben. Habár ia 'mezőgazdaság terén is érvénye­sülhetnek egyes rokkanlak, azoknak túlnyo­mó része mégis aligha lesz képes az -ezen a ter-en ane«-kívánt munkának .megife.Jeliii; el­lenben akik ,a kezeiket ihatznáHhatják —' va­lamennyien hasznos (munkát végezhetnének ipari téren. .Legehő .sorban tehát szakszerű megalapítás .alapján a rokkantlaknak .minő­sítése, .osztályozása volna szükséges: munka­bírásuk tekintetében, különös figyelemmel azolk értelmiségétől remélt kézügyességük szerint. , i ker-eí kedell-m i és iparkamarák .miniden mazafias (mozgalomlból 'kiveszik a részüket és o-entieibb, n-am-es-ehb munkát alliglba -végezték valaha, mint a .most kínálkozó albalc.mnial, ha magukévá teszik ama feladatot, amely hazánk keresk-odelméré, iparára és 'közgazda­sági életére klszámithatlan ifcntcissággall hír, h-a furgóireu feláflliíianak köteleikben lelkes tagokból álló bizottságokat, amelyek odaadó szeretettel, a lelkiismeret teljes hevével szol­gálják eme szent ügyet -és oda törekszik, hogy a kerületeikbe tartozó községektől ihe­tenkin t jelentéseket kérnek Ibe a bábomban rokkantakká vált egyéneik értelmiségéről és esetileg meg nyilvánuló óhajaikról, amelyeik alapjáu gondoskodás történlbetnék ipari .imin­m-kat vsgozrj tuidó rokkantaink edllátásárél es kitaoiiítiatásáróil. A kamarák mentőangyalck munkáját végeznék és ez a legkevesebb, amivel .állam és társad,akim részbeni háláját nyilvánitilrat­ná azokkal .szemben, akik érettünk küzdöt­tek, érettünk szálltaik szembe a ,halállal és miattunk váltak rokkantakká. Kőnig Salamou. dauasbbsabaaqaaabbasabaabbaababaaabbsaabaaanfiaaabaa villamos- csillárok minden áremelés nélkül óriási választékban, liiláglffól bauezeféseftef a legolcsóbban eszközli FtfUIMSÓ világítási vállalata, Kölcsey­H *J?IB«J<Ui wUlll«J utca 4. sz., Wagner-palota Hazaárulással vádolt szerbek a szegedi hadbíróság előtt. (Saját tudósítónktól.) A szegedi bonvéd:­had'csztálybiróság elé -csütörtökön felvonult Mátyásmező község egész szerb elöljárósága, hazaárulással vádolva. A jeles társaság a szerbeket akarta értesíteni -csapataink moz­dulatairól. A terjedelmes anyagú bünpör tár­gyalása egész napon át tartott. A tárgyaláson Lippmann Lapos ezredes elnökölt, tárgyalás­vezető Szerdahelyi László alezredes, hadbíró volt. A vádat Szende Vilmos főhadnagy, h-o-n­védügyész képviselte. A vádirat szerint a mult év augusztus hó 14-én Mátyásmezőn a községházán Re in Mik­lós biró, Sztojanovics (Miklós jegyző, Marko­vics Péter és fíogoszlávlyevics György táv­irati értesítést kaptak Kugier Samu ómoldo­vai községi jegyzőtől, amelyben ez arról ér­tesítette a mátyásmezői -elöljáróságot, hogy még a délelőtt folyamán a községházára ér­kezik. Kugier jegyző, amikor megérkezett, előadta, hogy az Országos Vöröskereszt jó­ték-onyeéiu akciójához csatlakozásra hívja föl Mátyás-mező nemesszivii lakosságát. Amikor előadta Rein Miklós bírónak jövetele célját, a községházi teremben csöndes iddogáíás köz­ben szó esett a kitört -háborúról. Beszélgetés közben a mátyásmezői biró fölemelkedett az asztal mellől és hangosan a következő beszé­det intézte társaihoz: — Emberek, jó volna két társunkkal ér­tesíteni a szerb testvéreket, hogy katonáink elmentek. Adjuk tudtukra, hogy most csak két század katonaság van a Duna partján, a többi Galíciába menetel. Tehát a szerbek bátran jö­hetnek és elbánhatnak a magyarokkal. A szegedi honvódügyészség a négy szer­bet állami haderő ellen elkövetett bűntettért fogta perbe a katonai Btk. 327. §-a alapján. A mátyás-mezői hazaárulókat Maletics llica községi rendőr jelentette fel, aki a mult év augusztus 14-én kihallgatta az egész be­szélgetést a községiházán. A biróság először Rein Miklós bírót hallgatta ki, aki semmire se akart .