Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-27 / 74. szám

6 DÉLM AGY A R ORSZÁG. Szeged, 1915. március 27. gyelláris Török birónájában detektálta a kö­zönséget. Ez a terület még szokatlan reá néz­ve, idegen a légköre, a formája, ám a mii vész­nő itt is érvényesíteni tudja a kvalitásait és Jra adós i's maradt valamelyest a játék jellegze­tességében, a par'aszti beszédmód zamatos­sá gában, kipótolta szép hangjával, potm-pás énekével. Ma a Planquette operettben: a Rip van WinkleAxn folytatta szereplését. Li'sbeth gyönyörű áriái tartalmat nyertek az ö mii­vészi ériekében. Sikere jelentős volt. ezt bizo­nyították a közönség ismételt tapsai. Az elő­adásról nem igen van mondani valónlk. Az operett a m'ult héten is műsoron volt, amikor is bátorságot vettünk magunknak arra, 'hogy egyik-másik szereplőt figyelmeztessük (iha már a rendező nem élt útmutatással) a hibás öltözködésre. A figyelmeztetésnek persze hogy nem volt foganatja. Katrine szereplője, egy kis kezdő színésznő, Kohári Klára ezúttal is ékszeresen és selymesen jelent nieg, jeléül annak, hogy van neki és hogy őt ugyan ne oktassa senki. Az oktatásból elég volt a szi­nészképző iskolában és most, hogy már „mű­vésznő" lett, nem szorult az oktatásra, meg tud már állni a saját maga — selyem haris­nyától ékes — lábán. Ugy bizony ... Aranyeső. A szinházi iroda jelenti: Ma este kerül szini;e uj betanulással a tavalyi idény nagy sikert aratott, kitűnő operettje, az Aranyeső Szoyer Ilona felléptével. A ki­váló .művésznő, aki a fővárosban is kreálta ezt a szerepet és sikerre vitte a darabot, ma este több uj aktuális kupiét énekel. Az ameri­kai m-iss érdekes szerepében ezúttal Déri Ró­zsit látjuk először, aki Matány és Solymo-sy­vai több uj táncszámot ad elő. Az Aranyeső reprize iránt máris rendkívüli érdeklődés mu­tatkozik. . Aage Madelung a Kárpátokban. Akik .figyelemmel kisérték a Berliner Ta­geblattot, hetek óta sajnálattal konstatálták, hogy a magyarok legújabb, de nem legutolsó és legkisebb barátja: Aage Madelung teljesen elhallgatott. Annál sajnálatosabb volt ennek a konstatálása, mivel ez nekünk, magyaroknak, külön kár volt, hisz jóformán egyetlenegy cikk sem jelent meg tőle, amelyből irántunk érzett meleg rokonszenvének legalább egy­egy meleg sugara ne áradt volna ki. S mert ugylátszik, az emberi természetben rejlik — hányszoros példát szolgáltatnak rá a most duló háború eseményei — hogy ha az ember bizonytalanságban van valami felől, a legrit­kább esetben keresi valami természetes és kö­zelfekvő okban a meg nem értett dolog ma­gyarázatát, Aage 'Madeliung hallgatásának is mindenféle okát találgattuk, csak arra neim gondoltunk, hátha kibetegedett. Végre most megszólal ő maga .megint a-Berliner Tageblatt első oldalán és Munkácsról keltezve leírja utazását a Kárpátokhoz, egyúttal meg is ma­gyarázza hosszas hallgatásának okát. De ad­juk át neki a szót: Kénytelen voltam szünetet tartani. Ma­gasabb hatalmak támadták meg az érzékszer­veimet, ugy, hogy sem nem láttam1, sem nem hallottam és abban a veszélyben forogtam, hogy rokkant haditudósító lesz belőlem. Min­dennek megvan azonban az ideje és végre megint itt vagycik teljes hadi fölszereléssel azon a pályaudvaron, amely már annyi utarn­nak volt a kiindulási pontja. Ezen a pályaud­varon ismerek minden hivatalnokot és hor­dárt és helyiséget és ételt és italt kívülről, — mintha sohse -lett volna egyéb -mesterségem, mint hogy ezekkel megismerkedjem-. Nincs üres asztal. Tisztek és polgári utasok elfoglaltak .minden széket. A levegő a dohányfüsttől és az ételek gőzétől sürü. Kü­lönös