Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-18 / 92. szám

Szeged, 1915. április 20. DÉLMAGY ARORSZÁG. 5 ural jutott hadifogságba, 'különös véletlen folytán szintén Szibéria Krasnojarsk nevü várcsáiba került. PiliiidMiel egyimást azelőtt nem isimerték, de közös barátról került a. szó­beszéd és ennek megemlékezéséül küldték a következő levelet: „Kedves Döme! A hadi­fogoly táborban együtt lakom Sálifi főhad­naggyal, többször beszéltünk rólatok ós sze­retnétek tudni, begy vágy te és bátyád. Itt óriási aiz unalom és rettenetes a hideg, még szerencsénk, hogy mintegy 300 tiszt vau itt és igy a sakk és tarok némi szórakozást nyújtanak. Kézicsőkcunat édesanyádnak, üd­vüzleteimet ismerőseimnek légy szíves ad át. Szivélylesn üdívözöl öreg barátod Krasno­jartsk 915. 1/28. Pillich Bandii, Sárfy Dezső főhadnagy." — Május 2-án lesz a fiisíelen nad Szegeden. Érdekes napja lesz Szegednek máijus második a Ezen a napon a Hadsegitő­Bizottság kiadja a jelszót: Ne dohányoz­zunk! A megtakarított pénzt adjuk a hábo­rúiban megrokkant katonáik segélyezésére. És ha dohányozunk, fizessünk füst-adót ! A füst­tekn-nap eszméjét ai főváros közönsége is nagy lelkesedéssel fogadta és netmicstólk ma­gánosok, hanem testültetek és egyesületek is jelentkeztek Budapestem, mely-ék az akciót tiálmogatjlá'k és sikere érdldkélbteu dolgozni fognak. Igy az összes főiváircsi kaszinóik, tár­sas egyleteik, .különféle sportklubok, orvos­egyódklk stib. gyűjtik ezen a. napon tagjaik körében a füst-adót. Isunenve a szegedi kö­zönség páratlen hazfiastságát és jótékonysá­gát a íustkelennap ren dlezősége felkéri a sze­gedi egyesültetek és hivatal cik vezetőit, hogy a mozgailoui támogatása érdekében szavas­kedjiendk a. haldislegiitő-lbizot teáig titkári irodá­jában (D. M. K. E. palota fdsz. 5.') akár sze­mélyesen, akár az 550 száanu telefon, utján jelentkezni. A szieigedi szállodák, kájvébázak és vendéglőkben való gyűjtést Kass János voilt szives elvállalni. A füst te,len-napom a város forgalmasabb utcáin urnákban gyűjti a Hadsegitő Bizottság a közönség önkéntes adományait. Zaklatás azonban nem lesz, I mert az eszme maga agitál .azoknak az érdie­kéiben, akik a lxaza védelmében megvakulva és megrokkanva, az élet minden öröméről le­mondottak. A közönség nelkilk szívesen adja önkéntesen, te azt az élvezeti adót, almeiyet egy napi dohányzásért a hazafias jótékony oél kiró reá. — Halálozás. Löffler Jakab temesvári nagybirtokos, Temestmiegye köztörvényható­sági bizottságának virilfe tagja, ki igen te­vékeny részt vett Temesvár közéletében és jótékonyságát mtegyeiszerte ismerték, liosz­szías bétiegség után tegnap Témesvérott el­hunyt. Halálát Sziegdem is kiterjedt rokon ság gyászolja. Temetése vasárnap tesz To­mesvárott. — A piac mizériái. A tojás makszimális árát nagyon helyesen és nagyon méltányo­san nyolc fillérben áltepitotta meg a .ható­ság .Erre mit tesz, a tanyai emlbeír, aki in­dolens mindennel szemben, ami ném zsebé­nek érdekeit szolgálja. Kiáll a piacra és minthogy kevesli a nyolc fillért, melyért a tojás darabját adnia kell, a tojást letakarja. Tojást neim árul addig, amig a szedő neim jön, aki tizenegy 'fillért ad darabjáért. — Ajánljuk eztefcet a kufárokat a rendőrség fi­gyelmébe. Nagy szolgálatot tesz a /közólel­meizés m,a fölötte ifontos ügyének 'mindenki, ba ilyen eseteket azonnal jelenti a rendőrsé­gen. Az élekniszeruzisora végkép úrrá lett a halpiacon is. Egy potylkáért példáiul, amely négy személynek1 elég ós egy kiló húsnak felel meg, 4—5 koronát kérnék. Az ilyen