Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-29 / 101. szám

Szeged, 1915. április 29. DÉLM AG Y ARORkSZAG. 3 rrértföld. Hosszúsága 37, szélessége 4.2 méter. A halón, mely 45 centiméter átmérőjű torpedót lövel ki, békeidőben tizenhét tengerész teljesített szolgálatot. Parancsnoka, lovag Trapp György sorhajókapitány német származású, 1880-ban született. A fiumei tengerészeti akadémián tanult és onnan kilépve, mint másodosztályú tengerész békeidőben teljesített rövid szolgálat után részt vett a kinai expedícióban és a boxerlázadás. alkalmával Peking ostromában. Itt ezüst vitézségi érmet kapott. 1908-ban lett sorhajóhadnagy s mindjárt a tengeralattjárókhoz került. Kitüntette magát és a katonai érdemkeresztet kapta. A fiumei Whiteadi torpedógyár igazgatójának leányát vette feleségül. Általános sztrájkot kezdenek az amerikai munkások. Zürich, április 28. A Central Federated Union oí America, amelynek 300.000 tagja van, kongresszust hirdetett Newyorkba, hogy véget vessen az amerikai hadianyag kivitelnek. A kongresszusra a munkásszervezetek s az országos szövetség háromezer megbízottat küldött. Egyhangúlag elhatározta a kongresszus, hogy proklamálja az általános sztrájkot s igy fog véget vetni amerikai hadianyaggyártásnak és a hadianyagok hajóra rakásának. A kongresszus azt is elhatározta, hogy az általános sztrájk kezdetét váratlanul fogja kihirdetni. A főrendiház ülése. A magyar főrendiház ma délután báró Jósika Samu elnöklésável ülést tartott. A népfölkelői kötelezettség kiterjesztéséről, a magyar népfölkelőknek osztrák csapatokba való beosztásáról, továbbá a népfölkelés alkalmazásáról szóló javaslatokat 'tárgyalta. Báró Rosner Ervin indítványára a törvényjavaslatokat tárgyalás nélkül, ugy általánosságban, mint részleteiben is változatlanul, egyhangú lelkesedéssel elfogadták. Diplomafák tanácskozása Rómában. Róma, április 28. Tittoni tegnap délután a Consultán hosszasan tanácskozott Sonninóval. Róma, áprjlis 28. A Messagero közli, hogy a kormány a párisi, londoni, berlini és bécsi nagyköveteket tanácskozásra hivta (Rómába. norvégia és anglia. Krisztiánia, április 26. A Norsk Nciringhiv, amely igen elterjedt és tekintélyes nemzetgazdasági heti folyóirat Krisztiániában, április 24-iki számában vezércikket ir a jelenlegi háborúnak a nemzetközi kereskedelmi jogra és kereskedelmi erkölcsre való befolyásáról, Norvégiának Angliához való gazdasági és politikai viszonyát illetően azt állapítja meg a cikk, hogy a tengeren a jelenlegi háborúban az ököljog vált uralkodóvá és hogy Anglia tengeri rendőrségnek tolta fel magát, mert a semleges országoknak bele kell törődniük abba, hogy hajóikat angol kikötőkbe hurcolják és ott átkutassák. Egyes hajókat olyan sokáig tartottak ott, hogy kénytelenek voltak éruikon az ott szokásos áron túladni. A semlegesség fogalma nem létezik többé, mert a hadakozó telek kereskedelempolitikailag rákényszerítik a semlegeseket, hogy ide vagy oda csatlakozzanak. Mindenki előtt világos, hogy Norvégia nagy mértékben függ Angliától, amely minden lényeges kérdésben megszabhatja a föltételeit, annál is inkább, mivel a jelenlegi kormány kevésbbé alkalmas arra, hogy Angliának a tiszteletét Norvégia jogaival szemben fokozza. .Norvégiának teljes blokirozása ugyan nem vihető keresztül, de már az angol szénkiviteli tilalom hatalmas nyo! mást gyakorolna a norvég iparra. Norvégiának örülnie kelt, ha nem következik be gabonahiány; jelenleg mások kegyelméből él és a szerint is bánnak vele. Jelenleg Norvégiában az angol követ bizonyára ép oly hatalmas, mint magú az országnak a miniszterelnöke. Pusztaszeri magyarok Nikolajevics nagyhercegről. (Saját tudósítónktól.) A pusztaszeri: magyarok is ugyanugy méltóak e nagy időkhöz, mint minden magyar, ők kiváltkép gyűlölik a muszkáékat, sőt személyes megvetést éreznek ellenük. — Hogyne kérőm, az a girhes Nikolajevics személös vendégünk volt, szüvesen láttuk a gémnyakút akárhányszor, most pedig ...? És Nikolajevics nagyhercegről, minden oroszok legfőbb vezéréről ugy beszélnek, mint régi ismerősről („bár ne ismernénk" — mondják), aki sürün látogatott el Pusztaszerre s akit az őrgróf Pallavicini-család .révén ők is magyaros nyíltsággal fogadtak s ha látták az uton, az