Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-04 / 55. szám

DJSLMÁGYA&OBSZÁG. Szeged, 1915. márciusi 4. Sebesült orosz tiszt Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A háború kitörése óta a szegedi tart-alék-kórMzakban mér meglehetős váéltozat-os nemzetközi társaság (fordult meg. Akadtak a sebesültek között szerb keimitáesi, montenegrói kecskepásztorok, lengyel légion árusok, nem is szólva a monarchia nemzetiségeiről, a horvátokról, csehekről, románokról, tótokról és szászokról. Eddig csak oroszokhoz nem volt szerencsénk. Szeged nagyon messzire fekszik az északi harctérről, iigy tehát érthető, hogy a muszka katonákat és tiszteket nem (hozzák ide. Végre, hogy Szeged ebben sem maradjon más 'vidéki városok mögött, egy súlyosan sérült c-resz tiszt került két héttel ezelőtt Szeredre. Vrnnovszki.1 Taddeusznek hívják, a ,112. gyalogezred erdésztisztje. Tüdejét átfúrta egy golyó és eszméletlen állapotban került a mi fogságunkba. Galieiában. Nélhánv bélig az pgviik tábori kórházban ápolták, mikor pedig állapota javult, egy sebesült transzporttal Szegedre került és a b on véd-csapa tk ór,háziban helyezték el. A Dél maci y a ro rszá a munkatársa itt: kereste fel ,az első Szegedre 'került orosz tisztet. Vranevszkij Taddeus?, most már gyógyulófélben van; megás jól megtermett 'fiatal 'ember. nem lehet több 25—26 évesnél. Nasty, szőke baja és szelíd nézésű, világoskék szemei vannak. Tekintete intelligenciát árul el és a kórházi toalettben nem lelhet rajté fölfedezni semmiféle orosz faji jelleget. A német nyelvet elég jól beszéli és így könnyen indult meg köztünk ,a beszélgetés. — iHol sebesülit megl — kérdeztem németül. — A tüd'dő, a tüddő, — mondta n-eim kis meeűepetósemre maayarvl. a legtökéletesebb akcentussal. A mellére tette a kezét és szinte ga,gyogta a magvar szót, -mint a gyermek, a ki most tanul beszélni. Megkértem -aztán, hogy mesélje el élményeit, impresszióit fogságba jutása óta. Mpndj-a meg őszintén, hogy mint vélekedik rólunk, magyarokról és milyen a (felfogás náluk a háborúval kapcsolatban. — Őszintén szólok — mondotta, — -mert hisZen nincs is okom.' arra, hogy letagadjak vagy elhal!,gassalk valamit. Oroszországiban nagyon különös vélemény volt (Magyarországról, .Ugy látom most már, hogy akik ottan hivatottnak érezték magukat kritikát nHwidáui országukról, azok is abszolút tájékozatlanok voltuk. Én a magam részéről egy kis leigázott államnak tartottam Magyarországot, régente harcias, de elsatnyult népfajn-ak, amely miessze mögötte áll az európai államoknak kultúra tekintetében. — Hát ami -a kultúrát illeti, —- adtaim vissza neki a bókot, — itt is hasonló a felfogás Oroszországról. — iEz e-lég sajnos, — mondotta az orosz tiszt mosolyogva — annál is inkább, mert önnek trenr áll módjábáh meggyőződni (tévédé sóről, mint a hogy én a legnagyobb -mértékben meggyőződtem arról. Eleinte valósággal kétségbeestem, amikor megtudtam, hogy Magyarországra kerülök, most azonban -az .itteni tapasztalataiinról cs-ak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetem meg. Az életemét. i.s -a- derélc magyar orvosoknak köszönhetem, akik lelkiismereteden gyógyítottak ós annak a kitűnő ápolásnak, amely bon itt részesülök. Valósággal a magyar vendégszeretetet élvezőm és senki sem látja ben nem az ellensége katonát, csak a sulycs beteget. De szentü' megvagyok győződve, Ihogy nálunk is épen ily jól bánnak ci magyar katonákkal. — Egyáltalán, a mostani háború a magyarságnak nagyon sok hasznot bajt. Mi -már tudjuk, hogy milyen katona a magyar és mondhatom, hogy az egész orosz- seregiben a megbecsülés hangján emlékeznek meg vitéz katonáikról. — Ami a háborúval kapcsolatos véleményünket illeti, az természetesen: szilárd, győzelembe vetett remény. Különösein mi, aktív tisztek, még arra se gondoltunk, hogy ilyen sokáig eldöntetlen legyen a küzdelem. Azt hittük, hogy legfeljebb 1 hónap alatt meg-cm misitjük -az osztrák-magyar haderőt. Ez a hosszú liáboru természetesen nagy elkedvetlenedést kelt némely körökben, ide hát pesszimisták mindenütt vannak. Én el sem tudom képzelni, hogy -ilyen áldozatok árán, -amilyen-eket mi hoztunk, veszíteni lehessen. -Ennyit mondott az orosz tiszt. Ekkor bejött a szobába egy szegedi önkéntes, aki lakótársa Vrany-ovszkin-ak ós nevetve mesélte, hogy -mire vége lesz a h-áJborunak, a muszka sógor tálán már nem is akar majd visszamenni (Moszkvába, mert folyton magyarul tanul titokban és -egy zászlós én-e-kelni is tanítja magyar nótákat... rai^0E000®00000®0i*j Bemutatásra kerül március 5., ©. és 7-én 0 ® S I 3 a a a a a a B ® Népszínmű 3 felvonásban. H Irta: TÓTH EDE. ® |öj Filmre Dr. J ANOVICS [aj alkalmazta: JENŐ, ia a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója. ® 0 j§j Jegyek előre válthatók a nappali pénztárnál. |ay (éiaa®®®®®®®®®®®®®® -isacsnnaseíBaBBaBOBoaBBBBBiiísarmaassBUnsaHBaBBsaKaí Adakoznunk a Vörös kereszt Eg?jesületnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! im a Az éfelmiszerekkeí'való takarékoskodás, Kárpáti Károly dr. a tanulóifjúsághoz. (Sutát tudósítónktól.) A bécsi és berlini lapoknak állandó rovata: a kenyér, a hadi kenyér kérdés, sőt ujabban olvasunk már a szalmakenyérről is. Egyik német egyetem' magántanárinak, Hans Friedcnthal-ndk sikerült ugyanis szalmából lisztet, abból jóízű kenyeret csinálnia. -Azt irják a német lapok, •hogy az ilyen szalimakenyérnek, főleg a zabszalmából készültnek, ép olyan az ize, mint a rozskenyérnek. Amikor tehát az emberi tudomány és' leleményesség 'már olyan anyagokhoz is fordul, amelyek eddig nelmesak kívül állottak az emberi táplálkozáson, hanem egyenesen hibet'ennek látszott, hogy belőlük -bármily -eim-beri táp-érték is kivonható l-egyen, legyen az nekünk komoly, sőt a legkomolyabb intelem arra, hogy élelemiszereink-k-el, -de főleg lisztkészleteinkkel és a kenyérfélékkel a legszigorúbb takarékoskodást folytassuk. Már hónapokkal azelőtt olvastuk, hogy Bécset és Budapestet véd'müvekke! erősdtik, nemi im-minens veszély, hanem bölcs előrelátás folytán. A 'mindent mérlegelő elővigyázat gondossága ez. Ugyanilyen- elővigyázatos gondosságot -kell tanúsítanunk az életm-iszer-einkkal való gazdálkodás körül. Nemcsak a-r-ra kell törekednünk, hogy meglevő készleteinkkel az uj termésig kihuzz.uk. Hogy egyáltalán lesz-e vagy Ihogy milyen- lesz az ni termés, az nem •tőlünk, hanem a jó májusi esőtőt függ -elsősorban. S ha még 1-e % imádkozzak azt a bizonyos jó májusi -esőt, jclhet — bár reméljük, hogy rossz próféták vagyunk — egy országos jégverés, vagy a májusi eső után hetekig tartó szárazság, vagv a ió Isten tudia, mi 'mindenféle elemi csapás. D-e hogy a legszebb termés is a mienk lesz-e, az a hadiszerencsétőt is fiigg. Bár bizva-bizunk csapataink hősiességében, vitézségében, -ellenálló, sőt az ellenséget -elsöprő, megsemmisítő -erejében:, az élelmiszerekkel; való takarékoskodás! -terén mégis csak kell annvi előrelátást és minden eshetőségre -számítást tanúsítanunk, im-int amekkora a kettős birodalom két fővárosának védelmi állapotba helyezése által tanúsítanak a kormánvok és a legfőbb hadvezetőség. Magvarul mondva: nem tudnuk eléggé takarékoskodni, bármennyire takarékoskodunk í-s, Miiként a hadseregnek a harcmezőn, azonképpen nekünk is vállvetett erővel kell összefognunk és összes erőnkkel azon lennünk, hovv minden háztartásban, a -legszigorúbb takarékos,ság elve uralkodjék. Nem nehéz -dolog ennek parancsoló szükségességét megértetni a felnőttekkel. Különben sem ők azok. akik rendszerint pazarolnak. A gyermekek rendesen azok, a kik torkoskodnak, akiknek a szemük nagyobb a gyomruknál, akik különösen ha idegen -helyütt vannak ellátáson, sokszor ro-sszakaratu1-a-g prédálják az -ennivalót. Normális időkben is nem egyszer hallottak a tanügyi emberek panaszt a szállásadóktól, hogy a náluk ellátásban levő diákok igen gyakran nemcsak hogy többet szednek ki az egyes ételekbők mint a mennyit megbírnak enni, hanem a tányérban luigyott maradékot le is öntik vízzel, vagy valami más módon vannak rajta, hogy az föltétlenül hasznavehetetlenné váljék. A kenyeret szétdobálják stb. stb. De ki győzné az ét,elpusztítás száz meg százféle módját itt felsorolni, amit a diák-leleményesség kieszel. A' gyermek-eket a tömésig gondos anyák szoktatták hozzá, hogy az ennivalókkal ne takarékoskodjanak. Ami békeidőben jóformán föl sem tűnik, amit akkor, amikör nagyítás nélkül imondva igazán bőség-ben uszunk s tejbenvajba-n fiirdiink. észre sem veszünk, az most kirívóan bántó. Indokolt tehát, h-o-gv mindazok a tényezők, akiknek van -valamelyes közük a gyermekek életének az -irányításához, a legnagyobb energiával Ihassanak oda, hogy az étel-pazar 1 ás megszü njék. A túlbuzgóság persze, mint mindenütt, ugy itt is káros volna. Nem szabad ugyanis