potylkána'k rendes ára >2—,2.40 korona. Az eimiberek zisélbe ellen való merénylet ia száz százalékos áremelés éls a hatóságok figyel­mére méltó. Levelet kaptunk szombatom, a mely nyomatékos és tanulságos erős szavak­kal mutat rá a pékek magatartására a ke­reskeldlelimi és iparkamarában pénteken tar­tott értekezleten. Bizonyos, liogy a pékek üz­Rákosi Jenő (Most* amiikor Szegeidre jön, illik ugy fogadni, aliogy csak nemzeti főváros 'köszönt­heti legrendüíMleneblb lovagját. Magyarnak lenni, — ezt a fogalmat Szé­chenyi, a minidörökké legu aigyolbb magyar sízelllcimélteiz hiven senkii neim töltötte ugy be, ahogyan Rákosi Jenő. Ugy irt, amint Széchenyi ólt! Ezért a történeteim az ujabb emberöltőkben) kevés olyan férfiút igazolt, mint Ráikcs'it. Ö hirdette lángleJküem először a. harminc millió magyar gondolatat. Mindaddig be­szélt, amig ráfigyeltek. Az esztme olyan mo­numentális, hogy e miatt csak ,a kiválasz­tottak követték. Egy-egy zseniális magyai ha föltűnt, ő cimélte föl szaváivail, fóliáival. Igy ment ez évtizedek óta, emberöltők óta, szakadatlanul. És senki neim tudott: ugy örülni az uj, friss zsenik játékának, mint ép Rákosi. Igen, mert minden az ő elgondolását igazolta, tudniillik: a Nyugat és Kelet eget­vívó magyarságát. Hogy nőin fáradt bele soha? Ö az egyetlen magyar a mi kulturális és művészi életünkben, aki mindig frtes ima­raidt. Európai s magyar évtizedek ide-oda hullátorzotialk, de ő változatlanul maradt. Minden művészeti áginak, minden kul­turális magyar tünetnek ütközőpont ja ővolt. Akiit lelke tüze megérintett ós drágakőnek vagy aoéln'alk talált, az tényleg erős volt a magasságiba szállni. Egy időben azt mondta: Shakespeare legyen a magyaré — és azé tett, még jobban, mint ahogyan az angolé... Sza­va máskor végiig zengett: Teremtsünk igazi népszínházát, a magyar népszínművet erő­sítsük meg. És ugy lön, évtizedekre. Ő a magyar újságírás igazimegteremtője. A legjobb birlapir óikat növelte s ma is, aki újságíró vagy iró akar lenni — igazi ma­gyar: nagyszerű értelemben — az minden nap, minden városban vagy vidéken a B. H.-Iból tanul. Annikor egy-egy vezércikke imcgljiotent, heteikig aprói beszélteik a parla­menttől kezdve mindenütt s a Szerint iga­zodtak. És micsoda harcokat küzdött végiig, a lélek és szellőm fen költ, biztos erejével. Még alul soha nem maradt, ugy hogy a nemzeti kritika trónusán a legcsontcsabb Gyulai Pál is alig uralkodott, mint Rákosi Jenő. Évtizedek óta benne lakozik legtöbb kritikai szellem. Csák gondoljunk legutóbbi dühös: magyaros harcára, melyet a Holna­petsefc és Nyugat ellen vezetett, kérleihetet­lemül. Neki lett igaza1 — sckikal előbb, mint bárki .hitte. JA világháború folyamán, midőn a magyar legfőbb ütközőponttá vált, — ami­kor mindlen kártékony vagy magyartalan •megnyilatkozást, mint a fekélyt kivágtunk, — a legieeu'fosaibb elmei-ülés az említett iro­dalmi irányra, következett. S elmondlhatjuk, •hogy az irodalmi történet ilyen hihetetlenül mcigsomlmiisitő kivégzést som nálunk, sem a külföldön nem ismert eddig. S e harcot egye­dül Rákosii harcolta meg és egy nemzet rö­videsen igazolta. De Rákosi Jenőit főként olyan küzdel­mek jellemzik, amidőn egész szívvel valaki •mellett (is nem ellene!) lépett föl. Univerzális magyarságát — hogy ilyen is lehet, ez ön­magálban felséges kinyilatkozás — minden téren egyforma biztossággal aidta. ö volt az, aki Liszt Ferencet, az egyet­len zseniális magyar muzsikust, visszavette, a külföldtől, bazaédtasgiette és Liszt később minden zsenialitásával magyarrá magaszto­sult. Éis