Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-24 / 97. szám

4 DÉLMAG YAROiRSZÁiG. Szeged, 1915. április 24. A telefon a Bécs, április 22. Az orosz—japán háborúban talál először nagyobb méretekben hadi alkalmazásra a telefon. Hogy a telefon-, illetve távíróhálózat akkori terjedelméről fogalmunk lepvén, lel kell említenünk, hogy a mukdeni csata mindkét hancvonala 80—100, az, önállóan működő osztagokéval együtt 120—150 kilométer széles volt. Ligv az orosz, mint a japán főparancsnokság nem volt 10—12 kilométerrel a front mögött. Ez volt a telefonhálózat kerete. Ma ez a keret hasonlíthatatlanul' nagyobb. A nyugati front kiterjedése 700, ,a keletié Bukovinától a Keleti-tengerig pedig 1300—1400 kilométer. A főbuzalok a főhadiszállásról a hadsereg-, ezektől a hadtestparancsnoikságig mennek. Itt kezdődnek a hadosztályokhoz és az önálló csapattestekhez való elágazások. Innen a dandárokhoz és egyes csapattestekhez, ezeken belül a zászlóaljakhoz és századokhoz ágazik el a telefon. A nagyobb harcvonalszélességnek megfelelően a parancsnokállomások is mélyebben tagolódnak. Szerény 10 kilométeres mélység ma már nem felel meg a főparancsnokságnak, legfeljebb egyegy hadosztály-, vagy hadtestparancsnokságnak. Különösen nagyjelentőségű a telefon a tüzérság számára. A tüzérségi parancsnok sokszor több kilométernyi távolban levő megfigyelő állásokból csalhatatlan biztossággal irányitja ágyúit. Csodálatos valami az ilyen telefonhálózat. Gondoljuk csak el: A főparancsnokság szellemi szikrája kipattan és átváltozik rögtön elektromos szikrává és a katonák százezreit irányítja meghatározott irányba, meghatározott céllal. Vagy fordítva: A harcmezőn még párolog a vér és a legrövidebb idő multán a legfőbb parancsnokságok már tudnak azokról az eseményekről, amely száz meg száz kilométer távolban lezajlottak. Sőt igy sokszor módjukban áll rögtön kijavitani, vagy megváltoztatni az eseményeket. Elméletileg tehát könnyen elképzelhető, hogy a főhadiszállás maradjon meg a fővárosban és innen irányítsa a hadakat. A megboldogult udvari hadi tanácsnak például annak idején sok öröme szerzett volna a távirda és a telefon, az az egy azonban bizonyos, hogy savoyai Jenő herceg nem vivta volna ki győzelmeit. Hogyan dolgoznak a telefon-osztagok emberei, tisztára meseszerű. Kezdjük a kevésbbé állandó parancsnokságoknál, tehát a hadosztály,parancsnokságtól jeleld A hadosztály menetel. Telefon osztagja rakja a 2 milliméter vastag kábelt a menetvonal mentén fákon, háztetőkön és kerítéseken keresztül ugyanabban a tempóban, amelyben a csapat menetel; többnyire elül, de a biztosított zónán belül. Amint a hadosztálytörzsszállás tartózkodási helyére ér, a hadosztály-telefonközpont már kész is. Innen kapcsolódik a csaputtelefonvonal. Az ezred mondjuk B.-be menetel. A telefonosok együtt mennek az előőrssel. Utakon, vagy mindenen keresztül-kasul és sohasem marad el. A telefondrótot az egyik — mig a másik lehengergeti, — ho'sszunyelü villájával fára, bokrokra aggatja, vagy a csupasz földre fekteti. Alig ér az ezred rendeltetési helyére, már megkezdődik a felhívás. A telefonüzenetk javában folynak. Mivel az ütközet folyamán js kell helyzetjelentéseket adni a magasabb parancsnokságnak, az abban a helyzetben van, 'hogy a hadvezetés részleteire is befolyást biztosítson ,magának. A parancsnokság távol van, de a karja, az messzire ér. A telefon nagyszerű alkalmazása természetesen teljesen átalakította a parancsközvetitést és igy önkéntelenül is felmerül az az elvi kérdés: