Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-22 / 95. szám

4 DÉLMAG YA ÍRORSZÁG. Szeged, 1915. április 22. Schweiger Sándor azt indítványozza, hogy akkor a zsömlye sütést szüntessék be. A fehér (sütemény 80%-át körülbelül a zsömlye árusítás teszi ki. Inkább csináljanak a mostani két és fél dekás (kifli helyett három dekásat és zsömilye ne legyen, ami négy deka volt. A közélelmezési bizottság ezt a javaslatot elfogadta a főkapitány azon előterjesztésével együtt, hogy a kenyérliszt fagyasztást a háromszorosra emeljék, a főzölisztét pedig 30 dekára csökkentsék. Ezután a bizottsági tagok felhívták a főkapitány figyelmét arra, hogy a kávéházakban és vendéglőkben is szabályozni kell a fogyasztást, mert ezeken a helyeken nagy pazarlás folyik. Hoszas vita után a közélelmezési bizottság ugy határozott, hogy a kávéházakban és vendéglőkben egy ember egyszerre csak két kiflit kaphat: ebéd és vacsora alkalmával pedig két darab tiz dekás kenyeret. A cukrászokra, kávémérésekre vonatkozólag pedig kimondották, hogy csak olyan árukat hozhatnak tetszé-s szerint forgalomba, melyeknek több mint 50%-'a nem lisztből készüit; olyan árunál azonban, — mint a „kalács, kuglóff stb, amely főleg lisztből készül, ők ís alá vannak vetve az általános szabályoknak. Majd beterjesztette a főkapitány a kenyér uj makszimális árára vonatkozó javaslatot. Eszerint a pékek egy uj kenyérfajtát állítanak elő: 15 százailék búzából, 15 százallék rozsból és 70 százalék tengeriből. A kenyér ára kilónként 42 fillér; a viszontárusitók részére pedig 38 fillér. A bizottság elfogadta a javaslatot és így valószínűleg már május 1-én olcsóbb lesz a kenyér. Több tárgy nem lévén, az ülés véget ért. ü Szerdán délben a közélelmezési bizottság ülését megelőzően a kereskedelmi és iparkamarában megjelentek azok a pékmesterek, akiket a hétfői értekezleten próbasütéssel bizott meg dr. Szalay József főkapitány. Próba-kenyeret hoztak: Schweiger Sándor, Schütz István, Kertész Sándor és Szűcs Béla pékmesterek. A próbasütés alapján azután a főkapitány hozzájárulásával egy vegyes bizottság döntött .a kenyér előállításának minősége és ára felett. Az értekezlet-jéllegü ülésen Szarvady Lajos kamarai elnök elnökölt és részt vettek Weiner Miksa, Wimmer Eülöp, Csonka Ferenc és dr. Szalay József. A főkapitány vágta fél a kenyereket és sorra kínálgatta a jelénlévőket, akik meglehetősen vegyes érzelmekkel táplálkoztak a kukoricás, burgonyás, kevés búzás kenyerekből. Végre is a „de gustibus non est disputandum" elvének fentartása mellett arra a meggyőződésre jutottak a kóstolók, hogy legjobb, legízletesebb kenyér az — a körülményekhez képest, 'amely 15 százalék buza, 15 százalék rozs és 70 százalék tengeri vegyülékből készül, bar az ilyen kenyérfajtának is különböző ize van az egyes pékmii helyek feldolgozása szerint. A pékek ezt a kenyeret 44 fillérért akarnák árusítani. A főkapitány kijelentette, hogy az ilyen összetételű kenyérfajtát közfogyasztásra alkalmasnak találja, de a pékek árszabását drágának tartja. Legfeljebb 40 filléres árat szabhatnak a kenyér kilójáért. A pékek azonban eleinte ennyiért nem1 voltak hajlandóik belemenni a dologba. Hosszas vitatkozás és sírás után mégis engedtek a 44-bőí és azt a közvetítő ajánlatot tették, hogy abban az esetben hajlandók 40 fillérért árulni a kenyeret, ha a viszontelárusitóknak nem adnának kenyeret. A kamara