Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-17 / 42. szám

Szeged, 1915. február 17. DÉLMAGYiÁEöBS&A<J. Ellenségeifik igaztalansága. Gerhardt Hauptmanntól. —• Mi eminenter békés nép vagyunk. Akármint nevez is bennünket Párisb'an barbároknak a fölüiletes Bergson. Az. elvakult gallont aniikus Maeterlineok, a nagy (költő 'hasonló csinos elmekkel ruházhat fel bennünket, miután előzőleg „.Európa lelkiismeretének" nevezett el bennünket. A világ azért tudja, hogy mi régi kultúrnép vagyunk. A váilágpolgárság eszméje selholsem vert mélyebb gyökeret, mint nálunk. Tekintsük csak fordítása irodalmunkat és nevezzen meg nekem még egy népet, amely ép ugy fárad azon, mint mi, hogy igazságos legyen más népeik szellemével .és sajátosságával, amely mások leikét oly szeretiteiljesen és behatóan iparkodik megérteni. Maeterlineok is elég dicsőséget és aranyat szerzett nálunk. Olyan szalon-szofista részére, mint Bergson persze Kant és Schopenhauer hazájában nincs hely. 'Kimondom: -mi nem gyűlöltük Franciaországot, mi a képzőművészetiben, a szobrászatban ós festészetben és az irodalomban vele egyazon kultuszt űztük. Rodin értékelése Németországon át találta útját a nagyvilágba. mi tiszteljük Anatole Francét; Maupassant, Flaubert, Balzac nálunk német költőkként hátinak. Mélységes rokonszenvvel viseltetünk Dél -'Fran cia or.szág népe iránt. Német városokban, utcácskákban és paidlásiszobákíban Mistral tisztelői találhatók. Fájdalmasan kelllett sajnálnunk, hogy Németország és Franciaország nem lehettek politikailag barátokká. Azokká kellett volna Jenniök, miivel .a kontinentális szellemi kincs letéteményesei, mivel naigy európai, teljesen kiimüvelődött szdnnépek. A sors azonban másként akarta. 1870-ben vtivták ki maguknak a német törzsek a német egységet és a német birodalmat. Ezen vívmányok közepette több mint negyven' éves békés korszak jutott nemzietünkoek osztályrészül. A esiráz,ás, a növekedés, a megerősödés, a virágzás, a gyümölcstermés másanálkülá ideje. A számbelileg mindinkább .gyarapodó lakosságból mind számosabb egyéniség fejlődött ki. Az egyéni tetterő és az általános' feszültség iparunk, kereskedelmünk ós forgalmunk inagy teljesitményeire vezetett. Nem .hiszem, hogy akadt akár egy amerikai, angol, francia vagy olasz utas is, aki német családokban, német városokban, német vendégfogadókban, német színházakban, iBayreutíhbau, német könyvtárakban, német muzeumokban barbárok között érezte magát. Mi felkerestünk más országokat és minden idegen tárt ajtókra talált nálunk. (Bizonyos, hogy földrajzi fekvésünk, fenyegető hatalmak keleten ós nyugaton arra kényszeritettek bennünket, bosry hazánk biztomsá várói gondoskodjunk. .Ezért keletkezett bariporperünk és flottánk. Ebbe az intézménybe folyamaként vezettük bele .a német munka, deréVnsság és leleményesség tekintélyes részét TTegv erre szükség volt, azt m;p.st jobban tndbrk. im;fnt bármiiko.r. De II. Vilmos császár, a birodalom legfőbb hadura, igaz lelkéből szerette és megőrizte a békét. A mii hadsereie-ünik egyetlen rendeltetése a védelem volt. Azt akartuk, bogy fenyegető támadások ellen fel legyünk szerélve. Ismételem: a: német nemzetnek, a német fejedelmeiknek élükön Vdrmos' császárral nem volt más 'gondolatuk, mint. bogy a birodalom méhkasát, a. 