Miként hat a telefon a magasabb parancsnokok harc alatti tevékenységére és személyes magatartására? És egy másik: Miféle befolyást gyakorol a telefon az alpar a n c sn ok ok ön á 11 ós ágá ra ? Foglalkozzunk előbb az első kérdéssel. Az 1806 07-iki hadjáratban Napoleon a Vrka háborúban. (a Bug egyik mellékfolyója) forszirozása céljából személyesen tartott terepszemlét és a folyó egyik szigetén felment egy ház padlására, hogy az ellenséges hadállásba betekintést nyerjen. Ez csak egy eset a sok közül, a mikor Napoleon személyesen tartott terepszemlét. Ebből kiderül, milyen fontos, hogy a parancsnok a helyszínén a saját szemeivel lásson. A frontok mai óriási kiterjedése mellett ez a magasabb parancsnokokra nézve lehetelen, de a badtesparancsno koktói lefelé még ma is kötelesség ez. A legkitűnőbb térkép sem tudja azt a benyomást pótolni, amit a harctér közvetlen szemlélete előidéz. És még valami. Ismét Napoleont hozzuk fel példának, aki annyira ismerte a katona pszichéját. Az austerlitzi ütközet előtt igy kezdődött a napiparancsa: „Katonák! Személyesen fogom vezetni zászlóaljaitokat. Távol fogom! magamat tartani a tűztől, ha megszokott bátorságtokkal rendetlenséget, zavart visztek bele az ellenség hadsoraiba. Ha azonban a győzelem; csak egy pillanatra is kétes lenne, akkor császártokat elsőnek fogjátok soraitokban látni, mert a győzelemnek nem szabad kétesnek lennie ott, a'hol a francia gyalogság becsületéről van szó, amely olyan nagy jelentőségű az egész nemzetre nézve". Ezzel arra akarunk rámutatni, hogy vannak mozzanatok ma is, amikor a hadtestparancsnoktól lefelé szükséges saját személyének a latbavetése. De a csapat nemcsak ütközet közben szereti látni a vezetőit, hanem a menetelések alatt, táborozásokkor és a lövészárkokban is. Ez éltet. Viszont a személyes jelenlét által a vezetőknek arra is nyílik bőséges alkalmuk, hogy csapataik harckészségéről is 'meggyőződést szerezzenek. Vegyük most a másik esetet. Feltéve, hogv a parancsnokok állandóan a telefon mellet tartózkodnak, hogy kéznél legyenek, ha egy-egy fontosabb parancs vagy jelentés érkezik, másrészt azért is, hogy ők azokat rögtön továbbithassák. Ebben az esetben teljesen elvesztenék a saját csapataikkal való érintkezést. Nem tudnának résztvenni azok örömében és bánatában, közel volnának ugyan hozzájuk és mégis oly távol! A katonáskodás hivatalnokoskodássá fajulna, ami egyenesen veszélyt jelentene a hadseregre nézve. Itt aztán fontos és érvényre jut az igazi katonai rátermettség. A parancsnoknak éreznie kell azt, melyik pillanatban, hol a helye. Egyszer rekognoszkál, máskor valami kilátást nyújtó helyről irányítja a hadmüveietet, ismét máskor a telefonnál lesz. Azonkívül megvan a segédszemélyzete, a törzskara, vezérkari tisztjei, akik sok tehertől szabadithatják meg és megosztják vele a munkát, ha nem is a felelősséget. Most világítsuk meg a második kérdést, azt tudniillik, hogy a telefon micsoda befolyást gyakorol az alparancsnokok önállóságára? A telefon segítségével az álparanesnokok úgyszólván dróton ráncigálhatók. Ez mindenesetre nagy előny, mely csak ennek a modern érintkezési eszköznek tökéletes félreismerése mellett válhatnék hátrányossá. A békében 'megállapított ordre de bataille alapját képezi a háborús ordre de bataillenak. Ennek az az előnye, hogy az elöljárók és alantosok már a békében meg- és kiismerik egymást. Minden parancsnok meg fogja tudni különböztetni A-t B-től. A-nak elegendő lesz olyan parancs, amely inkább tájkörü direktíva, mint megkötő