Rákosi volt, akii az egyetlen zseniális magyar szobrászt, Fadrusz Jánost fölfedezte, támogatta, vitte, föl-föl, előre. És Rákosi volt, aki Munkácsy és Zichy. a két zseniális magyar festő életében szün­teti érdiekéit túlságos agresszivitással állit­jtá,k elhatározásaik hátterébe, amiről az áir­megállapitáboknál nem szabad megfeled­kezni. — Nem bérelnek a tápéi réten. Szeged város már többször hirdetett árverést a tá­péi rét 1050 holdas árterére, azonban 400 holdnál többet bem tudott bérbe adtai, dacára annak, 'hogy az 50—60 koronás bérösszegek 15 koronára apadtak le. Ennek okia abban reejlik, ihogy a földmivelésre alkalmas munkásnép mind katona s: így feles bérlő nincs. A mentesített területen; levő bérletek pedig negyedrélsz bérösszegért! sem kelnek el. A tavaszi árendát a tápéi bérlök nem tud­ták fizetni nte'héz anyagi helyzetük miatt. A tápéi ártérbirtok, mely több mint ezer hol­das, három éven1 át nem jövedelmez. A viz többször elöntötte a rétet s ma is viz alatt áll. A bérlök valószínűleg segitséget fognak kérni, kérésüket a város lehetőleg teljesítem is fogja. — Az uj bérkocsi tarifát az áprilisi közgyűlés megál lapította. A tanács elhatá­rozta, hogy az uij tarifát vasárnap lépteti1 életbe. — Lopott tyúkokért négy évi fegyház. A szegedi törvényszék szombaton tárgyalta Péter Gábor 33 éves; alsóvárosi csavargó tyúklopás! ügyét- Kivüle még négy asszonyt vádoltak orgazdasággal! Péter legutóbb ki­lenc tyúklopásért volt büntetve és szábadoir bocsájtása óta újból tizenkét helyen lopott. A vádlott tagadott, azonban a tanuk rával­lottak és a tyuktolvajt négy évi fegyházru ítélték. — A jég. Rosenfeld Izidor szállító bead­ványt intézett a tanácshoz, amelyben arra kéri, hogy a fölösleges jégmennyiséget adja át neki. Kötelezi magát arra, hogy kétezer mé'termázsát átvesz, métermázsáját! egy ko­tén mindent elkövetiett, hogy a nemzeti pik­túra piedesztálra kerüljön és mindörökké ott maradjon. IS a mim/Jeti építészet gondolatát necn .minden, meggyőződésével enieli-ie? Sajnos, itt legtöbb a tennivaló, aani nem csoda, ide teremtő telkeik jöhetnek csak. De Rákosi már belénk oltotta, licigy a magyar zseniális faj. Ez lassankint vérünkké vált, ugy lio.gy Iste­nig — a magyarok Istenéiig! — érő bitet nyertünk. Szabad tate.ni megemlítenem, mi­szerint a mult hónapban egyik bestédében azt bcizt a föl R á k es i, hegy a magyar a v ilág legzseniálisabb nyelve. Bennem gyújtó erö­v'eil lobogott föl ez a.meghatározás éís soha, soha nem felejthetem, micsoda boldogság költözött belém: magyarul kifejezni min dent, egész emberségeimet. A nagy vihar, az uj évezredet szülő mai bálbcmu leiglfőlként két magyart ignzot: Tisza Istvánt Ys Rákosi Jenőt. Ök már eddig is igazolva vannak, függetlenül még a háború jó eredményiétől is. Rákosi Jenő harminc milliós magyar­sága matematikai és históriai bizonyosság, a törvényszeriteége már ránk is következett. Éín. azt hiisziem, a lélek tógnemesóhl) pil­lanataiban nincs boldogabb magyar Rákosi Jenőnél. Két karjaival örökké öleli a ma­gyarságot, átöleli a Kárpátoktól az Adriáig és a délibáb ott játszik a lelkében, a magyar délibáb ragyog és mutatja, hogy a magyar­ság délibábos ábrándja .mögött ott az elfog­lalt pusztaszeri táj te s az eglész magyar Glóbus, — hatalmasan, a Jövő ékes színei ben ragyogva, hirdetvén: —lErősébb vagy te Pusztaszer az orosz Moszkvánál, francia Pártenál, angol Lon­donnál, sőt szerb Belgrádnál is; orősebb vagy a Múltnál s Jelennél; olyan erős vagy, akár a Jövendő! Szalay János.

Next

/
Thumbnails
Contents