Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-25 / 98. szám

4 lerne s hegy hiven sugározza-e vissza Nagy Péter cár minden cári utódának politikáját egész a mai napig. Katalin cárnő kelet-római rémképei, — ki egy unoka nagyságát akarta 'biztosítani (Constantin nagyherceg), akii azonban sóha sem lépett trónra, — Lengyelország felosz­tása, a kusahuk—kainardsehiii béke, a szent szövetség és a krimi háború, hogy tovább ne menjünk, mint kiolvasható ama végrendelet­ből, mert az képviseli a cárok áMampolitiká­ját. Egy történet-búvár sem bizonyitihat a tör­ténelmi tények ellen s Nagy Péter tényleg ugy gondolkodott, amint azt állítólag I. Na­poleon a szájába adá. A Romanoírok leghőbb vágya I. Pétertől kezdve, a Fekete- s Balti­tenger birhatására, Konstantinápolyra és igy a Balkánra és Boszporusra van irányítva. Ezt bizonyítja C'herzon várcs déli kapuján álló és Katalin cárnő által készíttetett .felirat: „Itt ve­zet az ut Stambulba". És még egy cárnak se jutott eszébe ezen felírást esetleges félrema­gyarázások elkerülése végett eltávolítani. Egy végrendeletnek sem kell okvetlenül írva és jegyzők által hitelesítve lennie, csak át kell változtatni «e szót végrendelet e szóvá: hagyomány s azonnal egy tágabb látkör nyí­lik meg. Hagyomány volt Julius Caesernak a csá­szárságról való álma is, melyet Octavián va­lósittatott meg: a Hőibenstauífok tönkremené­se, a német Ottók Olaszország után való vá­gyának hagyományából származott; hagyo­mány volt Hutten Uirich „Én mertern"-je, a mire a német nemzet 'befejezett egyesülése után 300 évi időköz után emlékezett vissza. Ép ily hagyomány Péter cárnak végren­delete, ha nem Is. használta a holt betűket, hogy az irva az utókornak megőriztessék. Élt ez folyton, mint szóhagyomány, hol hango­sabban, hol szerényebben nyilvánulva, azon mértékben, mint Oroszország hatalma, emel­kedés vagy hanyatlásban volt. Lelkesité Anna cárnő tanácsadóit és hatalmasan lángolt Ka­talin becsvágyó szivében, diplomatikus sze­rénységgel járta át gondolatait I. Sándornak és hatalmasan izgatta iMiiklós cár agyát, mig ez egy napon a tömeghez leülepedve, a pán­szláv program pontjait óriási ámításokká da­gasztá. Az eredetileg lágy kedélyű II. Sándort megmámoritá, egyensúlyából kimozditá és megkeményité. És bizonyítsa be százszor is a történetíró, hogy azon okmány, mely Nagy Péter cár vég­rendelete nevet viseli, hamisítvány, a világ hisz e végrendeletben, mert annak tartalma, az állítólagos örökhagyónak és cári utódainak jellemével hiven megegyezik. Hisz a rómaiak is hittek Julius Cézár állítólagos végrendeleté­ben, melyet a meggyilkolt 'hulláján nekik An­tonius felolvasott. A polgári életben, hol az enyém és tied között dönt a biró, a betű ké­pezi a bizonyítékot, a történelemben azonban a szellem. Ha I. Napoleon Nagy Péter végrendeletét valóban csak kieszelte és 'Les-űrnek -müvében leendő nyilvánosságra hozatal céljából átadta, ugy legalább az az egy bizonyos, hogy Napo­leon a hagyományokat és a ÍRomanoífok jel­lemét, mint senki más, lángeszüleg feltudta fogni s ha nem is mondta ki Péter cár azt, a mit a korzikai óriás eltávozott lelkére fog, de bizonyára gondolta. Egy látnók szavai azok, mik e végrende­letben foglaltatnak. íme néhány cikkely a végrendeletből: A Hl. cikkely figyelmeztet „minden mó­don északra, a Balti-tenger hosszában kiter­jeszkedni, hasonlókép délen a Fekete-tenger hosszábari'. Az V. cikkely: „Az osztrák ház érdeklő­dését az iránt felkelteni, hogy a törökök Euró­pából kiűzessenek s ezen ürügy alatt egy ál­landó hadsereget tartani. A Fekete-teger pari­ján utakat építeni s folytonos előnyomulással egész Konstantinápolyig terjeszkedni". A VIII. cikkely: „Annak valódiságát el­ismertetni, hogy az indiai kereskedelem a vi­DÉLMAGYAR0R3ZÁG. lágkereskedetem1 s aki azt birja, — Európa ura". És 