részleteket tartalmazó utasítás. B-t azonban kézben kell tartani, aszerint, a mint nekivágni szerető vagy késedelmeskedő természetű. A parancs tehát az egyéniséghez alkalmazkodik, de ezt az egyénitést nem szabad összecserélni az önállóság korlátozásával. A mindenkor rendelkezésre álló telefon-összeköttetés könnyen arra csábit, 'hogy gyakori részletutasitásokkal befolyásolja az alparancsnok önálló elhatározásait. De itt is arra kell rámutatnunk, amire az ölső kérdésre adót feleletnél. A katonai rátermettség és az alantosok egyéniségének az ismerete megmutatja a helyes utat. Mert önállóság nélkül, az egésznek keretei közt mozgó szabad elhatározás és felelősségérzet nélkül az egész hadigépezet mihamar elakad. 'Hivatkozhatunk Napoleon tábornokaira, akik a császár pályafutásának a vége felé irtóztak minden felelősségtől, miután a császár már előzőleg megfosztotta őket minden önállóságuktól. Bármilyen szempontból nézzük is a telefont, mint hadi segédeszközt, bizonyos, hogy a modern hadvezetésben teljesen nélkülözhetetlen. Visszaélések a zene-záróra körül. Ajánljuk ezeket asorokat a főkapitány ur figyelmébe. (Sóját tudás Hónktól.) Köriül íbetiU két héttel ezelőtt dr. Szalay József főkapitány egy szigorú rendelettel megtiltotta a kávésoknak, hogy éjjeli egy órán tul 'zenélhessenek a helyiségükben. Annak idején részletesem foglalkoztunk a főkapitány ur rendeletével és közöltük nyilatkozatát is, amelyből kitűnt, hogy fontos és elfogadható okok indították a főkapitányt a zene-záréra 'behozatalára. A főkapitány ebben a nyilatkozatában azt is hangoztatta, hogy előbb kipróbálja az uj intézkedést és amennyiben azt egyesek neim tartanák be, az egyöntetűség érdekében a visszaélések ellen minden eszközzel el fog járni. iTiz napja is elmúlt már, hogy életbelépett az uj szabályrendelet és kétségtelenül meg lehet állapitami, hogy üdvös hatást váltott ki általánosságon. (Elmaradoztak, sőt majdnem teljesem megszűntek azok ,a „frivol tivornyázások" és dáridók, amelyek igazán disszonáns hatást váltottak-ki a mostani nehéz időkben. Eddig rendibe is lenne a dolog, mert "az intézkedés helyességét belátták a legjobban érdekelt felek is: a kávésok és a jobb zenekarok is; a baj azonban ott mutatkozik, hogy eddig miég nem tuidtak érvényt szerezni a rendelkezésnek egyöntetűen. Napirenden vannak ugyanis a 'visszaélések, amelyekre itten azért akarunk rámutatni, mert az egész intézkedés komolyságát és célját veszélyeztetik. A visszaélőket kivétel nélkül a kisebb, talán inkább a lehújszerű, zug-kávéházak követik el, ahol részint a nyilvános helyiségben is túllépik a zárórát, részint pedig a szeparékbau zenéltetnek a mulató vendégeknek reggelig. Van például Alsóvároson egy olyan rosszhirű vendéglő, ahol nap-nap után folyik a „ricsaj", mintha nem is volna záróra-rendelet, sőt a cigányok egy óra után más helyiségből is odaszállítják a kótyagos „zenéltető pasast" abban a bitben, hogy ott mindent szabad. A belvárosban is van néhány olyan kisebb káivéház, amelyben a napi rezsit csak a zenekar buzgó vendéglátása tudja födözmi és ezekben .a helyiségekben is szívesen túllépik a zárórát, ha akad mulató. lEzelk a köztudomásu visszaélések természetesen nagy elégületlenséget keltenek a nagy kávésok és az elsőrendű cigányzenekarok körében. Az elsőrendű kávéházak tulajdonosai nem fogják megkockáztatni, hogy egy mulató' társaság kedvéért, vagy hogy számokban fejezzük ki magunkat, tiz üveg pezsgőért afférje támadjon a rendőrséggel. Az elsőrendű zenekaroknak tehát egy óra-