Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-18 / 92. szám

(Szegeid, 191-5, éprilia 18. DÉLMAGYARORSZÁG. 8 A keleti és nyugati offenzíva. Budapest, április 17. A keleti harctér a kimerültségben és a vérveszteségben megakadt orosz offenzíva kedvező benyomását nyújtja. A német jelentés napok óta nem mond' mást (Keletről, — minthogy a helyzet változatlan. Az osztrákmagyar jelentés szerint Stryj mellől és a Biala melletti Cieslovicéről visszaszorították az oroszok előnyomulásait- A kárpáti fronton — nemi tekintve az ágyulharcot — teljes nyugalom uralkodott. Maguk az orosz jelentéseik is, habár leplezve, megvallják, hogy támadó erejük megtört, bárha a tavaszi időjárás nehézségei között előre nyomultak is. Az igaz, hogy az orosz front előtt az utak annyira járhatatlanok, hogy száz -méter haladás- a jármű vekkel és csapatokkal annyit jelent, mint máskor nélhány kilométer. Tehát a természet is hozzájárult az orosz támadás meg gyöngít és éhez. Figyelemreméltó az a jelentés, hogy az o-roszok veszteségét ebben azegy hónapi küzdelemben fél millió emberre becsülik. Ha ez a magas szám hihetetlenül hangzik, gondoljuk meg, hogy mily sok helyen folyt az ütközet, mily makacssággal napról-napra, mily kedvezőtlenek az -időjárás és a terültet, az élelmezés s akkor könnyebben elfogadhatjuk, ami először hihetetlennek tűnik föl. A múltban nincs arra példa, hogy 30 napig harcoljanak többszáz kilométer hossza fronton, csaknem szakadatlanul s még hozzá ilyen körülmények között. A nyugati harctéren szintén megszűnt a francia támadás ereje, ez legjobban kitűnik a keddi -francia jelentésből, amely a Maas és Mosel között nyugodt napról beszél és csak az Argonneokban folyó akna- és bombáharcokat említi. E hó 5-én még egészen mást lehetett olvasni. A német legfőbb hadvezetőség közzétette azt a francia napvparancsot, amely nem kevesebbet jelzett előre, mint a Mas-e-1 és Mosel között előretolt német csapattestek teljes- megsemmisítését. A valóság nem igazolta ezeket a vérmes reményeket. A nyugati harctéren azonban még sem lehet a támadás teljes összeomlásáról beszélni. Semleges- államok lapjai azt irják, hogy a franciák és angolok a front északi részién is támadásba mentek át és megkísérlik, hogy az -Aisne melletti német főhadiszállás mögé jussanak. Az előnyomuló kísérleteknek másik kiinduló pontja a Voevre-fönsi.kon kívül a Chamlpegne lesz. Scájei lapok megjelölik a francia front mögött azokat a pontokat is, ahol erős csoportosulások történtek. A mostani offenzíva általában: több helyen iparkodik a német frontba befurakodni. A német llapok a jelentősebb pontokat a megtámadott fronton közelebbről is- meghatározzák. Les Eparges, amelyet a franciák mint hódítást kürtöltek ki, sohasem volt a németeké. A teriilet, amelyen a harc folyik, Les Eparges és Combres között fekszik. A lövészárkok lift e-gy hegycsúcson keresztül futnak a Maas magaslatainak keleti szélén. A csúcs a Voevre dombos fönsikja fölött emelkedik 150—180 méter magasra és a Fresnestől -Fi-gneules felé vivő ut fölött uralkodik. A Combres-magasl-at mellett volt a Maiseray—Mardievil le-szakasz a Voevresikon, aíhoninan oldaltámadás sikere esetén a Combreis-magaslatot el lehetne érni, épen ugy, mint ahogy a Selouse-erdővell szemben fekvő része a Seusey-laíMorville-szakasz volt eddig legjobban kitéve az ellenséges támadásínak. A Saint Mikiéitől. Pont a Mousso-nig terjedő vonal ellen való támadások az Apremonti erdőben levő német lövészárkokra irányultak mindenekelőtt, továbbá Flirei közelében a MorOmarai erdei hadállások és a Pristerwad-i német állások ellen. Sztr'atégiüilag nézve a dolgot, bár a háromszögalakban előretolt német hadállás nyugati és keleti oldalát támadják, taktikailag az egyes ütközetek mégis homloktámadásra oszlanak szét. Ezek a homloktám-adások annál több veszteséggel járnak, minthogy a német állások a Maas és Mos el-m agaslatokon sürü erdővel borított! területen, nagy művészettel;1 vannak beépítve. A francia győzelmi hirek magyarázatául -• amelyek mögött rendszerint semmi igazság sincs, — a német s-ajtó kiemel egy tényt, amely — mint a ném-et taktika újítása is, — igen figyelemreméltó. Ugyanis a következőket olvashatjuk: — Amint a mostani offenziva folyamán a legtöbb ütközetnél kitűnik, a németek Les •Epargestői keletre azt a taktikát követték, hogy védekezésük sulyponját a főhadállásba helyezték, aminek következménye időnkint egyes árckrésztetek átmeneti elvesztése volt, de nyomban erre a támadók, akik ágyúink és puskáink hatáskörébe kerültek, rémes áldozatot szenvedtek. Ezt a csekély területi nyereséget fújja főt aztán nagy eredményként a jelentés- Érdekesebb ennél az, hogy a németek mily nagy mértékben használják az előretolt állásokat. A háboru előtt csaknem dogmaként ragaszkodtak ahhoz, hogy -csalk