154 évvel Péter halála után, aki ezeket az alapelveket állítólag leirá és 65 év múlva akkortól, amidőn ezek állítólag kieszeltettek volna, fenyegetőleg bizonyítja be a Kárpátok­ban, a Fekete-tegeren és a Dardanelláknál az ágyúdörej, hogy ezen cikkelyek n-em egy pa­zar képzőiét torzszülöttei, hanem SZÍVÓS tör­ténelmi élettel birnak, eredménytelenül alkal­mazva az egyik, félénken elhibázva a másik által, -mig végre mégis kitörésre jutottak, — majdnem az egész világot lángba borítva. A mai nemzedéknek megkönnyítette Orosz­ország Péter cár hagyománya talányának megfejtését. Szeless Adorján. .•••••••••••»aaaaaaaaaaB»BHaB9Baaiaai:9sasasaBsiiBiaBi A háborús London. (Egy előkelő bécsi ur, .aki most került hazia Londonból, a Neue Freie Presseben igy jellemzi a háborús Londont: — Este érkeztünk meg (Londonba, a nyüzsgő északkeleti pályaudvaron, mintán hónapokon át nem volt szabad elhagynunk Man szigetét, ahol a háború kitörése ért ben­nünket. Amikor autónk a sötét utcatömke­,leglbe robog, nyolcat üt az óra. Sajátságos látvány. A íeklaimtranspareuteknek a sötét házak falain felkapaszkodó és iámét lekúszó villamláimipáit ©fajta valaki vagy — valaimi. Eltűntek csillogó koszorúi a lámpáknak, amelyek azt hirdették: „Idegerősitőül igya­tok Dewars Whiskyt!" vagy „Sir Herbert Tree — Dávid Copperfieklen!" Utcai és ki­rakatlátopák egyszerűen nincsenek. Nincs acélkék ég narancsszínű reflekszekkel, amely annyira -London sajátossága volt, hogy tőle ©elválaszthatatlannak tetszett. , Mindezek helyett megmagyarázhatatlan, aggasz­tó, nyomasztó valami. Kísérteties hussogás, tompított tülkölés, nehéz, visszafojtott ziíhá­lása valaimi -nem egészein rendben -működő óriási gépnek. Az autó óvatosan robog a a híres Trafalgar iSquareon keresztül, ahol Nelsont büszke, karcsú szobrán elnyelte az éjszaka és .a sötétség. Azonban -hirtelen még­is előtűnik a szobor: hat különböző irány­ból fénykévék szóródnak a térre, A fény ka­pok átkutatják -minden irányban az égbol­tozatot, titokzatos Zeppelineket keresve. Számtalan fakó arc tűnik fel néhány pil­lanatra, azután isimét sötét. minden. A szo­rongó, kísérteties érzés (mindinkább növek­szik. A közlekedés megakadt, várakoznunk kell. Végre legördül a kocsink a Themsehez. A máskor csillogó, állandóan hullámzó fo­lyam, a. „Btver", sötéten, élettelenül, mint­egy -megbénultan terül el. Sötét és élettelen a szállodánk is. Minidjárt a belépésnél fi­gyelmeztetnek .bennünket a villamos lámpa ővatcs kezelésére. Nem alszik az ördög! Minden sarokban idegesség, az egy kori (nyu­galomnak és a -bizto-nság -érzetének nyoma sincs már. (Másnap reggel. Az -utcákon (mindenütt barna, aranygombos klhaikirulhá-s katonák. Lapos sapkák, karcsú séfcapálcikák*. Láttukra igazáin nincs az embernek az az érzése, -hogy majd ezek „fogják felszabadítani a világot a német járom alól." Csaknem mindannyian Samara borotváltak, legföljebb, Iha bajuszuk van. Szakáll a-s honvédő Alibi ónban teljesség­gel elképzelhetetlen. Egyébként a derék vi­tézek, akiknek az a feladata,hagy John Bull szigetországát megvédelmezzék a „teuton in vázáétól és kegyetlenkedésektől", majd hatal­mas óriások, majd tör-peszerü megjelenések, miután az angólok az utóbbi időben rájöttek arra, liogy kis ember néha -nagy bottal jár. Igy keletkezett a kicsinyek ezrede, a ba-n­ta-rn." Ha a moziban valamelyik szkeccsben ilyen ban tárnok jelennek -meg a színpadon, ihatártalau a lelkesedós és elragadtatás. iMi-g sok katona arcáról hideg elszántság olvas­ható le, számos arcon nagyfokú, félreismer­Ijetetlen kimerültség látszik. Ez a kimerült­ség kétségtelenül az újonckiképzés kegyet­Szeged, -1915. -április 25. len szigorúságának tudható be. (Nemrégiben azt irta egy isimerősöm, Ibogy egy ,24 ember­nek szánt helyiségben hetvenketten -vannak összepréselve. Ágyuk: csupasz deszka. De nemcsak a szállás, hanem az élelmezés sem megfelelő, ismerősöm ezen levele szerint. A katonák általában udvariasain visel­kednek és nem tolakodnak, habár túlhajtott öntuid'at és a szeszes italok túlságos élvezete neim egyszer vezet nyilt utcán lejátszódó bcx­vi-adalokra. A katonák a korcsmák előtt ál­lamaik feleségeikkel, -siki.k piszkos, fé illetlen hajzatukkal, kékes vörös, puffadt ai cukkol, bambán bámészkodó szemükkel kimondha­tatlanul visszatetsző látványt nyújtanak. Csecsemőiket a. karjukon tartják.