Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-21 / 94. szám

Szeged, 1915. április 21. 1 >ELMA G Y ARORSZÁG. H — Egy gyalogos tisztünk naplójából — dezte. A Ghios és a szárazföld közötti tenger­szorosban a cirkálók utolérték a torpedónasz­dot és hevesen lövöldöztek rá, de nemi talál­tak. A naszád legénysége, miután látta, hogy nincsen menekvés, zátonyra engedte a naszá­dot, de előbb a torpedókat és a .muníciót a tengerbe dobta. A 7. HADTEST JÓZSEF FŐHERCEG TISZTELETÉRE. Varcmnó, április 20. József főherceg had­testének, a 7. hadtestnek a Kárpátokban ara­tott legutóbbi győzelmeit szép összejövetellel ünnepelték ma meg Varrón. A főherceg tisz­teletére résztvett a vacsorán Frigyes főher­ceg, hadseregünk főparancsnoka, továbbá a német és az osztrák-magyar vezérkar több magasrangu tisztje, valamint Lipót Szalvá­tor főherceg, tüzérségi főparancsnok is. AMERIKA KÖZBELÉPETT MEXIKÓ ÉRDEKÉBEN. Kopenhága, április 20. A íNovotje Vremja tokiói táviratot közöl, amely szerint az ottani amerikai nagykövet hivatalos lépést tett a japán kormánynál japán hadihajóknak mexi­kói vizeken történt összevonása ellen. TÁRGYALÁSOK BOLGÁR—ROMÁN EGYEZSÉG LÉTREHOZÁSÁRA. Bukarest, április 20. Szófiából jelentik: A Dnevnik értesülése szerint a bolgár és a román kormány között ismét megkezdődött a tárgyalás;, amelynek célja, hogy a két állam külső politikai kérdéseiben megegyezzenek. A Dnevnik szerint a bolgár kormány a tárgya­lást azzal az óhajtással kezdte meg, hogy a megegyezés minél előbb jöjjön létre. EGY SZENZÁCIÓS BOLGÁR RÖPIRAT OROSZORSZÁG ELLEN. A Ki fog győzni? cimii brosúra szerzője, az ismert nevü bolgár publicista és politikus, Keremetschiw dr. „Hogyan vezetik tévútra a népet?" cimen szenzációs uj röpiratot bocsá­tott ki, amely az elsőnél is nagyobb feltűnést idézett elő. A szerző kíméletlen hangon lep­lezi le müvében Oroszország hódítási politi­káját és megállapítja, hogy az 1877—78-iki orosz—török háborúnak ;sem: volt Bulgária felszabadítása a célja. Hivatkozik a szerző arra a biztos alapokon nyugvó szövetségre, mely Ausztria-Magyarország és a német bi­rodalom között az entente államok egymás közötti viszonyával szemben fennáll. A Bul­gáriára zuhant katasztrófa — úgymond — a Gesov kabinet esztelen politikájának a követ­kezménye volt. A katasztrófát Oroszország •készítette elő. Ha a russzofllek ma még azt kívánják, hogy Bulgária Oroszországgal menjen, akkor tudatos hazaárulást követnek el. A bolgár fegyvereknek habozás nélkül a kétszínű Oroszország ellen kell irányulniok, a mennyiben ennek tényleg eszébe jutna, mennyiben ennek tényleg eszébe jutna, hogy lábát bolgár földre tegye. — Harcias komolysággal hagyják el a zászlóaljak állomáshelyüket a muzulmánok és horvátok áldása között, akik győzelmünkért imádkoznak. Két menetnap. A hőség és a por megszabadítja a csapatokat gyöngélikedőik­től, a tartalékosokat pedik megedzi a közeli fáradalmakra. Az elbucsuzkodás elfelejtve s egyáltalán; nincs az az érzésünk, hogy a 'halál elé megyünk. Inkább uagy az örömünk, hogy egyszer vége a tespedt békének és hogy al­kalmunk nyílik hazánknak és magunknak a minket megillető helyet kivivm. A legénység dalol és nem1 zavarja örömüket az sem, hogy mindinkább megszaporodnak a ihábonus je­lek. A csendőrök és népfölkelők