Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-25 / 73. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. március 25. Pál helyettes polgármester kérésére egyhangú felhatalmazást adott a közgyűlés a tanácsnak, hogy két vaggon rézgálicot vásárolhasson és azt a gazdáknak eladhassa. Gárgyán Imre törvényihatósági bizottsági tag az iránt tett javaslatot, ihogy a városi tisztviselők 10% drágasági pótlékot kapjanak. A tanács ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelenlegi nehéz pénzügyi viszonyok között nem lehet a várost ilyen nagy összeggel megterhelni, ezért az 1915. március 9. Kedve® Barátom, — amióta lentről eljöttünk, nem igen ivolt alkalmam a bővebben való irásra. Most egy kis csönd van és igy ímegraigadom az alkalmat arra, bogy iegyet imást írjak. ÍHadi dolgokról nem szabad irni, meg nem is tudnék irni. Azok, akik •olyan fantasztikus meséket irnak a lapokba, azok, azt hiszem, a legtöbb esetben hasból irják azokat a történeteket; 'az egyes katona olyan keveset lát abból, ami körülötte történik, hogy arról nem sokat lehet irni. Az ágyúink egy völgyben állanak, jól eltakarva a fenyőfáktól; előttünk egy begy, azon a .kapitány, aki tieilelfonon dirigálj a a lövést. Mi ellenséget, \áe még saját cáajmtainkcA \sem igen látjuk. Lövünk, de esak másnap tudjuk meg esetleg, hogy jól lőttünk-e. A lövegek ára jó volna a háború után végkielógitésnek: darabja 50—80 korona. Amióta fönt vagyunk egy hónapig voltunk egy helyen; ez most a imásodik hely, itt nyolc napja vagyunk. Érdekes itnegfigyelésekiet lehet .azonban tenni a lakosság életmódjáról. Homonnán szálltunk ki a vonathói; kis városka ez, a,z Andrássy grófok kastélya van itt. Az üzletekben már lengyel zsidók vannak, akik jó drágán sózták a katonák nyakába ócska portékájukat. Fölkerestem a mun káshiztositót is. Egy hivatalnok megmutatta a vas iratszekrényt, amit az oroszok fölfeszítettek. A pénzszekrényt nem tudták fölfeszíteni. lEgy pár napig voltunk ott. Onnan a Kárpátkon1 keresztül gyönyörű szép időben mentünk át Nagybereznára, az Ung völgyébe. Az Ung völgyében baladtunk föl Sóslak, Csontos, Fenyves völgy, (Hajas községéken át Uzsokig. Az oroszok nem sok ellentállást tanusitattak: vonultak vissza; egy izlben lőttünk rájuk egy párat. Ah keltünk az uzsoki szoroson és a határon. Aznap borzasztó hóvihar volt, .amely az átkelést meglehetősen megnehezítette. iSóslak és Csontos falukban csupa rutén lakik. Nyomorúságos, degenerált faj. A túlságos alkoholélvezet az arcukat •egészen eltorzította; a ruházatuk: szűr, nadrág és ködmön. A legtöbb községben magyar iskola van és ennek tudható be, hogy az iskolába járó gyerekek tudnak magyarul. Általában panaszkodnak az oroszokra, különösen a kozákokra. IMarhájiufcat elhajtották, azonkivül elvitték a krumplit, zsirt, kukoricát, szalmát, szériát — ami esak a kezükbe került; igen sok helyen erőszakoskodtak és pénzt követeltek. Ház nincs fölgyújtva, de az üzleteket kifosztották, gfc iskolákba lovakat kötöttek he, — szóval: ami a kezükbe került, azt vagy elpusztították, vagy elvitték. 'Egy öreg rusznyákot megkérdeztem, hogy az asszonyokat, lányokat nem 'bántották-e? iSokat jelentő mosoly közben mondta: kit ahogy... A civil lakosság itt a legnagyobb nyomorúságban •van és a legtöbbjüket a katonák élelmezik, Faházakban laknak. (Alacsony gerendákból összerakott viskók ezek egészen piciny ablakokkal. Széknek vagy ágyneműnek itt a hi lét sem ismerik. A család egy része a kemence tetején lakik. A másik része éjjel a kemence körül levő padon fekszik; a családfő és felesége esetleg az „ágy"-<baii. Szekrénynek idén nemi javasolja a