Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-28 / 75. szám

Szeged, 1915. március 25. DÉLMAGYARORSZÁG. 161 Asszonyok, akik a front mögött bolyonganak. — Képek a kárpáti harctér mögül. — Kaufmann Ede, a Neues Wiener Tagblatt harctéri tudósittója Galicián és Magyarorszá­gon keresztül történt utazás'a alatt -sok l-eány­nyal és asszonnyal találkozott, akik vőlegé­nyeiket, illetve férjeiket keresték. Elhagyták otthonukat — irja — és szenvedtek, tűrtek és nélkülöztek, ahogyan csak a nőik tudnak, amikor szeretnek és — végül is célhoz érnek. .— A Kárpátokban találkoztam ilyenek­kel legelőször. A hosszú katonavonat kis ál­lomáson vesztegelt. A vonatot kisérő száza­dos ép arról az irtóztató szuronylharcról me­sélt, amely a Delatyn felé vezető utat uraló magaslatért folyt. Ekkor egy assz-ony lépett be a fülkébe. Ha más megkísérelte, Ihogy be­lépjen abba a fülkébe, amelyben már több mint negyven órája szorongtunk, nyers .sza­vakkal kiutasítottuk. Most mindnyájan hall­gattunk. Az egyik kezében nagy táskát tar­tott a nő, a másikban terjedelmes háti zsákot. Arca a tehertől kissé ki volt pirulva, szőke haja a homlokára lógott. Az a főhadnagy, aki mellettem) ült és ép az imént kiáltott fel: „A háború gyönyörű! Csupa férfi, csupa szakáll és csupa fegyver!" elsőnek ugrott fel, össze- 1 csapta a bokáját és segítségére akart lenni az asszonynak. Ez egy tekintetével köszönetet mondva elhárította a segítséget- és nagy -eről­ködve a hálóba helyezte a táskát és hátzsá­kot. -Azután- leii.lt. Egymásra néztünk: Ki ez? Tanítónő vagy póstásnö, alki visszatér ott­honába? Önkéntelenül! mindnyájan őt néztük, ö észrevette ezt és szenvedett miatta. ..Százados ur", kérdeztem, hogy másra tereljem a dolgot, „meg alkartami még kér­dezni, hogy mely ezredlek vettek részt abban az ütközetben, amelyről az imént mesélt." A százados -egyenkint megnevezte azo­kat. Az asszony feszülten odafigyelt és egy­szerre csak mohón belevágott a szavába: ' „Az ,.. iik ezred is ott volt? Százados ur ismieri az ezredet? Az uram ott szolgál, W. főhadnagy!" A szeretetreméltó százados mindent el­beszélt, amit arról az ezredről tudott, sőt azt hiszem, ihogy az asszony ujabb és ujabb kér­déseire, némely dolgot ugy koholt, hogy megnyugtassa az aSszonyt. Egy Salzburg melletti városkából! jött. Ura, magasabb tisztviselő, -még a 'háború ele­jén bevonult és mindjárt a harctérre került. Később vérhasban betegedett meg, és- felesé­gének nem' vo-lt szabad őt meglátogatnia. Alig gyógyult fel, ismét a harctérre küldték. So­káig nem kapott róla és tőle Ih-ir-t, .mig aztán a posta egy tábori lapot hozott, am-e-lyben panaszkodik a hideg ellen. A viszontlátás utá­ni I-ecsill a-pitlh a tat 1 an vágy fogta eli és elhatá­rozta: „felkészülsz és elmégy hozzá!" Ho­gyan, azt nem tudta, nem is törődött sokat vele. „Kell, hogy sikerüljön!" mondta rrtagá­ban és nekiindult a világnak. Eleinte esak ment a dolog. De miikor már közelebb jutott a harctérihez, megkezdődtek a nehézségek. Mindenekelőtt elhagyta egy csomó kofferjét. Csak -meleg ruhát és néhány sajátkezüHeg elkészített, kedvenc ételét vitte magával. Vo-nalszaikaszróli-szákaszra könyör­gött az átlomástisztefcnek, hogy engedjék to­vább. Az egyik