vezetősége ezzel szemben a leghatározottabban ragaszodott ahoz, hogy a kereskedők is kapjanak viszont !elárusutásra kenyeret, még pedig kilónként 4 fillér engedmény mellett. Erre a pékek ujabb lamentálása következett. Azt hangoztatták, hogy tönkre kell menniök ilyen feltételek elfogadása esetére. Ma pedig nem lesznek velük szemben móltányosabbak, akkor be fogják zárni a műhelyeket és nem sütnek egyáltalán. A főkapitány azonban most már erélyes volt és kijelentette, hogy ha a pékek nem 'hajlandók engedékenységre, akkor már holnapra 4000 kiló kenyeret süttet és 38 fillérért fogja árusít lat ni a hatósági élelmiszer üzletben. A pékek erre mégis csak meggondolták a dolgot és felajánlották, hogy hajlandók a közönségnek 42 fillérért, a viszontelárusitóknak pedig 38 fillérért adni a kenyér kilóját. A főkapitány ezután még fentartotta a döntés jogát a közélelmezési' bizottság, üléséig és ezzel az értekezlet véget ért. HÍREK oooo Német és magyar. fi Saját tudósítónktól.) [Megmarad örök igazságnak, liogy az erkölcs magában hordja jutalmát. Magyarország akkor is hasznát fogja látni annak, hogy fiai vitézek, páratlanok az önfeláldozásban, emberfelettiek a lialálmegvetésben, — ha ezért nem is idacsőr ki bennünket a külföld, sőt ha régi elfogultságának idétlen maradékaképen tudomást sem akar venni a ma,gyár katona kiválóságáról. Mi tudjuk: kik vagyunk, micsoda szerepet töltünk be a most folyó hatalmas szinjátéklban; tudjuk és rovásra vettük, hogy minő eredményeket köszönhetünk a magyar vér hullásának, annak, hogy a magyar fiuk ezrei habozás nélkül, a megdicsőülés ihletével adták oda ifjú életüket. A helyónivalóság a jól végzett munka tudata megadzi a lelket. ahoz, hogy emelt fővel, dacos büszkeséggel menjen el a <piaci kicsinylés, az Ízetlen nyelvültögettés és a rágalom mellett is; (megtettük ezt mi is lelkünk zavartalan nyugalmával valahányszor azt láttuk, hogy a rosszindulat a kihallott vér áradatától sem retten vissza és annak a látványára sem száll magába, 'hogy egy gyönyörű, nagyimultu és nagyrahivatott nép, magasztos Himnuszát zengive, meg nem haladható elszánással mint áll ki védelmi harcának csatasikjára. A 'gonoszindul atu kicsiny lés nem bántott és nem többnek, csak természetesnek találjmk, ha a mi nagy igazságiunk hóditó útra indul. Amint hogy elindult és hódit naprólnapra. Az idejét sem tudjuk már, hogy a német lapokban mikor szerepelt utoljára a német véna leghuanorosabb termékeként a korlátolt és bárdolatlan Mikosch, sőt lassanként arról a rossz szokásról is letesznek, hogy hadseregünket megnevezve, az osztrák ós magyarból következetesen elhagyják — a magyart. Nem osztrák már a magyar huszár, nem landwéhr a magyar honvéd ós egyenes járatú külföldinek nem jut eszébe, hogy a magyar fegyverek győzelmiét illetéktelen címnek irja a javára. De a fölgerjedt német lelkiismeret még itt sem áll meg igazságot osztó buzgalmában, ma már ott tart, hoigy egyenesen megtagadja eddigi felfogását és annak .az ellenkezőjét vallja. jMa — ebből a fajtából elsőnek —• a kezünkbe került az előkelő német társaságoknak egyik közismert hetilapja, mely egy nagyrangu tiszt .arcképét azzal a megjelöléssel közli, hogy ez a tábornok parancsol a Kárpátokban küzdő német és magyar (deutsc'lie und ungarische) csapatoknak. Német és magyar. Nem níéenet és osztrák, nem néniét és osztrák s magyar. Német és magyar. Ennyi. (Nem tudjuk, ez, a