Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-25 / 73. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. március 25. Most jön az erdő . . . Kárpáti határállomás. Nem nagy és cso­dálatosan eleven. Békében idegbajt gyógyitó csendje lehetett s valaha a homályos váró­rereniben csendesen szivarozva várhatták unatkozó nagyságos urak a jönni nem akaró vonatot. Most egészen más a. képe. Százával átrohanó vonatok, a vaggonokra kötözött ágyuk, Tnunieiiás kocsik, trén- lés stráf-kocsik1, gőzölgő konyháik és sok ponyvával letakart rejtelmes micsoda, amelyről nem lelhet tudni mi. iA vaggonok ajtói kihúzva, a virágos sapkák alatt nevető arcok. Katonák, szürkék, még tiszták, szépek és mosolygósak. Men­nek ... Istenem! ki ne tudná, hogy hova? ... Belfut az állomásra egy furcsa naigy moz­dony. Utána végtelen kocsisor. Hátiul látom a trónkocsikat és egy tucat sárga ágyút. A kocsikon idegen neveik és idegen címereik. Stuttgart, München, Altona, Württemberg, Breslan stb. Közbe néhány (belga kocsi. (Min­den név fölött egy fekete sas és a német csá­szári korona. Megdobban a szivem. Ezek né­metek! (Megáll a vonat. iA legelső kocsiból kiszáll néhány tiszt. A mi tisztjeink tiszte­legnek. Utánuk lemászik egy vörös szakállú, potrohos ikiis német. Az övén szürkére má­zolt trombita. Néhány szót beszélnek a.z öreg szétveti a lábát és valami nagyon, nagyon furcsa német melódiát fuj néhány percig. Mielőtt elkezdte mosolygott, mikor befejezte, mosolygott. A végtelen kocsisoron szinte egyszerre nyílnak az ajtók és két perc alatt kezeiben a csajkáival sorakozva, áll körülbelül 1000 német. Jóformán .csak az első embert látom, a többitől csak a. piros szallagos sap­kát. (Egészségesek', tiszták és pirosak. Mind­egyik mosolyog és mindig mosolyog. Furcsa, tele szájjal tudnak ezek mosolyogni. (Megin­dulnak, nevetnek, mosolyognak, az állomás­iéi iés a mi bámulatunkról nem is vesznek tudomást. (Hogyne! 'Varsó alól jönnek. — Warschau! •.. Warschau! — mondja az egyik és nevet. Hogy hova mennek? Azt nem szabad tudni. Az egyik megkérdi, mit jelent karomon az a sárga paszomány. Megmondom. Roppan­tul elcsodálkozik. — Einjahrig freiwilliger? Jctztl Most meg én csodálkoztam. Megkérdeztem: — Hát önöknél nincsenek „egyéves ön­kéntesek"? Sohasem felejtem el ezt a pillantást. Ilyen komolyan még nem láttam nézni sen­kit, mint amikor felelt: — Voltak. Most nálunk mindenki csak katona. Jön egy másik vonat. Németek. Aztán újra >és újra németek. Néha-néha fölcseng egy vonaton:... rövid az én bakkancsomnak a szára, a szára... Ezek a mi honvédeink. Aztán egy uj vonat, furcsa rakománnyal. Két ágyú kerék, törve, sárral tele, egy kor­mos, fekete cső, ösze-vissza repedt, szakadt trén- és municiós kocsik. Alig látszanak ki a sárból. 50—60 kocsi ilyen rakománnyal. A piszkos ágyúcső veken németek ülnek, pipáz­nak és nevetnek. Zsákmányolt ágyuk. Nem gyönyörködhetünk sokáig, mert a vo­nal elindul. A német lengeti a sipkáját, a szá jában lóg a pipa. Messziről ugy látom, mint­ha meggyulladt volna a feje. Én is búcsúzom az állomástól, a sínpár­tól, a finom, meleg házaktól, a békés embe­rektől, a jó úttól, a melegtől és An revoir ... Most jön az erdő. kulturától. Hogyan érintkezzünk a przemysli foglyokkal. Szegeden is sok szomorú sóhaj fakadt Przemysl hősies eleste hírére. Az anyák és apák fiaikért, a hitvesek a, férjükért, a gyer­mekek apjukért, testvéreikért aggódnak, akiik a vár elestével most orosz hadifogságba, ke­rültek. A hadifogság —• magától értetődik — szomorú állapot, de azért aggodalomra nin­csen semmi ok. Mi is majdnem kétszázötven­ezer oroszt ejtettünk foglyul, akik, mint ez kőztudomásu, gondtalanul élnek a fogolytábo­rokban. A magyar foglyoknak is Oroszor­szágban tűrhető bánásmódban van részük, ezek legfeljebb csak azon bánkódnak, hogy tétlenségre vannak kárhoztatva s nem har­colhatnak együtt tovább magyar testvéreik­kel. A fogolytáborokba levelet, sőt csomagot és pénzt is küldhetnek. A testvérek, apák, anyák, hitvesek ne aggódjanak tehát hozzá­tartozóik sora miatt, mert őket semmiféle baj vagy veszély nem fenyegeti Miheztartás végett közöljük, hogy a Prze­myslben foglyul esett magyar- katonákkal Oroszországba csak levelezőlapon lehet leve­lezni. A címzés német vagy francia nyelven történjék, a katona rangjának és esapattesté­nek megnevezésével. Minden levélre ráírandó és aláhúzandó Prissonier de guerre vagy Kriegsgefangener. A feladó saját cimét is- irja rá a levélre. Aki ruha vagy fehérneműt küld Oroszországba, az vegye tudomásul, ihogy a csomag öt kilónál nem lehet nehezebb. Táv­iratok csak Telegraphes Beme közvetítésével küldhetők. Pénzt postautalványon kétszáz ko­ronáig lehet feladni. Mindezekből kitűnik, hogy fogságba esett véreink nincsenek elzár­va hozzátartozóiktól és csak ugy lehet ve­lük ez után is érintkezni, mintha a harctéren lennének. Sőt a przemysli: esetben1: jobban. riifiiiBifí [El 0 0 0­0 0 0 MOZGO-SZ1N HAZ TELEFON 807. 0 0 Csütörtökön, 25-én 0 0 0 ® 0©ri*st Weixler felléptével 0 vígjáték 3 részben • [ij Ezenkívül p@mp>ás 0 0 0 ej !il I* a 0 0 aj Rencltes fheiejarak & _ ® 00000000000000® J[® WL ül. Át "ft? Rasr ssicaéarBj készpénzért akar vásároln'', KERESSE FÖL ABONYI LY r t RÜHAARÜHAZAT m Auer-fény világítási- és jókarbantaríási vállalat. Szeged, ICosulli Lsios-sogárut L szám. Csillárok, gózfőzők és mindennemű gázfelszere­:: lés! cikkek raktára :: Telefon: 468. Telefon: 468, Alig használt iz-kályha es egy nagy m m fí ® ff azonnal eladó. Cím a kiadóhivatalba. Az összes hareterek legjobb és legát­tekinthetőbb térképei legolcsóbb áron Várrgay L könyvkereskedésében (Kárász-utca 9.) Hirdetéseket faivesz a kiadóhivatal Kárász-utca 9 naaBaaaaaaaaaaaaaaaaa •aaaaaaa»aaaaaaaaaaaaa«aaaaM»»

Next

/
Thumbnails
Contents