kérlelhetetlen volt. -Mindenki­nek könyörgött az állomá-slfönöktől a szakasz­vezetőig, de a parancsnok nem tágított. El­mesélte, hogyan érezte magát, imiikor a vonat elrobogott és még akikor is utána nézett, mi­kor az már rég eltűnt. Vissza nem mehetett és igy -néhány napot volt kénytelen abban a nyomorult fészekben tölteni. Minduntalan ki­iment az állomásra, éjjel-nappal, mig végre egy vonatot kisérő százados magával vitte. „És mos-t, ugyebár, már nem -lehetek mesz­szire az uramtól?" ... -Finóm, vékony arcocs­kája- csak ugy tüzelt, mikor ezt kérdezte, iSok órát utaztunk azután még együtt. Jablonieán- elbúcsúztam tőle. -Azután még sokszor találkoztam a Kár­pátokban- és Galíciában ilyen asszonyokkal. Galícia egyik városkájában volt elszállásolva az egyik ezred. Tiszti asszonyok látogatása szigorúan tilos volt. De akadtak olyan asz­szonyok is, akik erről a tilalomról mit sem tudtak! IMi't tehetett volna az egyik -főhad­nagy, amikor egyszerre csak megérkezik a felesége? Rögtön visszaküldje? Azit csak nem lehetett! Így aztán a szeretetreméltó plébá­nos rokonává változott és a főhadnagy egy­szerre csak nagyon buzgó hívővé lett és min­den szabad' idejét a plébánián, töltötte... De a sors szeszélyes: ép ezt a főhadnagyot küld­ték tovább északra és mivel a feleslegét nem hagyhatta ott, egyszerűen magával vitte a pap -rokonát és a pap az Isten nevében rájuk -adta az áldását. Találkoztam egy 'menyasszonnyal, aki súlyosan, sebesült vőlegényét a tábori kór­házban kereste -fel; egy nővérrel, aki a báty­jához _ utazott és útközben menyasszonnyá lett. És mlndtez. o'lyan szép és Ikedives dolog. És minden, -ami szerelemről és szeretetről szól, annyira megkapja az embert ebbe-n a véres háborúban. A legmleghatóbb volt azonban -egy anya, akivel találkoztam. Közel volt a hatvan év­hez. Egyetlen fia volt a harctéren és hetek óta nem kapott róla Ihi.rt. .Napok óta utazott aggódva és remegve, él-e még és csak róla beszélt, a gyermekkoráról, állásáról és arról a lelkesülitségről, amellyel 'hadba vonult. Büszke volt rá, mert megkapta az ezüst vi­tézségi érmet, dfe a büszkeség mellett ott hú­zódtak meg a bizonytalanság -miatti könyök is a szavában. Mikor Máramarosszigeten leszálltam a vasúti kocsiból, mely Kolomeából hozott ha­zafelé, a következő jelenetnek voltam tanu­ja: Egy fiatal magyar asszony jött egy vá­roskából és la harctérre készült, hogy fel­keresse az urát. És amikor fel akart szállani a vonatra, egy szomszédos, -gőzgép alá ke­rült, mely megölte. Még kevéssel azelőtt bol­dogan mesélte: „Az uram semmit sem tud róla. h-ogy jövök, meglepqetés lesz az eskü­vőnk évfordulójára.. •aiBaauar bosszankodás és kellemet­len kezelési költségek a házicsengő berendezésénél, ha ----- ­egy „ kapcsoltat a világítási há­lózatra. Kezelését s fentartást egyáltalán nem igénye. Kapható FONY© SOMA világítási vállalkozónál Kölcsey-utca, Wagner palota. Pénzintézeti központ létesítése. iMár a háború kitöréslét megelőzőleg is meglehetősen általánossá vált az a nézet, hogy a pénzintézeti kérdés hazánkban nem maradhat a mai rendezetlen állapotban, ha­nem hogy annak törvényhozási vagy bizo­nyos szervezkedéssel kapcsolatban őrikor ­imányziatil uton vialó rendezése maguknak