vendéglő ez, ahol mindkét nemű vendé­gek ugyanazon helyiségben, tartózkodnak, esznek, isznak és egyszermásszo-r fejüket az asztalra haijtva alusznak, anélkül, hogy levet­kőznének, liogy aztán valamelyik távoli város nevének a hangos kikáltására felugráljanak s elsiessenek. Magamban ezt mondom: Megint végte­len -utak, álmatlan éjszakák, ennivaló ugy a hogy és mint ennek a nagy háborúnak a za­rándoka, hajléktalan! A terem közepén álló hosszú asztalnál felfedezek két üres széket. A bundámat ledobom az egyik székre és egyút­tal olvasom, -hogy ez „csaki-s tisztek számára fen tartott asztal". Megkérdezem! az ott 'ülő őrnagytól, el van-e foglalva az a szék és m-ég mielőtt a választ kapom: „Igen, é-p az ön bun­dája által!" — tudom, hogy másképen is kér­dezhettem volna. De mindketten -felkacagunk és én letelepszem. Ugyanabban a pillanatban ugy érzem-, mintha megint beléptem volna abba a bűvös körbe, amely a háborútól és an­nak egész mivoltától elválasztott. Benne va­gyok megint és oly erősen és magától értető­nek érzem, mint valami nagy szerelmet, hogy testestüi-lelkestüi hozzátartozom a germán­ság ezen nagy harcához, bármi történjék is. Magam elé bámészkodva ülök, nem va­gyok se-m éhes, sem szomjas, ihabár már illa­tozik előttem az őzgerinc és egy kerek asz­talkán ott ragyog a legjobb bor, amely valaha is kapható volt állomáson. Minden, ami szép, kéjes és mámori-tó, benne rejtőzik ebben az aranyborban, Magyarország lelke, és talán az egész világ lelke, ami ebben a nemes, nap­tól jóllakott, tüztehelle-tü italban megnyilvá­nul. Belemerülök ebbe a gondolatba. Nincs más dolgom. A vasúti hivatalnoknál már vol­tam, hogy -láttamoztassam Nyilt levelemet. Szigorúan véve a dolgot, nem szükséges, de tudom, hogy a kalauznak és az alanfas tiszt­viselőknek különös öröm, ha egy miniszter aláírását kifogásolhatják, főleg, Iha polgári egyént a csak katonai célokat szolgáló gyors­vonaton találnak. Papírjaim azonban rendben vannak és egyáltalán a zsebemben nagyon sok pa-pirom van, melyekre ugyancsak ügye­lek, mert -rendkívül kínos helyzetbe juthatnék, ha elveszteném azokat. Nagy szigorúság lépett ugyanis életbe és az ellenőrzés a front mögött elérte a tetőpont­ját, amint azt különböző tényállások mutat­ják, egyáltalán nem fölösleges. Magamban ezt a megszigorított ellenőrzést bensőségesen üd­vözöltem. mert sehol sem olyan fontos a vi­gyázat, mint a hadsereg felvonulási területén. Itt a posta, távírda, telefon és általában az egész közlekedés sohasem őrizhető elég szó goruan. Ellenben magán a tulajdonképpeni harcteriileten a kémkedés sokkal veszélytele­nebb, sőt talán jelentéktelen. A hadállásban levő hadsereg ugyanis -már kimutatta a foga fehérét és itt inkább a fogaik élessége, m-i-nt azok száma számit, amiről az ellenség úgyis mihamarabb tudomást szerez. Tudom, hogy ennek a módszernek a megfordított ja i-s dí­vik, de annak jelentőségéről nem voltam ké­pes meggyőződni. Sohasem fogom elhinni, hogy egy vidék 40 ezer kémnek legyen az ott­hona, de hogy — ami azonban óriási és na­gyon figyelemreméltó különbség — ugyan­annyi számú ember más állameszmének hó­doljon, azt már elhiszem. Ez a különbség azonban inkább a béke problémája, mint a há­borúé. Akárhogy is áll a dolog: hirtelen megje­lenik az állomásfőnök, egy kapitány kísére­tében, akinek a vonatok ellenőrzése a különle­ges feladata. Nem ismerem, habár azt hittem, hogy már ismerem ennek a városnak rnin­Fog-Krém den emberét. Papírjaimat kéri. Melyiket? A Nyilt levelet! Kérem szépen! Elolvassa és visszaadja: „Rajtam ugyanis a felelősség!" magyarázza. Én