erdőn, vagy földeken, megsüvegelték, kérdéseire tolmács utján feleltek. A pusztaszeri tanító ma is elmosolyodik, a mikor fölemlíti, hogy egyik öreg magyar parádéban állt a fene nagy ur elé és kivágta: — Nem véli fönséged, hogy illenék már magyarul is szót érteni... Amikor Nikolajevicsnek lefordították a furcsa magyar véleményét, hahotázott, őszintén, belülről, ahogy különben alig szokott. A pusztaszeri magyarok, persze nemcsak a zsellérek és földmivesek, .hanem1 a kastély lakóinak véleménye ez az orosz, fővezérről: Hihetetlenül gőgös ur; ;ha valaki orosznak született, csak rabszolgalélekkel mer a közelében tartózkodni. A magyarokat szinte imádja. Ha magyar mágnásokkal beszélt (Pusztaszeren egész tucat gyűlt össze mindig, amikor az orosz nagyherceg itt időzött), egészen tiszteletteljes, gavallér arcot vágott a különben inkább paraszti nagyorosz. S a magyar mágnásokat valósággal utánozta viselkedésében. Egyszer ugy nyilatkozott, hogy a magyar főár mégis csak legkülönb teremtmény Európában. — Önök az egyetlen romantikusok ebben a csúnya században, — mondta egyszer, részegen. Mert inni azt tudott, de csak régebb időben. Utóbb imár nem; mindenki beszélte, hogy gyomorbajos. Pusztaszeren mindig cigánybandát kívánt és féléjszakán nem szólt egy szót se, csak fújta a füstöt és merengett s a prímásra rámosolygott. Ha italos volt, akkor fütyülte a nóta melódiáját. Egyszer az ölébe ültette Urbán Lajos szegedi cigányprímást és azt mondta neki, ha elmegy Szentpétervárra, orosz főúrrá teszi. De ekkor nagyon részeg volt. A hajnali órákban volt különösen elemében. Ilyenkor mintha kicserélték volna. — Ijesztő, gonosz arca megenyhült. Fölugrott, élénken gesztikulált, olyan volt, mint ahogy Don Quihote 'lovagot elképzeljük. Lendület volt a szavaiban és fantázia, mert ami csak érdekli, abban hihetetlenül éleseszü. Egyszer ezt mondotta, midőn valaki dicsérte Oroszországot: — Tudják, mit mondott Napoleon Ruszsziáról? Majd elmondom: Európában Oroszország az egyetlen hatalom, amely minden számítás nélkül folytathat háborút; akar nyernek, akár veszítenek egy hadjáratot, a vége mindig futás. És fölkacagott kísértetiesen s a szemei szikráztak: — Tudják mit? Az ellenkezőjét én szeretném bebizonyítani. Egyszer igy nyilatkozott: — Vannak emberek és népek, akik ha szabadsághoz jutnak, elveszítik a lelküket. Környezete ezt furcsállotta, de senki nem merte megkérdezni, hogyan érti. Amikor először látta a pusztaszeri emléket, kérdezte, mi ez? Elmagyarázták s megkívánta a honalapítás részleteit is. Különösen az ragadta meg .leírhatatlan hatással, amidőn a vérszerződést hallotta. — Ilyen jelenetet Shakespeare se irt! Kolosszális, hét törzsfőnök vérfogadalma ... karjukat megmetszették? közös edénybe a friss vért? Ittak belőle? Persze betartotta hiien mind a fogadalmat! Sokáig gondolkozott ezen s akkor nap nem is vadászott tovább. Különben olyan szenvedelmes vadász, amilyen aligha akad még egy Európában vagy Ázsiában. Egy alkalommal órákig zengő viharban maradt a pusztaszeri nagy erdőben s bőrig ázva kitartott s mulatott, hogy a haitói kidőltek. A főúri hölgyek egy alkalommal megnehezteltek Nikolajevics nagyhercegre. Ugyanis egy szimpatikus arcú kozák, aki állandóan követte, elkísérte arra az őz-, fácán- és nyulvadászati területre, amelyen hölgyek is megjelentek. A kozák a nagyherceg mögött állott és ugy nyújtogatta a megtöltött fegyvert. — Történt, hogy órák multán, egy őzike tiint elő és nyugodtan szembe fordült a társasággal. Még a kozák is meglepődve állott és nem váltott idején fegyvert, ugy, hogy a nagyherceg elkésett, az őz a sürü felé nyargalt, eltűnt: megmenthette az életét. Nikolajevics, mint az őrült vetette rá magát a kozákra, levágta a földre és megtaposta, már a mellére akart gázolni egész testsúlyával, hogy megölje; amidőn a társaság közbelépett és megakadályozta a további szörnyűséget. Azóta Nikolajevics őfenségét hölgyek egy vadászatára se kisérték, hiába dicsekedett, hogy nézzék meg, minden lövése halálosan talál. Vájjon jön-e még életében a kedvelt Pusztaszerre? Szalay János. villamos- csillárok minden áremelés nélkül óriási választékban, beuesetísekef a legolcsóbban eszközli Fonyó SomaviláRitási vál|ala,a> Koicseautca 4. sz„ Wagner-palota