a pénzintézeteknek — még pedig kivétel anélkül a visszleszámolási hitelt igénylők,nelk és a vis'szleszámitolási hitelt nyújtóknak -egyaránt —de a -betevő és a hitel igénybevételére utalt 'közönségnek is elodázhatefliani érdeke. iA íhábonu kitörése óta észlelt jelenségek és beállott viszonyok ugyan megnyugvással tölthetnek el bennünket atekintetben, ihogy pénzintézeti szervezetünk egészben véve sok­kal erősebb, ellentállőképesebb és egészsége­sebb, semmint bárki is gondolta volna, de mégis kétségtelen, hogy -a pénzintézeti 'kér­dés rendezése, a-müi szükségesnek mutatkozott már a háború előtt is, 'elodázhatatlanná vált a -háború és annak közgazdiasági kihatásai folytán. Közgazdasági: helyzetünknek a -háb-oru megszűntének idejére való megerősítése ér­dekében a kormány a pénzintézeti- kérdés -rendezésiét a legközelebbi időben óhajtja fo­ganatba venni .s minthogy -a kérdésnek igen bonyolult v-oltla folytán, a törvényhozási uton való rendezés, az ez-zél szükségképen járó merevségnél fogva, különösen most, -ámikor a iháboru -egészen különleges jelenségeiket ve­tett felszínre, célszerűnek neim mutatkozik, a kormány egy olyan kellő erkölcsi sülylyal és anyagi- -eszközökkel rendelkező -pénzinté­zeti központ -létesítésének a tervével foglal­kozik, amely képes legyen önkormányziati alapon megoldani, vagy legalább megindíta­ni a pénzintézeti reformot, a későbbi időik­nek tartat-vá'n fenn an-niak az eldöntése, hogy., az igy s-zerzend-ő tapiaisztalat-ok alapján van-e szükség bizonyos törvényhozási intézkedések fogan-at-ositására is. A „Pénzintézeti Központ" tervezete a pénzügyrniniszteriiuirhban elkészülvén, azt a kormány ezennel a nyilvánosságra Ihozzla, ihogy alhlhoz -az összes érdekkörök és a köz­gazdasági kérdésekkel foglalkozók Ihozzá­•szólhassanak. Amint értesülünk, a pénzügyiminiszter ezt a tervezetet, amely Véglegesnek semmi­képen sem' tekintendő, még la parlament leg­közelebbi összeülése előtt, széleskörű szak­tan ácskozmán y tárgyává óhajtja tenni. E sZaktanácsIkozmányon és a terv publi­cistikai bírálata során felmerülő eszmék és javaslatok figyelembevételével fogja aziután a pénzügyiminis-zter kidolgoztatni a „Pénzinté­zeti- Központ" alapításé tervezetét lés alap­szabályait és- fogja felMvni a magylar szent korona országai területén részvénytársasági alapon mü-kö-dő összes pénzintézeteket az alapításban való részvételre. Ugy, hogyhla az alapításban való rész­vételre kellő számú pénzintézet jeilentkezrJk, -s ha -ekkorára a törvény/hozás a legközelebb össz-eiilő országgyűléstől kérendő szii-kséges (felhatalmazásokat megadja, a Pénzintézeti Központ még a nyár előtt meg fog alakul­hatni. A pénzügyminisztériumban, kidolgozott tervezet lényege az, hogy a pénzintézetek egy szövetkezeti formában létesítendő o-ly autonomi szervvel bírjanak, amelynek -felada­ta a tlagjai sorába lépő pénzintézetek kellő irányításával s a kisebb tőkével1 működők el­lenőrzésével odahatni, hogy tőkeerejükkel Szerdán, azaz március 31-én ngiük meg a fényesen átalakitott, újonnan berendezett < aggkávéhá a Fekete-házban (Haggenmacher-sörcsarnok mellett). :-: Tisztelettel Grünbaum Izidor. 4 ^ O£e ru a ii, utat uiai vius Szövetség

Next

/
Thumbnails
Contents