megjelölés a német nagyrabecsülés vagy alaposságnak a jele-e. Azt akarja kiemelni, ogy hadseregünk csatáiban leginkább a magyar vitézségen gyönyörködik, .vagy hogy a Kárpátok egyik pontján a német csapatok mellett tisztán magyar ezredek küzdenek. Jelentsen áim bármit, Ausztriának nincs oka, hogy féltékenykedjék e címnek kétségtelenül hiányos vc 1tán, mert annyit szerepelt ő mái nélkülünk és rovásunkra, liogy most már igen soká történhetik ez megfordítva, még pedig anélkül, hogy a paritás © téren teljességéiben Ihelyreállana ... — Meghosszabbították a katonák szabadságát. A hadvezetőség tudvalevően a katonák közül a mezei munkák elvégzésére sokat szabadságolt. A tizennégynapos szabadságidők ma, szerdán jártak le. A tavaszi mezei munkákat azonban a Nagy-Alföldön és a Dunántulon a nagy esőzések miatt, a Középtiszán, a Maros és a Kőrös mentén pedig a folyók áradásai miatt csak részben végezhették el. A gazdasági egyesületek ezért fölírtak a földmiveléstigyi miniszterhez és kérték, hogy eszközölje ki a szabadságidő meghoszzabbitását. Illetékes helyen közölték, hogy ott, ahol arra szükség lesz, a mezei munkák elvégzésére szabadságolt katonák szabadságidejét meghosszabbítják. — Kinevezés. Bereczk László szegedi református lelkészt, a király a szegedi 5-ik honvéd gyalogezredhez segédlelkésznek nevezte ki. — Szegedi csendőrök kitüntetése. Engel Mihály, Szilágyi Péter, Kleilsch Arzén és Atyánszky Mihály II. csendőr kerületbeli c. őrmestereknek a balkáni haderők parancsnoksága a bronz vitézségi érmet adományozta az ellenség előtt tanúsított vitézségükért. — A Hadsegitő Bizottság április 22-én, csütörtökön délután félőt órakor ülést tart a belvárosi óvó emeleti termében. Ez alkalomból a május 2-án rendezendő fiisttelen-nap részleteit állapítja meg a bizottság, s ezért az elnökség kéri a bizottsági tagokat, hogy az ülésen minél nagyobb számban szíveskedjenek megjelenni^ — Gróf Tisza Lajos állapota. Budapestről jelentik: A miniszterelnök öcscsének állapotában némi javulás állott be. Az elmúlt éjszaka jól telt el s közérzése reggelre még kedvezőbbre fordult. Hőmérséklete változó, a hőmérő a tegnapi naphoz képest csökkenést mutat. — A francia fővezér életmódja. Loid Northcliffet, a Temps munkatársát fogadta a főhadiszálláson a francia hadsereg fővezére. Joffre tábornok. A lord látogatása kapcsán a következőket irja a francia generalisszimus életmódjáról : A tábornokot, akár egy polgári családot, minden formalitás nélkül meg lehet látogatni. Joffre kis szobában, fehér nemezzel letakart asztalnál ülve fogadott; a szoba béke idején az urasági inas lakása volt. Reggel félhétkor már dolgozószobájában van a tábornok. Hét órakor hat vezérkari tiszt, Pelle tábornok két adjutánusával és három nagy rangú tiszttel, jelentkezik nála. Ekkor beszélik meg az éjszaka érkezett jelentéseket és e tanácskozás alapján adja ki Joffre parancsait. A parancsokat telefonon vagy távirattal továbbítják. Ezzel tellik az idő 11 óráig. Ekkor a tábornok néhány tojást és kevés hust eszik: ez a mindennapi ebédje. 12 órakor megkezdődik a második tanácskozás. Egy órakor autóba ül és a frontra megy. Gyakran csak este 8 órakor tér vissza ez útjáról és rögtön utána rövidebb ideig tartó konferenciát tart. 9 órakor megvacsorázik és 10-ig a térképek előtt ül. Pontban 10 órakor lefekszik és pihen reggelig. Joffre kék kabátban, érdemrendek nélkül