egy védelmi állásuk legyen, rmrt a több védelmi állás gyöngít; eli-enállást. Csak egyes pontokat, amelyek oldáltámadásra vagy az ellenség megtévesztéiséne különösen alkalmaslak voltak, láttak el előretolt erősfftéísekke!. Eltenben a franciák használtak ilyen előretolt állásokat, amelyeket a végsőkig vitt védekezés után átengedtek az ellenségnek, hogy igy a főálláshoz közelebb csailiják őket s azu-tán megsemlmisitsék. Természetesen, rejtett állásokra gondoltak inkább. Ugy látszik, 'hogy a németek a háboru tapasztalatain okulva, ezen a ponton közeledtek a francia elmélethez és ezt a gyakorlati tapasztalatok alapún tökéletesítették is már. A hentesek 80-100 percentet nyernek ma is. (Saját tudósítónktól.) Minéíl többet nyerni, mert hisz háboru van, — ugy látszik, ez az elv kezd általánossá válni. S -ez az általános, mondhatni sz-éiltében-hosszában gyakorolt szobás az egyetlen és helyes magyarázat arra, miért olyan érthetetlenül emelkedtek olyan magasra a különféle árak, holott logikusan és emberiesen gondolkozva, megütközhetünk a veszedtelmés tüneten. Elvégre ma már kevesebb az evő száj, mint volt a békében, sóik a: gyönge gyomra, lábbadözó beteg, sok ember napokon át nem tehetik, a családok pedig a legtöbb helyen -ötven százalékkal kevesebb tápláló anyagot vesznek magukhoz, mint békében tették, ahol pedig naponta kétszer ettek hust, -ott ma egyszer esznek, néha egyszer sem, ahol egy héten kétszer volt burgonya, ma tizenkétszer vari esetleg —és igy tovább. De a'z-t is szem előtt kell tartani, hogy Magyarországból egy év óta alig vittek ki valamit külföldre, nem ugy, mint békében-, amidőn: a legjobb termékeket, legkövérebb állatokat mégis csak kihordták, igen nagy mennyiségben. -És — az árak emelkedtek, föl, magasabbra, mint némely francia aviatikus. S ma is emelkednek, hol ez az élelmi cikk, hol amaz változik, -d'e mind büszkébb árat követelPéldául valamire való disznóhús kilója ma öt korona. Jó, hogy ezért a tisztes árért még kilogramot és mérleget is nem adnak, mert akkor kiderülne, hogy egy kiló hus nem is egy kiló, ihanem valamivel kevesebb. Most az volna a kérdés, ugyebár, vájjon a hentes urak mennyiért veszik a disznót, malacot? Munkatársunk a mai, szombati piacon a tanyaiaknál és vidékiek közt érdeklődött az iránt, hogy ők mennyiért adják a disznót a henteseknek? A felelet egyértetmüleg az volt, hogy kilóját élettel két korona 50 fillérért adják. A legritkább eset, hogy kilóját 2 korona 80 fillérben veszik, ellenben az is előfordult mlég a mult hónapban is, hogy a legszebben hízott sertést két Ikorona 40 fillér egységárban „vesztegették". INern hagyjuk ki a számításból azt, hogy élettel együtt veszik igy a sertést. Tehát bizonyos síuily lemegy. A legrosszabb esetet számítjuk, tíz százalékot. (Kövér álltatoknál sok ez.) Telhát egy métermázsánál a veszteség 10 kilograrn, kétszáznegyven koronánál huszonnégy korona. Nem számítva azt, hogy mennyi sulyu az a kilencven kiló, ámit a hentest kimér és mennyi sulyu az, a'mit ö megvesz (ez is egy érdtekes fizikai tünet, ez a különös, de elmaradhatatlan különbözet), — mégis megállapíthatjuk, hogy azt a kilencven kiló hust, amit a hentes voltaképen 216 K-ért veit meg, a közönségnek 432 koronáért méri el! De vegyülk a legrosszabb esetet (a ben les szempontjából), csak 380 koronát árulnak ki, — hol van még mindig a szolid ár, hol a tisztes megélhetés követelte határ? Ez ugyebár, nem az egyszerű megélhetés kérdése igy, íhanémi a legaránytaláinabb nyereségé. Statisztikailag, és a mindennapi életben könnyen bebizonyítható tény, 'hogy Németországban a husárusok aránylag 10—12 százalékot keresnek. Ez az arány békében, sőt ez a 'háborúban- is, változatlanul. Ez a helyzet Berlinben, de ez akár a Majn-a-mdlett; akár az Odera-melletti Frankfurtban, vagy bármelyik kis városban- És — nemde különös— a német húsipar sokkal biztosabb alapon ál, miijft a mienk, a német hentesek ha nem is olyan aránytalanul kövérek, mint a mieink, mégis gazdá.gabba'k, üzleteik sokkal nagyobbszabásuak. S ők elmondhatják azt is, hogy a nép nem átkozza őket, nem is szidja és büszkén. Isten és emberek előtt vallhatják, hogy jó, méltó fiaik hazájuknak. Még csak annyit, hogy a mi henteseink egyre hivatkozhatnak. Arra, miért külön vesszük őket, holott más téren is ugy működnek nálunk, mint ahogy ők. Mások is körülbelül ilyen százalékarányban dolgoznak, miiint ők. S ebben igazuk van és majdnem röstelkedünk, hogy mégis itt direkt a hentesekkel foglalkoztunk. Bűnünket velü'k szemben ugy rójjuk le, hogy holnaptól kezdve ismét fizetjük az öt koronát egy kiló sertéskarajért, ami a hentes unnak két korona 50 fillérben van és az élet... 00000000000000000 M izii, liriili... GYÓNIGÉZA przemysl versei. Ára 1 korona. Kapható: VÁRNAY L. :: könyvkereskedésében. ::