drágasági pótlék megadását. Több fölszólalás után a (közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát és igy nem kapnak drágasági pótlékot a tisztviselők. Nemecskay István és társai száz tanító részére, 200 korona .helyi pótlék megadását kérték. A 'közgyűlés ezt sem' teljesitetíe a fentebbi okok miatt. Este fél nyolckor .a főispán a közgyűlést az előrehaladott idő miatt berekesztette és folytatását péntek délután 4 órára tűzte iki. I nyoma sincs; egy-két jobb módú embernél találtam egy-egy nagy ládát: ebben tartják a ruhájukat. A legutóbbi napokban uton voltunk. Alig egy pár kilométerrel mentünk oldalt, de a rossz uton ez két napig tartott. E'gyizben falu imiellett áj It.unk meg és miután a.z oroszok az ut egy részét a szemben ,levő hegyről látták, csak este mehettünk tovább. .Azonkívül is, aimág az oroszokkal kint elkészültünk, bejártunk a faluba aludni. Igy alkalmam volt ezeknek a népeknek az életét megfigyelni. Apró ajándékokkal megnyertük a bizalmukat és egy csehül tudó társunkkal beszéltem velük. A családfő körülbelül 40 éves ember. Egy nagyobb fia van meg egy 12 óv körüli leánya. Nála lakik egy asszony, akinek a férje Amerikáiban van; ennek is van ott egy 3 éves gyermeke. A házban kémény nincs. Ha a kemencéiben tüzet raknak, ugy a láng és füst annak a száján keresztül a szobába tódul és csak az ajtón keresztül távozik el. Amikor parázs van, becsukják az ajtót és igy fűtik a szobát. Ennek a füstnek a következményeit meglátni a gyerekeken. Ennél a családnál is két gyerek tbe-és (Tuberkulotikus. — A szerk.) Az egyiknek a tüdeje a másiknak a torka van megtámadva. Kérdeztem, nincs-e a faluban orvos? Azt felelték: van, de a 'háború kitörése óta eltűnt. [Piszkos rongyokba .csavarva fekszenek. A szoba falán köröskörül keresztek vannak fölmeszellve. '(A keresztek egy hosszú (függőleges vonal, a közepén kis vízszintes vonal, efölött kis félköl.) Egyszer láttam amint az asszony tányérral a kezében körül megy a szobában és késsel minden keresztről levakar egy kis meszet, ebez hozzátett a kemencéből hamut. Az egészet összekeverte és rászórta a nyomorúságos ételre. A nyakára kötött kendőben fehér kockacukor volt bekötve, ebből a cukorból is kivett egy darabkát és odaadta a gyereknek: .megenni. Amikor megkérdeztem, mire jó ez, azt válaszolta, hogy ez meggyógyítja, a betegséget.... Érdeklődtem a munkabérek után és csodálkozva hallottam hogy az erdőirtás munkájánál és más, mezőgazdasági munkánál 3 korona napszámot fizetnek. A magyarázat az, hogy a férfiak nagyrésze Amerikában ivan. A nyomorúságos viskó és egy hold föld után 12 korona adót fizet, A vidék gyönyörű szép lehet — nyáron, de most, bizony nem élvezet. Az élelmezés az utóbbi hetekben javult, de azelőtt bizony reggel, este feketekávé, délben hus és leves ós egy fél kenyér: ez volt a koszt. Odalent jó volt, mert pénzért lehetett a falukban egyet-máist vásárolni; de ez itt megszűnt. 'Ez az egyforma étel bizony nem hizlalja meg az embert. Az utóbbi heteben azután van fölváltva 'babfőzelék és rizskásás hus, sőt tegnap tésztát is kaptunk: A feleségem irt a szegedi viszonyokról ós csodálkozva olvastam micsoda drágaság van. Olvastam a lapot, látom, hogy egyre folyik a népfelkelők behívása. Hiszen alig marad valaki otthon. Ki tudja, mikor lesz vége? A lapokból azt látom, (hogy egyhamar nincs erre reménység. Egyébként a mi szászázadunk elég szerencsés volt eddig. Több, mint háromszáz ember van beosztva a négy ágyúhoz és eddig egy sebesülésünk volt, az is csak véletlenségből történt; én is csak meg vagyok valahogy. 