lázadókat ki­sérnek. A népföikelők az ő hosszú Werndl­szuronyaikkal éppenséggel ijesztők, amint menetoszlopaink mellett elhaladnak. A vakí­tóan fehér országút mentén égő házak, me­nekülő törökök a határszélről, mint szegényes cókrnókjukkai megrakott szekereik mellett ballagnak. Még egy rövid kapaszkodó és lábaink alatt fekszik a hatalmas G. Polje, melyet túl­érett gabonaföldek és buja legelők borítanak. Számtalan nyáj, 'a pásztorok közt néhány díszpéldány az öreg törökökből. Az ellenség felé eső lejtőn barátságos zöld közül kikandi­kálnak G. és A. helységeik piros háztetői. Mögöttük hirtelen emelkedik kopár sivárság­ban egy meredek sziklafal. Hatalmas ellenté­tek. És amilyen 'a természet, olyanok az em­berek is itt. Félig gyermekek, félig rablók. A Karszt itt .minden esodálatosságával tárul .fel a szemlélő előtt. A termékeny hegységben1 szétszórtan feküszne'k az egykori; urak: a tö­rökök várszerű karaulái. 'Nevetségesen; cseké­lyek lehettek azok a csapatok, amelyekkel ezt a járhatatlan vidéket évszázadokon át tartot­ták megszállva. Tehát odaát fekszik Montenegró. Le­génységünk kíváncsian nyújtogatja a nyakát. Ott fönn ülnek Nikita sólymai. Csak ugy csu­roghat a nyáluk 'azon kövér ürük láttára, a melyek pelyhes felhőként takarják a zöld bár­sonylegeiőt. De éles szemükkel látják bizo­nyára azt a vékony, szürke fonalat is, amely végtelen hosszúságban húzódik a 'határ felé. És ha ezeknek a sólymoknak elég jó fülük is volna, meghallanák az éneket is, mely Ausz­tria-Magyarország minden nyelvén: németül, magyarul, csehül, lengyelül és ruténül hang­zik és amely sziklaszilárd bizalomról regéi. Este fefé elérjük A .. .-t. A Illőségnek és a hosszú menetelésnek érezhető a 'hatása. De csakhamar elfel'jtve a fáradtság és a szomjú­ság, A zsázlóaljnak az M .. .-tői északkeletre fekvő magaslatok ellen kell támadnia. Mintha valami .villamos áram: futott volna végig a zászlóaljon. A derék határvadászcsapat egyik tisztje, akin meglátszik, hogy már megszagol­ta a puskaport, tájékoztat. Közvetlenül A ... előtt elhagyjuk az országutat és egy meredek kapaszkodó után elérjük a határvadászok őr­házát. Készen (ártott fegyverrel elhaladunk egv házcsoport mellett, távcsöveinkkel pedig át­kutatjuk a terepet. Egy hordó vörösbor a sziverősitő, azután eltűnnek — a parancsnak megfelelően — az est sötétjében a vékony raj­vonalak. Nincs ellenállás, nincs lövés, de a Karszt, az rettenetes. Csuszva-kuszva, ug­rálva nyerünk teret. A törpe bükk sürü bozót­ja eltakarja a szakadékokat. Hihetetlenül SZÍ­VÓS növényzet. Az éles kard hatástalan. Az éjszka enyhe. A zászlóalj rajvonalakban vár­ja a hajnal pirkadását. A mészsziklák a hold ezüstös fényében télies képet mutatnak, pedig nyár van. A nagy csendben minden zörrenés, minden madárcsipogás, a legfesziiltebb fi­gyelmet kelti. Senkisem gondol alvásra. Elő­őrsök és tiszti őrségek óránkinti felváltással. A tiszti szolgák értékes holmijukkal elmarad­tak. A napkelte előtti szürkületben néhány montenegrói gyülekezett össze a szemben le­vő hegynyergen. Távolság 1800—,2000 lépés. Nekünk ez tulmessze és az a néhány ember nem cél. Megvárjuk szomszéd oszlopaink ér­kezését. Napkelte után eltűnt az ellenség. Jön a reggeli. Odaát élénk tüzelés kezdődik. Sohasem halott kettős hang