-emlékezni. A többi három vádlott is mindent tagadott. Érdekes volt azonban a föl­jelentő rendőr vallomása. Maletics llica el­mondotta, h-ogy gyakran hallgatódzott, mert a háború alatt ez hivatalos kötelessége. Tud­ta, hogy a biró -és a jegyző -erősen szerb érzel­műek, azért figyelt rájuk. Egyébként megerő­sítette a följelentésben foglaltakat és hivatko­zott egy éjjeli őrre, aki szintén (hallott min­dent. Ezután az éjjeli őrt hallgatta ki a biró­ság, aki azonban azt vallotta, hogy ő nem hal­lott semmit. Ö ugyan éjjeli őr, de azért aludni is szokott éjjel, mert máskor meg nappal őr­ködik és igy nappal nem alhat. A kérdéses napon is véletlenül aludt éjszaka. Délután kihallgatták Kakuszi Antal sze­gedi lakost is. Kakuszi azt állítja, hogy a tanuk neki azt mondták, hogy -mindent be fognak vallani, mert tudják, hogy a hamis esküért súlyos büntetés vár. A vádlottak ta­gadják, hogy ők ezt mondták volna. Tekintve azonban azt, hogy Kakuszi csa-k nagyon ke­veset ért szerbül, tehát a beszédüket rosszul értelmezhette s igy a hadbíróság Kakuszií nem is -eskette meg vallomására. A tárgyalást délután hat órakor fejezték be. ítéletet ma nem hoztak, mert az ügyész még két tanú előállítását kívánta s az indít­ványnak -helyt adott a biróság. A tárgyalás folytatása május 1-én délelőtt félkilenc óra­kor lesz, amikor még Kugier ISámuel ómoldo­vai községi j-egvzőt és Juhász Árpád csendőr­őrmestert fogják kihallgatni. HANGVERSENY A LÖVÉSZÁROKBAN. Kriener-Körösi Jenőről, a 20-ik népföl­kelő gyalogezred népszerű főhadnagyáról ér­kezett hozzánk ma hír. Kriener a polgári -élet­ben színész, a Népopera baritonistája. Szege­den, ahol rokonai közül többen laknak, szin­tén ismerték a nevét és képességeit. A déli harctérre ment, ahol sok -hadjáratban vett részt. Most egyik tiszttársa arról értesít ben­nünket, hogy Kriener-Kőrösi Jenő még mindig a deli harctéren van .s valóságos lelke, viga­sza a csapatoknak. Áldott bohém-kedve a harctéri fáradalmak közt se hagyta el s a mű­vészi ambició is minduntalan kitör belőle. Ka­tonáit minden .fáradalomban követi s olykor, a nehezebb föladatoknál, vidáml mekázássai, lelkesítő énekszóval buzdítja őket. A főhad­nagy -művészi énekének híre eljutott a déli hadsereg főparancsnokságára is, ahol tudva­levőleg egy királyi herceg a legnagyobb ur. Egy szép napon Kriener ebédre szóló meghí­vót kapott a főhadiszállásra. Asztalbontás után aztán énekelnie kellett. Hogy milyen ha­tással, — az mutatja, hogy a főparancsnok forró kézszoritások közepett e szavakkal vált meg tőle: —.Nagyon kérem, bajtársait is minél sű­rűbben lelkesítse föl szép énekével. Ez meg is történik azóta minden nap. — Kriener csapatának telefonjába busz más te­lefont kapcsoltak be seténkint s a művészfö­Lázba fogja hozni az egész várost az pénteken, szombaton és va­sárnap, három napon át az Urániában.

Next

/
Thumbnails
Contents