'Soha. nem hittem volna, hogy ennyi szenvedést képes leszek eltűrni. Eddig még csak beteg sem voltam. Igaz, Ihogy lefogytam, csak bőr és csont vagyok, de egészséges, örülök, hogy a télnek lassan vége lesz. Itt ugyan egy hónappal tovább tart a tél, de talán már nagy hidegek nem lesznek. Nekünk csak azok a napok fárasztók, amikor uton vagyunk. Ha egyszer valamelyik Helyre értünk, ugy három-négy nap alatt elkészül fából és földből egy házikó amelyben egészen szépen lehet lakni. Igen praktikus kályha van itt használatban és. szerencsére, jó száraz ölva van bőven, deszkát is sikerült szerezni, amelyen fekszünk; csak szalmát nem lelhet kapni. Igy, amikor reggel fölkelünk, uery érezzük, Ihogy lapos az 'dalunk. Az jó, hogy meleg van, nem fázunk. Tegnap óta van ezen a vonalon a harc. Az ágyuk egész nap dörögtek. Ugyancsak ropogtak a fegyverek. Az oroszokot sikerült kiszorítani megerősített állásaikból. A lapokból olvasom, hogy máshol is szorítják erősen a.z oroszokat. Talán, )ha igy megy ez tovább, sikerül végére érni a harcnak. (Aláírás.) Q«iEiiiaaauaiiaiia>aatiiaii»iiiaigiiiaiDii»i>ii« Roda Roda Przemyslről. Lengyel és magyar honvédek védelmezték Prsemysl 50 kilométernyi erődövét, a védő csapatok derékhada pedig magyar népfelkelő danddroh \ oltok Nincs elég ékes szó ezen szürkeszakállas katonáiknak és vezérüknek, az óriási ra-nássymik dicséretére. Przemysl előterein hullatták a vérüket, éjjel-nappal kemény fanyoszolyálkon feküdtek, bűzös, sötét pincékben. 1914. őszén az első körülzárás (alkalmával 70.000 embert vesztettek itt az oroszok — ők maguk vallották ezt be. A második körülzárás pedig a védők kisebb-nagyobb kitöréséi után csak tétlen várakozás volt. Ez a várakozás a galiiciai koratélen, nedves földüregekben, a szabadi ég alatt, szákadó esőben az oroszoknak 25 ezer emberébe került. Fogoly tisztek állították ezt. E tájt aztán beállott a hideg; vájjon hány meg hány orosz fagyott meg? A becslések is mit sem érnek. Przemysl körülzárása egy egész omsz hadsereget semmísitett meg. Voltaképpen egyetlenegy körülzárásról kellene 'beszélnünk, amely szeptember közepén kezdődött, és most fejeződött be1. Mert vájjon szabad v.Mt októberben Przemysl?! A váröv keleti felén ekkor is oroszok állottak. Przemysl a Sammienti ütközet folyamán is tüz álatt állott, több mint Ihat hónapig szakadatlanul. Port Arthur junus elsejétől január 2-áig tartotta magát, Drinápoly október végétől március 13-ig. Port-Artthur előtt a japánok összes vesztesége 55 ezer ember. Przemysl azonban egy egész orosz hadsereget pusztított el. A vár hat-hét hónapig megfelelt a kötelességének, de ennél is sokkal többet tett. — Przemysl azért állíttatott, hogy ellenséges erőket lekössön és nemcsak lekötötte, de fel is emésztette ezeket az erőket. Azok közül az oroszok közül, akik e télen ott feküdtek a barátságtalan odúkban, .egy sem: fogja tudni megmozdítani a karját ebben a háborúban ellenünk. Przemyslnek, mint kettős Ihidfönek, az volt a hivatása, hogy őrködjék a galieiai forgalmi vonalak (fölött és az őszi esőzéseik és téli fagy idején öt sínpárt és kilenc országutat zárt el. Ma Przemysl elvesztette miínden stratégiai értékét, mert kiépült a Lenberg—Liski és l.emberg—Radynno, az orosz megkerülő vonalak. Ezeík után iPrzemyslt tovább is tartani, szegény, elerőtlenedett védőket tovább is kínozni — gazság lett volna'. Kazmanek és Tamássy s a többiek mindannyian ismerték e, vár gyöngéit és előre tudták sorsukat. Tudták azt Is, hogy veszendő helyen állanak, de azért ugy tartották, mint Leonidás spártai hősei. Levél a Kárpátokból. Egy tüzér megfigyelései a harctérről. — Hogyan élnek a rutének? — Az oroszok kiverése egyre folyik.