'béke szorgalmas, gazdag hatását, biztosítsák. .Minden túlzás nélkül mély meggyőződésemnek adok kifejezést. .amikor azt, mondom: a. császár szenvedélyesen ragaszkodott azon kedvenc gondolatához, hogv egykor uralkodásának á'ldásdus korszakát, mint mindenképpen békesdégest lezárja. Nem az ő, és nem a mi hibánk, ha másként történt, iA háború, amelyet viselünk és amelyet ránk erőszakoltalk: védelmi harc. Aki azt kétségbe akarná vonni, annak erőszakot kellene elkövetnie önmagán. Nézzük ellenségeinket ai keleti, az északi. a nyugati hát,áron Ausztriával való édestest vér isiégünk mindkét birodalomra nézve az önifentartást jelenti. Mint ikény,szeritették a fegyvert a kezünkbe, azt mindenki, aki belátó és nem elvakult, kiolvashatja a császár és a cár, valamint .a császár és az angol király közötti sürgönyváltásból. Most ipersze kezünkben a fegyver és nem rakjuk le mindaddig, amig foton és ember előtt be nem bizonyitottuk a magunk igazát. 'Azonban k!i idézte fel .ezt a háborút? Ki fütyentétt még a mongoloknak is, ezeknek a japánoknak, hegy alattomosan és gyáván Európa saiilkába harapjanak? Mindenesetre ellenségeink, aikiiik kozáik tömegek közepette azt állítják, hogy Európa kultúrájáért harcolnak. Csak fájdialamanal és keserűséggel ejtem Ik.i Anglia nevét. Én azok közé a barbárok közé tartozom, akiknek az oxfordi angol egyetem hononis causa a doktori cilmet adta. Vannak Ibarátaiim Angliában, akik egyik lábukkal Németország szel lenni talaján állanak. Haldane, egykor angol hadügyminiszter és vele számtalan angol rendszeres búcsújárás okat csináltak a barbár J Veim árba, ahol Goethe, Schiller, Herder, Wieland és mások működtek a világ humanitásáért. Van egy költőnk, akinek drámád neimz.eti kkucsünlkiké lettek, miint egy német költőé sem, neve: Shakspeare. Az a Shakspeare azonban egyúttal Anglia költőfejédelnw. Császárunk édes anyja, angol, az angol király felesége német no. És ez a lelki és vérrokon nemzet mégis a házunkba küldte a hadüzenetet. Miért? az ég tudja, Annyi bizonyos, hogy a most folyó és vért csepegtető viliágikonoertnelk az impreszáiráója és diriglení e angol álllaaűférfi. Az azonban mindenesetre kérdés, ivajjon ennek a rettenetes zenének a fim,alája ugyanazt a dirigenst fogja-e a dobogón találni? Ha az ég ug yakarja, ihogy ebből a rettenetes megpróbáltatásból újjászületve kerüljenek ki, akkor az a szent feladat vár reánk, hogy erre az újjászületésre méltóknak bizonyulj unk. A német fegyvereik győzelme révén biztosítva volna Európa önállósága. Arról lenne szó, hogy a kontinens népeivel megértessük, hogy ennék a világháborúnak az utolsónak kell lennie köztük. Végre be kelll látniok, hogy véres párbajaik csak annaik bozn ak előnyt aki anélkül, hogy együtt hurcol na, azt előidézte. Közös, mély kulturáju békemunka a kötelességük, amely ifélreértéseket liebetet'leuné tesz. E 'tekintetben a háború előtt már sok történt. Békés versengésben állanak egymással a nemzetek és az olympiai játékoknak Berlinben kellem d lenndök. Emlékeztetek a versenyrepülésekre, versenyliövagl,ásóikra, koesivtersenyekre, a művészet ós tudomány nemzetközi hatására és a nagy nemzetközi versenydij alapítására. A barbár Németország, mint ismeretes a sooialis