és magasan fölöttünk éne­kel, fütyül valami a levegőben. Közben csere­bogárszerü zümmögés. Önkéntelenül is meg­hajlik az ember, ha ilyen zümmögés közvet­lenül soraink fölött surran el. Semmit sem ér­zek, pedig egy kis lámpaláz nem volna cso­dálható a debütnél. Pszichologikus kíváncsi­sággal vizsgálom az idegeimet — semmi. Az urak mellettem, dohányoznak és 'beszélget­nek. Itt-ott hangos kacagás hallatszik, ami egy-egy sikerült helyzetéle folytán támad. A legénység a felülmúlhatatlan, természtes fede­zéket oly ügyesen használja ki, ahogyan, az béke idején sohasem volt elérhető. Csak a fe­jük bukkan néha elő a hasadékból és a ciga­retta kedves füstje száll a törpebükk fölé. Komikus jelenségekben sincs hiány. Egy helyütt például egy eleven bokor kelti fel. fi­gyelmünket. Egy gyalogos túlhajtotta becses személyiségének a mászik hozását. Köröskörül tele van aggatva ágakkal, egy-egy galy még a gomblyukaiba is kerül. S ott — óh, hiúság netovábbja! — az egyik a zsebkendőjét hasz­nálta bajuszkötőül1. Az ellenség erősebben tü­zel és pontosabban céloz. ,A visszhang pokoli a sziklák között és vége a tréfálkozásnak. A támadást elrendelő parancs megváltásiként hangzik és mint a megbolygatott ihangyaboly­ból özönlik elő a fegyveres nép a sziklák kö­zül. Csukaszürkénk kitűnő fedőszin a Karszt­ban. Minden szakasz, minden raj önállósítja magát, a szakadékos. terep lehetetlenné teszi az egységes vezetést. A vezényszók közül csak az „Előre!" hallható. Veszteségek állanak be és rákényszeri­tenek minket az általános tüzelésre. Jobbról tőlünk felkúsznak a csukaszürkék a mélyből. A tüzérség olyan spektákulumot csinál, ami­nőt az ember fel sem tételezne ezekrőd a kis izéikről (hegyi á,gyukról van szól). Tőlünk balra saját századaink harcolnak és a gép­fegyverek fülsiketítőén kattognak. Az ellen­séges vonal mögötti lépcsőzetes sziklafalakon a többszörös visszhang csak fokozza a harci zajt. A hőség rekkenő, a szomj gyötrő. Egy bá tor tizedes ellátja a raj vonalat vízzel. Az első halottak neve keresztülszáguld a. rajvcnalon, egyik odaorditja a másiknak. Már három órája tart a harc. mintegy ezer lépéssel haladtunk előre. Körülbelül, dél felé zugnak el — mindeneket meglepően — első vonalaink felett a srapnellek. A védte­lenség érzése fogja el az. újoncot. A lövés irá­nya, ugy látszik, a megfigyelő felé halad. Megelégedettség ül az arcokra, .ha oldalt, vagy hátul robban szét tompa csattanással a vad löveg. Minket, tiszteket azonban más gond nyom. Támadásunk megakadt... Az ellenséges vonalban nyugtalanság észlelhető. Az ellenséges vonallal párhuza­mosan. akadály van. .a front előtt. Felderítő járőrök két helyen járhatónak mondják. Dél­után 1 órától 4-ig négykézláb a szakadék szélére jutunk. A gépfegyverosztag mind a négy fegyverével, megdolgozza \az ellensé­ges állást. Távcsövön láthatni, mint porzik a kőfedezék. Egyesek föl állanak az ellenséges rajvonalban, talán, hátrálni szeretnének. De Ostiadal főhadnagy preciz tüze lekényszeriti őket. Mintegy 70 emberünk érkezik egyen­kint. Szédületes a hőség. Nyitott zubbonnyal nekitámaszkodunk a sziklafalnak és egy ki­csit pihenünk. Lent a mélységben van viz. A hátsó fal valóságos golyófogó. Mintha ned­ves ronggyal csapkodnának, ugy hangzanak a

Next

/
Thumbnails
Contents