és nemcsak sört, hanem gint iis adnak nekik anyatej he­lyett. S miivel public Ihoiuiseba gyermekkel nem szabad lépni, a korcsmák előtt az utcán fogyasztják az italt. -A Ibiin, a tudatlanság és kizsákmányolás oly erős szövetséget kö­tött a korcsmák köriül, hogy Lloyd-Georges alkoholellenes akciójának csak résztvevő mosollyal adóznak a londoniak. Forduljunk be a büszlke WMt&hrdl-utcá­ba, ah-ol olyan -sok a kcrmányépület. A ház­tetőkről zászlók lengenek az angolt k -és a sz-övetségesek színeivel és miinden sarc.k mö­gül, -minden mellékutcából feliharsog a ron­gyos irikkancsck idegrontó orditása: Uj orosz invázió! Az orosz,ck közel Tbo-rnlhoz!" „Há­rom német cirkáló esülyeisztés-e!" „Konstan­tinápolyban lázadás kitörőben!" „A berlini színházak kényszerbezárá-sa!" stb. Az ut-ca miniden épületéről plakátok rikitanak min­den lelhető és -lehetetlen szin-ben. Ujonc­csalogató plakátok! Fehigrunlk, egy auto­omnibuszra, amely szintén tele vau aggatva ugyanilyen -plakátokkal. Elvisz bennünket a Trafalgar Squarera, amely ennek a hisztéri­kus világvárosnak bizonyára legérdekesebb tere. Mos-t, a nlappali fényiben persze másként mutat mint -tegnap -est-e a fényszórók kutató fénykúpjainak a világítása -mellett. Az ad­mirális is látszólag gondtalanul tekint le á láibai alatt hullámzó tömegre. Az óriási ta­lapzaton és a négy íbrit oroszlánt deszkák­kal kerítették Ibe. A -deszkákon -sárga plaká­tok Nelson és Kitchener ünuepies intőszóza­taival. Az emberek azonban -elsietnék :mel­'•PUik. anélkül, hoigy egy tekintetre is mél­tatnák. Jobbról-balról egy-egy rezes banda játszik: verbuválnak. A hazafias dalok és in­dulók lelkesitésre vannak szánva. A hatás azonban gyönge, siralmas. Dologtalan na-p: lopók állanak ott szenvtelen, közömbös, sok­szor gúnyos arckifejezéssel, mintha azt -akar­nák mondani: „Nekünk ugyan játszhattok! Minket bizony meg nem fogtok!" Ha az em­ber szóba áll vélük, a vállukat rángatják és meg vannak róla győződve, hogy nincs az a hatalom a világc-n, amely fegyvere- szolgá­latra kénysz-erithetné eket. -De külömhen is néhány héten belül le lesz -mészárolva Ger­rnany. Megint -felkapaszkodunk az autóbusz te­tetejére. Első pillanatra agyanaz a zűrzavar az utcákon, mint máskor. A nagy áruházak előtt tolongás, mint rendesen. De ha az em­ber közéje vegyiül a törne,gnek, rögtön érez­hető az a hisztérikus, beteges vonás, amely a tömegben annyira ragadós. iA legtöbb áru­ház, vendéglő és -kávéház pénztárain az a biztosítás olvasható, hogy az alkalmazottak közt nin.es egyetlenegy német- vágy osztrák. Éis ez olyan jóleső elégtétellel tölti el a brit kebleket. Hirdetik továbbá, hogy a ház eny­nyi meg ennyi alkalmazottja vonult önként a harctérre. Az éttermekből elbocsátották a német ós osztrák zenészeket, 'hogy a „kiil­föl dieskedés t" egys zersmii n d-enk orra kiirtsák. Ami a belgákat illeti, a Ion-doniak sokkal kevésbbé örülnek nekik, mint azt a világ­gal el szeretnék hitetni. Nap-nap mellett rendeznek botrányokat részeg belgáik, akik 'bár erőteljes férfiak, mégsem akarnak 'ki­rályunkért és hazájukért hadba sietni. Külö­nösen a fiatal belga nők ellen vadnak*az an­golok elkeseredve^ .mert minden „alacso­nyabb" munkát elutasítanak magúiktól arra való utalással, hagy hazájuk feáhlozta ma-

Next

/
Thumbnails
Contents