gondoskodás nagyszerű intézményeivel előtte járt a többi országoknak. A győzelem arra kötelezne bennünket, hogy ezen az utón mélyrehatóan tovább haladjunk és hogy az ilyen gondoskodás áldásait általánosan elterjeszszük. A mi győzelmünk továbbá biztosítaná az egész világ javára a germán néposaládok további életét. Hallom, bogy a külföldön tömétnelen hazug mesét koholnak a mi .becsületünk, .kultúránk és erőnk rovására. Aikiifc most mesét mondanak, gondolják meg, hoigy ez a hatalmas i.dő nem kedvező a mesemondóra. Három batáron áll a mi véres tanúságunk. V magam két fiamat küldtem oda. Ezek a félelmet nem ismerő németi harcosok mind jól tudják, miért szállottak hadba. Analfabéta nem található köztük. Annál több azonban olyan, akinek mig kezében a fegyver, bornyujábani ott van Goethe Faustja, Zarathustra, Schopenhauer valamelyik müve, a biblia vagy Homeros. És akiknek nincs is könyv a bornyujukban, tudják, bogy olyan tűzhelyért harcolnak, amelynél biztos a vendégszeretet minden vendógbarát részére. Most sem görbült meg nálunk ,egy hajaszála sem bármelyik franciának, angolnak, orosznak vagy éppen mint az érzékeny Maeterlinek ur hazájában, ahol védtelen áldozatok, egyszerű letelepedett polgárok és asszonyok ellen a legkegyetlenebb, legátkosabib, bestiád s orgy.ilkosság. Speciel! Maeterlineck urat biztosítom, hogy Németországban senki seim gondol arra, hogy egy ikulturnóp illyen cse: lekedeteinek az utánzására ragadtassa magát. Mi inkább továbbra is megmaradunk német barbároknak, aikik előtt ellenségeinknek vendégszeretetünket bizalomteljesen élvező feleségei és gyermekei szentek. Amint mondtam: a határokon ott áll a mi véres tanúságunk: a socialista a polgár mellett, a paraszt a tudós mellett, a herceg a munkás mellett és ezek minid a német szabadságért, a német családért, a német .művészetért, a német tudoanányért, a német haladásért küzdenek, amely az egész emberiség haPJadáisának és emelkedésének a szolgálatában áll. HIREK oooo Ne szomorkodj ? Bálint... Ne szomorkodj Bálint, Itt a magyar farsang: Lengyel hegyek havas ormán Tárogató harsan. Ráismersz-e, Bálint: Jó néhány századja Vezetett már itten minket Magyarok csillaga. Ráismersz-e, Bálint A csatakos útra, Mikor itten nagy Rákóczi Karnétása fújta? Akkor is, — máskor is Jártunk mi már itten; Akkor is, meg azután is Segített az Isten. Akkor is jó Bálint, Akár csak ma épen: Ugy lódult meg az agy velő A világ fejében. Földünkre a fogát Akkor is fájlalta; Akkor is csak azt feleltük: Rajta magyar, rajta! Az ebanyját Bálint, Akkor is igy éltünk, De kuckóban kuksolókkal Akkor sem cseréltünk. Krakóban nyergeltünk, Varsóban zaboltunk, Rongy árulók ivadékán Istennyila voltunk. Jó fejedet, Bálint, Akkoron se törted: Mért nem szült az édes anyád Váradi püspöknek? Váradi püspökség Ha netalán rádszáll, Igaz magyar becsülettel Akor is itt állnál. Ne busulj hát, Bálint S az Istent se bántsad; Hogyha muszáj, ő is beáll Magyar katonának... Hogy nézhetné nyugton. Hogy a magyart bántsák, — Gábor angyal élesíti Csillagos szablyáját. Föl a fejjel, Bálint, Nézz csak a szemembe: Sok százéves magyar harag Lángja lobog benne. Ráismersz-e most már Jó kuruc komádra: Rákóczinak voltam egykor Az Íródeákja. (Przemysl, február.) GYÓNI GÉZA.