azonban az ö szemeiből, a melyek sötétek és komolyak cs élesek, azt ol­vasom ki, hogy a feleiősségen kívül a megfi­gyelés dolgaiban is vannak tapasztalatai. Ismét eltelik egy negyedóra, a gyorsvo­natra való sikertelen várakozás közben és is­mét feltűnik mellettem az állomásfőnök és a kapi-tány. Sok bocsánatkérés, de két vezér­kari tisztnek a kívánsága, hogy a legponto­sabban igazoljam magamat!... -Mindjárt eszembe jut, hogy füstfelhők közepette láttam két fiatal cs. és kir. vezérkarit... Kezdi azon­ban a dolog kínossá válni és ifelünést kelteni, 'azért azt mondom: Vegye át kérem az összes papírjaimat, hogy tisztába jöjjünk. A két ur •eltávozik. Eltelik, ijem tudóm hány perc, amig a-z urak visszatérnek, és én azalatt nagyon szegénynek érzem magamat, mivel összes papiros drágaságomtól kellett! megválnom. Sohasem volt papírnak oly nagy fontossága rám nézve, mint ebben az utolsó félévben. A többi; asztaltól feszülten figyelik, mi fog tör­ténni. Sok kölcsönös tisztelet-nyilvánítás, bo­csánatkérés stb. között ismét visszakapom az okmányaimat. Rend-ben van. Bennem azonban meggyökered'ziík az. a böl-cseség, hogy egy tá­bornoknak, mindenesetre jó tábornoknak ele­gendő, ha szemének az élével végigsiklik egy arcon, hogy többet tudjon egy emberről, mini­amennyi száz papiros bizonyítványból is ösz­sz-e olvasható. A gyorsvonaton, amelyre most sok irigy szemtől kisérve, nehézség nélkül felszállta­tok, csak a német tábori postatisztek és na­gyon kiváltságos polgári egyének részére van h-elv. iKülönieges küldetésben járó legénység is akad. nQoaiuauaassnaNBnr i bosszankodás és kellemet­iO flnS 1 ilO len keze|ési költségek a 11? Hl I UJ házicsengő berendezésénél, 10 il Ily -Sv csenQOFoűuKförí kapcsoltat a világítási há­lózatra. Kezelését s fentartást egyáltalán nem igénye. Kapható FONYÓ SOMA világítási vállalkozónál Kölcsey-utca, Wagner palota. 12227—915. tan. szám. Vadászati jog bérbeadási hirdetmény. Szeged sz. kir. város tulajdonát képező alább vadászterületeken és pedig: I. számú (Tápéi réti) IV. számú (Bodomi réti) V. számú (város körüli alsó feketeföldek) VI. számú (város körüli fekete földek) és IX. számú (Csengelei) vadászterületeken 1915. évi augusztus hó 1-től 1921. évi julius hó végéig terjedő 6 év alatt gyakorolható vadászati jog bérbeadása iránt f. évi március hó 31-ik napján délelőtt 10 órakor az. I. tan. ügyosztályban (Városi bérház, I. em.) tanácsi jóváhagyás fentartása mellett zárt ajánlati versenytár­gyalás s ezt ajánlattevők között nyilvános szóbeli ár­verés fog tartatni. Az egyes vadászterületekre külön-külön benyúj­tandó s az I. számú vadászterületre ?50 korona, IV. „ „ 250 „ V. „ „ 1300 „ végül a VI. „ „ 200 „ készpénz vagy ennek megfelelő óvadékképes értékpapírral mint ova­dékot ellátandó szabályszerűen kiállított zárt ajánlati levelek az árlejtés napjának délelőtti 10 órájáig a ta­nácsi iktató hivatalban (Városháza földszint) nyújtan­dók be. A város tanácsa fenttartja magának azon jogát, hogy a beérkezett ajánlatok közül a vadtenyésztés ér­dekébe való tekintetből, a pénzügyileg kekvezőbb aján­let mellőzésével esetleg az alacsonyabb összegű aján­latot fogadhassa el. Elkésve érkezett kellő bánatpénzzel el nem látott, sz/bálytalan avagy utóajánlatok figyelembe nem vétetnek. A vonatkozó szerződési feltételek az I. tanácsú ügyosztályban a hivatalos órák alatt betekinthetők. dr. Somogyi Szilveszter, polgármester. Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Kiadótulajdonos: VÁRNAY L. Nyomatott Várn-ay L. könyvnyomdájában, Szegeden.

Next

/
Thumbnails
Contents